|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-09-26 18:26:14, szerda
|
| |
| |
Erdős Renée:
Isten elfogott
De Isten elfogott engem
Mint egy nagy, csatangoló lepkét -
Mikor szemeim az Életet
Legmohóbban keresték.
Mikor delelőn állt a nap -
És cikázó szárnyamra hulltak
Csókok, dalok, aranysugarak...
De Isten elfogott engem
S csak úgy játékosan, örülve,
Nagy bölcsességével átszögezett,
Mint gyermek a lepkét gombostűre.
S most kiterjesztem szárnyam a napon -
Rajtam e nyugodt, mozdulatlan szépség
Utolsó dacos szent akaratom -
Nem olyan vagyok, mintha most is élnék.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-26 18:21:40, szerda
|
| |
| |
ERDŐS RENÉE:Arckép
Megcsókolom a szemeidet,
Amiktől félek...
Megcsókolom a homlokodat
S benne a hallgatag évek
Titokzatos álmait sorra....
Rátapad ajkam sötét szemeidre,
Viharos homlokodra.
Végigkúszik ajkam arcodon
És megkeresi állad,
Szép nyakad, büszke vállad...
És fél a szívem és a kezem reszket...
Hogy tudok ezentúl élni?
Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?
Az ajkaidhoz nem merek érni -
Az ajkaidhoz nem merek érni - - - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-26 18:15:52, szerda
|
| |
| |
Erdős Renée: Kék pillangók
Kék pillangók szálltak fölöttem,
hogy a réten keresztül jöttem
s incselkedve, táncolva félig:
elkísértek az erdőszélig.
S hogy utam az árnyékba tévedt;
riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
a rengeteg halk mormolását.
Amíg arany napfényben jártam,
gázoltam színes vadvirágban,
s felém a rózsák integettek:
a kék pillangók hogy szerettek!
De csalt a sötét erdő mélye,
a vízmoraj, a lomb zenéje.
Csalt a magány. Egy titkos ének,
s a sohasem ismert szenvedések.
Magányos erdő útját járom,
s nincs vezetőm és nincsen párom.
Tövises ágak meg-megtépnek.
De még dalolok, de még élek.
Hangomat a szűz magány hallja,
rám simul a csend puha karja.
De tudják e a rétek, kertek:
a kék pillangók hova lettek?
1904
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 17:02:08, szerda
|
| |
| |
Erdős Renée: Egyszer megnyugszom
Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.
Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.
Szívem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.
Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.
S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen -
Távol a zaklató álmok, a vágy -
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ.
(1907) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 16:52:50, szerda
|
| |
| |
Erdős Renée:
A két kezem...
A két kezem, mint két fáradt virág
Lehullt reád -
És akonyat volt - édes, bámuló
Aranyban tündöklő világ -
S a két kezem, mint két fáradt virág...
S ajkam a csókot elfeledte már.
Öt hosszá nyár
Tüze emlékeit fölperzselé.
S ha vár a vágy, hiába vár.
Ajkam a csókot elfeledte már...
S ajkad a csókot nem tanulta meg
És reszketett -
És megvonaglott mint beteg szirom,
Amelyre izzó fény esett.
Ajkad a csókot nem tanulta meg.
Innen és túl az édes életen
Én Életem -
Bús koldusok csak álltunk hallgatag,
És reszketőn és fénytelen -
Innen és túl az édes életen... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 16:43:51, szerda
|
| |
| |
Erdős Renée -
A fekete pillangó
A fekete pillangó két kiterjesztett szárnnyal
Rászállt homlokomra. És íme, jöttek, jöttek
Rég eltemetett gondok,
Nagy ifjúságos lázak, színesek és bolondok -
És a homlokom égett...
A fekete pillangó rászállt két szememre -
És íme, izzón jöttek bíboros látomások:
Egy kert, szökőkutakkal és rejtett lugasokkal
S benne az Idolino megelevenült szobra.
Színe bronz, de hőséges. Élő, sudár, húsz éves.
S álma a diadalmas, a mindentudó asszony...
És a szemeim égtek. -
A fekete pillangó játékos lebbenéssel
Rászállt az ajkamra.
És íme, csókok jöttek, új, nagy, asszonyi csókok,
Titkos kasból kiröppent méhek, nagyszomjú rablók,
S zümmögve és zenélve, hízelkedő fullánkkal
Ellepték meleg ajkát az eleven szobornak.
És az ajkam égett...
A fekete pillangó viharos szárnyveréssel
Körülcikázott engem - és íme, lángban álltam!
Soha ily meddő lángot, ily vigasztalan fénylőt!
Mint elfeledett fáklya, mely túlélte az éjjelt
És a napfény kelésén, szégyenlős lobogással
Fáradtan esik össze: úgy roskadtam magamba.
S az önvádtól gyötörve, magamat ostorozva
Kiáltottam: Halál, szán meg és olts el engem!...
A fekete pillangó fejem fölött cikázott...
Bús volt az alkonyat. Csillagok lomhán keltek,
Köröttem a kutak fáradtan énekeltek -
A kertet megtöltötték lappangó puha árnyak,
S föllobbant mámora a meleg éjszakának,
A föld sóhaja érzett s a tenger remegése -
És a tenger fölött, egekig érő szárnnyal
Ott lebegett sötéten a fekete pillangó. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
87 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1492
- e Hét: 3163
- e Hónap: 13516
- e Év: 72769
|
|
|
Offline
