|
2013-02-02 13:27:24, szombat
|
| |
| |
Jékely Zoltán
Tavasz
Tavasz, Tavasz! - édes búvópatak,
fel-felüti borzas fejét a télben:
(Elrontott szerelem, mely megmarad
s űzi az embert egész életében.)
Ónos-eső hull, lágyan jár a szél,
s oly melegszag jár a levegőben,
melyhez hasonlót nagy fehér kenyér
ízében éreztünk valaha régen.
Be különös, láttató pillanat!
Jaj, magamat be árvának találom!
Jaj, valaminek ma vége szakadt -
Mintha egyedül volnék a világon.
Egyedül járok, mint egy idegen,
kinek családja heted-hét határon
is túl maradt, vagy túl a tengeren;
mintha nem volna se hazám, se párom,
s mintha a földhöz csak ez ál-tavasz
s a régi friss-kenyér íze kötözne,
mely évenként megújul s ugyanaz -
míg másulunk mi s elmúlunk örökre.
Link Winter Sonata
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
Offline
