|
2017-02-10 00:53:43, péntek
|
| |
| |
Nevezik még DID személyiségzavarként.
A disszociatív önazonosság-zavar fennállásában (régebben többszörös személyiségzavar) a betegben több identitás, személyiség váltakozik.
A betegség viszonylag gyakori a mentális rendellenességek között. A más elmekórképek miatt kórházba utalt betegek 3-4%-ánál, és a gyógyszerfüggőséget kezelő intézmények kezeltjeinek egy részénél is előfordul. Egyes hatóságok szerint sok esetben ez a rendellenesség a terapeuta hatását tükrözi a befolyásolható betegben.
A rendellenességet több tényező együttes hatása váltja ki. Ezek között található a nyomasztó stressz, az emlékek, az érzékelés és az önazonosság elzárása a tudat elől, a kóros pszichés fejlődés, a gyermekkori biztonság, törődés hiánya.
Az emberi fejlődés része, hogy a gyermek képes legyen különböző bonyolult információkat, tapasztalatokat összegezni. Ahogy a gyermek kialakítja öszszetett, egyesített éntudatát, több fázison megy keresztül, melyekben a különböző, magával és másokkal kapcsolatos érzéseket, érzelmeket elválasztja. Ezek az érzelmek és érzések szerepet játszhatnak különböző énjeinek kialakulásában, azonban nem minden veszteséget, bántalmazást vagy sérülést elszenvedett gyermeknek van képessége többszörös személyiség kialakítására. Akik rendelkeznek ezzel a képességgel, azoknak a normális megoldási módjuk is megvan, a veszélyeztetett gyermekek többsége felnőttek védelme alatt él, így a disszociatív önazonosság-zavar nem alakul ki.
Kapcsolódó téma: \tA disszociativ önazonosságzavar és a gyermekkori bántalmazás »
Panaszok, tünetek
A betegségben szenvedők gyakran más pszichiátriai rendellenességre, vagy többféle testi rendellenességre emlékeztető tüneteket említenek. Néha a tünetek valóban egyéb rendellenesség következményei, néhány tünet azonban a múltban történt események jelenre gyakorolt hatását tükrözi. Például a szomorúság jelenthet depressziót, de lehet, hogy az egyik személyiség olyan érzelmet él meg, ami a múlt szerencsétlenségeivel kapcsolatos.
A betegség krónikus, akár munkaképtelenséghez vagy halálhoz is vezethet, habár sok beteg kreatív és produktív életet él. A betegek hajlamosak ártani maguknak, akár öncsonkítással, vagy öngyilkosság megkísérlésével.
A disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő beteg egyes személyiségei rendelkeznek fontos személyes információkkal, míg más személyiségei nem. Bizonyos személyiségek tisztában vannak a többi meglétével, és kapcsolatba is lépnek azokkal a bonyolult belső világban. Például az A személyiség tisztában lehet B személyiség létezésével, tudja, B mit tesz, megfigyeli B viselkedését, míg B nem feltétlenül tud A-ról. Más személyiségek is tisztában lehetnek B létezésével, kiknek létezéséről B vagy tud, vagy nem.
A személyiségek váltakozása, és hogy azok nem mindig vannak tudatában a többi személyiség létének és viselkedésének, a rendellenességben szenvedő életét meglehetősen kaotikussá teszi. Mivel a személyiségek gyakran lépnek kapcsolatba egymással, a betegek gyakran saját viselkedésüket kommentáló, esetleg azt befolyásolni kívánó beszélgetéseket hallanak a fejükben. Az időérzékelés eltorzul, az idő felgyorsul, vagy amnézia jelentkezik. A betegek úgy érzik, elszakadnak saját maguktól (deperszonalizáció), a környezetüket pedig valótlannak érzik (derealizáció). Félnek az irányítástól, mind az önkontroll, mind a mások feletti kontroll vonatkozásában. A betegekben súlyos fejfájás vagy egyéb testi fájdalom, valamint szexuális rendellenességek is kialakulhatnak. Az idők során különféle tünetcsoportok jelentkeznek.
A betegek nem mindig tudják felidézni tetteiket, nem képesek felelősséget vállalni a viselkedésükben bekövetkezett változásért. Gyakran a "mi", vagy "ő" szavakkal hivatkoznak magukra. A legtöbb ember nem nagyon emlékszik élete első 3-5 évére, a disszociatív önazonosság-zavarban szenvedőknél azonban gyakran tapasztalható a 6-11 éves életkorral kapcsolatos amnézia is.
Kórisme
A disszociatív önazonosság-zavar diagnózisának felállításához az orvosnak teljes körű pszichológiai interjút kell készítenie. Vizsgálatokra lehet szükség annak eldöntésére, hogy van-e olyan testi rendellenesség, amely felelős lehet a tünetekért. Speciális kérdőívek állnak rendelkezésre, amelyek segítik az orvost a diagnózis felállításában.
Az interjúk szükség esetén meghosszabbíthatók, hipnózis vagy gyógyszeres befolyásolás is alkalmazható. Lásd még A hipnózissal vagy gyógyszerrel befolyásolt beszélgetés során a beteg könnyebben lehetővé teszi az orvos számára, hogy a többi személyiséggel is felvegye a kapcsolatot, vagy az amnézia miatt elveszett emlékeit feltárja. Az orvosok egy része azonban úgy gondolja, hogy a hipnózist vagy a gyógyszeres befolyásolást nem szabad alkalmazni, mert azok önmagukban is okai lehetnek a rendellenesség kialakulásának.
Kezelés és kórjóslat
A tünetek egy része spontán megjelenik majd eltűnik (fluktuál), a disszociatív önazonosság-zavar azonban nem szűnik meg magától. A kezelés célja általában a különböző személyiségek egy, közös személyiséggé integrálása. Az integráció azonban nem mindig lehetséges. Ezekben az esetekben a személyiségek kapcsolatának harmonizálása a cél, ami elősegíti a normális életvitelt.
Gyógyszeres terápiával enyhíthetők egyes kísérő tünetek, például a szorongás vagy a depresszió, a betegségre azonban ez nincs hatással.
A pszichoterápia többnyire fárasztó és érzelmileg fájdalmas. A beteg érzelmi krízisbe kerülhet személyiségeinek cselekedetei, a terápia során felidézett traumatikus emlékek által keltett kétségbeesés miatt. Többszöri pszichiátriai intézeti kezelésre lehet szükség a beteg segítésére a nehéz időszakok során, illetve a fájdalmas emlékekkel való küzdelemben. Általában heti 2-3 pszichoterápiás kezelés szükséges, melyeket 3-6 éven át kell folytatni. A hipnózis is hasznos lehet.
A prognózis a tünetektől és a betegek által megélt jelenségektől függően változó. Az olyan betegek esetében, akiknél egyéb súlyos mentális rendellenesség, például személyiségzavar, kedélybetegség, étkezési zavar, különböző szerekkel való visszaélés is fennállnak, a prognózis rosszabb.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
106. FEJEZET Amnézia és azzal összefüggő zavarok
Disszociatív amnézia (emlékezet kiesés)
Disszociatív kóborlás
Disszociatív önazonosság-zavar (identitászavar)
Deperszonalizációs zavar
Link
Disszociatív személyiség
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges.
A multiplex személyiségzavart gyakran összekeverik a skizofréniával, vagy a tudathasadás formáival. Voltaképpen a multiplex személyiség is egyfajta tudathasadás, ha ezt szó szerint értjük. Ennek a zavarnak több elnevezést is adtak, a legegyszerűbb és legtalálóbb a többszemélyűség, de a multiplex személyiségzavar szakszerűbb elnevezés. A betegség velejárója, tünete a fejfájás, az emlékezetkiesés. Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Általában az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják. A kezelés hosszú és bonyolult, a személyiségek nem mindig egyesíthetők; ekkor harmonikus kapcsolatot igyekeznek elérni.
Tartalomjegyzék [elrejtés]
1Epidemiológia
2Kóroktan
3Jellemzése
4Források
Epidemiológia[szerkesztés]
Európában nagyon ritkának tartják, az USA-ban előfordulását 2,5%-ra teszik. A betegek között több a nő. Vitatott, hogy Európában alul diagnosztizált, vagy az Egyesült Államokban kórismézik túl gyakran.
A többségnél átlagosan négy és öt éves korban alakul ki a multiplex zavar, hiszen ilyen korban még nem teljesen tiszták a személyiségjegyek, így ekkor még könnyen változhatnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy idősebbeknél nem fejlődhet ki.
Veszélyei az öngyilkosság, a kábítószerfogyasztás és az alkoholizmus.
Kóroktan[szerkesztés]
Okai gyakran ismeretlenek. Gyakran gyermekkorban kezdődik, a kórelőzményben gyakran szerepel kisgyermekkori súlyos traumatizáló élmény, családi, szexuális vagy egyéb visszaélés. Ezen betegek képessége a problémák leküzdésére csökkent. Gyakori az önhipnózis.
Ezt a zavart olyan hatalmas traumák idézik elő, amelyeket a személy, aki a szörnyűségeket átélte, nem tud feldolgozni, sem pedig elfogadni. Lehet ez családon belüli bántalmazás, nemi erőszak, erőszakkal való fenyítés. Ez akár megfelelhet egy bizonyos ,,idegösszeomlásnak" is. Egy ilyen nagymértékű lelki sokk után az illető tudat alatt létrehoz egy olyan világot, amelyet elfogad, és ami nem is emlékezteti az előtte történtekre. Elmenekül, és ezzel létrehoz egy másik személyiséget, ami teljesen megváltozik. Emellett megmarad a régi énje is, de hol az egyik, hol a másik kerül a felszínre.
A pszichológusok véleménye általában megegyezik abban, hogy a többszörös személyiséget az önhipnózis szélsőséges esetének kell tekinteni.[forrás?] Akkor alakul ki, ha valaki saját személyisége elől menekül.
Jellemzése[szerkesztés]
Az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is. Sokszor ,,csak" két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Hogy valaki hány alszemélyiséget alkot magának, főként az elszenvedett trauma nagyságától és gyakoriságától, illetve a személy életkorától és sérülékenységétől függ. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Tudomásul veszik, hogy ezek a tulajdonságok adottak, de ragaszkodnak az önmagukról alkotott képhez.
Minél több személyre hullik szét valaki, annál nagyobb az esély, hogy ezek nem tudnak egymás létezéséről, így tehát a betegségükről sem. A tudomány számára talán az a legérdekesebb, hogy a többszemélyűség hatására éles pszichológiai és fiziológiai különbségek is felléphetnek. Mindegyik személyiségnek külön neve és kora van, sőt arckifejezésük, vagy betegségeik; művészi hajlam vagy nyelvtudás mutatkozik az egyik személyiségben, míg a többiben nyoma sincs. Néha másként képzelik el a hajuk, szemük színét; meglepődnek, ha tükörbe néznek, vagy a nyilvánvaló tények ellenére azt állítják, hogy a szem- és hajszínüknek ilyennek kell(ene) lennie. A betegségekkel is hasonló lehet a helyzet.
Az is érdekes és eddig még megmagyarázhatatlan kísérője a betegségnek, hogy előfordulhat, hogy az egyik személyiség mindenre emlékszik, még arra is, amit egy másik személyiségként követett el, míg a másik viszont csak azokra, melyeket ebben az állapotában tett. Sőt, megtörténhet az is, hogy az egyik személy jobb kézzel ír, míg a másik ballal. Arra is volt példa, hogy az egyik személyiségnek kétszer annyi volt az intelligenciahányadosa, mint a másiknak.
Más lehet az alszemélyiségek kézírása és lehetnek akár balkezesek is, amikor a magszemélyiség jobbkezes. Még a vérnyomásuk és agyi elektromos tevékenységük is különbözhet. Némelyiküknek van neve, másoknak nincs. A tipikus személyiségváltozatok, amelyek előfordulnak egy többszörös személyiségnél: a depressziós; az önsorsrontó, szuicid; az erős és agresszív védelmező; a segítő; a kimerült házigazda; a halálra rémült gyerek; és végül egy keserű, belső ügyész, aki egy vagy több alszemélyiséget vádol az elszenvedett abúzusokért. Két személyiség esetén a legáltalánosabb az egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal bíró tulajdonosok. A vizsgálatok során hipnózis segítségével lehetett a személyiségeket egymásba átváltani.
Források[szerkesztés]
Szergej Ivanov: Az emlékezet labirintusa
Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smidth Daryl J. Bem, Susan Nolen-Hoeksema: Pszichológia
Önazonosság-zavar c. írás az InforMed oldalon
Kategória: Személyiségzavarok
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: :( DID személyiségzavar |
|
|
|
|
|
Offline
