2012-11-06 01:35:49, kedd
|
|
|
Sinka István
Szonett valakinek az emlékkönyvébe
Nyárvégi estéken ha körülleng az álom
s hasadó bimbókkal, ájult levelekkel
a szomjas kicsi virág szemedre bámul fel:
álld a tekintetét... én a tiéd állom.
S a mezők útjain is, ha átballag a csorda,
hallgassál utána: sok csengője ének...
mintha a lelkedbe visszacsengenének
ezek a szép sorok... Körötted pár levél hullongál a porba.
Jaj, ne állj meg akkor, ne mélázz a szókon,
mert rádcsap a szerelem, mint ezüstpányvás sólyom
s vad szirtekre üldöz, minek tűz a napja...
Csak lépkedj messzi sétán... Utánad dal árad,
s én, a halk poéta, úgy nézek utánad,
mint ragyogó fa néz a kéklő alkonyatba.
|
|
|
0 komment
, kategória: Sinka István |
|
|
|