|
2012-11-20 01:19:47, kedd
|
| |
| |
Tellér Gyula
Szerelem
Isten kikönyököl
hulló fényes ablakába
s lassan elfordul életünktől
míg levéltelen
fekete száron
utcák felett
kő-lagunák felett
lámpára gyújt a félelem.
Ez az óra, melyben
a legmakacsabb szenvedőket is
eléri az öröm igazsága
s ilyenkor csendben
a lehetetlen ajtaján
benyitok homályos szobádba
ezer méterre minden fájdalom felett.
Végzetünk igaz viszonyát
ki sejtheti?
A szerelem
kiröpít a maradandóságba -
az éj egy pontjában megállunk
hol már nem értjük sorsainkat
s a mindenség
mint roppant bója
tovaringat
egy még nagyobb üresség tengerén.
Itt nem ismerhet fel
ki számonkérni tetteinket
utánunk néz a nemlét kapujából.
Itt nem tudom, ki vagy
lehullnak minden bűneink
áttetsző lesz a múlt
s az elrendelés végleg érthetetlen
hogy életünket nem hajthatja más
csak védhetetlen elmúlásunk
s egy láthatatlan pengesuhintás |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tellér Gyula |
|
|
|
|
|
Offline
