2008-02-04 00:09:14, hétfő
|
|
|
VAJDA JÁNOS.: SIRÁMOK I
Száll a hegyre barna felhő,
Zúg alatta már az erdő.
Észrevétlen langy lehellet
Rázza a faleveleket.
Hajaszáli a vadonnak:
Hervadt levelek szállongnak,
Fecske földet-szántva röpdes,
Minden oly merengő, csöndes.
Erdő, mező, merre nézzek,
Egy nehéz, bús előérzet.
Hosszú árny kísért a réten,
Szél sóhajt az erdőn, mélyen...
Valami nagy, rejtett bánat
Fogja el az egész tájat;
Az a bánat, mit az ember
Érez és nevezni nem mer -
Az a nagy bú, amely téged
Vádol, örök nagy természet;
Mely kiégett szívvel kérdi,
Mért születni? Minek élni?...
|
|
|
0 komment
, kategória: v- Vajda János |
|
|
|