|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:46:36, péntek
|
| |
| |
Borsi Gábor
Meteorok
Félelmet keltenek a szívekben, a lelkekben.
Mégse foglalkozik komolyan velük senki sem.
Minden évben augusztus derekán látjuk őket.
Mint ezer csillagszóró, borítják be hajnali egünket.
Hatalmas nagy seregüknek se párja, se száma!
Nagy sokaságukat senki meg se számlálja.
Míg a kicsinyeik csak örömet okoznak nekünk.
Ha hiszel benne, minden kívánságod teljesül velük.
De a nagyjaik oly gigászian hatalmasak.
Kisebb országokat beterítenek, ha úgy akarnak.
Félelmetes erejüknek pusztító minden órája.
Az ő dicsőségük lesz egyszer a világunk pusztulása.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:38:57, péntek
|
| |
| |
Rajmon Ádám
Napjaink
Nézd! Aranyra festi az eget,
A mából épp a holnapba lép.
Hegy mögé húzódik, éjbe temet,
Egy újabb napban lelünk békét.
Lezárja mának minden gondját,
Boldog emlékeket mélyen elrejti.
Az éjszakát álmokkal éljük át,
Miket a reggel lágyan feledteti.
Újra sárgára festi a tájat,
A feketéből kéket varázsol.
Újabb nappal élünk a mának,
S nekünk szép szóval válaszol.
Váltakoznak a napok az éjbe,
A fényből így sötét lesz.
Új holnapot hoz létünk ölébe,
S minket boldogabbá, jobbá tesz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:28:32, péntek
|
| |
| |
White Rabbit
Ez jutott eszembe
"Otthonról hazafelé
Mennyi utat kell, hogy végigjárj?"
(Varga Miklós: Otthonról hazafelé)
Régebben volt ez: kirúgtak a gyárból.
Ránehezült a szivedre az ég.
Jólesö álmaid gyúrd ki a vágyból!
Szétesett elme csak tétova gép.
Kérted a részed a földszagu élet
Hűs italábol, de mondd, ugye még
Őrzöd a lángot, a vérbeli álmot?
(Itt van a durva, a puszta sötét.)
Mondd, ugye létezik mély lobogásod?
Bátoran lép-e az árnyak elé?
Győztesen térsz-e meg sok kicsi harcból,
Még jobban égve a célod felé?
Álmaid-vágyaid kék anyagából
Készült-e lelkedre bélelt kabát?
Fázott az épp elég éjjelen télen
Vágyva a nyertesek szép aranyát.
Ímhol a két szemed új tüzet láthat!
Éneket leltem és zengem feléd:
Járd utad szépen, mint lány a kötélen.
Nélküled vénebb e búcsúzó év.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:19:35, péntek
|
| |
| |
Fábián József
A mi munkánk, s a Tied
Traktoron, ekével szántva művelj földet hetekig,
Eladópult mögött állva várd a vevőt napestig.
Dolgozz gépen, kemencében süsd meg a friss kenyeret,
Ami életed alapja: munkád és a két kezed.
Szerszámokat váltogatva áss a földbe gödröket,
Mérőfülke alatt, maszkban titrálj bűzös löttyöket.
Erdős hegyoldalon mászva kalapáld meg a követ,
Ami életed alapja: munkád és a két kezed.
Billentyűzetet nyomkodva farigcsáljál programot,
Hangszereden keresgéld a megfelelő dallamot,
Rímes ritmust gyárt a kezed, vagy díszített bőrövet?
Közös életünk alapja: a mi munkánk, s a Tied.
Fizess boltban bankkártyával, utalj át nagy pénzeket,
Gazdálkodj a vagyonoddal, igazgasd a cégedet,
Gyarapodjon a családod gyorsan, de el ne feledd,
Közös életünk alapja: a mi munkánk, és Tied!
Emelvényen szónokolva küldd csatába népedet,
Frázisokat pufogtatva ígérjél szebb életet,
Szítsd a tüzet szavaiddal, de soha el ne feledd,
Életünknek alapja: a mi munkánk, nem a Tied!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:14:01, péntek
|
| |
| |
Grivalszki Péter
Útvesztő (Egy romlott világban)
Kora délután, fél egy táján
Firkálni kezdtem...
Megvan jól van, itt van dalban,
A déli nap fény se tisztáz
Ennyi mocskot.
Nem szívtam,
Figyeltem és írtam.
Szertenézve kopasz keselyűk
Tépik szét a tudás táltosát.
Nem nézném,
Futnék, ki innen,
De rágóba ragadtam, mint
Egy részeg katibogár.
Hendrix darál a fülembe,
A motor meg zúg, az életbe`,
Nem ér véget ez az utazás,
Mert útvesztőbe tévedtem,
Egy elcseszett világban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:09:46, péntek
|
| |
| |
Deák Mónika
Evolúció
Még éjjelbe karcol a szárnypróbálgatás.
Kopott percek között botorkál az élet...
Élet? Vagy csak zsibbadt zombilét vajúdás?
Gödrök alján ragadt sírhatnék-ítélet.
Külső akaratgömbök nyomják a tarkónk,
lassan elszáradnak a motivált szavak,
s kipukkanunk, mint szivárvány buborékok -
a világ változik, a gének oszlanak.
Szagos szózatokat énekel a doboz,
ix arcokra vetett bárgyú függönymesék,
s benne szunnyadozik a téboly-szakadás.
A színre odafönt fehéret festenék.
Csontvázak potyognak dohos szekrényekből,
kutyák vonyítják a szólammaradékot;
a hátunk tovább görbül, kinek, mi miatt.
Ráncok sűrítik az ezredszakadékot.
Kafka-változás, komplett evolúció,
a belső gömbök meg tovább zsugorodnak.
A bábok között hangyák, szalmaszál álmok -
kőbe zárt ember marad az utókornak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 21:05:21, péntek
|
| |
| |
Balogh Ádám
Fekete nap
Lépteim némák, éles a csend
A látvány egyenesen elrettent
Süvít a szél, hozzám beszél
Szedd a lábad, itt úr a veszély
Az idő haldoklik, egy rikító szempár
Végtelen az út, üres a szertár
Tucatnyi emlék, sötétbe borul
Minden éji teremtmény barlangba vonul
Gaztettek ülnek a kormány mögött
Egy lábon állok, a betonok között
Kutatom a kiutat, szólít a fény
Mosolyt ad, hogy a vég eljött elém
Rég nincs én, csak mi voltunk ketten
A nap hiánya rettenthetetlen
Feketébe ölti elmém a szívem
Elszállít a magány messzire innen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-03 08:35:34, péntek
|
| |
| |
Urbán László
Semmi politika
Hogy hova jutok? Nem tudom.
Talán lesz egy csodálatos otthonom.
Virágokkal, fénnyel teli.
Ez az egy lesz talán, mi emberi.
Itt a földön, már semmi sem szent.
Minden ami szép volt, porrá, veszendőbe ment.
Minek ide nagy, igaztalan szavak.
Port hinteni a szemekbe! Legyen mindenki vak?
Egyre sivárabb az élet.
A nyomor, soha nem érhet véget?
A népnek, csak szükség a bére?
Senki sem figyel, egyre nehezebb létére?
Ki teheti, többet költ egy nadrágra!
Mint némely család, egész évben ruhára.
Ők minősítik, értékelik tettünket.
Néhány garassal, szúrják ki a szemünket.
Boltba menni, minek a pórnak?
Zabálni akarnak, jól élni holnap.
Nem kell, hogy járjon a szátok!
Mert szűkebbre szabják a ruhátok.
Munkahelyek nem teremnek.
Minden szegényt tönkretesznek.
Mivel tömitek meg majd a szátok?
Ha nem lesznek már kapások.
Rohantok a túlsó partra.
Nyelvetek most azért barna?
Kaját bizony ott sem leltek.
Dolgozók az égbe mentek.
Fel kellene ébredjetek.
Teremjenek munkahelyek!
Pénzt adni a dolgos tenyérbe!
Jusson mindenkinek, tejre, kenyérre!
Figyeld meg a kicsiny hangyát.
Boglyáikat, hogyan rakják.
Mindenkinek munkát adnak.
Kicsiny váruk, ezért duzzad.
Éhező, és hajléktalan gyerekek!!!
A nagy szavak mivé váltak, hova lettek?
Érettük már miért is nem tehetünk?
Felelősség, rajtunk szárad! Ez is a mi szégyenünk!
Tele zsebbel, könnyű nagy legénynek lenni.
Tessék hát minden szót, érthetővé tenni.
Mindenki nem ülhet újra, az iskola padjában.
Oda is fagynának, keletről hozott, pufajka nadrágban.
Lehetne már végre rend, ebben az országban!
Tej, kenyér az asztalon, és meleg minden családban.
Békét! Biztonságot a népnek!
Adjál neki; Adjál amíg kérnek.
Csak bolyongok ide s oda mint egy ormány.
Ez a vers is, csak egy olyan tákolmány.
De legalább, kiírtam magamból, mit érzek.
Szívemből sajnálom a szegény népem,
na és persze magam!
Amíg el nem vérzek.
Link
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 6416
- e Hónap: 15599
- e Év: 68307
|
|
|
Offline
