|
2018-02-14 07:18:42, szerda
|
| |
| |
Erika Kránitz
Ajánlom ezt a verset,
Mindenkinek aki elég bátor, vagy kevésbé, aki elég elszánt vagy nem, aki fél és aki ennek ellenére is, és aki nem fél, de mégsem...
Szonett a szívetekhez
Milyen szerencsés ország, ahol élünk,
mert sorsunk benne tisztán rendezett.
Bátrak vagyunk,az ördögtől se félünk,
Sőt! Önként választunk ellenségeket!
Itt nem ülnek fejünkre vad galádok,
itt békés mosollyal metszik torkodat,
S ha éppenséggel nem kerül sor rátok,
a dühödt csalódás könnye fojtogat.
Mert jussunk van ám ,szolganépként félni,
sírva vigadni, hogy minden elveszett,
de nincsen jussunk önmagunkért élni,
hát lapítva tűrjük el mit nem lehet.
Ébredj és lásd, hogy nincs még veszve semmi!
Embernek jobb, mint hitvány ebnek lenni!
2015.április, 16.
Erika Kránitz
Elrendelés
A mindenség partjainál állok.
Vergődve fénylő esti csendben.
A félelem is mellém szegődik,
e káprázatos tiszta rendben.
Míg kintről hallatszik szívverésem,
az éj lassan beúszik fölém.
Megbújik a Hold az éj ölében,
csillag ül a fák kopasz hegyén.
Mi vagyok én - a létnek semmi része,
hol porszemként látom életem.
Bebábozódva lárvaként lapul,
zsigereimben a végtelen.
A millió sejt, mint Univerzum,
a sok milliárdnyi év alatt,
egységgé formálta testem lelkem,
hogy megszülessen a gondolat.
Az embernek mindegy van-e múltja.
Van-e jövőnk amire vágyunk,
mert menekülés az egész élet,
eszeveszett a rohanásunk.
Dúlt futásban, ha utunkat állják,
szép megsebzett arcú angyalok,
akkor leszünk, majd megmenekítve,
és örökre halhatatlanok.
Budapest, 2017.Február.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kránitz Erika |
|
|
|
|
|
Offline
