|
2012-12-02 01:50:02, vasárnap
|
| |
| |
Kiss Judit Ágnes
Egyensúly
nem volt szándékos.
ha az volt, öntudatlan,
s hogy melyik mozdulatban
rejlett az erő,
mely rést nyitott benned
előttem, mélyedre nézni,
nem tudom.
nem, nem a látvány. talán az érzés,
nem is a szépség, csak a titok
lett vákuum, elkerülhetetlen,
hogy azt se bánjam már, ha pusztítok,
beléd hatoljak, s úgy omoljak el
benned, mint szájban, ha édes az íz,
legyek kegyetlen érted, hogyha kell,
lefogjam a kezed, hogy el ne taszíts,
mámorból lihegjek hályogot szemedre -
most már neked is
jogod van ugyanerre.
Kiss Judit Ágnes
Geometria
Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen
ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kiss Judit Ágnes |
|
|
|
|
|
Offline
