|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2013-06-09 11:42:50, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő
Én hívlak élni
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...
Link Look in to my Eyes
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-10 23:41:52, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő
Így volna szép
Gyakorta érzek olyan különös
Kimondhatatlan valamit -
Mikor a kezem a rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg egy síró dallam
Finom húrjain a zongorának;
Mikor szívemben harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel hatalmas árnyak:
Mikor a szó mire se jó,
Mikor szemem egy ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom s messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva nevet a kék ég,
S a szellő mégis ezer zizegő
Halott levélkét takarít -
Gyakorta érzek olyan különös
Kimondhatatlan valamit.
S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:
Miért nem szabad azt a sejtelmes
Suttogó halált, letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet azt az örökös
Borongó, ködös szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom azt a pillantást
Azt a sóhajtó, méla akkordot,
Mit a futó perc szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni, s aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró ábrándos érzés
Miért nem ülhet miért nem gyűlhet
Lelkem mélyére s nem tömörülhet
Dalokká bennem?
Vagy ha már róluk dalt nem is zengek,
Miért nem tudom tudtokra adni
Csupán azoknak, kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes szempillantással,
Egy fénylő könnyel, egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák, hogy mit jelent
Ez a rejtélyes titkos beszéd. . .
Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!
Link Song without Words
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-18 00:51:11, péntek
|
| |
| |
Dsida Jenő
Minden nap esttel végződik
Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.
Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.
Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját -
minden valami semmivel végződik.
Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.
Link To Your Heart
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:54:49, szerda
|
| |
| |
Dsida Jenő
Megyek
A vonat tovazakatol
és holnapra, ilyenkor
már messze leszek valahol.
Minden marasztal
s tudom, hogy holnap sírni fog
kicsi szobámban
az íróasztal
és minden
én utánam.
(Csak egyvalaki nem fog sírni
aki Titok,
s akit én siratok...)
A vonat zakatol
és holnap ilyenkor már
messze leszek valahol.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-02 01:37:18, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő
Üzenet...
Ne gyere hozzám,
ne közeledj!
Az ősz hulló levelein
megírom, amit akarok.
Egyet füttyentek,
keserű lesz minden édes,
édes minden keserű.
Ajakad se kell.
És ha jönnél,
úgyis csak szívem van már,
piros, hideg.
S azt is az oltárra teszem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-01 01:03:53, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő
Pásztori tájak remetéje
Sokáig voltam remetéd.
Nyugodt voltam és megelégedett.
Őszi szelekkel zúgott versenyt a dal,
amely neked dalolt dícséretet.
Most elfogott valami nyugtalanság,
ablakból bámulok ki délelőtt,
délután völgybe nézőn üldögélek
fehér faházikóm előtt.
Kedves zsoltárom oly üres,
értelme nincs a sok vén pergamennek.
A dombon lassú, békés pásztorok
ballagnak juhaikkal s tovamennek.
Fenyőtoboz hull és piros levél.
Nyugtalan vagyok. A vágy elfogott.
Este ruhámat tisztogatom
és előveszem a vándorbotot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-20 22:02:46, kedd
|
| |
| |
Dsida Jenő
Egy fehér lélekhez
Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.
Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.
Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:10:43, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő
Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,
mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 16:34:44, csütörtök
|
| |
| |
Dsida Jenő
Pasztell
Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
csak a lélek füle hallja:
nyirkos lesz a lombok alja.
Sok imbolygó, halk kisértet
lábujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra,
gondolsz régi balladákra.
Nappal-éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét,
lassan tompa, fullatag, nagy
csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:03:05, kedd
|
| |
| |
Dsida Jenő
Mindent megpróbáltam
Most már igazán mindent megpróbáltam,
fáradt vagyok és nem megy tovább.
Hatalmas Szépség-tömbök görögnek át
a lelkemen a reggel frissharmatú mosakodásában,
fényesen, csillagszórósan, tüzijátékosan hömpölyögnek.
Utánuk rohanok, alájuk fekszem, tépem, cibálom őket
s ha végül verejtékesen tenyerembe nézek,
amelybe bele akartam szorítani
mind a fénycsodákat:
csak vér, sajgó sebek
s hozzátapadva pár parányi porszem.
Aztán gyönyörű fellegeket, buborék-városokat
akarok fújni szivárványos költemény-párákból,
ahogyan Ő teszi, a Titokzatos.
De ha tele lélekből fújok,
szemdagadásig, érelpattanásig,
ha minden vér az arcomba szökken
és nyomorult tüdőm fújtatva és sipolva
torkomba buggyan,
akkor sem tudom belelehelni a Szépet
félszavamba se, -
a Szépet, amely pedig van valahol,
talán a mellemben, talán nagyon messze.
Hát most már fáradt vagyok,
izzadt, reszkető,
kétségbeesetten szomorú.
Leroskadok. Vérző tenyerembe rejtem
eltorzult arcomat.
S fent az égbolton vonalak sejdülnek,
szem, száj, fül, orr, gigászi arc
és csöndes gúnnyal mosolyog.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1 db bejegyzés |
| e év: |
5 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 254
- e Hét: 496
- e Hónap: 2064
- e Év: 9671
|
|
|
Offline
