Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Biegelbauer Pál : Az együttélés
  2023-08-12 10:07:10, szombat
 
  Biegelbauer Pál : Az együttélés


A párkapcsolatok igazi próbája az együttélés. A kapcsolat kezdeti szakaszán még nagy a lángolás, amikor gyönyörűség együtt lenni. Ilyenkor a másik nélkül töltött időt üresjáratnak érezzük, a másik hiánya szinte fájó. Az együttélés első szakasza, a "mézeshetek", beteljesíti a várakozásokat. Véget ért egy út, a megérkezés öröme tölti el mindkettőjüket. Tudnak örülni a másiknak. Odafigyelnek egymásra. Csodálatos az a folyamat, amelynek során az eddig elkerülhetetlen szerepjátékok álruhái és maszkjai lassan szertefoszlanak, és mögöttük nyilvánvalóvá válik a másik igazi énje és arca. Új, eddig még észre nem vett csodákat fedeznek fel a másikban: még nem látott mozdulatokat, a fáradtság pillanatainak megkapó gyengeségeit, a higiéné intimitásainak édességét, az alvó kedves, ártatlan gyermekarcát. Hihetetlen közelségbe kerülnek egymással.
Aztán elromlik valami. Lassan, szinte észrevétlenül. Már nem mindig örömforrás a másik. Olykor teher. Kölcsönös értetlenségek teszik lehetetlenné egy-egy élethelyzet tisztázását. Csalódások sokasága keserít. A tudattalan harc a másikon való felülkerekedésért egyre élesebbé válik. Kényszerhelyzetek sora teszi keserűvé a szabadságban fogant kapcsolatot. Láthatatlan kötelékek füzik szorosra a két ember életét, és a se veled, se nélküled patt-helyzetében tengődnek. Felbukkan olykor-olykor a gondolat, hogy érdemes-e folytatni. Időnként a szeretet mélyben futó búvópatakja fel-fel tör a felszínre, és elmossa a problémákat, aztán ismét eltűnik.
Mi történt? Mi változott? Mi az, amit nem tudunk? Van-e kiút? A létezés törvénye a szeretet. Ám a létezés sokszínüsége ezt a törvényt ezerszínüre bontja. A következőkben az emberi létezés és együttélés néhány alapelvét vesszük szemügyre. Ezek megértése talán segít az olykor kilátástalannak tünő kapcsolat valós értelmezésében, és esélyt adhat az együttélés konfliktusainak megoldásában.
1. Életünk minden történése, eseménye lehetőséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévő teljesség felismerésére, megélésére.
2. Ha nem jön létre a felismerés, akkor is előbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, megismétlődik. Minden, ami körülöttünk történik, egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.
3. Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.
4. Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.
5. A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiségjellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk "rossz" tulajdonságai iránt.
6. Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem meg. Az, amiért elítélem őket, bennem is jelenlévő és intenzíven, tudattalanul ható erő.
7. Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban az eddig fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettől kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.
8. Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállása nem az "én a tied vagyok", hanem a "te az enyém vagy". Másképpen kifejezve: nem szereti a másikat.
9. Egy kapcsolatban aki a dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja őt, az a saját gyengeségéről, mélyen rejlő önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erős, az nem törekszik irányításra, mert úgyis ő irányít, ami annyit jelent, hogy őrködik mindkettőjük szabadságán.
10. A párkapcsolatban nincs olyan, hogy "megengedem" a másiknak, hogy ezt és ezt csinálja. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelő viszony, hanem úr-szolga viszony, amiben lehet ugyan élni, de nem érdemes.
11. Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek sohasem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetővé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.
12. A szabadság felé megtett első lépés, hogy nem tesszük meg azt, amit nem akarunk megtenni.
A párkapcsolati együttélés sorsfeladat. Önkéntes, szabad vállalásból fakadó, kölcsönös odaadottság, az emberi kiteljesedés lehetőségének egyik fóruma. A találkozás, az egymásra találás, az egész személyiséget átható megindulás, a kölcsönös szándék arra, hogy összekössék az életüket, az egész létezés-univerzumot láthatatlanul átszövő szeretetháló gyengéd érintése, ahol a tudatosság csak az ennek a létajándéknak az elfogadását illető döntésben nyilvánul meg. Nem véletlen, hogy kivel kötöttük össze az életünket. Szerencsés esetben arra az emberre találtunk rá,
- aki a legteljesebb boldogság megélésének lehetőségét nyújtja számunkra,
- aki tükörként napról napra, pillanatról pillanatra megmutatja ismert és ismeretlen arcomat,
- aki szabad, és ezáltal megtanít szabadnak lennem, és megtanít tisztelni a másik szabadságát,
- akiben a létezés egészét láthatom, a létezés gyönyörűségét és számomra gyötrő mozzanatait,
- akinek elfogadásával az engem gyötrő létmozzanatok mögött megláthatom ezek szentségét,
- akit ha elutasítok, a mindenséget utasítom el,
- akinek a szeméből a mindenség néz rám,
- akit ha érintek, a mindenséget érintem, és
- akit ha ölelek, a mindenséget ölelem a szívemre,
- akivel ha egyesülök, a mindenséggel leszek egy, ráébredve és megélve a létezés misztériumát, hogy a létezés egység, és minden, ami ennek az ellenkezőjének látszik, csak káprázat, illúzió.
Az együttélés kölcsönösség. Nem elég, ha csak az egyik fél akarja. Az együttélés nemcsak akkor szünik meg, ha mindkét vagy bármelyik fél úgy dönt, hogy nem folytatja tovább, hanem akkor is, amikor bármelyik figyelmen kívül hagyja a létezés alaptörvényét, a szeretetet. Az együttélésből egymás mellett élés lesz,
- ha figyelmen kívül hagyom azt, hogy ez csak önkéntes lehet,
- ha bármilyen kényszert alkalmazok az együttélés fenntartására,
- ha parancsolok a másiknak,
- ha engedély adok a másiknak,
- ha számonkérem a másikat,
- ha nem önként, hanem kényszerből élek a másikkal,
- ha engedek az erőszaknak,
- ha a másik parancsát teljesítem,
- ha természetesnek tekintem, hogy a másik engedélyezhet,
- ha hagyom, hogy számonkérjenek,
- ha a félelem az, ami "együtt" tart.
Tudjuk, hogy létünk a másoknak való odaadottságban teljesedik ki. Tudjuk, hogy ehhez túl kell lépnünk vélt önmagunk, az egónk határait, melynek drótkerítése a félelmeinkből szövődik. Törékeny és vergődő szívünk, gyengeségünk, elesettségünk az az erő, mely végül is arra késztet, hogy adjunk fel minden erőlködést, és merjük átengedni, magunkat elengedve, mindent a szeretetnek.

Biegelbauer Pál
 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Biegelbauer Pál : A hiány
  2023-08-12 10:01:34, szombat
 
 




Biegelbauer Pál : A hiány



A betegség megállni kényszerít. Töprengésre késztet.
A sötétben tapogatózva, tétován kereső kezünk a létezés titkának dobogó szívére tapint. A szenvedés titkára.
A teljesség hiányának titkára.
De a boldogság és a teljesség titkára is.
Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata.
Amikor szenvedünk.
Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás
a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk.
Aki szenved - magányos.
És aki magányos - szenved.
Szenvedéseink okát, okozóját nevezzük rossznak. Rossz az, aki vagy ami szenvedést okoz.
Ha merünk a rossz titkának mélyére nézni és nem elégszünk meg a kül-világra, a másokra hárítás - megoldást soha nem hozó - felszínes válasz-kísérleteivel, a valóság érinti meg a szívünket.
Szenvedéseink tárgya:
a HIÁNY.
Valakinek vagy valaminek a hiánya.
Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs - akár elvesztettük, akár elvették - vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs.
Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll.
Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni,
vagy átvenni. Mert nincs.
Ezért van az, hogy a szenvedésben mindig egyedül vagyunk.
Saját szenvedésünk magánybazártságának tragikumát még mélyebben éljük meg, amikor mi toporgunk a másik szenvedésének partján. Segítenénk, de nem lehet.
Átvennénk, de tehetetlenek vagyunk: a hiányt, a nincset nem vehetjük át. Megoszthatatlan.
Átadni, átvenni csak azt lehet, ami van.
A rossz titka az, hogy nincs.
Hisz éppen az a rossz, hogy valaki vagy valami nincs, aki vagy ami - szerintünk - kéne, hogy legyen.
 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
  2023-08-12 09:47:01, szombat
 
 




Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.



Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz.
A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság.
Minden szó az időtlen teljesség-csendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolat-szülte tükrének egy-egy cserép-darabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal.
Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága.
Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik.
Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen.

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni.
Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.


Biegelbauer Pál utolsó írása

Köszönöm Pali, hogy segítettél, tanítottál és gyógyítottál. Soha el nem múló szeretettel gondolok rád, és Isten áldását kérem a további utadra.
Lila


"Minden adás - ajándék.
Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő.
A viszonzás megsemmisíti az adás
lényegét. Cserévé silányítja."

Biegelbauer Pál
 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
/Biegelbauer Pál - Az egészség szívében
  2023-08-12 09:37:11, szombat
 
 




A csend

Az egészség a csend szívében van.
Az egészség szíve a csend.
A csend határtalan.
A csendben nincs én és nincs te,
A csendben egyek vagyunk.
A csendben válunk átjárhatóvá.
A szívek kapui csak a csendben nyílnak meg.
A csend teljessége a szóban érint meg.
A szó a csend kiáltása.
A szavakban a csend beszél.
A csend szó nélkül üres,a szó csend nélkül színes buborék.
A szó csendélet.
A szavak a csend vágyát növelik,bennük a csend hiánya fájóvá válik.
A szavak által mélyül a csend.

/Biegelbauer Pál - Az egészség szívében/
 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük
  2022-02-27 10:51:09, vasárnap
 
 




Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a miénk, és keresünk tovább - kívül. Az út bennünk van."

(Biegelbauer Pál)
 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Ha megérintek valakit...
  2019-11-27 09:58:05, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Biegelbauer Pál: A hiány
  2019-03-02 09:37:38, szombat
 
 





Biegelbauer Pál: A hiány


A betegség megállni kényszerít. Töprengésre késztet.
A sötétben tapogatózva, tétován kereső kezünk a létezés titkának dobogó szívére tapint. A szenvedés titkára.
A teljesség hiányának titkára.
De a boldogság és a teljesség titkára is.
Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata.
Amikor szenvedünk.
Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás
a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk.
Aki szenved - magányos.
És aki magányos - szenved.
Szenvedéseink okát, okozóját nevezzük rossznak. Rossz az, aki vagy ami szenvedést okoz.
Ha merünk a rossz titkának mélyére nézni és nem elégszünk meg a kül-világra, a másokra hárítás - megoldást soha nem hozó - felszínes válasz-kísérleteivel, a valóság érinti meg a szívünket.
Szenvedéseink tárgya:
a HIÁNY.
Valakinek vagy valaminek a hiánya.
Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs - akár elvesztettük, akár elvették - vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs.
Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll.
Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni,
vagy átvenni. Mert nincs.
Ezért van az, hogy a szenvedésben mindig egyedül vagyunk.
Saját szenvedésünk magánybazártságának tragikumát még mélyebben éljük meg, amikor mi toporgunk a másik szenvedésének partján. Segítenénk, de nem lehet.
Átvennénk, de tehetetlenek vagyunk: a hiányt, a nincset nem vehetjük át. Megoszthatatlan.
Átadni, átvenni csak azt lehet, ami van.
A rossz titka az, hogy nincs.
Hisz éppen az a rossz, hogy valaki vagy valami nincs, aki vagy ami - szerintünk - kéne, hogy legyen.
 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Biegelbauer Pál szerint a párkapcsolat
  2015-05-11 11:22:11, hétfő
 
 





Biegelbauer Pál szerint a párkapcsolat:


"Két ember kölcsönös, önkéntes, a másiknak való odaadottsága.
Kölcsönös, tehát mindkét fél részéről való.
Ha csak az egyik fél(!) odaadott, az csak a kapcsolat felé tett elengedhetetlen lépés, ezáltal a kapcsolat megteremtésének lehetőségét adja a másiknak, de nem kapcsolat.
Teljessé csak a másik fél viszont-odaadottsága révén válik.
Önkéntes, tehát szabad.
Szabadság nélkül nincs párkapcsolat.
Amikor valamelyik fél bármilyen erőszakkal fordul a másik felé (anyagi, egzisztenciális, érzelmi zsarolással, vagy AKÁRMILYEN MANIPULÁCIÓVAL, az kizárja az emberi kapcsolat lehetőségét.
Mert csak az emberi, ami önkéntes, azaz szabad."







 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Biegelbauer Pál: A hiány
  2015-03-22 10:28:23, vasárnap
 
  Tanítóim!




Biegelbauer Pál, a magyar Eckhart Tolle


A magyar Eckhart Tolle most februárban volt 14 éve, hogy elhagyott minket, tanítói és gyógyító munkásságát azonban mai napig ezrek őrzik emlékezetükben. Biegelbauer Pál a szeretet és az elfogadás művészetének egyik legkiemelkedőbb hirdetője volt. Holisztikus tudásával segítette tanítványait, és segíti most is olvasóit a testi-lelki jólét kibontakoztatásában és megőrzésében. Munkásságának egységes formába foglalását és újbóli kiadását tenné lehetővé az első Lélekpillangó Életműdíjjal járó elismerés és adomány.

Biegelbauer Pál neve kevésbé ismert, mint a Lélekpillangó Életműdíj két másik jelöltjéé. Szepes Máriát senkinek sem kell bemutatni, hiszen a Vörös Oroszlán című műve a spirituális irodalom egyik klasszikusa, és a Pöttyös Panni-sorozatot is nagyon sokan ismerik. A múlt század egyik meghatározó tanítója volt, kilencéves kora óta írt, számos díjat és elismerést kapott közel évszázados élete alatt.


Biegelbaur Pál életének jelentőségét, emberi és alkotói nagyságát nem kisebbíti az, hogy kevésbé ismert, mint a másik két jelölt. Azok, akik emlékeznek rá, vagy volt szerencséjük személyesen ismerni őt, tudják, hogy milyen fantasztikus dolgokkal foglalkozott.

Legnagyobb tanítása a csend erejéről szól:
,,A másik ember felé fordulás (a teljes odafordulás) könnyebben megvalósítható (...) ha összeszedett állapotban van. A belső út közege a belső csend."

Utolsó írásában pedig így fogalmaz:
,,Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik."

Biegelbauer Pál teológus volt, majd kilépett a papi pályáról és gyógyítani, tanítani kezdett. A filozófia és a pszichológia területén is jártas volt, sőt, széles érdeklődése miatt akár igazi polihisztorként is tekinthetünk rá. Már évtizedekkel ezelőtt foglalkozott az íriszdiagnosztikával, amit hét éven át tanult Sárpentelén, a helyi plébánostól. Emellett az aromaterápia és a grafológia területeinek is magas szintű tudója és tanítója volt.

Tanította a "jelen" és a "most" szerepét, valamint a szeretet és elfogadás művészetét - személyes példáján keresztül is - ezzel segítette a hozzá forduló embereket, valamint írásaival a téma iránt fogékony olvasókat.








Biegelbauer Pál:
A hiány



A betegség megállni kényszerít. Töprengésre késztet.
A sötétben tapogatózva, tétován kereső kezünk a létezés titkának dobogó szívére tapint. A szenvedés titkára.
A teljesség hiányának titkára.
De a boldogság és a teljesség titkára is.

Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata.
Amikor szenvedünk.
Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk.

Aki szenved - magányos.
És aki magányos - szenved.
Szenvedéseink okát, okozóját nevezzük rossznak. Rossz az, aki vagy ami szenvedést okoz.
Ha merünk a rossz titkának mélyére nézni és nem elégszünk meg a kül-világra, a másokra hárítás - megoldást soha nem hozó - felszínes válasz-kísérleteivel, a valóság érinti meg a szívünket.

Szenvedéseink tárgya: a HIÁNY.
Valakinek vagy valaminek a hiánya.
Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs - akár elvesztettük, akár elvették -
vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs.
Minden szenvedésünk mögött a hiány,
a nincs, a nemlét áll.

Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni, vagy átvenni. Mert nincs.
Ezért van az, hogy a szenvedésben mindig egyedül vagyunk.
Saját szenvedésünk magánybazártságának tragikumát
még mélyebben éljük meg, amikor mi toporgunk
a másik szenvedésének partján. Segítenénk, de nem lehet.

Átvennénk, de tehetetlenek vagyunk: a hiányt, a nincset nem vehetjük át. Megoszthatatlan.
Átadni, átvenni csak azt lehet, ami van.
A rossz titka az, hogy nincs.
Hisz éppen az a rossz, hogy valaki vagy valami nincs, aki vagy ami - szerintünk - kéne, hogy legyen.









 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
Biegelbauer Pál: A másik szeretetét észre se vesszük, ha...
  2015-01-03 10:46:17, szombat
 
 





A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az, amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.

Biegelbauer Pál



 
 
0 komment , kategória:  Biegelbauer Pál  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1290
  • e Hét: 6755
  • e Hónap: 14228
  • e Év: 131474
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.