|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 16:58:49, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
Az erdő hervadása
Se lombsátrad se madarad:
Vándor ember lépte alatt
Zörögnek a levelek.
Varju károg száraz ágon,
Hervadás ül a világon:
Jönni érzem a telet.
Hova lett, mondd, csábos árnyad?
Pillangóid hova szálltak?
Hol van díszed, illatod?
Elhervadtak a virágok,
És ahol most fázva járok,
Bús enyészet, csend van ott.
Oda van a nyár, az élet!
Minden így ér, mint te, véget.
Oly kopár lesz, oly hideg,
De azért befutja enyhén
Kopasz fáid még a repkény,
Mint az emlék a szivet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 15:32:18, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
A pozsonyi ligetben
Itt vagyok, újra itten!
S te még a régi díszben
Állsz, én szép ligetem.
Utaidon bolyongok,
S a virágok, a lombok
Mind összesúgnak: Ismerem!
Hajdan, tavasznapokban,
Gondtalan' itt bolyongtam,
Ez árnyas utakon.
Itt járt kacagva szépen;
Nevét hány fába véstem!
Itt írtam én első dalom'.
E fák alatt viseltem
Bánattalan szívemben
Fájdalmat, édeset.
Itt olvastam szemében,
Hogy értem ég, csak értem;
Itt ujjongtam: Szeret! szeret!
S itt, ez a pad tudója,
Hány meglesetlen óra
Kínálta élveit.
Volt szeretőm, barátom,
Ifjú szívemben álom...
Itt éltem át a mennyet, itt!
Óh, hol vagy drága hajna!
Legelső sugaraddal?...
Hová, hová levél!
Hol vagytok, édes álmok?
Mit súgnak a virágok?
Csitt, csitt, a lomb miről regél?...
Ah, álom, álom, álom!
Azt mondja, ifjúságom
Mulandó, hűtelen...
Szép ligetem, virulj csak,
S te szív, álmodd a múltat
Még egyszer át, s légy csöndesen.
1880. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 15:13:10, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula -
Vágytam kikötni...
Vágytam kikötni, partra szállani.
Kerestem a kormányt, az evezőt;
De két kezem sehol se lelheté.
Tündérmező ért új tündérmezőt,
És kis hajóm csak úszott lefelé.
Aztán sötét lett, s láttam új csodát.
Az égnek eltünt napja, csillaga.
S ketten haladtunk csendesen tovább:
Én csónakomban és az éjszaka.
Ezt álmodám, s bár mint hányom-vetem,
A nyitja hogy mi: meg nem lelhetem.
Setéten ül meg tompa fájdalom;
De a nevét, ah, meg nem mondhatom.
Szivembe érzem benntörött nyilát;
És balzsamot nem ad rá Gíleád.
Belém szorult a kínok tengere,
S nem sírhatok, bár sírnom kellene;
S mig álmom' meg nem fejtitek, ti bölcsek:
Érzem, nem is fogok hullatni könnyet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 15:05:14, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
Altató
Álom, álom, édes álom,
Suhanj végig szempillámon,
S ráteritve csoda-fátylad',
Népesítsd be éjszakámat.
Vessétek meg már az ágyat!
Árva szivem holtra bágyad.
Hadd öleljen jó barátom,
A szelíd, a csöndes álom.
A nap zaja, súlya, gondja
Pihenésem' elrabolja.
Álom, álom, édes álom,
Érkezésed' mindig áldom.
Te boríts be fátyoloddal,
Te kábíts el mákonyoddal.
Szerelemrűl légyen álmom,
S rólad, eltűnt ifjúságom.
Te czirógass karjaidban,
Födj be lágyan holtomiglan,
Ama hosszú, ama másik
Álomtalan éjszakáig.
Álom, álom, édes álom !
Szemem' ime már lezárom.
Áldva légyen érkezésed;
Éltem álom, álmom élet.
Eger - hetilap, 1885. nov. 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 15:02:18, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
Esik, esik . . .
Esik, esik, egész nap esik
Hegy aljára köd ereszkedik.
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Falevélke küzd a széllel,
Sűrü erdő nem a régi; hallgat.
Hull a levél, vége van a dalnak.
Fecske, gólya, hova szálltatok?
Boldogok ti, hogy van szárnyatok!
Tudom én, hogy hova, merre:
Hervadásból kikeletbe.
Tengeren túl, messze oda által
Most süt a nap legenyhébb sugárral.
Igy változik, mint ősz s kikelet
Szíveinkben is a fagy s meleg.
Búsulónak víg a társa;
Sírás jön a kaczagásra.
Hejh, bizony az emberrel is így van:
Ki mulat, ki aluszik a sírban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 14:58:55, kedd
|
| |
| |
REVICZKY GYULA :
Imakönyvem
Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.
Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem... Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.
Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérőm a nehéz úton),
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjúságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.
Tűrtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül őrizém.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 14:53:33, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
Ne sírj, ne sírj . . .
Ne sírj, ne sírj! Szelíd szemedben
Nem nézhetem a könnyeket.
Kacagd ki ezt a gyáva népet,
Mely ujjong bánatod felett.
Övé a szenny, övé a bűn is;
Te csak szeretsz, nem vétkezel.
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az új Messiás közel.
Olvastam lelked bánatában;
Hisz annyiszor volt árulód
Kisírt szemed borult világa...
Óh, hadd legyek vigasztalód!
S viseld, nehéz bár, a keresztet
S ne hagyjon jó reményed el.
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az új Messiás közel.
Emeld büszkén, magasra fődet
S mutasd víg arcodat nekik.
Kik szívedet kifosztogatták,
A büntetést is elveszik.
Lejön az istenember újra
És megvált minket vérivel.
A csillagok mind az beszélik,
Hogy az új Messiás közel.
Nem látod-e a láthatárnak
Alján a vészes felleget?. . .
Nem hallod távol ama zúgást?
Nem érzed a forgószelet?. . .
Szaladjon, a ki gyáva, majd ha
Az Úr haragja ünnepel!
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az új Messiás közel.
Vihar lesz ! A pokol megindul !
S az ördög sír: Ez ő ! Ez ő !
De himnuszt zeng a zivatarral
Sok bánatos, sok szenvedő.
E büzhödt lég megtisztul és ránk
Új nap süt . . . annyi már a jel,
Hogy a világot megjavító
Új Messiás, az Úr közel !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-22 14:09:36, péntek
|
| |
| |
Reviczky Gyula - Szeretlek mint egy elhagyottat
PERDITA (IX.)
Szeretlek mint egy elhagyottat
Egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
Képes szeretni: ugy szeretlek.
Nem a gyönyörnek tiszta mézét
Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
Az, a mi hozzád vonz, a részvét,
Szeretlek, édes, szánalomból.
Szeretlek, mert mint én, leányka,
Te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
Látom, van árvább sziv szivemnél.
Szeretlek önzésből, kimondom;
Mert a midőn szemedbe nézek:
Egyszerre tűrhetőbb a sorsom
S én kezdlek vigasztalni téged! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-20 22:44:13, vasárnap
|
| |
| |
Reviczky Gyula --Lenge szellő simogatja...
Lenge szellő simogatja
Az eszmélő ligetet,
S szívből szívbe száll a sejtés,
Hogy közelegsz, kikelet!
Illatos lehed belengi
A vetések bársonyát,
Álommal hinted be szívünk',
Csillámmal az út porát.
A mező kis házikói
Fölveszik a régi színt,
És a tél nagy álmodói
Ébredeznek sorba' mind.
Sugár-csókkal, fényözönnel
Ébreszd a virág-hadat,
És a földi bút söpörd el,
Mint a felhőt és havat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-20 22:24:09, vasárnap
|
| |
| |
Reviczky Gyula - Akit szerettünk...
Akit szerettünk,nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámítjuk magunkat:
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
A kedves arca sose hagy el;
Őt áldja hűlő ajakunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1585 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 184
- e Hét: 962
- e Hónap: 4995
- e Év: 64248
|
|
|
Offline
