|
 1/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 129
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 19:21:12, hétfő
|
| |
| |
Pósa Lajos:
Anyám sírjánál
Szülőfalum szép vidéke,
Jaj de rég nem láttalak!
Kimegyek a temetőbe,
Elém fut a kis patak.
Itt vagyok a domboldalon
Őszi napnak alkonyán...
Itt alussza örök álmát
Az én édes jó anyám.
A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.
Sárga-piros rózsáiból
Szövi rád a takarót...
Lágyan lengő, fúvó szellő
Suttogja az altatót.
Az én lelkem sóhajtása
A suttogó fuvalom...
Képed mindig, mindörökké
A szívemben ringatom.
Rólad való álmodásom
Olyan sokszor hívogat:
Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Simogasd meg arcomat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 16:54:17, hétfő
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Múltban járva
Most, hogy lassan az életnek is vége,
újra feltör bennem a régmúlt szép emléke.
A gyermekkori csínytevések, kamasz-szerelmek,
első lopott csókjaim, melyek tűzként égettek.
Visszagondolok a sok édes hazugságra,
amit anyámnak vallottam, mikor hajam ráncigálta,
s mikor féltőn óvó szívével megszidalmazott,
mert én az okos tini-bohó rajta kacagott.
Áradoztam anyámnak, milyen szép az élet,
s közben nem vettem észre, könnyein át, nézett,
s könnyeivel sírta el, hogy minden, amit látok,
nem mások, mint illúziók, hamis délibábok.
Bocsáss meg anyám, hogy kikacagtalak,
s hogy fájdalmas könnyeid is, csak mosolyt láttattak,
de ma már én is tudom, így az élet alkonyán,
hogy a legigazabb szívű ember, te voltál anyám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 16:48:30, hétfő
|
| |
| |
Vers Édesanyámnak!Köszönet Kun Magdolnának!
Anyám rózsaálma
Álmodd, anyám, azt, hogy rózsák fonnak körbe,
melyeknek szirmaiban csillan árvaságom könnye,
azon kihullt árva könny mely szívem sebezte,
mikor a sors kíméletlensége életed vette.
Álmodj, anyám, tündérmesét, varázslatost, szépet,
mely ég magasig emeli halhatatlan éned,
hogy túlszárnyald azokat, kik sosem becsülték,
mily fájdalmas halált halni egy földi álomért.
Álmodj, anyám, örök nyarat, madárcsicsergést,
mely sírhantodra öleli a tavaszébredést,
hogy felébresszen télálmodból, s te újra az legyél,
ki könnyezve is földig hajolt egy rózsaillatért.
Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-17 21:00:44, szombat
|
| |
| |
Csendes léptek
Csendesen lépkedem, és arra gondolok,
mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.
Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,
s mily hamar elhervad a pipacsos határ.
Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.
Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.
Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,
kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.
Az emlékezés közben elhalkul szavam,
s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.
Mert oly sokan elmentek kiknek többé már
nem virul ez életben pipacsos határ.
Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-09 19:11:41, péntek
|
| |
| |
Paula S. Tizzis:
Eltűntél, én Édesanyám!
Oly, egyedül vagyok én Tenélküled,
nem nézhetem többé mosolygós szemed,
dolgos és élettől pezsgő lényedet,
és már nem szoríthatom meg két kezed.
Itt hagytál engem, búcsú nélkül,
összetörve, reménytelenül.
Nem tudtam Tőled elköszönni,
és sok hibámat jóvátenni.
Már nem tudom elmondani,
mennyire nagyon szeretlek.
Én nem tudok lemondani,
folyton várlak, és kereslek.
Szívembe, mint égő lándzsa,
tövig, durván belemártva,
úgy égeti lényed varázsa,
az én anyukám hiánya.
Már nem látogathatlak meg vidéken,
csak a temető maradt már énnékem.
Oda akármikor kimehetek,
sírodra virágot helyezhetek.
Bárcsak itt lennél még mivelünk,
engednéd, hogy boldoggá tegyünk!
Minden nap vinnék virágot Neked,
és simogatnám ölelő kezed.
Elmondanám, amit már nem tehetek,
tőled kaptam a legtöbb szeretetet.
Te voltál az én legnagyobb kincsem,
az anyukám, aki többé nincsen.
Nem bújhatok már soha Hozzád,
hogy tested mindentől megóvjon,
és hogy féltő, puha karod
csak óvón körém fonódjon.
Itt állok fázva, árván az ég alatt,
elmentél és nekem semmim sem maradt.
Megszűnt minden jó lenni,
nem tudok már szeretni.
Most már hiába kiáltom: "Szeretlek Édesanyám!"
A hangom nem ér utol, elmossa a végtelen ár.
Többet nem ízlelhetem büszkén e szót ajkamon,
én itt vagyok, te ott vagy a túloldalon.
1997. augusztus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 20:41:22, hétfő
|
| |
| |
Szeretlek, édesanyám...
Rád ereszkedett a sötét,
mint álnok kígyó a leséből,
méregfoga nem kímélt,
gyilkosként vedlette le rólad magát...
Emléked a pofájába nem fért,
csalódva kúszott el a féreg,
bár téged elvitt,
én miattad élek.
Egykor szorított ajakkal
adtál a világnak,
s ma, a lepréselt könnyeim,
(mik gyűltek az évek alatt)
néma hála-imává válnak,
s rajtam csak egy sikító,
durva hiány-heg marad...
Téged megharapott,
engem mar máig,
szeretlek édesanyám,
mindhalálig...
Paula S. Tizzis |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 129
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
188 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 175
- e Hét: 3489
- e Hónap: 7522
- e Év: 66775
|
|
|
Offline
