|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2019-01-08 11:44:30, kedd
|
| |
| |
Mentovics Éva: Szánkózás
Karján seprű, fején kalap -
ki lehet e mókás alak?
Hóból van a keze, lába,
hógolyó a hasikája.
Ott álldogál az udvaron,
a csillogó fehér havon.
Ránk mosolyog, kacsint egyet.
Mintha szólna: gyorsan gyertek!
Felvenni a sapkát, sálat!
A babázás estig várhat.
Szót fogadunk, s már szaladunk.
Könyvet, babát hátrahagyunk.
Alaposan felöltözünk,
hógolyót gyúr fürge kezünk.
Viszünk szánkót, meleg teát,
futunk is az udvaron át.
Dombok, lankák minket várnak,
örülünk a havas tájnak.
Szánkónk siklik, sebesen száll,
fürgébben, mint a kismadár.
Csúszkálunk a domboldalon,
versenyt siklunk a friss havon.
Bálint, Panna, kicsi Kató,
szánkón siklunk, ez csuda jó!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-06 18:19:27, vasárnap
|
| |
| |
Mentovics Éva: Paplan a vetésen
Kesereg nagyapó:
- Gyerekek, nagy a hó!
A kiskert véginél
szinte már égig ér.
Mondjátok, ki látott
ily cudar világot?
Mosolyog nagyanyó:
- Ez a hűs takaró
átölel, betakar,
nem fut el egyhamar.
Szikrázón, fehéren
paplan a vetésen.
(2010. január 10.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-06 18:15:07, vasárnap
|
| |
| |
Mentovics Éva: A hóember
Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.
Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.
Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-06 18:02:52, vasárnap
|
| |
| |
Mentovics Éva: Sejtelmes fény ragyog
Sejtelmes fény ragyog,
szikrázó jégcsapok
csüngnek a házakon
reggelente.
Hallgasd a szél dalát!
Hócsipke, dérkabát...
ez való télen
a fenyvesekre.
Száz kémény füstölög,
tölgyesek, bükkösök
álmodnak hó alatt
szenderegve.
Nézd a domb oldalát!
Hósipka, hókabát,
hópaplan simul
a végtelenre.
Ág rezdül reszketőn,
hó hull a hegytetőn,
hócsipkét ringat már
minden faág.
Hófelhős ég alatt
hóbortos szél szalad,
halk nótát dúdol;
az ünnep dalát.
(2013. január 05.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-06 16:30:44, vasárnap
|
| |
| |
Mentovics Éva: Tiszta szívvel...
Hófehér csend volna jó,
szép, lélekbe olvadó.
Hótiszta szó, hótiszta lét,
értékelni, ami tiéd,
hálát adni az új napért,
családodért és magadért,
békességet, jót akarni,
szeretetet, hitet adni,
nem kérkedve, visszavárva,
firtatva, hogy mi az ára?
Adni, hisz az fogyhatatlan,
bármennyit adsz, egyre több van.
Tiszta szívvel, jól szeretni,
ki elesett, felemelni,
hűnek lenni és igaznak,
nem ejteni ki szidalmat,
megértésre törekedni,
vitáknál nem ölre menni,
jónak lenni és szerénynek,
becsesebb a nemes lélek...
Hótiszta szó, hótiszta lét,
értékelni, ami tiéd,
s hálát adni az új napért...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-06 17:06:56, csütörtök
|
| |
| |
Mentovics Éva: Meglesem a Télapót
Csipkebundát ölt magára
hajnalra a táj.
Szél borzolta fellegekből
hódara szitál.
Ablakomra jégvirágot
varázsol a szél.
Ősz szakállú Télapó is
hosszú útra kél.
Hóbuckákon száll a szánja
gyorsan, sebesen.
Ha kibírom ébren addig,
biztos meglesem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-13 17:21:59, csütörtök
|
| |
| |
Mentovics Éva: Az ősz vándorútja
Árnyas erdők ösvényein
látták jönni már az őszt.
Lomb hajlongott, levél rezdült
fenn, a tölgyek ága közt.
Szeptemberi napsütésben
vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra,
halat, vadat meglesett.
Leszüretelt, krumplit szedett,
diót vert a határba',
hol az almát, körtét, szilvát
teljes díszben találta.
Októberben kosárba tett
sok -sok ízes gyümölcsöt,
s izgatottan leste-várta,
sárguljon a sütőtök.
Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta, borzolta,
somot, bicskét, kökényt
érlelt rét ölén, a bokrokba'.
Novemberben avarpléddel
erdőt, mezőt úgy takart,
hogy a dermedt, fagyos tájon
biztonságban tudja majd
mindazt, kinek apró testén
nem nőtt vaskos, nagy bunda,
elbújna a cudar téltől,
s tavaszig csak aludna.
Mikor a tél hó-csipkéjét
borította a tájra,
tarka gúnyás őszünknek csak
rőt subáját találta.
(2012. szeptember 28.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-07 11:47:53, péntek
|
| |
| |
Mentovics Éva: Tölgyfalevél dala
Nemrég még zöld levél voltam,
tölgyfaágon himbálóztam.
Virágok közt nevelkedtem,
egyre nagyobb, zöldebb lettem.
Kis méhecskék zsongtak körbe,
néztem magam víztükörbe'.
Később virágaim helyett
ágamon makk nevelkedett.
Zöld volt, apró, mint egy babszem,
élvezettel nézegettem.
Kalapjukból előbújva
ott billegtek egy csokorba'.
Híztak, nőttek, megbarnultak,
s egymás után mind lehulltak.
Közben én is öregedtem,
zsugorodtam, töpörödtem.
Színem barna, hangom csörgő -
hátára vesz őszi szellő.
Felkap, reptet a magasba,
s aláhullok az avarba. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-07 11:41:30, péntek
|
| |
| |
Mentovics Éva: Szarvasnász idején
Nap szíve délben még hevesen ver,
hajnali pára földre szitál,
fákon még ringó, zöld színű pendely,
bércek ölén már ősz hezitál.
Dobbant a szarvas, eljött az óra,
ösztöne súgja, várja a nász,
szürkület óta erdőket róva
tisztások mentén párra vadász.
Tartása délceg, bőgése hangos,
vadnászra hívó szép ősi jel,
bízik a dalban, főéke rangos,
hátha egy nőstény épp fölfigyel.
Felbőg az öblös, párhívó dallam,
ég fele tartja büszke fejét,
dús koronája máséhoz csattan,
öldöklő harcban nőstény a tét.
Fenséges ékek csattannak össze,
megfeszül izmuk, rezdül a szügy,
ellenfél roskad lassan a földre...
éljen a győztes! Eldőlt az ügy.
Hegyhátak, völgyek egymást ölelve
rejtik a búgó szarvasbikát,
tisztáson túli büszke tölgyesbe
fenséges dallam hallatszik át.
Messze vidéket kémlel a felhő
fényben aranyló ágakon át,
lombokat rázva éled a szellő
- rejtve a szarvas násza nyomát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-07 10:39:09, péntek
|
| |
| |
Mentovics Éva: Búcsúzik a gólya
Lápi világból tér meg a gólya,
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.
Hajlongó nyárfa egyre csak súgja:
dér szitál álmos kertek felett,
indulni kell hát, szárnyalni újra,
minket a nyár most elfeledett.
Szélfútta lombok súgnak a tájnak:
érik a szőlő, földre pereg,
erdőket tépő szélvihar támad,
dér lepte fákon ősz kesereg.
Tétova szellő borzolja ingét,
dél fele szárnyal a gólyacsalád.
Árbocok mellett félve tekint szét,
onnan csodálja a Hold aranyát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1539 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 379
- e Hét: 3693
- e Hónap: 7726
- e Év: 66979
|
|
|
Offline
