|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2014-05-31 21:26:43, szombat
|
| |
| |
........
.........
...... ........
...... ........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feneketlen tó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-29 23:17:23, vasárnap
|
| |
| |
Kopaszi gát
A fejlesztés ,,A" üteme 20 ha-t és közvetlen az öböl melletti területeket foglalja magába, amelyek szabadidős és idegenforgalmi hasznosításhoz kínálnak kiváló feltételeket, így a fejlesztés fedett vízi park -élményparkkal, wellness és spa szállodával, multifunkcionális jégcsarnokkal számol úgy, hogy a megújuló gáton, a sétányok mellett a ,,genius loci" szelleméhez igazodó hangulatos éttermek, klubok, kulturális, művészeti célú épületeket is létrehozzák. Az öbölben plázs, sportpályák, a vízfelületén vízi színpad, állóhajók, éttermek, jacht kikötő és a két partot összekötő gyalogos híd teszi majd elevenné az életet.
Ezen területek beépítési koncepciójára kiírt országos tervpályázata eredményesen lezárult, a hasznosítási elképzelések realizálása már tervasztalon válnak elevenné, és a kivitelezéshez feltétlen szükséges területrendezés, kotrás, tisztítás, közművesítés munkálatai is befejeződtek.
A fejlesztés ,,B" üteme és 25 hektáros területe már egy forgalmasabb, a városrész déli gerinc útvonala mellett elterülő építési telkek, ahol pl. oktatási és kulturális célú épületek, iroda épületek, lakóépületek, szálláshely -szolgáltató épületek, vendéglátás, közösségi szórakoztató, sport épületek helyezhetők el.
Még több kép az alábbi linken:
Link
Saját fotózású képek láthatók. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feneketlen tó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-29 23:14:57, vasárnap
|
| |
| |
Lágymányos története
Lágymányosnak a történetéhez, hiszen fejlesztése, beépítése a városrészhez hasonlóan csupán a 19. század derekán kezdődött meg.
A területet az 1838-as árvíz után kezdték átalakítani árvízvédelmi, a folyószabályozást elősegítő céllal. Első változást a Gellérthegytől délre húzódó töltéspart megépítése okozta, amellyel kihasították a tölcsérszerűen kiszélesedő Dunából a Lágymányosi tó öblét.
1870-ben épült meg az ún. Kopaszi párhuzammű, amelynek az összekötő vasúti híd alatt létesült medencéjét a kor követelményeinek megfelelő, az áruk ki és berakodására alkalmas, vágányzattal is ellátott téli kikötővé kívántak berendezni. Az újabb változtatást a területen az akkori nevén József Műegyetem megépítése okozta, amikor is az egyetem környékén mintegy 72.000 m²-nyi területet a tó északi részéből töltötték fel.
Ugyancsak a térség fejlődésének kedvezett hogy 1937-re megépült három déli Duna híd, ezáltal könnyebben megközelíthetővé téve a területet. A Boráros téri híd megépítésével párhuzamosan 1930-ben megkezdték a Lágymányosi tó az összekötő vasúti híd felé eső északi részének feltöltését.
A feltöltéshez szükséges földet a Lágymányosi kikötő déli részének kotrásával nyerték. A kotrás így kettős eredményű volt, hiszen feltöltötték a holt - Duna ágat ezzel hasznos építési területet nyertek, másrészt a tervezett téli kikötő is használhatóvá vált. Az öbölben a kikötő funkció mellett, jelentős szerepet kapott a sportolás is.
Előbb Lágymányosi tóként, majd öbölként is a városrész kedvelt strandoló, úszó, sporthorgász és evezős terepe volt az itt élőknek. Ez a szerep a II. világháborút követően is fennmaradt, majd az 1950-es évektől a nagyszabású beépítések során területe csökkent és az évtizedekig itt üzemelő vendéglátó, sportolást és kikapcsolódást szolgáló létesítmények állapota folyamatosan romlott.
Lelkes kerületi polgárok, természetvédők és önkormányzati képviselők kezdeményezésére a terület egyik gazdája a XI. kerületi Önkormányzat 1993-ban a Kopaszi gát és a Lágymányosi öböl környékét, helyi jelentőségű, védett területté nyilvánította.
Új lendületet akkor kapott a terület fejlesztése, amikor 2003-ban a kerület Önkormányzata és a környékbeli telkek tulajdonosa közös vállalkozást, az ÖBÖL XI. Kft.-t létrehozták, hogy végre gazdára és funkcióra találjon a terület. Az Öböl XI. Kft. tulajdonában lévő fejlesztési terület meghaladja a 45 hektárt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feneketlen tó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-29 23:11:11, vasárnap
|
| |
| |
Lágymányosi öböl
A Lágymányosi öböl a Duna jobb partján az 1642 és 1640 folyam km szelvények között fekszik, háromszög alaprajzú, a Kopaszi gáti oldal 750 m, az északi oldal 330 m hosszú, déli bejárata 50 m széles, felülete 11,2 ha. Az öböl és környezetének adottságai nagyon jók, egyedi jelleget ad a Duna parti közvetlen kapcsolata, az öböl egyedi hangulata.
Mederfenék szintje budapesti vízmérce 0 pontjához képest 1.5 - 2.5 m mélyen található. A meder felszíne általában egyenletesen lapos, a nyugati Vízpart utcai oldalon valamivel mélyebb, mint a Kopaszi gát felé eső részén. Az öböl fenekét 0.3 - 2 m vastagságú iszap borítja. Átlagos vízmagasságnál a felülete 130-140 ezer m2. A vízminőség sokkal jobb mint a Dunában, ezt bizonyítja, hogy az 1993-es felmérések szerint több mint 22 halfaj él az öbölben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feneketlen tó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-01 18:30:50, hétfő
|
| |
| |
Feneketlen tó Ma
Horgászhely:
Fogható halak: ponty, amur, süllő, harcsa.
Mit rejt a Feneketlen-tó feneke?
Több millió forint boldog tulajdonosa lehetne Medek Miklós, ha megtartotta volna a Feneketlen-tó kincsét. Az ipari búvár és társai végzik a tó tisztítását, aminek eredményeként olykor igen furcsa dolgokat emelnek ki a mélyből. Miklós áprilisban a Feneketlen-tó alján búvármunka közben például egy BANKJEGYKÖTEGEKKEL TELI CSOMAGOT IS TALÁLT, amit azonban nem tartott meg, hanem becsületesen leadott a helyi rendőrségnél. Miklós azt az extrem.hu-nak elmondta: rettegett volna megtartani ekkora összeget, hátha nem tisztességes úton szerezte a "tulajdonosa". Így az ő lelkiismerete nyugodtabb, ha egy alapítványnak adja. Erre pedig meg is van minden esélye, hiszen miután eddig nem jelentkezett a rendőrségen a leadott köteg pénzért a tulajdonosa, a pénz hamarosan a megtalálóé lesz.
Az Újbuda BHG Búvár Vízi mentő Technikai és Szabadidő Sportegyesület búvára amúgy rendszeres vendége a tó mélyének, mert folyamatosan tisztítani kell a vizet. - Sok ember szemetesnek használja fővárosunknak ezt a nevezetességét. Találtunk már gurulós bevásárlókosarat, betontömbbel együtt kiemelt padot és iratokkal együtt aktatáskát is a tó fenekén - avatta be a részletekbe az extrem.hu-t Medek Miklós.
Én úgy tudom, hogy a századfordulón agyagbánya volt, és a mérete jóval nagyobb volt. Egészen a Villányi úti templomnál volt a partja. A TÓ AZONBAN NEM FENEKETLEN, most 5 méteren van a legmélyebb pontja" - tudatta a szakember.
Nagy látótávolságra nem lehet számolni a vízben, habár, ez időszakonként változik. Leggyakrabban nulla látótávolságban úszunk, szerencsés esetben 25-30 cm-re lehet ellátni - fűzte hozzá. Elmondta azt is, a tó élővilága viszont változatos. - Télen, amikor elvermelik magukat a halak a jég alatt, fogtam már szabad kézzel egy hatalmas harcsát is, de ezen kívül számtalan halfajta megtalálható a tóban - tudatta Miklós.
Pár kép az alábbi linken, kérem nézzék meg.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feneketlen tó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-30 20:20:45, vasárnap
|
| |
| |
Mese a feneketlen tóról
Hol volt, hol nem volt, ott, ahol most a Feneketlen tó süppedéses mocsara terül, valamikor hatalmas vár állott. Amilyen kegyetlennek látták a várat a fáradt emberek, olyan szomorú volt az életük.
Vas Miklós, a gőgös várúr hajnaltól éjfélig hajtotta, verte őket hatalmas birtokán. Összeszedette a környék minden kovácsát, hogy olyan várat emeljenek neki, amilyen még nem volt a világon. Hét év múlva aztán elkészült a komor, rideg vár. KEGYETLEN VOLT, ZORD ÉS HIDEG, MINT MAGA VAS MIKLÓS. Az éjjelenként messzire világító ablakok mögött, a toronyszobákban a várúr próbálta megszépíteni átkos napjait. Vas Miklós vágyai hamarosan birtokán is túlnőttek. Kolta Hajnalkát akarta. Ellopta volna már százszor is a tündérszép lányt, de Gyana Géza mindannyiszor legyőzte a Vas-vár urát. A kudarcok még inkább növelték vágyát és gyűlöletét. Messze túl a Rábán Gyana az öreg pásztor, Kolta gyermekkori pajtása őrizte az állatokat a Sorok mentén Géza fiával. Ő volt a rettenthetetlen legény, aki immár háromszor dobta porba Vas Miklóst és védte meg imádott Hajnalkáját. Messze vidéken rettegett bajnok volt. Nem is merte senki Koltáék nyugalmát háborítani. Pedig ennek a rettenthetetlen vitéznek meleg emberi szíve volt. Csendes nyári estéken gyakran megpendült a koboz a vén Kolta egyetlen leánykája, tündérszép Hajnalka ablaka alatt. De a boldogság sem tart örökké.
Egyik nap a király futára jelent meg, égre emelve a véres kardot. Az öreg Kolta magához hívatta Gézát.
-Édes fiam! Mindig tudtad, úgy szeretlek, mintha saját gyermekem lennél. Fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy háborúba kell menned, de nem tehetünk mást. Én már nem bírom a kardot, elfáradok a lovon. Vezesd te a csapatot. Az én csapatomat Győzz és siess vissza.
-Percig se’ féljen, kedves Apám. Úgy megkergetjük azt az ellenséget - akár török, akár tatár -, hogy otthon is csak a kapuban állnak meg. Erre már az ősz Kolta is elmosolyodott egy kicsit.
-Így gondoltam én is, fiam. Hát akkor készüljetek.
Egész nap, egész éjjel folyt a sütés-főzés. Az asszonyok sütöttek, tarisznyálták az embereket. Még egy ital bort is raktak melléje, kedves uruknak. Sütött szegény Hajnalka is. Könnyeivel dagasztotta az omlós kalácsot.
Alighogy az ég alja pirkadni kezdett, már készen állott a csapat. Búcsúzkodott Géza is a kis kertajtóban.
-Ne félj, drága gyöngyvirágom. Elfut az a kutya ellenség, ha minket meglát. Csak te vigyázz magadra, Öreg, jó apádra, meg az asszonyokra.
-Tudom, hogy visszajössz, de ki oltalmaz meg bennünket, amíg ti távol lesztek - mondta Hajnalka könnyes szemmel. Nézd csak itt van ez a nyaklánc, édesanyám viselte. Megóv minden bajtól és rólam is üzenetet visz. Ha ez az aranyszív vérezni kezd, akkor veszélyben vagyunk.
Hosszan megölelték, megcsókolták egymást, aztán Géza felugrott fekete táltosára, a Szellőre, és a sereghez vágtatott. Az öreg Kolta a fiú oldalára kötötte rubintos kardját. A vén Gyana meg a hatalmas buzogányt, meg a két öles kopját hozta. Ezekkel győzte le a fia Vas Miklóst. Néhány pillanat múlva a könnyező anyák, feleségek, kedvesek már csak egy szürke porfelhő után integettek. Mentek a lovasok három nap, három éjjel. Harmadnap éjjel aztán feltűntek az őrtüzek. Gáza néhány embert előre küldött nézelődni, meg hogy a király seregét megkeressék. Bizony, szomorú hírt hozott a kis csapat. Két nap óta folyt a harc és fogytán volt a magyarok ereje. A nagy túlerő ellen csak a váratlan segítség jelenthetett valamit.
-No, gyerekek, azt hiszem, kénytelenek leszünk szerenádot adni. - mondta Gyana Géza.
Miután csöndben egészen megközelítették a tábort, Géza jobbra-balra odasúgta a parancsot:
-Lóra! Adjátok tovább!
Végtelennek tűnt a pár perc, míg Gyana Géza hatalmas hangját megeresztve elindította a rohamot. De az ellenség sem ijedt meg. Néhány pillanat alatt lovon termettek és neki Kolta csapatának. Micsoda verekedés volt! Mint mikor két hatalmas hullám csap össze. Géza forgatta maga körül kardját, akár a szélkerék. Már hetedszer vágott magának utat a táboron keresztül, mikor úgy érezte, hogy valami meleg csurran végig a mellén. Hírtelen feltépte ingét, mert azt hitte, megsebesült. De nem. A Hajnalkától kapott aranyszív meleg cseppekben hullatta magából a piros vért. Géza elsápadt. De a következő percben már neki az ellenségnek. Közben már a király serege is fegyverbe állt és a közös erő, meg a rajtaütés hamar végzett.
Elült a csata, a harcosok nyugovóra tértek. Közben Gyana Gézát Szellő, ez a kedves hollófekete állat fáradhatatlanul vitte haza felé. Mire a nap lenyugodott, már feltűnt a Kolta-birtok. Hogyne tűnt volna fel, mikor a tűz messzire világított. Égett az egész. A jajveszékelést a pusztába ragadta az esti szél. Kolta serege már jó két napja lovagolhatott, mikor Vas Miklós megtudta távozásukat.
-Ki védi most a világszép Hajnalkát? - nevetett rekedten. -Messze az a híres bajnok!
Összehívatta hát valamennyi hétpróbás barátját és így szólt hozzájuk:
-Nagy dolog vár rátok. Csodálatos nap lesz ez a mai. Mennyasszonyért megyünk az öreg Koltához. Nem bánja meg, aki velem tart.
Az öreg Kolta tudta, hogy Vas Miklós meglátogatja. Összehívatta öreg barátait, hogy tanácsukat kérje. Öreg, reszkető kezek fogtak újra kardot, hogy az öreg Kolta világszép leánya becsületét megvédjék. Nehezen forgatta Kolta vén karja már a fegyvert, mégis három rablónak eresztette ki lelkét, míg Vas Miklós hátulról, gyáván le nem szúrta. A nemes szívű Koltát követték a többiek is. Az öregek akik együtt éltek, együtt tértek meg. Gyana volt a legutolsó.
Lassan alkonyodott.
-Világot! - kiáltott Vas Miklós. - Nem találom a bejáratot a menyasszonyomhoz.
A részegek nevettek s felgyújtották a kazlakat. A zsivajra s a tűz fényére szaladt ki Kolta Hajnal. Egyenesen Vas karjaiba.
-Most nem repülhetsz el, kismadár! Messze a híres szeretőd. Ha-ha-ha. Most már enyém leszel.
A lány csak sikoltani tudott, aztán összecsuklott. Vas ölébe kapta a lányt, nagy nehezen nyeregbe szállt s vágtatva megindult a dombok felé.
-Légy átkozott- sikoltotta Hajnal tehetetlenül. -Süllyedjen el a föld, ahova lépsz.
A többiek lassan utolérték a gazdát.
-Lovat!- parancsolta. - Menjetek előre, készüljetek a fogadásomra.
A rablók otthon összehordatták az asszonyokat, hogy süssenek, főzzenek, készüljenek a lakodalomra. Sok könnyet látott már a vasvári domb, de ennyit még nem. Az elgyötört asszonyok siratták társukat, akit az úr rabolt. Ő meg közben már a Rábán is átgázolt. Innen már csak egy ugrás volt a Vas-vár. Hajnalka újra megátkozta, de csak öntelt nevetés volt a válasz. Lassan a várúr már a Csörnöcöt úsztatta. a kétségbeesett lány zokogva kiáltotta apját mindhiába. Vas Miklós büszkén lovagolt be a várkapun. A világszép Hajnalka hiába akart menekülni. Kétségbeesésében harmadszor is megátkozta Vas Miklóst. És csodák csodája, lassan inogni kezdett a föld. A szolgák sikoltoztak, a rablók rohangásztak, de a Vas-vár elindult már lassan, hogy leszálljon a körülötte fodrozódó ingoványba. Künn a víz már az ablakokig ért. A rabló, aki eddig olyan gúnyosan ült a nyeregben, most rémülten dobta le a lányt, s reszketve vetette magát a mocsárba. A vár pedig méltóságteljesen elhelyezkedett a feneketlen tóban, míg körülötte a tó bugyborékolva nyelte a gonoszságot. Mire a nap felkelt a vidék már csendes volt.
Messziről lovas vágtatott. A ló csupa hab. Az ember talpig por.
Gyana Géza hozta mellében a döngő fájdalmat, s egy kis aranykígyót a nyeregkápán. A tűzben tekergőzött az üszkös falak közt, mikor Géza odaért. A kedves Szellő most utolsó erejével hozta őket. A tó partján aztán örökre behunyta okos szemét. Géza magára maradva leült a tó partjára és Hajnalkának énekelt, akit örökre elveszített. A kígyócska ezalatt lesiklott a tóba és egyenesen a Vas-várhoz úszott. Végigjárta a szobákat. Hajnalkát kereste. Nagyon megsajnálta a két szerelmes fiatalt. Gondolt egyet. Háromszor bukfencet vetett és daliás kígyókirállyá változott. Az ébredő leány csodálkozva nézte a rámosolygó idegent.
-Ki vagy te, hogy a tó fenekére merészkedel? Nem tudod, hogy innen élve nem jut ki senki?
-Sose félts, Hajnalka. Én vagyok a kígyókirály. Láttam, mikor elraboltak. Majdhogynem ott égtem. Még szerencse, hogy Gyana Géza magával hozott. Meg is hálálom neki, amit értem tett. Azzal kiszólt az ajtón.
-Takarítsátok kia tavat. Olyan legyen, mint a kristály. Hadd nézegesse magát benne a nap.
A kígyónép munkához látott és egy perc alatt olyan tiszta lett a tó, mint a hegyi patak.
-Nézd, kislányom, jer csak. Ott ül Gézád a parton. Hallod a dalt? Neked énekel.
- Géza!- suttogta Hajnalka.
A fiú azt hitte, csak álmodik. Amint dalolt, s ató mélyét nézte, egyszerre csak láthatóvá vált a vár s ablakában a szépséges Hajnalka. A következő pillanatban már a tóban volt. A kígyókirály elébe sietett s kézen fogva kedveséhez vezette.
-Gézám!
-Hajnalkám! Azt hittem, sose talállak meg.
Könnyezve ölelték, csókolták egymást. De még a kígyókirálynak is kijöttek a könnyei.
- Örülök, hogy boldogok vagytok. Kár, hogy nem mehettek vissza a földre. De hát csak eltelik az idő. Megtartjuk a lakodalmatokat, aztán majd kitalálunk valamit.
Hej nem is volt még ilyen mulatság ember életében. Húzták a békák, táncoltak a kígyók. A piócák úgy berúgtak, hogy tán még ma sem józanodtak ki. Másnap aztán így szólt a kígyókirály:
-Ajándékot is kellene adnom nektek. Azt gondoltam, hogy minden évben felviszem a nyakamban a kulcsot a tó tetejére, Szilveszter éjjelén. Ha valaki leakasztja, emelkedjék fel a vár s ti odafenn folytassátok boldog életeteket. Nem nagy ajándék, ki tudja, akad-e olyan bátor ember.
Azóta Hajnalka, meg Gyana Géza a feneketlen tóban élnek, s várják, hogy a földre visszatérhessenek. A kígyókirály minden Szilveszter éjjel felhozza a vár kulcsát. Azt mondják, ilyenkor akár hold süt, akár hó szakad, a tó közepén olvadni kezd a jég, fodrozódik a víz s az elsüllyedt várból kék fény árad a tóra. Aztán csendes méltósággal megjelenik a kígyókirály, nyakában a vár kulcsával. Eddig még senkinek sem sikerült elvenni tőle. De aztán éjfélt üt az óra. Újra befagy a tó, csak a tél zúg, vagy pihen hideg kegyetlenséggel a dombok lábánál.
VÉGE |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feneketlen tó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2019. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
399 db bejegyzés |
| e év: |
4631 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1812
- e Hét: 12874
- e Hónap: 25550
- e Év: 259297
|
|
|
Offline
