Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2Korintusz 12–13-ig terjedő, befejező fejezetei
  2016-09-12 22:39:38, hétfő
 
  12. fejezet

1Dicsekednem kell. Nem hasznos ez;de át fogok térni az Úr természetfölötti látomásaira és kinyilatkoztatásaira.2Ismerek egy Krisztussal egységben levő embert, aki tizennégy évvel ezelőtt - hogy a testben-e, nem tudom, vagy a testen kívül, nem tudom;az Isten tudja - elragadtatott mint ilyen a harmadik égig.3Igen, ismerek egy ilyen embert - hogy a testben-e vagy a testtől külön, nem tudom; az Isten tudja -,4hogy elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, melyeket embernek nem szabad szólnia.5Ilyen emberrel fogok én dicsekedni, önmagammal pedig nem fogok dicsekedni, kivéve a gyöngeségeimmel.6Mert ha bármikor is dicsekedni akarok, nem leszek esztelen, mert az igazságot fogom mondani. De megtartóztatom magamat, hogy senki ne írjon többet a javamra, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem,7pusztán a kinyilatkoztatások túláradó mértéke miatt. Ezért, hogy ne érezzem magamat túlontúl felmagasztalva, tövis adatott a testembe, Sátán angyala, hogy üssön engem, nehogy túlontúl fel legyek magasztalva.8Emiatt háromszor kérleltem az Urat, hogy távozzon az el tőlem,9ámde ő megmondta nekem:,,Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem;mert az én erőm gyöngeségben válik tökéletessé."Szíves örömest fogok tehát inkább a gyöngeségeimmel dicsekedni, hogy a Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor.10Kedvemet lelem azért a gyöngeségekben, bántalmakban, szorult helyzetekben, üldöztetésekben és nehézségekben Krisztusért. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.11Esztelenné váltam. Ti kényszerítettetek rá, mert nektek kellett volna engem ajánlanotok. Mert semmiben sem bizonyultam alábbvalónak a ti fölöttébb kiváló apostolaitoknál, még ha semmi vagyok is.12Igen, egy apostol jelei mentek végbe köztetek teljes kitartás által, jelek, előjelek és hatalmas cselekedetek által.13Mert milyen tekintetben lettetek ti kevesebbek, mint a többi gyülekezet, kivéve, hogy én magam nem váltam nektek teherré? Bocsássátok meg nekem kedvesen ezt a helytelenséget.14Íme!Ez a harmadik alkalom, hogy kész vagyok elmenni hozzátok, ámde nem fogok teherré válni. Mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket;mert nem a gyermekek tartoznak félretenni a szüleiknek, hanem a szülők a gyermekeiknek.15A magam részéről szíves örömest hozok áldozatot, és magamat is feláldozom a lelketekért. Ha én jobban szeretlek titeket, akkor engem kevésbé kell szeretni?16De akárhogy legyen is, nem terheltelek meg titeket. Mindamellett azt mondjátok,,,agyafúrt"voltam, és,,ármánykodással"fogtalak meg benneteket.17Ami azokat illeti, akiket elküldtem hozzátok, tán csak nem használtalak ki titeket valamelyikük által?18Biztattam Tituszt, és elküldtem vele a testvért. Talán bizony kihasznált benneteket Titusz?Nem ugyanabban a szellemben jártunk?Nem ugyanazon a nyomdokon?19Egész idő alatt azt gondoltátok, hogy a védekezésünket adjuk elő nektek?Isten előtt beszélünk Krisztussal egységben. De szeretteim, minden az épülésetekért van.20Félek ugyanis, hogy amikor megérkezem, valahogyan nem úgy talállak majd benneteket, ahogy óhajtanálak, én meg nem olyannak bizonyulok számotokra, amilyennek ti óhajtanátok, hanem ehelyett valamiképpen viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, rossznyelvűsködések, sugdosások, felfuvalkodás, zűrzavaros állapotok lesznek.21Ha ismét odamegyek, lehet, hogy még megaláz köztetek az én Istenem, és keseregnem kell sok olyan miatt, aki korábban vétkezett, de nem tanúsított megbánást tisztátalansága, paráznasága és gátlástalan viselkedése miatt, amelyet gyakorolt.

13. fejezet

1Ez a harmadik alkalom, hogy hozzátok megyek.,,Két vagy három tanú szájával kell megerősíteni minden dolgot."2Korábban már mondtam, és - mintha másodszor volnék jelen, de most mégis távol - előre mondom azoknak, akik előzőleg vétkeztek, és mindenki másnak is, hogy ha ismét odamegyek valamikor, nem leszek kíméletes,3mivel bizonyítékát keresitek annak, hogy Krisztus szól bennem, Krisztus, aki nem gyenge irántatok, hanem erős közöttetek.4Igaz ugyan, hogy oszlopra feszíttetett gyengeség folytán, de él Isten ereje miatt. Az is igaz, hogy mi gyengék vagyunk vele, de élni fogunk vele együtt Isten irántatok való ereje miatt.5Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok. Vagy nem vagytok tisztában azzal, hogy Jézus Krisztus egységben van veletek? Kivéve, ha alkalmatlanok vagytok.6Igazán remélem, hogy felismeritek majd, hogy mi nem vagyunk alkalmatlanok.7Imádkozunk pedig az Istenhez, hogy ne tegyetek semmi helytelenséget, nem azért, hogy mi helyeseltnek látsszunk, hanem hogy ti azt tegyétek, ami jó, még ha mi alkalmatlannak látszunk is.8Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.9Bizony mindig örvendezünk, amikor mi gyengék vagyunk, de ti erősek;és ezért imádkozunk:a ti helyreigazításotokért.10Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen szigorúsággal eljárnom a szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr építésre, és nem lerombolásra adott nekem.11Végezetül, testvérek, továbbra is örvendezzetek, engedjétek magatokat helyreigazítani, vigasztalódjatok, egyetértésben gondolkodjatok, békében éljetek;és a szeretet és béke Istene veletek lesz.12Üdvözöljétek egymást szent csókkal.13Üdvözletüket küldik nektek a szentek mind.14Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége és az Isten szeretete legyen mindnyájatokkal, és legyen része mindegyikőtöknek a szent szellemben!


  
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2Korintusz 1–2-ig terjedő fejezetek
  2016-09-12 22:32:26, hétfő
 
  1. fejezet

1Pál, Krisztus Jézus apostola Isten akarata által, és Timóteusz testvérünk az Isten Korintuszban levő gyülekezetének, mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:2Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!3Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene,4aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban, hogy képesek legyünk megvigasztalni mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten.5Mert mint ahogy a Krisztusért való szenvedések bőségesek bennünk, úgy a vigasztalás is, amelyet kapunk, bőséges a Krisztus által.6Mármost ha nyomorúságban vagyunk, az a ti vigasztalásotokért és megmentésetekért van;vagy ha vigasztalnak bennünket, az a ti vigasztalásotokért van, amely úgy munkálkodik, hogy kitartással tűrjétek ugyanazokat a szenvedéseket, amelyeket mi is szenvedünk.7Így aztán a veletek kapcsolatos reménységünk megingathatatlan, hiszen tudjuk azt, hogy amint a szenvedésekben részestársak vagytok, ugyanúgy a vigasztalásban is részesedni fogtok.8Mert nem kívánjuk, testvérek, hogy tudatlanságban legyetek a nyomorúság felől, amely Ázsia tartományban ért bennünket, hogy erőnket meghaladó, rendkívüli nyomás nehezedett ránk, úgyhogy még életünk felől is igen bizonytalanok voltunk.9Bizony, úgy éreztük magunkban, hogy megkaptuk a halálos ítéletet.Ez azért volt, hogy ne önmagunkban legyen a bizodalmunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat.10Ő egy oly nagy dologtól, mint a halál, megszabadított minket, és meg is fog szabadítani, és őbenne van a mi reménységünk, hogy ezután is megszabadít bennünket.11Ti is tudtok segíteni az értünk való könyörgésetekkel, hogy sokan adjanak hálát értünk azért, ami kedvesen megadatott nekünk megannyi imádkozó arcnak köszönhetően.12Mert ez az, amivel dicsekszünk, ami mellett tanúskodik a lelkiismeretünk, hogy mi szentséggel és Isten szerinti őszinteséggel, nem testi bölcsességgel, hanem Isten ki nem érdemelt kedvességével viseltük magunkat a világban, de különösen irántatok.13Mert nem is írunk nektek egyebeket, csak amiket jól ismertek vagy el is ismertek, és amiket, remélem, továbbra is el fogtok ismerni mindvégig,14mint ahogy el is ismertétek bizonyos mértékig, hogy mi dicsekvésre adunk nektek okot, mint ahogy majd ti is nekünk Jézus, a mi Urunk napján.15Így, ezzel a bizalommal, az volt korábban a szándékom, hogy elmegyek hozzátok, hogy másodízben legyen alkalmatok az örömre,16és nálatok megállva megyek Makedóniába, Makedóniából pedig visszatérek hozzátok, és ti elkísértek egy darabon Júdeába.17Nos, amikor ilyen szándékom volt, csak nem engedtem meg magamnak valami könnyelműséget?Vagy amiket elhatározok, azokat a test szerint határozom el, úgyhogy énnálam egyszer,,igen, igen"van, aztán meg,,nem, nem"?18De bízni lehet az Istenben, hogy a hozzátok intézett beszédünk nem,,igen"és mégis,,nem".19Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit mi, vagyis én és Szilvánusz és Timóteusz prédikáltunk közöttetek, nem lett,,igen"és mégis,,nem",hanem az,,igen",,igen"lett az ő esetében.20Mert bármennyi ígérete van is Istennek, ezek őáltala lettek,,igenné".Így tehát az ,,ámen" is őáltala mondatik az Istennek dicsőségül általunk. 21Aki pedig garantálja, hogy ti is, és mi is Krisztushoz tartozunk, és aki felkent bennünket, Isten az.22Pecsétjét is ránk tette, és nekünk adta az eljövendőknek zálogát, vagyis a szellemet, a szívünkbe.23Én pedig az Istent hívom tanúul a saját lelkem ellen, hogy azért nem mentem még el Korintuszba, hogy kíméljelek benneteket.24Nem mintha urak lennénk a hitetek fölött, hanem munkatársak vagyunk az örömötökre, mert a hitetek által álltok.

2. fejezet
1Mert úgy döntöttem magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúságban.2Mert ha szomorúvá teszlek benneteket, ugyan ki vidít fel engem, ha nem az, akit én szomorúvá teszek?3Így hát azért írtam éppen ezt, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak meg azok miatt, akiknek örvendeznem kellene;mivel bizalommal vagyok mindnyájatok iránt, hogy az én örömöm mindnyájatoké.4Mert sok nyomorúságból és szívbeli gyötrelemből írtam nektek sok könnyhullatással, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel különösen irántatok vagyok.5Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne legyek túl kemény abban, amit mondok - bizonyos mértékig mindnyájatokat.6Elég az ilyennek az, ha a többség dorgálja,7úgyhogy éppen ellenkezőleg:bocsássatok meg kedvesen, és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet.8Buzdítalak tehát titeket, hogy bizonyítsátok az iránta való szereteteteket.9Mert avégett írok is, hogy bizonyítékot szerezzek rátok vonatkozóan, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben.10Amit csak megbocsátotok kedvesen valakinek, azt én is. Igen, ami engem illet, bármit bocsátottam is meg kedvesen, ha megbocsátottam valamit kedvesen, az tiértetek volt Krisztus színe előtt;11hogy túl ne járjon az eszünkön Sátán, hiszen nem vagyunk tudatlanságban a fondorkodásai felől.12Mikor pedig Troászba érkeztem, hogy hirdessem a Krisztusról szóló jó hírt, és ajtó nyílt előttem az Úrban,13nem leltem megkönnyebbülésre szellememben, mivel nem találtam Tituszt, a testvéremet, hanem elbúcsúztam tőlük, és elindultam Makedóniába.14De hála legyen az Istennek, aki mindig diadalmenetben vezet bennünket a Krisztussal közösségben, és minden helyen érzékelhetővé teszi általunk ismeretének illatát.15Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istennek azok között, akik megmentésben részesülnek, és azok között is, akik elvesznek;16az utóbbiaknak halálból származó illat a halálra, az előbbieknek életből származó illat az életre. És ki képesített ezekre a dolgokra?17Mi;mert mi nem házalunk az Isten szavával, mint sokan, hanem őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben szólunk.


  
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2Korinthus 11. fejezete
  2008-05-14 00:01:06, szerda
 
 
Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész

1. Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
5. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
6. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
7. Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
9. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
10. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
19. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
20. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32. Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
33. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül. 		 
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2Korinthus 10. fejezet
  2008-05-13 08:51:29, kedd
 
  Korinthusbeliekhez írt II. levél 10. rész

1. Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2. Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
3. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6. És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
7. A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
8. Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
9. Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.
10. Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.
11. Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is.
12. Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
13. De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
14. Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
15. A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.
16. Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
17. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
18. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl. 		 
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2 Korinthus 9. fejezete
  2008-05-12 08:41:49, hétfő
 
  Korinthusbeliekhez írt II. levél 9. rész

1. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.
2. Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.
3. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.
4. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.
5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
6. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.
7. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,
9. A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
10. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,
11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;
13. A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.
14. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.
15. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.

 
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2Korinthus 8.fejezete
  2008-05-11 10:30:30, vasárnap
 
 
Korinthusbeliekhez írt II. levél 8. rész

1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.
2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,
4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.
5. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.
6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.
7. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
8. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.
12. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.
13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását;
14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;
15. A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.
16. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.
17. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
18. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;
19. Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;
20. Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;
21. Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22. Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.
23. Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:
24. Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is. 		 
 
1 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2Korinthus 7.fejezete
  2008-05-10 09:07:24, szombat
 
 
Korinthusbeliekhez írt II. levél 7. rész

1. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
2. Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
3. Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
4. Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
5. Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
6. De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
7. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
11. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
12. Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
13. Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
14. Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
15. És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
16. Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
  
 
1 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
2Korinthus 6.rész
  2008-05-08 21:51:27, csütörtök
 
  Korinthusbeliekhez írt II. levél 6. rész

1. Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.
2. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.
3. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.
4. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
5. Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
6. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7. Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;
8. Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;
9. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;
10. Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.
11. A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.
12. Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.
13. Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.
14. Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15. És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16. Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
 		 
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
Korinthusbeliekhez írt II.lev.
  2008-05-08 08:09:40, csütörtök
 
  Korinthusbeliekhez írt II.levél5.rész

1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4. Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7. (Mert hitben járunk, nem látásban);
8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
11. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

 
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
Korinthusbeliekhez írt II. lev
  2008-05-07 00:01:32, szerda
 
 



Korinthusbeliekhez írt II. levél 4. rész

1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkév		  
 
0 komment , kategória:  2Korintusz/ Újszöv.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 191
  • e Hét: 1605
  • e Hónap: 3218
  • e Év: 41708
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.