|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 14:20:30, szombat
|
| |
| |
Kék üveggömb
Én leírom a papírra
Hogy milyen szomorút láttam,
Mert nincs kinek elmesélni
Csak a szép fehér papírnak.
Láttam egy szép üveggömböt
Léc hegyében virágágyon
Elhanyagolt kertecskében,
Kibe mentemben benéztem.
Csorba volt a kék üveggömb
És homályos és poros volt.
Én megálltam és elnéztem
És gondoltam édes nyárra
És gyönge szép menyasszonyra
Aki a kis kertbe sétált,
S a kék gömb előtt megállott
Mert magát meglátta benne
Csupa kékben és aranyban
Kicsibe, furcsán kinyúlva
S tündökölve mint az álom
S kezét szeme elé tette
S csudálkozott és mosolygott. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 14:17:57, szombat
|
| |
| |
Szép Ernő -
FELHŐ
Megláttam egy felhőt
Szép viola felhőt
Olyan volt, olyan volt
Mint a boldog álom,
Szoboszlai kenyér
A hetivásáron,
Gyenge domb a pusztán,
Koszorú a bálon,
Olyanforma felhő,
Olyan teljes forma,
Mint az a te orcád
Teljes Magyarország.
Néztem azt a felhőt,
Halványodó felhőt,
Megállottam, néztem
Odafent az égen,
A rózsás, a füstös
Alkonyatvidéken,
Úgy fájt az én szívem,
Ahogy nem fájt régen,
Néztem azt a felhőt,
Míg a magas szelek
Széthúzták, elhordták,
Volt, nincs Magyarország.
(1921)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 11:25:36, csütörtök
|
| |
| |
Szép Ernő -
A fehér galamb meséje
Mesélek egy fehér galambról...
Szép tiszta tolla volt neki,
Csőre piros volt, mint a hajnal,
S szép szemei, nagy szemei.
A kis galamb egy alkonyattal,
Mikor a pásztor sípja szólt:
Kiszállni édes vágyat érzett
A dúc alól, a dúc alól.
Kiszállott...boldogan suhant át
Hímes, selymes mezők felett...
A nap lement. Csillag nem égett,
Sötétedett, sötétedett...
A kis galamb csak szállott, szállott,
Ujjongó szívvel, boldogan,
Érezte, hogy szabad, s nem látta,
Hogy este van, hogy este van.
...Egyszer csak lankad...Szárnya lassul,
Elfúl, remegés száll reá -
És visszavágyik, hazaszállna
A dúc alá, a dúc alá.
A dúc alá, ahol meleg van,
Hol pelyhes fészek várva-vár,
Ahol azóta sír utána
Egy kis madár, egy kis madár.
Fehér galambnak fáj a szíve,
Nyögdécsel, búg panaszosan -
De nem találja meg az utat,
Mert este van, mert este van.
Tovább röpül aléltan: hátha
A dúc alá hazatalál -
Sötét erdőbe téved, ott egy
Bokorra száll, bokorra száll.
Egy vadgalambnak fészke volt ott,
S a vadgalamb hogy hazajött,
Egy alvó kis galambra bukkan
A lomb között, a lomb között.
A kis fehér galamb fölretten.
"Ki vagy te idegen madár?
Eltévedtem. Ó vezess vissza,
Valaki vár, valaki vár...
Valaki vár, vár engem otthon,
És sírva-ríva emleget
És bánatos és tán meg is hal,
Ha nem megyek, ha nem megyek."
A vadgalamb búg:"Honnan jöttél,
Hangod cseng, mint ezüst harang,
Te édes, szép madár, te tiszta
Fehér galamb, fehér galamb!
Párodhoz vissza nem vezetlek,
Hol az a dúc: nem is tudom -
Ha tudnám sem bocsátanálak,
Én kis rabom, én kis rabom.
Ó el ne szállj! Ó maradj itten
Te gyönge, hó tollú madár.
Itt enyhe, hűs, ide be nem süt
A napsugár, a napsugár.
Fészkem most elhagyott...hej, régen
Boldog volt e csöndes bokor:
A boldogság meséit búgtuk
Valamikor, valamikor...
De elveszett a párom egyszer...
Sokáig sírtam-búgtam én -
Azóta puszta ez a fészek
Bokor tövén, bokor tövén.
Maradj velem hát szép madárkám,
Piciny szíveddel: szeress -
Pelyhet hozok majd és a fészek
Jó puha lesz...jó puha lesz...
Hozok majd enni tiszta búzát
És inni tiszta harmatot,
S ha búgsz csöndes, csillagos éjjel,
Rád hallgatok, rád hallgatok.
Ó maradj hát itt, légy a párom,
Susogva elföd majd a lomb,
Szeresd az árva vadgalambot
Fehér galamb, fehér galamb!"
A fehér galamb csak hallgat, hallgat,
Fejét lehajtja csöndesen:
Párjára gondol, nem kell néki
Más senki sem, más senki sem.
Ó azt a fészket ott a dúcban
Soha többé nem látja már,
S hiába sír, eped utána
Egy kis madár, egy kis madár.
Vergődik, szárnya néma kínban
A harmat hull szeme alatt,
Piciny hűséges szíve úgy fáj...
Majd meghasad, majd meghasad.
A vadgalamb elszáll sietve,
Búzát hozni, s pelyhet, puhát,
S meglopni édes harmatáért
A rózsafát, a rózsafát.
Hogy megetesse drága foglyát,
S pelyhes legyen, ahol lakik,
S csőréből megitassa szépen
Ha szomjazik, ha szomjazik.
És vissza is száll nemsokára -
Fehér galamb fekszik hanyatt...
Meg nem dobban kis szíve többé,
Mert meghasadt, mert meghasadt... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-13 17:13:28, hétfő
|
| |
| |
A világon nincs tökéletes öröm, de tökéletes szomorúság sincsen,
mert a legnagyobb szomorúságban is sóhajt az ember, és a sóhaj
kellemes. Hálás vagyok a természetnek a sóhajért és sajnálom,
hogy nem tudom, hányat sóhajtottam egész életemben.
Szeretném megolvasni, és mindet külön megköszönni a jó istennek.
A mély sóhajhoz föl kell emelni a fejünket, talán azért, hogy
meglássuk az eget.
Szép Ernő |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-10 18:55:39, péntek
|
| |
| |
Szép Ernő: A bánat útja
Egyszer csak felkerekedtem,
A hátamra zsákot vettem,
Botot vágtam száraz fáról,
Elmentem erről a tájról,
Mentem, mentem, mendegéltem
Mindenfelé ahol éltem.
Minden könnyem összeszedtem,
Kit szememből elejtettem
Harcmezőről vérből, sárból,
Hoteleknek vánkosáról,
Szép leány keze fejéről,
Hű könyveknek leveléről,
Temető hideg kövéről,
Szegényeknek küszöbéről.
Összeszedtem minden szómat,
Visszacsaltam minden óhmat,
Sóhajaim elkapkodtam
Mindent felgombolyítottam,
Boldog órám után jártam,
Boldog órám nem találtam,
Lépéseim mind megleltem,
A nyomát mind felemeltem.
Mindentől amihez értem
Sorba bocsánatot kértem,
Mindent megköszöntem híven,
Amitől csak fájt a szívem.
Elbúcsúztam a világtól:
A tengertől és a fáktól,
Kerti, mezei virágtól,
Kezemet nyaló kutyáktól.
Zsákomat hátamra véve
Mentem a világ végére,
A világ végén leültem,
A nagy csendnek úgy örültem
És azóta mind csak nézem
A felhőket fenn az égen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-14 15:39:13, szombat
|
| |
| |
Szép Ernő: Én így szerettem volna élni
Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.
Királyházi túristaház falán:
Vándor, ki betérsz pihenni,
Itt úgy akarj majd élni,
Tudj a halandókkal beszélni,
Mindenkitől nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni,
Lelkedből osztani virágot,
Tegezni az egész világot,
Megsímogatni, ami állat,
Érinteni minden fűszálat,
Imádni végtelen kedvvel
A Napot, ha fellángol reggel,
És énekszóval összejönni,
Az esti csillagnak köszönni,
Mindenkor békességgel telni,
És testvéri csókkal hazatérni.
Vándor, ki betérsz pihenni,
Itt így akarj majd élni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-13 22:38:06, péntek
|
| |
| |
Szép Ernő - TÖRŐDJ VELEM
Törődj velem, törődj velem,
Csak kérem, nem követelem,
Bár három éve vagy te házas,
S elhalt a szerelem, a lázas,
Bár más asszonyt is ún a férje,
Te még ne únj, ne dobjál félre,
Drágám, ne légy még hűtelen,
Törődj velem,
Az Istenért, törődj velem.
Ha sétálunk, belém karolj,
Egy pillantással udvarolj,
Tudniillik nekem, ne másnak,
Ne bámuld, akik szembe másznak,
S veled ha kávéházba mentem,
Az újságot ne kérjed menten,
S ne ásíts, azt úgy szégyellem -
Törődj velem,
Ó, légy kedves, törődj velem.
Dicsérd meg az új kalapom,
El ne felejtsd a névnapom,
Mint elfelejtesz csókot adni,
Ha irodába kell rohanni . . .
Én más ékszert úgy nem kívánok,
Mint egy csókot, mint egy virágot,
Ezt oly ragyogva viselem,
Törődj velem.
Csak egy kicsit törődj velem.
Van már egy édes gyerekem,
Anyaszerep a szerepem,
De szeretem, akié lettem,
Más férfi? nincs. Az lehetetlen!
Bocsásd meg ezt a nagy hibámat,
Hogy olyan ostobán imádlak,
És hogy a flört nem kenyerem,
Törődj velem,
Szépen kérlek, törődj velem.
S azt kívánom, ha este van,
Még mellém símulj fiúsan,
Mesélj, nevess, keresd az ajkam,
Ne tedd magad túl rögtön rajtam,
Kívánom a szívdobogásod,
A reszketésed, dadogásod,
Mint mikor dúlt a szerelem . . .
Törődj velem,
Egyetlenem, törődj velem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-13 16:51:32, péntek
|
| |
| |
Szép Ernő: Nem volt játékom
Mikor én kis fiu voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.
Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.
Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.
Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.
Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.
Az a ponyva szétment régen,
Elmult az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdűltem,
Felserdűltem,
A nagyok közzé kerűltem.
Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.
Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.
Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
"Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan."
Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.
Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzilátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.
Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.
Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.
Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-02 15:56:59, hétfő
|
| |
| |
Szép Ernő - Nagy nagy madár
Nagy nagy madár ez a bánat
És nem tudom honnan szállhat
Honnan szállhat, hogy találhat
A szívemre ez a bánat
Sasmadár lesz ez a bánat
Már megvénült, már elfáradt
Vágyakozik meleg tájra
A szívem gyenge dombjára
Ide szokott ereszkedni
Két szárnyával terjeszkedni
Körmeivel belé vájni
Úgy tanítja fájni, fájni
Hol ihattál hol ehettél
Ilyen mázsás mikor lettél
Elterülve nyögök halkan
Amíg itt tanyázol rajtam
Se kérlelni se vadulni
Nem tudok én szabadúlni
Csak alélva várni tűrni
Mikor tetszik elrepülni
Hány fellege volt az égnek
Mind elkísért hozzám téged
Attól támad szerte széjjel
Ilyen hajnaltalan éjjel. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-01 14:26:06, vasárnap
|
| |
| |
Szép Ernő: Köszönöm
Köszönöm oh május hogy láttalak
Hogy fulladoztam orgonák alatt
Köszönöm füves nyár a meleged
Melengettél mint édes gyereked
Köszönöm ősz a sárga levelet
A boldogság jött bálba teveled
Tél, tiszta tél, köszönöm halk szavad
Kezemre szállott friss pehely havad
Köszönöm felhők, álmot varrtatok
Álommal engem betakartatok
Köszönöm üdvösséges éj neked
Az égi fényt, a gyémánt éneket
Köszönöm óh csók, hév illat zamat
Hogy itt megested érző ajkamat
Jóságos jóság tündér cseppje, könny
Kóstollak, köszönöm, köszönöm.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZÉP ERNŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
976 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 175
- e Hét: 3489
- e Hónap: 7522
- e Év: 66775
|
|
|
Offline
