|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
|
|
2018-11-28 18:37:03, szerda
|
| |
| |
Szerelem volt...
Mert én sokkal jobban szerettelek téged, bár átkozódva de elengedtelek egy másik városba, hogy ott töltsd a karácsonyt. Hivatkoztál a gyerekeidre, de én tudtam, hogy a régi asszony emléke és a még le nem zárt kapcsolatod visz el tőlem.
Ültem a szobádban, magányos voltam és szomorú. Aztán hazamentem, kinyitottam az ajtót és mielőtt beléptem egy kiváncsi szempár szegeződött rám, illendően odaköszönt én vissza. Később megtudtam pár napja a szomszédomban egy építész férfi szintén karácsonyozni érkezett. Ő nem volt magányos, csak el akart bújni a nagyváros zajától, egy kis nyugalmat keresett a hegyekben. Ebédből hazafelé jövet az idegen utolért és megszólított, kedélyesen elbeszélgettünk, megkérdezte nincs lemezjátszóm? Volt. Randevúzzunk mondta, jó, mondtam de én jövök át magához és ez így is történt. A dohányzóasztalt körbe rakta friss fenyőágakkal, az asztalon egy üvegben finom konyak és két pohár. Csajkovszkijt hallgattunk, néztük a hóesést, kicsit iszogattunk és nagyon szeretkeztünk. Kellemes, vágyakkal teli mámoros éjszakát töltöttünk együtt, verseket szavalt nekem és reggel gyönyörűen vettünk búcsút egymástól.
Mert én sokkal jobban szeretlek téged, amikor ünnepek után visszaérkeztél én már ott vártalak a szobádban. Láttam szemedben a szégyent amiért ezt tetted velem és én nagyon megértő voltam, hogy bár a gyerekeid harmincat betöltötték, mégis csak ott volt a helyed. (az enyém meg nem) Örömmel köszöntem meg a jókívánságaikat és én is hasonló jókat kivántam így az éteren át nekik. Nem sejtettem, hogy a régi asszony már nem várt téged, véget vetett a hezitálásoddal terhes pár éves kapcsolatnak.
Mert te mégis csak jól szerettél engem azt később tudtam meg amikor beteg lettem és ápoltál, mostál rám, még főztél is nekem. Aggódva álltál éjjel az ágyam mellett és amikor gyógyulni kezdtem minden reggel beborítottad az ágyam napi és heti lapokkal, főztél finom kávét, szerettél, nagyon szerettél. Csak feleségül sosem vettél. Pedig de nagyon szerettem volna!
Áldja meg az Isten drága emlékedet.
(Kovacsovits Cecilia)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-25 19:24:31, vasárnap
|
| |
| |
Somlyó Zoltán - Őszi vers
Megérted az őszt... a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.
Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.
Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.
Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat
mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-25 19:17:04, vasárnap
|
| |
| |
Kormányos Sándor - Hiába futsz...
Elrejtőztél, mint
fák a ködben
késő őszi alkonyon,
s a döbbent hiány
könnye reszket
tűnődve az arcomon.
Elbújsz, hogy szíved
meg ne kössék, ki szabad
koloncot nem visel,
de mondhatsz bármit,
önmagától, az ember
sohasem bújhat el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-23 19:50:51, péntek
|
| |
| |
Szabó Lőrinc : Késő
Késő: tudjuk, mit vesztenénk vele.
De csak rejtsd kebled hívó bimbaját!
Azt mondtad: onnan gyöngyözik tovább
bennetek a vágy első gyönyöre,
s igérted: elmondod majd, s hogy a te
agyad meg tudja... Óh, ruhádon át,
igy is süt és borzongat!... És mit ád,
mit még e láz, hogy ne haljak bele?!
Késő, de oly jó, oly gyönyörű ez!
Vergődsz, mint én: míg tiltasz, segítesz.
Igen és nem: minden rettenetes.
Nem miattunk az!... Óh, nyújtsd, még, nagyon,
ezt a nagy percet!... Ajkad ajkamon...
Lobog a halál: nem lesz irgalom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-22 18:51:21, csütörtök
|
| |
| |
Sík Sándor : A jelen, a titokzatos
Szeresd a múltat: a tiéd!
Vért szívj belőle,
Vért és velőt, tűz-elevent,
Öntözni a sovány jelent
Álomnak a jövőre.
Öleld magadhoz a jövőt:
Tiéd, ne engedd!
Ölelheted, ápolhatod,
Ha életed megáldozod
A pihegő jelennek.
A jelen, a titokzatos,
Tiéd csak mindenestül:
Amit magadból most megélsz,
Annyi vagy, az vagy mind-egész
Örökléten keresztül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-22 18:48:21, csütörtök
|
| |
| |
Dante Gabriel Rossetti : Fényvillanás
(Az Élet háza című ciklusból)
Már jártam itt, igen!
Mikor is volt? Ki tudja már!
Ott künn a fű nem idegen,
s az illatár,
a sóhajtás, a part sok fénye sem.
Enyém voltál. Igen.
Vajon mikor is lehetett?
Egy fecske röppent odafenn,
fordult fejed,
fátylad lehullt - de rég volt, Istenem!
Így volt? S így lesz? Igen?
Legyőzve évek távolát
visszatalál a szerelem
a gyászon át?
Jön még nap s éj, amely gyönyört terem?
Fordította : Baranyi Ferenc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 17:48:41, kedd
|
| |
| |
Szilágyi Domokos: Őszi táj
reszketnek a szélben a fák
őszi világ őszi világ
szerelmüket vesztik a fák
őszi világ őszi világ
szerelmet vall ma az avar
őszi vihar őszi vihar
a csók úgy is teremt ha fáj
őszi világ szép őszi táj
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
35 db bejegyzés |
| e év: |
411 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 200
- e Hét: 4816
- e Hónap: 8566
- e Év: 77486
|
|
|
Offline
