|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2024-04-06 20:44:38, szombat
|
| |
| |
Lejkoné Kristóf Olga
Miért nem változunk?
Miért nem változunk, mondd, mi lett belőlünk,
Békesség, szeretet elfutott mellőlünk.
Forrongó világban éljük az életünk,
Ropogó fegyverek poklában bégetünk.
Úgy pumpálják belénk a sok hazugságot,
Mint ételeinkbe a káros műtápot.
Mi teszi boldoggá most az embereket?
Az online világnak szülnek gyerekeket.
Agresszív tettükért mi vagyunk vétkesek.
Már nem értékelnek Napot, sem kék eget,
A madárcsicsergést ők már meg sem hallják.
Virtuális világ nélkül nem megy - vallják.
Nem legelésznek már állatok a réten,
Emberek egója sem tartható féken,
Hová lett a jóság, hová a kedvesség,
Hány emberben maradt becsület, tisztesség?
Bezárkózunk, hátat fordítunk egymásnak,
Mindent csak magunknak, és semmit sem másnak.
Szeméthegyek állnak, erdőket pusztítunk -
Nincs itt már semmi jó, nincs, amiben bízzunk.
Elzüllött a mi szép, teremtett világunk,
Itt van az ideje, hogy magunkba szálljunk!
Most kell változtatni, már nincs mire várnunk!
Most szóljunk, mert ha nem, cinkosokká válunk.
Forr:.: poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-07 21:52:40, kedd
|
| |
| |
Lejkoné Kristóf Olga:
SÉTÁNY
Hosszú sétány melyen járok.
Itt tűntek el jó barátok,
szeretteim, kikre vágytam,
de többé őket nem láttam!
Az árnyat adó fák alatt
sok szomorú emlék maradt!
Ez a temető sétánya!
Itt emlékszem sok barátra,
ismerősre, kik elmentek,
kiket mély sírba temettek.
Az úton bármerre nézek,
előtörnek az emlékek.
Itt szüleim, ott egy barát,
túl sokan vannak odaát!
Én, állom az élet sarát...
Vagy az ajándékkosarát?
De, ha egyszer el kell menni,
oda vágyom megpihenni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-09 19:53:40, hétfő
|
| |
| |
Lejkóné Kristóf Olga
Az élet változik
Az élet változik, te is változz vele.
Rossz beidegződés rossz közérzet jele.
Ha változást akarsz, újíts a módszeren,
Ne ragaszkodj régi szokáshoz mereven.
A gond nem múlik el magától, hirtelen...
Ne engedd, hogy erőre kapjon a félelem.
A halogatással nem érhetsz el semmit.
Tettekkel éled meg saját élményeid.
Forr.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-07-22 19:46:21, szombat
|
| |
| |
Lejkóné Kristóf Olga:
Mélabús szív
Szívem bizonytalanul dobban,
zakatol vagy halkan koppan,
remeg a sötét éjszakában,
vergődik, vacog egymagában
- talán fájdalmam keserű árja
az, mi vergődését kiváltja?
- Nélküled én elveszett vagyok,
Ha te nem vagy, emlék maradok...
Szabályosan működő létem
ne kelljen tőled számon kérnem!
Tartsd a ritmust és az ütemet,
legyen biztató az üzenet,
úgy dalolj, mint énekesmadár,
amely vígan ágról ágra száll!
Heverd ki a bánatot, szívem,
add vissza a haldokló hitem!
S ha mélabús időm ellebeg -
tereld jó útra a lelkemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-22 21:57:19, kedd
|
| |
| |
Lejkóné Kristóf Olga
Settenkedik a Hold
Settenkedik a Hold,
ruhája csupa folt.
Vöröslő hajnalon
holdfény a hantokon.
A világ hezitál...
Borzalom szele száll,
nyomában a halál!
Örül a szakadár!
Gyermekek, öregek,
ropogó fegyverek,
reszkető félelem -
romok a négyzeten.
De az idő halad,
s érkezik a tavasz.
Máskor ígéretes
március képletes.
Hallatszik sóhaja,
szépség az óhaja,
új tavasza fakad,
de benne szív szakad!
Kékségét mutatja,
gólyáit kutatja,
szellő szárnyán halad,
borzolja a tavat.
Réteken andalog,
szórja a harmatot,
színekkel kápráztat.
Hiába alázat.
Forr.: poet. hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-22 21:43:58, kedd
|
| |
| |
Olga Kristóf Lejko
KAPASZKODÓ
Az ember nem szeret szabályokat,
kezére és lábára
láncokat!
Nehezen visel
korlátokat,
könnyen áthágja
azokat.
Az embernek kell az élvezet,
csak ez ad
szabadságérzetet!
Az ember
ábrándozni szeret
- ha már gondtalan
nem lehet.
Az embernek kell a remény,
amely bíztató
tünemény,
ha már az élet
túl kemény,
legyen remény
a költemény!
Az embernek kell a kapaszkodó,
az ölelés,
a kimondott szó,
a dal, mely nyugtató,
vagy altató,
ha a jótett már
nem kapható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 23:32:44, szombat
|
| |
| |
Lejkóné Kristóf Olga
Nyár kincsei
Nyár legszebb kincseit
tarsolyomba teszem,
virágok illatát
friss csokorba szedem.
Csillogó szemekkel
örülök a szépnek,
mosolyomat küldöm
a nyár melegének.
Tündöklő fényével
kecsegtet a remény:
- hogyha jót sugárzok,
az visszaszáll felém.
Nem kérek, csak annyit -
hogyha visszatalál,
szívemben, lelkemben
legyen örök a nyár.
Forrás: .poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-20 23:08:39, csütörtök
|
| |
| |
Lejkoné Kristóf Olga:
Békében élni
Van szokás, amit nem tudunk feladni.
Félelmeinktől nem merünk haladni,
A kétség minden lépést megkérdőjelez,
Átveszi az irányítást életünk felett.
Nem hagy úgy élni, ahogy akarunk,
Nem engedi, hogy legyünk önmagunk.
Adjuk fel azt, ami visszahúz minket,
Kitartó erővel képezzük hitünket.
A puszta remény is bátorságot ad,
Lelki békénk az összhangból fakad.
Ami a miénk, az velünk marad.
Ami viszont nem, elfut, megtagad.
Hozzuk ki a jót, amiből csak lehet,
Nyújtsunk egymásnak segítő kezet.
Lakozzon bennünk hit és szeretet.
Békében élni csakis így lehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-05-26 20:15:47, vasárnap
|
| |
| |
Lejkóné Kristóf Olga
A mi gyermeknapunk
Örül, repes a szívünk,
Gyermeknapra készülünk.
Kivonulunk a rétre,
Természet lágy ölébe.
Versenyt futva szaladunk,
Hadd lobogjon a hajunk!
Minden jót kipróbálunk,
Kész versenyzőkké válunk.
Gazdag lesz a mai nap,
Aki ügyes, díjat kap.
Terülj-terülj asztalka
Vár minket a szabadba´.
Fenn madárka csicsereg,
Lent pillangó hiteget,
Ott egy gólyapár repül,
Itt egy kis gyík menekül.
Sok-sok boldog pillanat...
Erről szól a mai nap.
Gondoskodó szeretet
Kísér minden gyermeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 14:59:56, hétfő
|
| |
| |
Lejkóné Kristóf Olga:
Fakuló emlékek
Vöröslő haját hullajtja az ősz is,
A Nap korongja vakítja szemem,
Idei október nyarat idéző,
De közben őszi ökörnyál terem.
Érdekes páros: kettesben, karöltve,
Nyári nappalt hoz, s őszi éjszakát.
De barátságuk nem tarthat sokáig,
Nyár előbb-utóbb megadja magát.
Szeszélyes ősztől szenvednek a fák is.
Talajra bársonytakaró terül,
Kincsét elhagyva pihen a természet.
Ásít párat, majd álomba merül.
Lecsendesedve én is elmélázom,
Elhunyt szeretteimre gondolok.
Emlékük, örök álmuk jut eszembe,
S a krizantém, mit sírjukra hozok.
A bölcs természet tavasszal megújul...
De a halál nem lesz megalkuvó!
Ha elragad, csak emlékem marad itt,
Mely jó, vagy rossz, de egyre fakuló.
Mokcsakerész, 2018. október
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lejkóné Kristóf Olga |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2019. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
40 db bejegyzés |
| e év: |
407 db bejegyzés |
| Összes: |
8973 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 179
- e Hét: 555
- e Hónap: 3649
- e Év: 71414
|
|
|
Offline
