|
2012-10-23 15:33:49, kedd
|
| |
| |
Sonkoly Éva
Ezüst fényben
Síró szélben,
lassan szálló
ezüst fényben,
esti nap szűrt
sugarán át,
ki tudja, ki
mit lát?
Őszi felleget,
mögötte kék eget,
alatta költöző
madarat.
Mélyen a szívembe
szivárgó fényben
ki tudja ki mit lát?
Őszi reményt,
Téli meleg fényt.
Október 23. gyermeki szemmel...
Zörgő leveleket vitt az őszi szél.
Emberek egymásnak titkokat súgtak.
Gyermekcipők zörgő levelek között...
Különös volt az ősz, a csönd.
Mindenki hallgatva ment.
Hűvös volt a levegő, az élet.
"Szabadság lett!" - iskolában mondták.
Mi az a szabadság?
Régi idők emlékezete,
régi versek a szobornál.
A Szózat, s a Talpra magyar! - áll.
Könnyes, öreg szemek,
egy bácsi simogat.
Szegény ember, akkor
nem értettelek.
Tanítás nincs,
egész nap szólt a rádió.
Este sötét volt,
a szívem félve dobogott.
Más időket éltünk, éreztem,
s hogy mindenkiben gyökeret vert
a remény.
Egyszer aztán csend lett.
Nagy csend, mindenki iskolába ment.
Útközben állt egy idegen katona.
�?r! - mondták.
Gondoltam,a csendre kell vigyáznia.
Milyen igaz volt, ma már tudom.
Hosszú lett a csend ezután.
Mást jelentett a szabadság,
október után...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sonkoly Éva |
|
|
|
|
|
Offline
