Belépés
kszilona.blog.xfree.hu
"Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy belül, önmagára rátaláljon." ( Galileo Galilei ) Káesz Ilona
1947.01.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
Hogy megtaláljalak...
  2021-05-03 14:06:14, hétfő
 
  Kormányos Sándor

Hogy megtaláljalak...
Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.

Rólad mesél, súg a nádas,
zsong a fűzberek,
minden arra ösztönöz, hogy
megkeresselek.

Rétek ébredő dalában
ringsz, mint árnyalak,
feléd küld az új tavasz, hogy
megtaláljalak.

Forrás: www.poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  versek  
A hét tölgy balladája...
  2019-07-19 12:41:35, péntek
 
  A hét tölgy balladája

Emberöltők óta egymással szemben,
Hét délceg tölgy áll a végtelen csendben.
Viharral s elemekkel konokul dacolva,
Hatalmas ágaikkal egymást átkarolva.

Sok titok őrzője e hét néma óriás,
Elhangzott már alattuk számtalan vallomás.
Vaskos törzsük között ha átsüvít a szél,
Pár régi balladát suttogva elregél.

Mesél oly sok jóról s temérdek szépről,
Egy dicső harcos büszke népről,
Kik e kies pusztában az otthonukat látták,
S a sorstól kapott sok pofont emelt fővel állták.

A homokkal ők mindig ádáz csatát vívtak,
S állandóan nevettek akkor is ha sírtak.
Sok száz esztendeje alszanak ők mélyen,
E hét gigászi óriás őrzi álmuk ébren.

Bár ember őket nem keltheti fel soha,
Dicsőséges emlékük nem tűnik el tova.
Ott élnek ők mind e hét hatalmas tölgyben,
Földöntúli erejük áramlik a törzsben.

Vándor, Te ki alattuk pihenni megállsz,
E csodatevő helyen oltalmat találsz.
S ha a testedben a gyötrő fájdalmat érzed,
Ne feledd; az ősök itt gyógyítanak Téged...Link
Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Gyere úlj ide mellém..
  2018-10-25 13:20:38, csütörtök
 
 

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett
és hol van már az a felelet?
Leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,
de most szeretem az utat
mely hozzád vezetett.

Csukás István



 
 
0 komment , kategória:  versek  
Hogy, megtaláljalak...
  2018-10-23 17:39:58, kedd
 
 



Hogy megtaláljalak...

Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.

Rólad mesél, súg a nádas,
zsong a fűzberek,
minden arra ösztönöz, hogy
megkeresselek.

Rétek ébredő dalában
ringsz, mint árnyalak,
feléd küld az új tavasz, hogy
megtaláljalak.

(Alexandrosz)
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Barátság...
  2018-10-23 13:55:33, kedd
 
  B- arátok vagyunk régóta már,
A- legjobb barát, az ki nem bánt.
R -eád gondol ha bajban van,
Á- tölel, ha segítettél neki a bajban.
T- éged soha nem felejt,
S- egít, hisz egy barátnak ezt is kell.
Á- tvészelnek mindent együtt,
G- ondok nélkül, rossz dolgok nélkül.

Kicsik vagyunk e végtelen világhoz,
de a barátok tartják bennünk az életet, s a vidámságot!
Így hát kedves barátom vigyázzunk egymásra, s főleg a barátokra!
szél jön-megy, de a barát megmarad,
és ezáltal a szeretet is a földön marad!
Iby-től...




Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Ábránd
  2018-08-14 19:44:34, kedd
 
  Ábránd

Jó néha a sötétben a Holdat figyelni,
közben a régmúlt emlékek terheit cipelni,
Jó néha sírni, vagy csak úgy felkacagni,
ezután csendesen a múltat visszarakni,
hogy mások meg ne tudják soha,
mi az, ami szép volt, s mi volt mindig mostoha.

Ábrándozni, olykor siránkozni,
az életünket színesbe virágozni,
Hisz ennyit tudunk csak mi, emberek,
ezek azok a dolgok, mik nekünk sokat jelentenek,
mindenki megtanulja, mi az az emlék, ami neki számít,
s majd ez lesz az, mi a jelenből a múltba mindig visszacsábít...
( Paál Alexandra)

 
 
0 komment , kategória:  versek  
A napfény
  2017-05-23 17:22:16, kedd
 
  Osváth Erzsébet / A napfény


A napfény sugarától felszáll a harmat,
És meleg szeretettel öleli a kertet,
S bár mosolyog - de nem ad irgalmat,
Ám ez még közel sem biztos rejtek.

Majd aranyló sugara egyre feljebb halad,
Aztán sokáig nyaldossa a felleget,
Délre már a nevető egekig szalad,
S izzó, forró csókjával díszíti a kék eget.

Késő délután lassan elernyed már,
És fáradtan hívja a szürkülő alkonyt,
Felhők közt kúszva rá a sápadt hold vár,
S Ő a nap köré, bársonytakarót bont.

Vigyázza a sötét éjszaka az álmát,
Arcát simogatja hűs esti szellő,
Kis fénylő csillagok világítják ágyát.
Kényeztetik, óvják, míg a reggel eljő.

 
 
1 komment , kategória:  versek  
Nincs Cím
  2017-05-08 15:58:42, hétfő
 
  SZILÁGYI DOMOKOS: MOST...

Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...
 
 
0 komment , kategória:  versek  
A tavaszi sugár...
  2017-03-07 11:27:39, kedd
 
  Tóth Árpád:

A TAVASZI SUGÁR...
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámú rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? Ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv, és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izü elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Vártalak...
  2017-02-18 12:05:25, szombat
 
 
Gondoltam rád,
mindig és mindenhol.
Örömeimmel,
bánataimmal,
szél-zilálta fák alatt
izzó szenvedéllyel,
én, hű kutya,

csak vártalak!

Vártalak bízva,
vártalak reménytelenül,
vártalak örömmel,
mint mikor
zivatar után
az ég kiderül!

Vártalak
csodára várva,
vártalak,
hogy álmaimat
valóra váltva átölelj!
...s végre karodba zárva
megpihenjek én...
Vártalak.
Vártalak szívemmel,
vártalak lelkemmel,
lelkemből felszálló
sóhajaimmal,
vágyaimmal,
szerelmemmel,
minden elszenvedett
valóságommal,
valótlanságaimmal,
éber-álomban átélt
életemmel,
egész csodavalómmal
vártalak,
vártalak,
s örökké
várlak
én!
/Torday Teodóra Éva
 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 63 db bejegyzés
Összes: 835 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 29
  • e Hét: 2480
  • e Hónap: 2947
  • e Év: 9603
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.