|
2012-10-31 03:07:08, szerda
|
| |
| |
Paula S. Tizzis
Száll a füst...
Száll a füst, csak az aprócska tüzek égnek,
ma tűnik a temető egyedül szépnek.
E napon, amikor árvák odalépnek,
ahol szüleiktől búcsúztak el végleg.
Mikor anyák lelke hatalmasat roppan,
mert kicsikéjük szíve már sosem dobban.
Testvérek, rokonok, régi, volt cimborák,
most hozzátok is eljött oly sok jó barát.
"Bárcsak itt lennél!" - Hangzik fel ezer szájból,
gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja merre jár,
odatérő embert mindig örömmel vár.
Ők tudják csak a titkot: mit ér a halál,
és hogy a sok elhunyt egyszer hazatalál.
Sóhajok ezrei jutnak el a mennybe,
s repítik imáinkat a fellegekbe.
S ti, kik elmentetek, mindig velünk lesztek,
szívünk zegzugában soha el nem vesztek,
álmunkban jöttök, mi boldog könnyel kelünk,
s tudjuk, mindig itt vagytok, s lesztek is velünk...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paula S. Tizzis |
|
|
|
|
|
Offline
