Belépés
eva_gyulai.blog.xfree.hu
"....csak úgy, mint felhők szállanak, mint percek pergenek, mint fönt a csillagénekek némán ellengenek...." /Várnai Zseni/ . Éva
1950.05.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Kettesben
  2012-12-03 01:32:08, hétfő
 
  Szürke Virág


Kettesben


Ketten maradtunk. Én írok, Te olvasod.
Kopott billentyűk kihányta mondatok
sorjáznak, s nem érdekel a világ zaja,
- csak Mi ketten - nem a gondok apraja,
s nem a problémák nagyja.

Ketten maradtunk, így lehetek vagány,
s leírhatom bátran: beszippant a magány,
de ez jó... végtelen nyugodt és békés,
nincs ma már metsző szavak vágta sértés,
vagy könyörületes megértés.

Ketten maradtunk. Ne menj még, maradj!
Nem félek egyedül, de forog még az agy,
ömlik a szó, a sok furcsa gondolat teste
nyomot hagy a lapon. Mélysötét az este;
eljött engem keresve.

Ketten maradtunk. Ránk borult az éjjel,
ha nem is oly áhított szenvedéllyel
teli kéjgőzös, pompás, fülledt álom,
ám ez itt az én kis titkos világom;
leírva magamat látom.

Ketten maradtunk... vagy csak elképzelem?
Csak egyedül írok, s Te nem vagy itt velem...
Az nem lehet! Hisz' érezlek magamban, belül,
ha úgy dobban a szív, a véred is hevül,
érzésed az enyémmel vegyül.

Ketten maradtunk, csak Mi... csak Te, meg Én.
Lehetünk a világ két távoli szegletén,
akkor is együtt. Itt vagyunk egymásnak, csendben,
ártatlan mosollyal simítja lelked a lelkem.
Itt maradtunk... Te, meg Én... ketten.
 
 
0 komment , kategória:  Szürke Virág  
Sötét oldal
  2012-11-29 00:32:38, csütörtök
 
  Szürke Virág


Sötét oldal


Citromsárga vágyfeledés,
üres lélektemetés...
hogy hasítsak acélba lyukat?
már megint az önirónia ugat,
üvölt... röhög a telehold
- nézd! élni látszik, de holt
jéggé olvadt a tudat
hiába, hiába ugat
acélideg, hideg lélek,
pucér szívvel, holtan élek
elvérzek sárgán ma éjjel
röhögj csak Hold, röhögj kéjjel!
ismered Te is jól magad,
neked is van sötét oldalad!
 
 
0 komment , kategória:  Szürke Virág  
Morzsák a ködben
  2012-11-21 23:37:17, szerda
 
  Szürke Virág


Morzsák a ködben


Széthullottam, szét... apró darabokra,
morzsáim mind sárba hullva, heverve
néznek vissza az elmúlt szép napokra.
Parány ábrándok közt az út, de merre?

Rég leléptem, vissza már nem találok,
s fogyni is kezdek, ahogy a köd lep el,
bambán, morzsáimon tiporva állok;
darabjaimnak magam vagyok teher

Meggyúrhatsz újra, vagy csak seperj össze,
ne rúgjam a hideg sárba önmagam,
és ha nem éri meg, hát dobj a ködbe!

Sose láss többet és ne halld meg szavam,
ködben szálló szilánkokként örökre
legyek Neked és magamnak súlytalan!

 
 
0 komment , kategória:  Szürke Virág  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 5 db bejegyzés
Összes: 1346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 92
  • e Hét: 168
  • e Hónap: 782
  • e Év: 7429
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.