|
2019-02-05 13:17:00, kedd
|
| |
| |
Anyám sudár termetű , szép
tanyasi asszony volt ,
szavai kedvesen siimogatóak ,
őszinte a szájából kiejtett szó .
Derengő hajnalokkal már ,
sürgetően várta a napfelkeltét ,
hogy befűtse az udvaron , a vén
akácfa alatt álló öreg kemencét .
A kenyerek ropogósra , pirosra
sültek , a friss kenyér illata messze
szállt , Anyám szelíd vonásaiban , ott
ült az odaadó , önzetlen boldogság .
Csintalan , kíváncsi leányka
voltam folyton körülötte
forgolódtam , mindent , tudni ,
érezni , látni akartam .
Hatalmas , nyughatatlan tűz égett
az ereimben , miként , és
hogyan is segíthetnék ,
folyton csak ez járt az eszembe ?
Az évek tengerén hánykodó
hajóm sok - sok kis szigeten
megpihent , megállt , most így őszülő
fejemmel egyre gyakrabban
feltűnik emlékeimben Anyám !
Amit érzek , egy olthatatlan láng !
Nélküle örökre vesztes maradtam ,
az éveim alkonyán , de érzem , hogy
most is velem van napjaimban ,
óvó tekintete a mennyből néz le rám !
Istenem kérlek ! leljen békességre
örök országodban drága jó Anyám !
***********
 Bédné Marika : 2019 . 02 . 05 . 13 : 05 . - / saját versem /
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2019 . 02 . 05 . 19 : 21 . 
