2018-11-01 05:54:11, csütörtök
|
|
|
November 5-én a Nemzeti Gyásznap ( november 4. vasárnap) alkalmából előadást tartok a mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortűz áldozatairól.
A sortűz áldozatainak jelenlegi száma 51 és sajnos ezen nincs mit vitatkozni. Ötvenegy áldozat neve szerepel a kimutatásokban, a halotti anyakönyvek másolataiban, az egyháziakéban ( már amit láttam).
1989 óta ennyire volt akarat, szándék. Én, később hiába akartam újabb kutatásokat végezni a halotti anyakönyvekben, arra nekem nincs jogi lehetőségem. Többször elutasítottak. Mást meg nem érdekel.
Hasonló a helyzet a temetői, egyházi nyilvántartások kutatása. Kutatta ezt egyáltalán valaki?! S itt nemcsak az óvári, mosoni beírásokról van szó, hanem a környékbeli vagy a nagyon is távoli településekről.
S kutatta-e valaki a gyárak, üzemek egyéb munkahelyek személyi anyagait?! Azt hiszem tudom a választ.
Mondják, hogy a százhoz közeli és továbbiak is a hősi halottak száma. De keressük a másik ötvenvalahány áldozatot? Nem. Egyáltalán nem. És sohasem. Csak a szánkkal.
Kinek a dolga lett volna?!
Hát legelsősorban a városé, az önkormányzaté, hisz határozat van róla: "1/1990 A Képviselő testület kötelességének tartja, hogy részt vállaljon az áldozatok
rehabilitálásában és a felelősök felkutatásában." (csak azt az áldozatot lehet rehabilitálni, akit ismerünk, felkutatunk, megtalálunk.) és az intézményeié, aztán persze az ötvenhatos egyesületé.
Egyik sem tette soha. Így aztán elégedjünk meg az ötvenegy fővel, akiket aztán 2007 óta én próbálok megtalálni. És az ötvenegy hősi halottból így is hét az olyan, akinek nincs meg / nem találom a síremlékét, az emlékezetét. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|