Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Illyés Gyula: MILYEN HAMAR...
  2020-09-26 11:39:24, szombat
 
 




Illyés Gyula: MILYEN HAMAR...


Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet...


  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Illyés Gyula: Milyen hamar...
  2019-11-05 10:24:54, kedd
 
 





Illyés Gyula
Milyen hamar...


Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet...

  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Illyés Gyula : Csendesül már…
  2019-08-22 20:35:01, csütörtök
 
 





Illyés Gyula : Csendesül már...


Csendesül már, mint kör a tó-szinen,
melyet a behullt kő vetett,
már lassan-lassan nyugtot lel szivem;
símul, mosollyá lesz a seb:
fénylek, könnyebbedek;
míg szép szemed, fejed
álomtól nehezen
alámerül valómban, én föllégezhetem.

Hajnal van. Mint ottkünn a hangtalan,
szárító szél a lomb között,
keresztül rajtam halk vigasz suhan,
hozza a tétova jövőt -
Megcsillan, hull a csöpp.
Volt mégis örömöd,
gondolom; - bár búsan,
bár sírva, gondold majd te is, hogy nem volt hasztalan

a kín, a gond, a könnyek zápora!
Ha kő, vas, átok megmarad,
a boldogságnak is marad nyoma.
Te őrzöd ifjúságomat.
Széttört? Száz fénydarab
idézi majd a vak
éj fölé, mint ama
nagy Fényt a holdnak sátora, a bolygók tábora!

Isten veled. Nem veszhet semmi el,
csak színt cserél; ő is, a bú.
A harapás helyén - emlékezel? -
másnapra csöppnyi koszorú
tünt föl szép zálogul.
Békülni így tanul,
akinek múlni kell -
így élek én is, gazdagon a fénylő semmivel.


  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
IllyésGyula: Óda a törvényhozóhoz
  2019-01-31 08:06:30, csütörtök
 
 





ILLYÉS GYULA:
Óda a törvényhozóhoz

(A jubiláló Tersánszkynak)





Úgy volna jó a törvény, úgy egyforma hatályú,

ha akként gyártódnánk, mi emberek,

akár a vályog, mit a vályu

billiószám is egyformára vet.





De hát ezt nem lehet





Ahány szív, annyi akarat.





S rég nem vagyunk

csupán agyag s anyag!





Pontos leszek, mint mindig az iró,

ha a tudós költ s a biró.





Ez a mi új dalunk.





Törvényt, de elevent, tehát,

hogy ne csapódjunk folyton össze,

hogy részlet-igazát

kiki illessze a közösbe,

úgy mégis: emberek maradjunk,

ne vályog-vályú sarává meredjünk;

atomok, atom magvakként kerengjünk;

helytálljunk, mégis szabadon szaladjunk.





A lét tegyen rendet, ne a halál!





Jogot tehát az árnyalatnak,

melyben a holnap rajza áll

s a kivételnek

mely holnapra talán szabály;

jogot - hogy hadd kisérletezzék -

a költőnek, a legfőbb kutatónak.

Mert semmivel nem kell nagyobb tehetség

s buzgalom meglelni a rák

ellenszerét,

gépbe fogni az atom erejét,

röpülni világűrön át,

mint megmutatni, amit a jövő

a szívben érlel,





mint fölfedni ibolyántúli fénnyel,

mi lesz holnap kötelező

közöttünk, emberek;





mi az, mi idegünkben közeleg!





Évmilliárdok távolából

évmilliárdok távolába.





Jogot a boncolóknak,

A kűlszin-, a fölhám-, a látszat-rombolóknak,

Kik elválasztva percenként a rosszat

a jótól,

valamit folyvást rendbehoznak,

percenként fölmutatva, hogy mikortól

gyilkos a gyilkos,

tolvaj a tolvaj,

torz már a szép,

szép az imént torz

a hős: pribék,

s ki az, aki elől megy -





mert nincs szabadjegy

jól haladni a korral;

mert van, amikor - hány a példa! -

a néma szólal,

az iszkol, aki űz,

makulátlan a céda,

mocskos a szűz.





Nem minden alkotó ilyen, de

én őket, az így működőket,

a haladókat, s harcolókat

vallom - a terep-fölverőket -

példaképül! A holnap

felé ők jelzik az irányt!





Előttük jár, fönnen libegve

Hamlet, Karenin Anna, Bánk,

-- megannyi tiszta láng!





A homályt-üző ős Világ

nő, ha ők szólnak.





Üdvözlet, s hála hát

a törvény - és a fény - hozóknak,





kik - hol máglyán, hol gúnykacajon át -

-- s elbukva is! - előretörnek

tán nem is tudva hova s miért.





Így mondjunk hálát Tersánszky Jenőnek,

mi, akik látjuk, hova ért.





Az igazért.





Fütyülj, tovább, kéthangon, Mester! Építsd

hordozható csónakjaidat, törd fejed

ős-sípon, új bicikli-féken - szépítsd,

javítsd, akkor is, ha nem kell,

a részletet,

te, teljes ember!

ne pihentesd se karodat, se agyadat, se szádat,

dolgozz soká még és vigadj

s ne is tudd, -- akárcsak a század -





ki vagy!		  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
IllyésGyula: Ars poetica
  2018-09-18 12:55:52, kedd
 
 





Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,

mihelyt elkészül, az élethez áll.

Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.

Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss,

ne fogja a halál!



IllyésGyula: Ars poetica



  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Illyés Gyula: Íme az én népem
  2018-09-03 10:14:52, hétfő
 
 





Illyés Gyula: Íme az én népem

Nem ily dalra



Nem ily dalra készültem én sem!
Azt hittem, ifjúságomon
leánynevetés, meg madárdal
száll át mint fényes buborék
s azt nézem oszlani az égen.

A szerelem és a barátság
legvidámabb éjein is
egyszerre elnémultam és -
mim is hiányzott? mért nem voltam
boldog? mért lettem nyugtalan,
mint ki: meglopták, arra döbben
és kebeléhez kap riadtan?

Egy vén napszámost láttam
tegnap; pirulva, csaknem sírva
jött ki a kastély udvaráról,
szitkok meleg hegével arcán.

Könnyein keresztül szemében
egy pillanatra fölmerült egy
láng, mint kacsintás, majd víz alá
bukott dideregve újra, de
szívemen, éreztem, szívemben
egy percre átszaladt igéző
nagy fényed, bujkáló szabadság!



  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Illyés Gyula : Egy jót lélekzeni
  2018-05-23 11:47:06, szerda
 
 





Illyés Gyula : Egy jót lélekzeni



Egy jót lélekzeni,
tán még segíthetne.
Belélekzeni
a kék fellegekbe.

Beinni a mennyet,
azt a habos távolt.
A tüzet a napból,
mint egy jó pohár bort.

Estéli mezőkről
a harmatos zöldet.
Szelek síkosságát,
a holdból a csöndet.

Az egészből azt a
rejtező langy titkot.
Az altató istent,
akit már gyanítok -


  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Hol lenne jó?
  2017-03-06 09:01:08, hétfő
 
 






Hol lenne jó?



Hol lenne jó? Talán olykor a télben ,

egy kis házban , kékálmú hóesésben ,

ha fenyőágak fehéret emelnek ,

s tűnődő kristály ragyog csillagcsendet.



Hol lenne jó? Talán olykor tavaszban ,

szabad szabadban hinni a szavakban ,

ha piros vágyuk kinyíló csodája

lobban a szívig: tulipánok lángja.



Hol lenne jó? Talán olykor a nyárban ,

ha fénytükrében bólintó kalász van ,

s fecskeív int fent a felejtő égnek ,

s a szívekből múlt-bánatok kiégnek.



Hol lenne jó? Talán olykor az őszben ,

a hegy hátán , már könnycsepp-ismerősen ,

szín-temetőben nézni lombot , árnyat ,

s mosolyogni: a léten túl is várnak?



Hol lenne jó? Mindenütt , ahol béke

néz vissza békét kívánó szemébe ,

s holt ember helyett , az elképzelt Nincsben ,

Ember , múlandó , - s kicsit mégis isten...


/Illyés Gyula/







  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Illyés Gyula : Hunyt szemmel
  2017-01-17 11:19:27, kedd
 
 





Illyés Gyula : Hunyt szemmel



Mihelyt a szemem nyitva van,
lehunyom rögtön önmagam:

nyomban nem leszek semmi sem,
csak szem, csak világ-teli szem,

De ha szememet lehunyom
én nyílok ki: birodalom,

földrész leszek, oly végtelen,
határaim sem érhetem.

Zenit-Nadir: pólusig ér
lábam és fejem közt a tér.

Kedvemre utazgathatom,
bíborszín folyamaimon,

zuhogókon, erdők, mezők,
szorosok, zord csúcsok között;

hol se nappal, se éjszaka,
se nyár heve, se tél hava.

Bíborszín táj fölött híven
egyenletesen süt szívem.

És idő sincs s a képzelet
sejti az örök életet.






 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Illyés Gyula: Milyen hamar…
  2016-10-16 08:09:03, vasárnap
 
 





Illyés Gyula: Milyen hamar...



Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet...







  
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1353
  • e Hét: 4913
  • e Hónap: 12386
  • e Év: 129632
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.