2011-01-07 21:54:22, péntek
|
|
|
Link
Rangits Márta
Tépett vad voltam,
Kit űzött a magány.
Féltem minden újtól,
Úgy éreztem, nem jut már a jóból.
Féltem meglátni a szépet,
Féltem eltipor az élet.
A csupasz valóság maradt,
Magányos létem lelkembe mart.
Álltam a gyertyafényben,
Vártam valakit a sötétben.
Születtek bársonyszalagos álmok.
Kibontva mit találok?
Önmagamat kerestem félve,
Szembesülnöm kellett a jelennel végre.
Itt vagyok boldogság! Neked!
Lakd be a szívemet!
Dalom az ismeretlenbe kiált...
Találj meg! Várok Rád!
|
|
|
1 komment
, kategória: v- Rangits Márta |
|
|
|