|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2024-04-13 16:59:57, szombat
|
|
|
Somlyó Zoltán - Orgonával
Ez az, amit még akarok:
menni még egy darabon és gyalog.
Nézni a tájat, a füvet,
mikor harmattól csillog, mint az üveg.
És látni, hogy borul a fény
a külvárosi kertek ölén;
s hogy feszíti pilléreit
az összekötő vasúti híd.
A vándort, aki a rozson át
oly görnyedten cipeli magát;
a holdat, amíg a kertek alatt
oly sokatmondóan leszalad...
S este hétkor, a séta után
megsimogatni kis fehér kutyám
és nézni az ablakon át
hogy bólint az orgonaág...
Az ablakot kinyitani
s az orgonával bólintani...
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2024-03-16 01:25:26, szombat
|
|
|
Mély, puha álom - sárga féltés
ez a mimóza-virág!
Vasárnap reggel, tavaszi daccal
ezzel köszöntök reád...
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...
Nyugtalan álom - fekete féltés,
ha fenn vagyok, ha aluszom...
Mimóza-ágával mit hoz a március?
Mi lesz ezen a tavaszon?
Jó még a sárga féltés is érted,
amíg a szivembe vág...
Maradj a szívemen, maradj a nyakamon,
maradj, mimóza-virág!"
Somlyó Zoltán
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2024-01-18 00:29:24, csütörtök
|
|
|
Somlyó Zoltán : Az ötvenéves ember is...
Az ötvenéves ember is megérzi,
hogy lenn, a földbe megfordult a mag:
hogy a levegő selyemkárpitjára
reálehellt a langy ibolyaszag.
Az ötven éves ember is megérzi,
hogy a láb könnyebb, bátrabb a derék;
hogy hatkor este van már, s mégsincs este -
hogy hazaszaladni kár lenne még...
Hogy a melleken egy-egy gomb kinyílik
s mosolygósabbak, mint télen, a nők;
hogy ámokfutó szegődött nyomukba,
üldözi őket, és nem félnek ők...
Hogy tar galyán a ma még szürke kertnek
egy láthatatlan száj már hangicsál;
hogy nehéz lett már a kabát a vállnak
s a nyak alatt kibomlik már a sál...
Az ötvenéves ember is megérzi,
hogy orvul rájatámadt a derű.
Hogy van valami, ami tiszta és szent.
hogy van valami, ami nagyszerű...
Fotó : Google Art - A sármos férfi, aki elmúlt 50 éves...
Somlyó Zoltán (született: Schwartz Zoltán) (Alsódomboru, 1882. június 22. - Újbuda, 1937. január 7. költő, újságíró, műfordító.
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2023-12-04 22:48:18, hétfő
|
|
|
Somlyó György - Chopin kertjében
Váltakozva libben a könnyű szélben
a fűz színjátszó, fürtös levele.
Vajon e billentyűk alól jön-e
a fényes hang, a szinte észrevétlen,
nem tudni, honnan áramló zene?
Vagy ott csendül fel a patak vizében?
Vagy az úton, hol árny inog a fényben?
Nem is tudod, hallod-e, látod-e.
Csak úgy billen ki a csendből, ahogy
az érzékeny mérleg egy milligramm
súlyra. De az tündöklik. Színarany.
S elég, hogy az egész tájat bevonja:
fényes lesz tőle házfal, víz, fa lombja,
s a szíved is pontosabban dobog.
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2023-12-04 22:45:27, hétfő
|
|
|
Somlyó György - Nem titok
nem mondhatom el senkinek
mindenkinek sem mondom el
mert nem lehet elmondani
megérni csak meg lehetett
átélni csak át lehetett
elbírni is el lehetett
csak elmondani nem lehet
szabadni szabad volna csak
úgy lehet lehetni nem lehet
nem mintha titok volna nem
se magán- se államtitok
és nem is titkolnivaló
csak éppen el nem mondható
csak mint a víz nem fogható
mint a tűz nem érinthető
csak nem kaphat bele a szó
mint azbesztruhába a láng
nem lehet hol elkezdeni
és nincsen hol fejezni be
nincs benne semmi különös
nincsen semmi rendkívüli
ha elmondanám senki se
ámulna vagy ájulna el
csak nem lehet elmondani
azt se mondanák ,,na ne mondd!"
,,ki hitte volna?" ,,nem lehet!"
csak elmondani nem lehet
nem gyönyörűbb nem iszonyúbb
mint az amit elmondanak
csak nem lehet elmondani
ha csak talán nem épp azért
mert nem lehet elmondani
nem el- és nem leleplezés
nem botrány nem szenzáció
nem is az a Legmagasabb
a Nagy Kísértés az a Ki-
mondhatatlan amit szelíd
költők néha vas öklei
döngetnek mind a tébolyig
csak úgy érzem semmit amit
eddig elmondtam valaha
nem mondtam addig el amíg
ezt egyszer el nem mondhatom
Somlyó György
Balatonboglár, 1920. november 28. - Budapest, 2006. május 8. Kossuth-díjas és többszörös József Attila-díjas magyar költő, író, esszéíró, műfordító.
Kevesebb jelenjen meg
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2023-12-04 22:42:19, hétfő
|
|
|
Somlyó György - Mese a reggelről és az estéről
Veled alszom és veled ébredek
Csalás nélkül ismétlődő csoda
Harmadnap mindegyik napon
Előttem öltözöl előttem vetkezel
Reggel este
mint a reggel az este
A reggel mindig ugyanaz
a reggel
Nincsen másik este
csak este van
Míg veled alszom s veled ébredek
Mindennap újra eltöröltetik
Minden nap amely múlttá lett mióta
Veled alszom és veled ébredek
Állandósult jelenidőm
Csak az én egemen delelő égitest
Biztos csillag
reggel kikelsz a ködből
S estére mindig ágyamba hanyatlasz
Mezítlenségeden mérem időm
Elzüllő perceimet összetartják
Tested nappalai és tested éjszakái
Idegeim első hajnali és
Utolsó éjszakai járata
Természetem éghajlata
Görbe tereim geometriája
Vonatom ablakában rohanó hold
Számításaim limese
Ott végződöm ahol te kezdődsz
Belőlem mindig te leszel
Belőled mindig én.
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2023-09-22 19:27:38, péntek
|
|
|
Somlyó Zoltán : Szerelem
Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?... Honnan?...
Én már azt nem tudom.
Elindultam vele valamerre.
Merre?... Merre?...
Előre az úton.
Elviszem a szívembe valameddig.
Meddig?... Meddig?...
Amíg kisüt a hold.
S az égi fénybe megcsudálom:
Álom!... Álom!...
Mint minden, amim volt.
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2023-05-19 04:44:58, péntek
|
|
|
Somlyó Zoltán - Kié a május?
Kié a május? Talán azoké,
kik dőzsölve szédülnek át a télen?
Kik észre sem veszik az orgonát,
mit pénzen árulnak az utcaszélen?
A szerencséseké?... A dúsaké?...
Kik selyem s bársony pamlagukon ülnek?
S a homlokukról verejték helyett
legfeljebb parfőmcseppeket törülnek?
Akik egyszer se lakmároztak még
a kín szalonnájábul, az avasbul?
Vagy kik gőgösen és munkátlanul
gyilkot köszörülnek a drága vasbul?
Kik legfeljebb a kéjtől fáradók
és selymes éltük rózsaágyi nyugvás?...
...Nem! Százszor nem! A május a tiéd,
te fáradt gép, te kérgesmarku munkás!
Tiéd a május! És minden virág,
az orgonának árva-szelid éke!
S a zöld galyból font remény a tiéd!
S a rétnek selyme és az égnek kékje!
A te arcod süti bronzzá a nap,
amíg a hátad munkakínba görnyed.
S a gőz a te tüdődre festi rá
a pusztulást, e gyilkosmérgű szörnyet.
Tenéked kell a drága, friss tavasz,
hogy lásd az élet örök újulását.
Mely kezedben virággá érleli
a munka tisztán csengő kalapácsát.
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2023-05-11 22:50:54, csütörtök
|
|
|
Somlyó György - Ezen a tavaszon
Ha még ifjú volnék s nem nyomna mindenféle gond és fojtó aggodalom,
ezen a tavaszon
a nőknek azt mondanám
(s magamban titkon még most is ezt mondom talán):
legyetek szépek! nézzétek, a téltemető-virág
pici sárga szirmaiba temeti a tél irtózatát,
a hóvirág, a kankalin, a nárcisz
már elfeledte, milyen rettenetes volt a naptalan ég, a fagyott föld s a vajudás is.
Legyetek szépek! annyit ringtatok virágként már a férfirímek kuszán összefonódó indáin,
legyetek meghatók, mint a nefelejcs és hódítók, mint a jácint.
Legyetek szépek, gondok temetői, jeltelen tömegsírjai a szenvedésnek.
Legyetek emésztő, édes pondrói a fájdalomnak, az önvádló hideglelésnek.
Legyetek szépek, ringó bölcsők az utcán, a szobában,
bölcsői az újszülött pici reménynek, amely oly meztelenül és hontalanul vinnyog idegeink rángó burkában.
Legyetek szépek, vesszen ragyogásotokba az utca mocska,
testetek hibátlan épülete cáfoljon rá a romokra.
Legyetek szépek, a szépség minden látható színein túl, bocsássátok ránk a báj és kedvesség érzékekkel fel sem fogható, ibolyántúli és vörösöninneni sugarait,
hogy szökjön fel bennünk a vér titkos higanyszála és sajogjanak fel bennünk a fényérzékeny lemezek, amiknek homályán (s jaj, mily mély homályban!) a boldogság ábrándja rejtezik -
s ne is tudjuk, mitől! Legyetek ott is, ahol nem vagytok, legyetek, mint az elektromosság, mely kigyúl váratlanul,
mint a levegőben a rezgés, mely egy gombnyomásra hanggá alakul,
legyetek láthatatlanul is mindenütt jelen a világban, s zengjétek, mint a nap, a rejtelmes sugarak, a virágok, a vizek, a szelek,
hogy nemcsak lehetne élni. Hogy élni lehet!
1957. március
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
2021-07-05 00:44:23, hétfő
|
|
|
Somlyó György : Politika
Nem bánja ékes irháját a kígyó
melyben pedig annyi kalandra csavargott
óriás fők törzse körül lágyujjú mohák
borzongató simogatásai közt nagytitku vizekben
s a partok csillogó fövenyén
Nem bánja a föld mikor nyomorultul
elvérzik mellőle téli lágy szeretője a hó
fekete vérével bemocskolva a szűzen
bolyhosodó völgyeket
nem bánja elejtett csillagait az ég
Nem bánja szüntelen párolgó perceit az idő
tudja fölébe gyűlnek úgyis
az el sose szálló fellegek
ott játszanak futkosva csillogva egy ideig
hogy aztán visszahulljanak belé
szakadatlanul
Nem múlik el semmi - csak attól
aki gyenge elhagyni azt ami széthullt
Semmi se vész el - csak az veszti el mindenét
aki görcsösen fogja kezében azt ami nincs
(1947)
|
|
|
0 komment
, kategória: Somlyó Zoltán, S.György |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2019. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
61 db bejegyzés |
e év: |
634 db bejegyzés |
Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 542
- e Hét: 5158
- e Hónap: 8908
- e Év: 77828
|
|
|