|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2013-07-21 20:56:33, vasárnap
|
|
|
Grigo Zoltán
Ebben a versben
Ebben a versben zendülő dalban,
én vagyok mondat te vagy a dallam.
Szívemben rezgő szavak zenéje,
bárhova mennél mindig elérne.
Ölelne csendben ölelne lágyan,
havas estéken perzselő nyárban.
Felöltöztetne zöldellő lombba,
lelkemből fakadt gondolatokba.
Bújtatna téged ősz sóhajába,
harmatos réten nyíló virágba.
Ebben a versben zendülő dalban,
nekem örökre te vagy a dallam. |
|
|
0 komment
, kategória: Grigo Zoltán |
|
|
|
|
|
2013-03-14 12:50:42, csütörtök
|
|
|
Grigo Zoltán
Hiányzol
Állok most az ablakomnál,
Nézem az eső áztatta fákat,
Hiányzol most nagyon nekem,
Néma csend üli meg a tájat.
Az esőcseppek halkan peregnek,
Végig folynak lassan az ablakon,
Én csak állok némán magamban,
És a hiányod most fáj nagyon,
Áznak kint a bokrok, áznak a fák,
Én csak nézem és arra gondolok,
Milyen üres nélküled ez a világ
Link Remember when it Rained
Grigó Zoltán
Mondd...
Mondd, simogatnál engem mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb, már nem visz el?
Ha az idő, nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen, és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
|
|
|
0 komment
, kategória: Grigo Zoltán |
|
|
|
|
|
2012-11-05 00:45:27, hétfő
|
|
|
Grigo Zoltán
Harmadszor szólítalak
Behunyt szempilláim alatt,
száguldó időm
megpihen,
feléd nyújtott tenyeremben
lassan elalszik
a szívem,
csendesedik bennem a vér,
keskenyedik már
a világ,
szólítalak téged mielőtt,
északra szállnak
a vadlibák.
Jó lenne még kicsit játszani,
játszani veled
életet,
átfesteni együtt újra,
a megkopott régi
képeket.
Mélységbe vesztek titkaim,
tovatűnő évek
alatt
szívem legmélyén meglapult
szavaim,
téged szólítanak!
Szárazon zörgő füvek között
még bontja szirmát
egy virág,
a lemenő nap fényéhez,
még utoljára
felkiált.
Csendben vonulnak az évek,
meggyűrődött álmok alatt
állok most,
fedetlen fővel
és harmadszor szólítalak!
|
|
|
0 komment
, kategória: Grigo Zoltán |
|
|
|
|
|
2012-10-04 18:21:06, csütörtök
|
|
|
Grigo Zoltán
Utolsó ölelés
Látod Kedves? Kertek alatt
Szendergő bokrok tövére
Hogy hajlik rá csendben a nap,
Hogy fon koronát föléje?
Narancsvörös fénynyalábbal
Még öleli, körbefonja,
Egy utolsó lángolással
Sugarait belé oltja.
Én téged hogy öleljelek,
Ha tán utolsó akarat
A feléd kitárt kezekben,
Hogy téged átkaroljanak.
Még mielőtt lemegy a nap,
Én téged hogy öleljelek,
Mint a réteket lágy patak,
Vagy fákat a langyos szelek?
Szívemben szunnyadó parázs,
Hordom magamba temetve,
És még nem tört meg a varázs,
Még égnek fények szememben,
Akkor miért így öleljelek?
Leszek én tomboló vihar,
Leszek száguldó fergeteg,
Feléd rohanó vad szilaj
Gátakat szaggató vizek,
Engedd, hogy elragadjalak,
Ahogy a rablók a kincset,
Hogy téged átkaroljalak,
Hogy tépjelek, szaggassalak,
Mint a sas az áldozatát,
Mert már csak téged akarlak
És nem fog rajtunk a halál.
Látod Kedves, fent az égen
A két magányos csillagot?
Mielőtt végleg elégnek,
Fényük még egyszer felragyog.
|
|
|
0 komment
, kategória: Grigo Zoltán |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1 db bejegyzés |
e év: |
5 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 123
- e Hét: 1234
- e Hónap: 1493
- e Év: 9100
|
|
|