Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Prédikátor 11–12-ig terjedő befejező fejezetei
  2016-08-08 22:22:12, hétfő
 
 

Link


11. fejezet

1-10-ig terjedő versek
1Bocsásd kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod.2Adj részt hét vagy nyolc embernek, mert nem tudod, milyen csapás következik a földre.3Ha a felhők megtelnek vízzel, szakadó esőt ürítenek a földre; és ha eldől a fa délre vagy északra, ahová dől a fa, ott marad.4Aki a szelet figyeli, nem vet, és aki a felhőket nézi, nem arat.5Ahogyan nem tudod, milyen a szellem útja a csontokban a terhes nő méhén belül, ugyanúgy nem ismered az igaz Isten munkáját, aki véghezvisz mindent.6Reggel vesd el a magot, és ne pihentesd kezed estig, mert nem tudod, hol lesz az sikeres, itt, vagy ott, vagy mindkettő egyformán jó lesz-e.7Édes a világosság, és jó a szemnek a napot látni;8azért ha egy ember sok esztendőt él is, örvendezzen mindazokban.És emlékezzen meg a sötétség napjairól, még ha sok is lehet belőle;hiábavalóság minden nap, amely már eljött.9Örvendj, te ifjú, ifjúságodnak, és vidámítson meg a te szíved ifjúságod napjaiban, járj csak szívednek útjain, és azokban, amiket szemeid látnak. De tudd meg, hogy mindezekért ítéletre von téged az igaz Isten.10Vesd el hát a bosszankodást szívedből, és tartsd távol a veszedelmet testedtől; mert a fiatalkor és az élet hajnala hiábavalóság.

12. fejezet
1-14-ig terjedő versek
1Emlékezz meg nagy Teremtődről ifjúságod napjaiban, mielőtt eljönnek a vészterhes napok, és elérkeznek az évek, melyekről azt mondod:,,Nem lelem bennük örömömet."2Mielőtt a nap, a világosság, a hold és a csillagok el nem sötétednek, és a felhők vissza nem térnek, s azután szakadó eső nem jön.3Azon a napon, amikor a ház őrzői remegnek, az életerős férfiak meghajolnak, az őrlő asszonyok már nem dolgoznak, mert megfogyatkoztak, és sötétséget találnak az ablakon kinéző leányok;4bezárulnak az utcára nyíló ajtók, amikor a malom zúgása elhalkul, és amikor felkel az ember a madárszóra, s elhalkulnak az éneklő leánykák mind.5Még a magasságtól is félnek, és rettenet van az úton.A mandulafa kivirágzik, a szöcske vonszolja magát, és kifakad a kapribogyó, mert az ember maradandó házába tér, és körös-körül járkálnak a siratók az utcában;6mielőtt elszakad az ezüstkötél, az aranytál összetörik, a korsó a forrásnál eltörik, és a víztároló kút kereke széttörik.7Akkor a por visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.8,,A legnagyobb hiábavalóság!mondta az egybegyűjtő.Minden hiábavalóság!"9És azon túl, hogy az egybegyűjtő bölcs lett, a népet is folyton ismeretre tanította, s gondolkodott, alaposan kutatott, hogy összerendezhessen sok példabeszédet.10Az egybegyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni, és az igazság pontos szavait leírni.11A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, s mint a bevert szögek, olyanok azok, akik belemerülnek a mondások gyűjteményébe;ezek egy pásztortól valók.12Mindezeken kívül, fiam, fogadd meg a figyelmeztetést:a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fárasztó a testnek.13A végkövetkeztetés mindezeket hallva ez:Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége.14Mert az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz.		  
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 6–10-ig terjedő fejezetei
  2016-08-08 21:46:47, hétfő
 
  Prédikátor 6-10-ig terjedő fejezetei

1. fejezet

1-12-ig terjedő versei
1Láttam a nap alatt olyan szerencsétlenséget, amely gyakori az emberek között:2van olyan ember, akinek az igaz Isten gazdagságot, anyagi javakat és dicsőséget ad, s akinek a lelke semmiben sem szűkölködik, ami után vágyódik, az igaz Isten mégsem engedi meg, hogy egyen belőle, az idegen viszont ehet abból. Ez hiábavalóság és gonosz nyavalya.3Ha valakinek száz gyermeke lesz is, és sok évet él meg, úgyhogy esztendeinek napja számos, de lelke nem telik be a jóval, és még a sír sem az övé, azt mondom én, jobb az elvetéltnek, mint neki.4Hisz az hiába jött, sötétségben távozik, és sötétség fogja borítani még a nevét is.5Nem látta még a napot sem, nem is ismerte.Nagyobb a nyugalma ennek, mint az előzőnek.6Ha az kétszer ezer évig élne is, akkor sem látna jót; hát nem egy helyre megy mindenki?7Az ember minden fáradságos munkája az ő szájáért van, de lelke meg nem elégszik.8Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? És mi a lesújtottnak, aki tudja, hogyan járjon az élők előtt?9Jobb a szemmel látni, mint ha a lélek barangol. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.10Ami van, annak nevét már kihirdették, és köztudottá vált, hogy mi is az ember;nem tudja védeni ügyét a nála hatalmasabbnál.11Mivel sok olyan dolog van, ami a hiábavalóságot szaporítja, mi haszna van belőle az embernek?12Mert ki tudja, mi jó van az ember életében hiábavaló élete napjainak számához mérten, amikor árnyékként tölti el napjait? Hisz ki mondhatja meg az embernek, mi történik őutána a nap alatt?

7. fejezet

1-29-ig terjedő versei
1Jobb a jó hírnév a jó olajnál, és a halál napja a születés napjánál.2Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint a lakodalmas házba, mivel minden embernek ez a vége. Szívlelje meg ezt, aki él!3

LinkJobb a zaklatottság a nevetésnél, mert a gondterhelt arc által jobbá válik a szív.4A bölcsek szíve a gyásznak házában van, az ostobák szíve pedig a vigasság házában.5Jobb a bölcsnek dorgálását hallgatni, mint olyan embernek lenni, aki az ostobának énekét hallgatja.6Mert amilyen a tövis ropogása a fazék alatt, olyan az ostoba nevetése; ez is hiábavalóság.7Az elnyomás bolond cselekvésre készteti a bölcset, és az ajándék megronthatja a szívet.8Jobb egy dolognak a vége, mint a kezdete. Jobb a türelmes ember, mint a gőgös szellemű.9Ne sértődj meg hirtelen szellemedben, mert a sértődés az ostobák kebelében nyugszik.10Ne mondd:,,Miért van, hogy a hajdani napok jobbak voltak ezeknél?",mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.11Jó a bölcsesség örökséggel együtt, és hasznos azoknak, akik a napot látják.12Mert oltalom a bölcsesség, mint ahogy a pénz is oltalom, de az ismeretnek az az előnye, hogy a bölcsesség életben tartja tulajdonosait.13Nézd az igaz Isten munkáját, mert ki egyenesíthetné ki, amit ő görbévé tett?14A jó napon éljél jól, a rossz napon pedig lásd be, hogy ezt is az igaz Isten készítette, ahogy azt is, hogy az ember semmit ne találjon ki abból, hogy mi következik őutána.15Mindent láttam hiábavaló napjaim alatt. Van olyan igazságos ember, aki elvész igazságosságában, és van olyan gonosz ember, aki sokáig él gonoszságában.16Ne légy felettébb igazságos, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek. Miért okoznád a magad vesztét?17Ne légy felettébb gonosz, és ne légy bolond se. Miért halnál meg idő előtt?18Jobb, ha az egyiket megtartod, de a másiktól sem vonod meg kezed; mert aki féli az Istent, az előrehalad mindezekkel.19A bölcsesség nagyobb erő a bölcsnek, mint tíz hatalmas ember a városban.20Mert nincs a földön igazságos ember, aki csak jót tesz, és nem vétkezik.21Ne add szívedet minden szóra, amit az emberek mondanak, nehogy meghalld, ha szolgád átkoz téged.22Mert sok esetben jól tudja a te szíved, hogy te is átkoztál másokat.23Mindezt kipróbáltam bölcsességgel. Azt mondtam:,,Bölcs leszek."De távol állt az tőlem.24Ami lett, az igen messze van, és nagyon mély. Ki kutathatná ki azt?25Majd odafordultam, és odafordult szívem is a bölcsesség és az okok megismerésére, megvizsgálására és kutatására, és arra, hogy megismerjem az ostobaság gonoszságát meg az őrültség bolondságát;26és rájöttem:A halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki maga a vadászháló, s akinek szíve vonóháló, keze pedig bilincs. Aki az igaz Isten előtt jó, az elmenekül tőle, a bűnös azonban a foglya lesz.27,,Íme, ezt találtam mondta az egybegyűjtő, egyik dolgot a másikhoz adtam, hogy eljussak a végkövetkeztetésre,28amit lelkem folyton keresett, de nem találtam meg.Ezer közül egy emberre leltem, de asszonyt mindezek között egyet sem találtam.29Lásd, csak azt találtam, hogy az igaz Isten becsületesnek alkotta az embereket, de azok sokféle tervet kieszeltek."

8. fejezet
1-17-ig terjedő versek
1Ki olyan, mint a bölcs?Ki tudja a dolgok magyarázatát?Az ember bölcsessége ragyogóvá teszi arcát, és még arcának zordsága is megenyhül.2Azt mondom:,,Tartsd meg a király parancsát tekintettel az Istennek tett esküre.3Ne siess kimenni előle. Ne állj rá gonosz dologra. Mert mindazt, amiben gyönyörűségét leli, meg is teszi,4ugyanis a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki:Mit teszel?"5Aki megtartja a parancsolatot, nem ismeri meg a veszedelmet, és a bölcs szív felismeri majd az időt is, és az ítéletet is.6Mert minden dolognak megvan a maga ideje és ítélete, mivel az embereknek bőven van nyomorúságuk.7Mert nincs, aki tudná, mi lesz, hisz ki tudná megmondani neki, hogy mi hogyan lesz?8Nincs ember, akinek hatalma lenne a szellem felett, hogy visszatartsa a szellemet, és nincs hatalma a halál napja felett sem; és senkit sem bocsátanak el a háborúból. A gonoszság nem szabadítja meg azokat, akik belemerülnek.9Mindezt láttam, és szívemet ráirányítottam minden tettre, melyet véghezvisznek a nap alatt, oly időben, mikor ember uralkodik emberen a maga kárára.10S bár ez így van, láttam, amint eltemetik a gonoszokat, és hogy miként jöttek, és hogyan távoztak a szent helyről, és felejtették el őket a városban, ahol ekképpen cselekedtek. Ez is hiábavalóság.11Mivel nem hajtják végre hamar az ítéletet a gonosz tettért, azért merül bele az emberek fiainak szíve a gonoszság cselekvésébe.12Bár a bűnös százszor is elkövet gonoszságot, és sokáig él, ahogy neki tetszik, de azt is tudom, hogy majd jól lesz dolga azoknak, akik félik az igaz Istent, amiért félték őt.13De nem lesz jó dolga a gonosznak, és nem is hosszabbítja meg árnyékszerű napjait, mivel nem féli az Istent.14Van hiábavalóság, mely a földön végbemegy: vannak igazságosak, akikkel olyasmi történik, ami a gonoszok cselekedetéért jár, és vannak gonoszok, akikkel olyasmi történik, ami az igazságosak cselekedetéért jár. Azt mondtam, ez is hiábavalóság.15Dicsértem én az örvendezést, mert az embernek nincs jobb attól a nap alatt, mint hogy egyen, igyon, örvendezzen, és ez kísérje őt fáradságos munkájában életének napjain, amelyeket az igaz Isten adott neki a nap alatt.16Ezért szívemet a bölcsesség megismerésére irányítottam, és arra, hogy megfigyeljem azt, amivel a földön foglalkoznak;mert van, akinek szemei nem látnak álmot sem éjjel, sem nappal.17És láttam az igaz Isten minden tettét, s hogy az ember mennyire nem képes megfejteni mindazt, ami végbemegy a nap alatt;bármennyire fáradozik is az ember, hogy megfejtse, nem fejti meg. Még ha azt mondja is, elég bölcs ő ahhoz, hogy tudja, akkor sem képes megfejteni.

9. fejezet
1-17-ig terjedő versek
1Mert minderre adtam a szívemet, sőt utánakutattam mindennek, hogy az igazságosak és a bölcsek, valamint az ő cselekedeteik az igaz Isten kezében vannak.Az emberek nem tudnak mindarról a szeretetről és gyűlöletről, mely előttük volt.2Ami mindenkinek van, abban mind egyformák. Egyenlő vége van az igazságosnak és a gonosznak, a jónak, a tisztának és a tisztátalannak, annak, aki áldoz, és annak, aki nem áldoz. A jó ugyanolyan, mint a bűnös;aki esküszik, ugyanolyan, mint aki fél az eskütől.3Ez az, ami bajokkal teli mindabban, ami történik a nap alatt: mivel egyenlő vége van mindenkinek, az emberek fiainak szíve telve van gonoszsággal;őrültség van szívükben, míg élnek, utána pedig a halottak közé!4Hisz aki az élőkhöz tartozik, annak van bizodalma, mert jobb egy élő eb, mint egy kimúlt oroszlán.5Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket.6Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.7Menj, edd a te kenyeredet örvendezéssel, és idd a te borodat jó szívvel, mert az igaz Isten már kedvét lelte munkáidban.8Ruhád legyen mindig fehér, és ne hiányozzék az olaj fejedről.9Élvezd a te életedet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, melyet Ő adott neked a nap alatt, hiábavalóságod minden napján, mert ez a te részed életedben és fáradságos munkádban, amellyel fáradozol a nap alatt.10Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.11Gondolatban visszatértem, hogy lássam a nap alatt: nem a gyorsaké a futóverseny, nem az erőseké a harc, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van;mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal.12Hisz az ember nem ismeri idejét. Mint ahogyan a halat megfogják az alattomos hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek fiai is csapdába esnek vészterhes időben, amikor eljön az rájuk hirtelen.13Ezt is láttam a bölcsességet illetően a nap alatt, és ez nagyszerű volt előttem:14Volt egy kis város, ahol kevés ember élt.Elment oda egy nagy király, körbevette, és nagy erődöket épített ellene.15Volt a városban egy ember szűkölködő, ám bölcs ember, és ő megmentette bölcsességével a várost, de senki sem emlékezett erre a szűkölködő férfira.16Azt mondtam én:,,Jobb a bölcsesség a hatalomnál;a szűkölködő bölcsességét mégis megvetik, és szavaira nem hallgatnak."17Jobban hallani a bölcs halk szavait, mint az ostobák között uralkodó ember kiáltását. 18 Jobb a bölcsesség a harci eszközöknél, és egyetlen bűnös sok-sok jót tönkretehet.

10. fejezet
1-20-ig terjedő versek
1A döglött legyek megbüdösítik, megerjesztik a kenőcskészítő olaját. Egy kis ostobaság is ezt teszi azzal, aki bölcsessége és dicsősége miatt értékes.2A bölcsnek szíve az ő jobb kezénél van, az ostoba szíve pedig az ő bal kezénél.3Bármely úton jár is a bolond, hiányzik szívéből az értelem, és mindenkinek elmondja, hogy ő bolond.4Ha egy uralkodó szelleme felgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a nyugodtság nagy bűnöket enyhít.5Van egy rossz dolog, amit láttam a nap alatt, olyan az, mint a tévedés, mely hatalmas személytől ered:6a bolondságot sokszor magas tisztségre emelik, a gazdagok pedig alacsony sorban élnek.7Láttam szolgákat lovon ülni, fejedelmeket pedig szolgamódra a földön gyalogolni.8Aki vermet ás, beleesik abba, és aki kőfalat tör, azt kígyó marja meg.9Aki követ fejt, megsérti magát a kővel. Aki fát hasogat, bánjon azzal óvatosan.10Ha a vasszerszám kicsorbul, és az ember nem köszörüli meg az élét, életerejét kell megfeszítenie. Előnyös hát a bölcsesség felhasználása a sikerhez.11Ha a kígyó megmar, még mielőtt eredménye lenne a bűvölésnek, akkor semmi haszna annak, ha valaki a nyelv mestere.12A bölcs ember szájának beszédei kedvezően hatnak, az ostobát azonban elnyeli saját ajka.13Szája beszédeinek kezdete bolondság, szája beszédeinek vége pedig veszedelmes őrültség.14A bolond szaporítja a szót. Az ember nem tudja, mi lesz majd. Ki tudná megmondani neki, mi lesz őutána?15Az ostobákat kifárasztja fáradságos munkájuk, mert egyikük sem tudja, hogyan lehet eljutni a városba.16Mi lesz veled, te ország, ha gyermek a királyod, és fejedelmeid már reggel esznek?17Boldog vagy, te ország, ha királyod nemesek fia, és fejedelmeid a megfelelő időben esznek, hogy erőt merítsenek, és nem csak azért, hogy ihassanak.18A nagy lustaság miatt megereszkedik a gerenda, és a leeresztett kezek miatt beázik a háztető.19A kenyér arra van, hogy nevessenek a munkások, a bor pedig megvidámítja az életet; de a pénz az ellenérték mindenért.20A királyt még hálószobádban se átkozd, és a gazdagot ne átkozd belső szobáidban, ahol lefekszel, mert egy égi repdeső teremtmény még megjelenti a hallottakat, és valamilyen szárnyas lény még elmondja a dolgot.		  
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor könyvének 1:1–5:20-ig terjedő fejezetei
  2016-08-08 19:16:18, hétfő
 
  Prédikátor 1. fejezet



Link


1Az egybegyűjtőnek, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai:2,,A legnagyobb hiábavalóság!mondta az egybegyűjtő.A legnagyobb hiábavalóság!Minden hiábavalóság!"3Mi haszna van az embernek minden fáradságos munkájából, amit fáradsággal végez a nap alatt?4Egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön, de a föld időtlen időkön át fennmarad.5A nap is felkel ragyogva, majd lenyugszik, és sietve megy helyére, ahol majd ismét felkel ragyogva.6A szél dél felé halad, majd körbemegy észak felé. Körbe-körbe jár szüntelen, s a maga körforgásához a szél visszatér.7Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak.8Minden dolog fárasztó;senki sem tud beszélni arról.A szem nem telik be a látvánnyal, és a fül sem telik el a hallanivalóval.9Ami már volt, az lesz, és amit már megtettek, azt fogják újra tenni, úgyhogy nincs semmi új a nap alatt.10Létezik-e olyasmi, amiről valaki azt mondhatná:,,Nézd!Ez új! Már létezett korábban időtlen időkön át;ami megvan, az már volt mielőttünk.11Nincs emlék az egykori emberekről, és nem lesz azokról sem, akik később élnek.Azokról sem lesz emlék, akik még később élnek majd.12Én, az egybegyűjtő, Izrael királya lettem Jeruzsálemben.13Szívemet a bölcsesség keresésére és megvizsgálására adtam mindabban, ami történik az ég alatt:ez bajokkal járó elfoglaltság, amelyet Isten adott az emberek fiainak, hogy ezzel foglalatoskodjanak.14Láttam mindazt, amit véghezvittek a nap alatt, és íme, minden hiábavalóság és szélkergetés.15Ami elgörbült, az ki nem egyenesíthető, és ami nincs, az meg nem számolható.16Beszéltem én a szívemmel ezt mondva:,,Íme, igencsak gyarapodtam bölcsességben, sokkal inkább, mint bárki más, ki előttem volt Jeruzsálemben, és szívem bőven látott bölcsességet és ismeretet."17Szívemet a bölcsesség megismerésére és az őrültség megismerésére adtam, és megismertem a bolondságot, ami ugyancsak szélkergetés.18Hisz ahol bőven van bölcsesség, ott bőven van bosszankodás is, úgyhogy aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a fájdalmat is.

2. fejezet
1Azt mondtam magamnak a szívemben:,,Na, gyerünk, hadd örvendezzek, és hadd lássak jót!"Íme, ez is hiábavalóság volt.2Azt mondtam a nevetésre,,Esztelenség!",és az örvendezésre:,,Mi haszna?"3Szívemmel vizsgálódtam, felvidítva testemet borral de közben szívemet bölcsességgel vezettem,hogy ragaszkodjam a bolondsághoz, míg meg nem látom, mi jó van az emberek fiainak abban, amit tesznek az ég alatt életük napjainak számához mérten.4Nagyobb munkákba fogtam:Házakat építettem magamnak, és szőlőket ültettem magamnak.5Kerteket és ligeteket hoztam létre magamnak, s mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük.6Készítettem magamnak tavakat, hogy öntözzem velük az erdőt, melyben fák sarjadnak.7Szereztem szolgákat és szolgálólányokat, és háznépemnek születtek fiai. Ezenkívül sok jószágom, marhám és nyájam volt, több, mint azoknak, akik előttem voltak Jeruzsálemben.8Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak, királyokra és tartományokra jellemző vagyont.Szereztem magamnak férfi énekeseket és női énekeseket, valamint az emberek fiainak gyönyörűségeit:asszonyt, sőt asszonyokat.9Naggyá lettem, és gyarapodtam;sokkal inkább, mint akik előttem voltak Jeruzsálemben.Emellett bölcsességem is megmaradt nekem.10Amire csak szemem vágyott, nem tagadtam meg tőle.Nem tartóztattam meg szívemet semmiféle örömtől sem, szívem ugyanis örült minden fáradságos munkámnak, és ez volt az én részem minden fáradságos munkámból.11Én pedig kezem valamennyi műve felé fordultam, és a fáradságos munka felé, melyet fáradsággal elvégeztem, és íme, minden hiábavalóság volt, és szélkergetés, és semmi haszna nem volt a nap alatt.12Majd tekintetemet a bölcsességre, őrültségre és bolondságra fordítottam;mert mit is tehet a földi ember, aki a király után következik?Azt, amit az emberek már korábban is tettek.13És én azt láttam, hogy nagyobb haszna van a bölcsességnek, mint a bolondságnak, mint ahogy nagyobb haszna van a világosságnak is, mint a sötétségnek.14A bölcsnek szeme a fejében van, az ostoba azonban teljes sötétségben jár.Én pedig megtudtam, hogy egyenlő végük lesz mindnyájuknak.15Azt mondtam én a szívemben,,Ugyanolyan végem lesz bizony nekem is, mint az ostobának."Miért lettem én akkor oly nagyon bölcs?!És azt mondtam szívemben:,,Ez is hiábavalóság."16Mert a bölcsre éppoly kevéssé emlékeznek időtlen időkön át, mint az ostobára.Az eljövendő napokban bizony mindenkit elfelednek.Hogy hal meg hát a bölcs?Az ostobával együtt.17És gyűlöltem az életet, mert a munka, melyet a nap alatt véghezvittek, szerintem bajokkal teljes volt, hisz minden csak hiábavalóság és szélkergetés.18Én bizony gyűlöltem minden fáradságos munkámat amelyet fáradsággal véghezvittem a nap alatt,hogy olyan emberre hagyom, aki utánam következik.19Ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond? Mégis uralkodik majd minden fáradsággal létrehozott munkám felett, melyet fáradsággal véghezvittem, és amelyben bölcsnek bizonyultam a nap alatt. Ez is hiábavalóság.20Majd odafordultam, hogy átengedjem szívemet a kétségbeesésnek mindama fáradságos munka miatt, amelyet fáradsággal végeztem a nap alatt.21Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, ismerettel és hozzáértéssel végezte fáradságos munkáját, de olyan embernek adatik majd az ő része, aki nem fáradozott azzal.Ez is hiábavalóság és nagy baj.22Mert mi jut az embernek minden fáradságos munkájából, és szívének törekvéseiből, melyekkel fáradozik a nap alatt?23Hisz élete minden napján foglalatossága csak fájdalmat és bosszankodást jelent, és szíve még éjjel sem tér nyugodni. Ez is csak hiábavalóság.24Nincs jobb az embernek, mint hogy egyen, igyon és élvezze az ő lelke a fáradságos munkájából fakadó jót. Láttam én azt is, hogy ez az igaz Isten kezéből van.25Hisz ki eszik és iszik jobban, mint én?26Mert annak az embernek, aki jó előtte, bölcsességet, ismeretet és örömet adott, a bűnösnek azonban elfoglaltságot adott a gyűjtésre és az egybehordásra, hogy majd annak adja, aki jó az igaz Isten előtt. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

3. fejezet
1Mert mindennek meghatározott ideje van, ideje van mindennek az ég alatt:2ideje a születésnek, és ideje a halálnak;ideje az ültetésnek, és ideje az elültetett kiszaggatásának;3ideje az ölésnek, és ideje a gyógyításnak;ideje a rombolásnak, és ideje az építésnek;4ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek;ideje a jajveszékelésnek, és ideje a szökdelésnek;5ideje a kövek eldobásának, és ideje a kövek összehordásának;ideje az ölelésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak;6ideje a keresésnek, és ideje van elfogadni, hogy valami elveszett;ideje a megőrzésnek, és ideje az elvetésnek;7ideje a szaggatásnak, és ideje az összevarrásnak;ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak;8ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;ideje a háborúnak, és ideje a békének.9Mi haszna van a munkásnak abból, amin fáradozik?10Láttam azokat az elfoglaltságokat, amelyeket Isten adott az emberek fiainak, hogy azokkal foglalatoskodjanak.11Mindent szépen a maga idejében elkészített.Még az időtlen időket is az emberek szívébe adta, hogy fel ne foghassák a munkát, melyet az igaz Isten végzett kezdettől fogva mindvégig.12Rájöttem, hogy nincs jobb, mint hogy örvendezzenek, és jót tegyenek életükben;13és hogy minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót. Isten ajándéka ez.14Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, megmarad időtlen időkig.Nincs mit hozzátenni ahhoz, és nincs mit elvenni belőle;az igaz Isten teszi ezt, hogy az emberek féljék őt.15Ami megtörtént, az már megtörtént, és ami lesz, az is már volt;és maga az igaz Isten keresi az üldözöttet.16Továbbá láttam a nap alatt a jog helyét, ahol gonoszság volt, és az igazságosság helyét, ahol gonoszság volt.17Azt mondtam a szívemben:,,Az igaz Isten megítéli mind az igazat, mind a gonoszt, mert ideje van nála minden dolognak és minden cselekedetnek."18Azt mondtam én a szívemben az emberek fiairól, hogy az igaz Isten különválasztja őket, hogy meglássák, ők maguk is az állatokhoz hasonlók.19Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is;egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság.20Mindegyik egy helyre megy;mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza.21Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?22Láttam én, nincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen a munkáiban, ugyanis ez az ő része;mert ki hozza őt elő, hogy meglássa, mi lesz őutána?

4. fejezet
1Majd gondolatban visszatértem, hogy lássam mind az elnyomást, melyet a nap alatt véghezvisznek, és íme:az elnyomottak könnyei, s nincs vigasztalójuk;elnyomóik oldalán van a hatalom, ezért nincs vigasztalójuk.2Boldogabbnak mondtam a halottakat, akik már meghaltak, mint az élőket, akik még életben vannak.3De mindkettőjüknél jobb annak, aki még meg sem lett, aki még nem látta a bajokkal járó tetteket, melyeket véghezvisznek a nap alatt.4És láttam, hogy minden fáradságos munka és mindenféle ügyes cselekedet az egymással való versengést jelenti;ez is hiábavalóság és szélkergetés.5Az ostoba összekulcsolja kezét, és a saját testét emészti.6Jobb egy maroknyi pihenés, mint kétmaroknyi fáradságos munka és a szélkergetés.7Majd gondolatban visszatértem, hogy lássam a hiábavalóságot a nap alatt:8Van olyan, aki mellett nincs másik;fia vagy fivére sincs, de nincs vége minden fáradságos munkájának. És szemei nem elégszenek meg a gazdagsággal:,,Ugyan kiért fáradozom, és vonom meg lelkemtől a jót?"Ez is hiábavalóság, és bajokkal járó elfoglaltság.9Jobb kettőnek, mint egynek, mert jó jutalmuk van fáradságos munkájukból.10Mert ha az egyik elesik, a másik fel tudja emelni társát. De mi lesz az egyedülállóval, aki ha elesik, nincs mellette más, hogy felemelje?11És ha ketten együtt fekszenek, megmelegszenek;de hogyan melegedhetne meg, aki egyedül van?12Ha valaki le tudná is győzni az egyedül levőt, ketten ellene állhatnak annak. A hármas kötelet nem lehet egyhamar szétszakítani.13Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek, mint a vén, de ostoba király, aki nem ismeri el többé, hogy figyelmeztetésre szorul.14Mert az a börtönből került ki, hogy király legyen, pedig emennek a királyságában szegénynek született.15Láttam minden élőt, kik a nap alatt járnak, hogyan megy sora a gyermeknek, aki második, aki a másik helyébe lép.16Nincs vége mindama népnek, mindazoknak, akik előtt állt;de akik utána jönnek, azok sem örülnek neki, hisz ez is hiábavalóság és szélkergetés.

5. fejezet
1Ügyelj a járásodra, ha az igaz Isten házába mész;jobb, ha valaki azért közeledik, hogy halljon valamit, mintha áldozna bolondok módjára, mivel azok nincsenek tudatában annak, hogy rosszat tesznek.2Ne hirtelenkedj száddal, és szíved ne siessen szólni az igaz Isten előtt.Mert az igaz Isten az egekben van, te pedig a földön.Ezért legyél kevés beszédű.3Hisz álom jön a sok foglalatosság miatt, és bolond beszéd a szavak sokasága miatt.4Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni, mert senki sem leli gyönyörűségét az ostobákban.Amit fogadsz, azt add is meg.5Jobb, ha nem fogadsz, mintha fogadsz, és nem teljesíted.6Ne hagyd, hogy szád bűnbe vigye testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy ez tévedés volt.Miért gerjedjen haragra az igaz Isten beszéded miatt, és tegye tönkre kezed munkáját?7Hisz a sok foglalatosság miatt álmok jönnek, és amiatt bőven vannak hiábavalóságok meg szavak is.Ezért féld az igaz Istent.8Ha látod, hogy elnyomják a szegényt, és hogy erőszakkal elferdítik az ítéletet és az igazságosságot a tartományban, ne csodálkozz azon, mert figyel az, aki fölötte áll a magas rangúnak, és vannak, akik fölöttük állnak.9A föld haszna mindannyiuk között van;a királyt is szolgálják, megművelve a földet.10Az ezüstöt szerető ember nem elégszik meg az ezüsttel, sem a vagyont szerető a jövedelemmel.Ez is hiábavalóság.11Ha megszaporodnak a javak, felemésztőik is sokan lesznek.S mi haszna van ezekből tulajdonosuknak, hacsak nem az, hogy nézze szemeivel?12Édes az álma annak, aki szolgál, akár keveset eszik, akár sokat;a gazdagot viszont bősége nem engedi aludni.13Van nagy szerencsétlenség, melyet láttam a nap alatt:a tartogatott gazdagság, mely tulajdonosának szerencsétlenségére lesz.14És ez a gazdagság elveszett valamilyen bajokkal járó foglalatosság miatt, annak az embernek pedig fia születik, amikor már semmi sincs a kezében.15Amint kijött az ember anyjának méhéből, mezítelen megy majd el újra, úgy, ahogyan jött;semmit sem vihet magával fáradságos munkájáért, amit kezében elvihetne.16Ez is nagy szerencsétlenség:amint jött, úgy is megy el az ember;és mi haszna van annak, aki a szélnek fáradozik?17Minden napján sötétségben eszik, sok bosszankodással, betegen és háborogva.18Íme, a legjobb, amit láttam, s ami szép, hogy egyen, igyon az ember, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót, amin fáradozik a nap alatt élete napjainak száma szerint, melyet az igaz Isten adott neki, mert ez az ő része.19Ezenkívül amely embernek az igaz Isten gazdagságot és anyagi javakat adott, azt arra is képessé tette, hogy egyen abból, kivegye a részét, és örvendezzen fáradságos munkájának. Ez Isten ajándéka.20Mert nem sokszor emlékezik életének napjaira, hisz az igaz Isten lefoglalja őt szívének örömével.		  
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Utópiám
  2008-12-31 16:29:00, szerda
 
 



Link		  
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 11-12 fejezetei
  2008-12-20 08:13:31, szombat
 
 



11,1 Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.

11,2 Adj részt hétnek [Zsolt. 112,9.] vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre.

11,3 Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.

11,4 A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat.

11,5 Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.

11,6 Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.

11,7 Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.

11,8 Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a [rész 12,3.] setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.

12,1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet [vers 16.] ítéletre von!

12,2 Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

12,3 És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!

12,4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.

12,5 Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.

12,6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.

12,7 Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a [Jer. 9,17.18.] sírók.

12,8 Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,

12,9 És a por [1 Móz. 2,7.3,19.] földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki [Zak. 12,1.] adta volt azt.

12,10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!

12,11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok [1 Kir. 4,31-33.] bölcs mondást.

12,12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok [rész 9,1.] kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.

12,13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.

12,14 Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.

12,15 A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, [Zsolt. 111,10. Luk. 10,42.] és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!

12,16 Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre [2 Kor. 5,10.] előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
 
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 9-10 fejezetei
  2008-12-19 07:54:29, péntek
 
 


Link

9,1 Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):

9,2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.

9,3 Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.

9,4 Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint a ki féli az esküvést.

9,5 Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.

9,6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

9,7 Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

9,8 Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

9,9 No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

9,10 A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.

9,11 Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

9,12 Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

9,13 Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek.

9,14 Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájok hirtelenséggel.

9,15 Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt.

9,16 Tudniillik, hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés ember volt, és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített.

9,17 És találtatott abban egy szegény ember, a ki bölcs volt, és az ő bölcseségével [Péld. 21,22.] a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről.

9,18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség [vers 16.17.] az erősségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az ő beszédit nem hallgatják meg.

9,19 A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.

9,20 Jobb a bölcsesség a [vers 17.] hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el.

9,21 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

9,22 A bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél van; a bolondnak pedig szíve balkezénél.

9,23 A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.

10,1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.

10,2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.

10,3 Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.

10,4 Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

10,5 A ki vermet ás, abba [Zsolt. 7,16. Péld. 26,27.28,10.] beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.

10,6 A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

10,7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.

10,8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

10,9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.

10,10 Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.

10,11 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

10,12 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.

10,13 Jaj néked ország, kinek a te királyod [Ésa. 3,5.6.] gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

10,14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.

10,15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

10,16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és [Zsolt. 104,15.] a pénz szerzi meg mindezeket.

10,17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.
 
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 7-8-as fejezetei
  2008-12-18 08:05:58, csütörtök
 
 



7,1 Jobb a jó hír [Péld. 22,1.] a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.

7,2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

7,3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága [2 Kor. 7,10.11.] által jobbá lesz a szív.

7,4 A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

7,5 Jobb a bölcsnek dorgálását [Zsolt. 141,5.] hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

7,6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek [Zsolt. 58,10.] ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

7,7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.

7,8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.

7,9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

7,10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.

7,11 Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.

7,12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, [Péld. 13,14.] mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak.

7,13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?

7,14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten [Ésa. 45,7.] szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

7,15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait [Zsolt. 63,4-17.] meghosszabbítja az ő gonoszságában.

7,16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne [Róm. 12,3.16.] bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

7,17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?

7,18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!

7,19 A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

7,20 Mert [1 Kir. 8,46. 1 Ján. 1,8.] nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

7,21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

7,22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

7,23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala.

7,24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

7,25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

7,26 És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr [Péld. 5,4.6,26.22,14.] és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.

7,27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

7,28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

7,29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; [1 Móz. 1,27.] ők pedig kerestek sok kigondolást.

8,1 Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az [Péld. 16,22.] embernek bölcsesége megvilágosítja az ő orczáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik.

8,2 Én mondom, hogy a királynak parancsolatját [Péld. 24,21.] meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.

8,3 Ne siess elmenni az ő orczája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.

8,4 Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?

8,5 A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer [Róm. 13,3.] nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet;

8,6 Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta;

8,7 Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?

8,8 Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, [Zsid. 9,27. Jób. 14,5.] és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

8,9 Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.

8,10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!

8,11 Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen [Zsolt. 10,6.7.] arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.

8,12 Bár meghosszabbítja életét a bűnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek [Péld. 1,33. Ésa. 3,10.11.] lészen jól dolgok, a kik az ő orczáját félik;

8,13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint [Jób. 20,5.28.] az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.

8,14 Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.

8,15 Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy [rész 5,18.] egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 5-6 fejezetei
  2008-12-17 08:44:36, szerda
 
 



5,1 Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek.

5,2 Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a [Máté. 6,7.] te beszéded kevés legyen;

5,3 Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok [Péld. 10,19.] beszédből bolond beszéd.

5,4 Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak [5 Móz. 23,21.22.] megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!

5,5 Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.

5,6 Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, [2 Móz. 26,20.21.] hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

5,7 Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

5,8 Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik [Ésa. 3,14.15.] felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak.

5,9 Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést kedvelő király.

5,10 A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.

5,11 Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel?

5,12 Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt [vers 10. Jób. 20,22.] aludni.

5,13 Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az ő urának veszedelmére tartott gazdagság;

5,14 Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi.

5,15 A mint kijött az ő anyjának méhéből, mezítelen [Jób. 1,21. 1 Tim. 6,7. Zsolt. 49,18.] megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne.

5,16 Annakokáért ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megy el. Mi haszna van néki abban, hogy a szélnek munkálkodott?

5,17 És hogy az ő teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel és búsulással?

5,18 Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő [vers 15. rész 3,13.] része.

5,19 És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka!

5,20 Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli.

6,1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen;

6,2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

6,3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és [Ésa. 14,19.20. Jer. 22,19.] nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

6,4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben [rész 5,17.] megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

6,5 A napot sem [Jób. 3,16.] látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

6,6 Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre [Zsolt. 89,49. Zsid. 9,27.] megy-é minden?

6,7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.

6,8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?

6,9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

6,10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem [Jób. 9,2.3.14.19.32.] perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

6,11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?

6,12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy [Zsolt. 144,4.] árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?
 
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 3-4 fejezetei
  2008-12-10 12:54:21, szerda
 
 



3,1 Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

3,2 Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

3,3 Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

3,4 Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

3,5 Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

3,6 Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

3,7 Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

3,8 Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

3,9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?

3,10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.

3,11 Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.

3,12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy [rész 2,11.] örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje [rész 12,15.] az ő életében.

3,13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.

3,14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.

3,15 A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.

3,16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.

3,17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála.

3,18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.

3,19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, [vers 20. rész 2,17. Zsolt. 49,11-13.] úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

3,20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a [1 Móz. 1,24.2,7.3,19.] porból való, és mindenik porrá lesz.

3,21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?

3,22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az [vers 12.] ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?

4,1 Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik.

4,2 És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;

4,3 De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.

4,4 És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

4,5 A bolond egybekapcsolja [Péld. 21,25.] a kezeit, és megemészti a maga testét.

4,6 Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.

4,7 Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.

4,8 Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? [Zsolt. 39,7.] Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!

4,9 Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.

4,10 Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.

4,11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?

4,12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

4,13 Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.

4,14 Mert az a fogságból is uralkodásra megy, holott ennek országában szegénységben született.

4,15 Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendő vala.

4,16 És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!
 
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
Prédikátor 1-2 fejezetei
  2008-12-09 08:46:44, kedd
 
 



1 A prédikátornak, Dávid [1 Krón. 22,9.10.] fiának, Jeruzsálem [vers 12.] királyának beszédei.

1,2 Felette nagy [vers 14. rész 2,1-27.] hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

1,3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

1,4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

1,5 És a nap [Zsolt. 19,6.7.] feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

1,6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

1,7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

1,8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem [Péld. 27,20.] látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

1,9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

1,10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

1,11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

1,12 Én prédikátor, királya [vers 1.] voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

1,13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen [1 Kir. 4,30-33.] való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

1,14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé [vers 2. rész 2,1-27.] minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

1,15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

1,16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik [1 Kir. 4,31.] fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!

1,17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek [rész 2,4.] és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek [rész 2,1.] gyötrelme.

2,1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.

2,2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!

2,3 A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?

2,4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.

2,5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket.

2,6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat.

2,7 Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.

2,8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem [1 Kir. 10,23.24.] Jeruzsálemben.

2,9 Gyűjték magamnak [1 Kir. 10,27.] ezüstöt [1 Kir. 10,14.] és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat.

2,10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén [1 Kir. 4,30.] volt.

2,11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én [vers 2. rész 3,12.22.] munkáimból.

2,12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!

2,13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és [vers 4. rész 1,17.] bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit cselekesznek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.

2,14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.

2,15 A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz [vers 17.18. Zsolt. 49,11.] mindezeknek.

2,16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én [vers 17. Zsolt. 49,17.] állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!

2,17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.

2,18 Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

2,19 Gyűlöltem én minden munkámat is, [vers 5-9.] melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.

2,20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

2,21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt.

2,22 Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!

2,23 Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt?

2,24 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!

2,25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.

2,26 Mert kicsoda ehetnék [vers 9.10.] és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül?

2,27 Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!

 
 
0 komment , kategória:  Prédikátor/ Ószövetség  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 205
  • e Hét: 1725
  • e Hónap: 6103
  • e Év: 44593
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.