|
2012-11-08 17:12:13, csütörtök
|
| |
| |
Szőcs Kálmán
Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem érdekelne, milyen rögöt apaszt alattam
Legyekkel barátkozó alja gomba-nép,
Azt sem bánnám, hogy ilyen egyedül maradtam,
Csak megfoghatnám kezed fejét,
Melyen kék erekkel álmodik a puha tél.
S lennék fa is, hogy ágam te legyél,
Hogy ujjaid értem remegjenek,
S ha indulnak a lila égben fürdő
Megszédült szelek,
Óvnálak a cinkos ablakok
Sanda fényétől, ó védenélek a magam melegével.
Amíg meghalok.
Címek, rangok, rímek és cafrangok
Helyett adom én neked
Vigyázban álló tisztaságom, mely füvek tövén
Őrizte álmait a Napnak, hogyha jöttek
Kerékbe tört hitekkel farkasfogú telek.
S ha majd e tisztaságot sem tudom
Fekete záporok miatt cipelni így tovább,
Légy ágam, s félve fázz majd egyszer értem.
Egyetlenegyszer legalább.
Szőcs Kálmán
Búcsúének
Ahogy föléd hajoltam tegnap este is,
csókolni szép álomra hunyt szemed,
úgy hajolok már föléd ezentúl mindig,
bárhol legyél, és bárhol is legyek.
S vélem találkozol, amerre elhaladsz,
én leszek a járda is, amelyen lépsz,
s a fa is én leszek, amely sután
utánad néz, és ágai
remegnek még sokáig azután.
S kihűlő, kéklő esteken
én leszek a szép karaj kenyér, amely
kettétörik kezedben engedelmesen.
Bármerre menj, kísérlek én,
folyóba nézz, szemembe nézel,
nyúljál virág után, hajamba túrsz,
s hogyha ízes illatokkal párolog az étel,
amint mohón eszi egy szöszke kisgyerek,
én csókolom meg észrevétlen
halvány erek hálózta szép kezed.
Mert ahogy föléd hajoltam tegnap este is,
úgy hajolok már föléd ezentúl mindig,
s megáldom álmaid, hogy két szemed
nyisd föl majd boldogan egy messzi csók után.
Bárhol legyél, és bárhol is legyek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szőcs Kálmán |
|
|
|
|
|
Offline
