|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 90
|
|
|
|
|
|
2018-11-21 19:19:52, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna:Te is megígérted
Te is voltál gyermek, s te is hitted azt,
hogy a nagymamád meséi mind-mind igazak,
hisz a nagymamák, azok kik valóra váltják
varázslatos meséikben az unokák álmát.
Te is boldog voltál, mikor nagymamád keze,
lágy selyemként simult hajfürtjeidre,
s mikor szelíd szép szavakkal azt súgta neked,
drága kis unokám az Isten áldjon meg.
Te is megígérted, hogy felnőtt emberként
vigyázod majd törékeny, gyönge életét,
hisz ő volt az ki benned látta mindazt a szépséget,
ami gyermeki szemedben hálatűzként égett.
Hát tiszteld őt úgy, ahogy ő tisztelt meg téged,
mikor hitte, hogy te leszel a remény és az élet,
ha majd ránccal telt szemére könnyes fátylat hint
a csendes elmúlás, melyen a halál szele ring.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-21 19:16:29, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna : HALKAN SZÓLOK...
Halkan szólok most, figyelj egy kicsit,
hogy feltárhassam azt, mi szívemben rejlik,
és meghallgatást lelhessen minden egyes szó,
ami könnyek nélkül ki nem mondható.
Halkan szólok most, hogy ne törjön a csend,
ami oly nagyon, oly fájón feszít idebenn,
mint az a bánat, amit majd magunkkal viszünk
oda, ahol soha többé nem beszélhetünk.
Halkan szólok most, és visszafogottan,
ne fájja lelkünket, mi a szóban benne van,
s ne sértse meg valósága a magunk igazát,
hisz az igazság az útvesztőkön sosem vezet át. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-21 17:54:00, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna : Én is álmodoztam....
Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.
Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.
Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az - az elmúlással is méltán megbékél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-21 17:28:41, szerda
|
| |
| |
Kun Magdolna: Egykor hajdanán
Engem úgy neveltek egykor hajdanán,
mikor még élt nagymamám és nagypapám,
hogyha éhes embert látok, jusson eszembe,
én is kerülhetek ilyen helyzetbe.
Mert az élet és a sors senkit sem kímél,
így minden ember zuhanhat fentről lefelé,
s ki lezuhan a mélybe, csak úgy éli túl,
ha van mellette olyan, ki védőn felé nyúl.
Én kinyújtom kezem, s felemelem azt,
ki ott alant a mélységben magára marad,
mert nem tudhatom, mikor jön el az a pillanat,
mikor felém nyújtanak védőkarokat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 19:20:12, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna:Anyám és a vasárnapok
Mikor eljött a vasárnap, én is hazamentem,
hogy újra lássam anyám, kit szívemből szerettem.
s ki úgy szeretett engem, mintha én lennék
életében az egyetlen kiért meghalni is kész.
Mikor eljött a vasárnap, könnyeztem kicsit,
mert tudtam, hogy egyszer majd bekövetkezik
az a nem várt szomorú nap, mely összetöri bennem,
azon hitem, hogy van még hová haza mennem.
Fájnak ezek a vasárnapok, égetik a lelkem,
hisz nincs már jó anyám, kihez haza lehet mennem,
hogy megkönnyítsem életének fájdalmas terhét,
amely szívére pecsételte a halál bélyegét. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 19:13:32, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna: MA ESTE ...
Ma este pillangó leszek kedvesem
és összegyűjtöm az ég bíborfény-porát,
hogyha nem gyúlnának tűzszikrák az éjben,
szárnyaimon lásd a csillagragyogást.
Ma este hozzád szállok észrevétlenül
s körbetáncollak egy villanásnyi percre,
hogy a pillekönnyű mozdulatok élet-szépsége
minden fájdalmadat párnád alá rejtse.
Ma este én leszek a szó, a mese és a vers,
a felkacagó szép-ábránd ajkad szegletén,
s az a szívalakba fűzött szivárványos könnycsepp,
mely ott álmodik csodát szemed kék színén. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 19:02:15, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna : Sziromlevelek
Anyám ünnepivé tett minden órát, percet,
mely hazalátogatásomkor időmből kitellett,
mert anyám tudta, hogy egyszer eljön az a nap,
mikor könnybe fullad minden boldog pillanat.
Anyám szívébe zárta azt a sok Istenáldott percet,
melyek mindkettőnk számára ünnepivé lettek,
és úgy vigyázta őket, oly nagy becsben tartva,
mint ki mesebeli kincseivel a világot uralja.
Anyám minden kertvirágát nekem szedte le,
kék masnival átfonva, csokorba kötve,
mert hitte, az a tengernyi virág mely engem körbe vesz,
egyszer majd az ő sírján hajt sziromlevelet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 18:30:28, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna: Az élet bohóca
Nappal,
bohóc vagyok én is, mint annyian mások,
kacagok, nevetek, komédiázok,
lelkemből játszom el az élet muzsikát,
hogy boldognak lássam az emberek arcát.
Nappal,
bohóc vagyok én is, kit kerülnek az álmok,
kinek maszk alatti könnyét soha nem látjátok,
mert minden egyes cseppje láthatatlan lesz,
hogy a szív büszkesége ne csorbuljon meg.
De este,
este, mikor elcsendesül, s elalszik a világ,
leöltöm magamról az áll-bohóc ruhát,
és hangos zokogással töröm meg a csendet,
megtagadva magamtól minden mosolypercet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:28:13, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna: AZ ŐSZ SZÍVE
Az ősznek is van szíve, mely sápadtan dobog,
mikor falevelet temetnek a vérzőalkonyok,
mikor ágakat tépked a metsző, hideg szél,
és avar alá bújik minden, ami él.
Az ősznek is van szíve, fáradt és megsebzett,
mellyel elsiratja azt a sok levélgyermeket,
mely önvéréből fakadt, akkor mikor még
el nem szerették tavaszjegyesét. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:10:59, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna: ŐSZI HANGULATBAN
Éjcsendembe bújt a lombhullató ősz,
így későalkony táján, hervadás előtt.
Oda bújt, ott busong, ott ébreszti fel,
mindazt, mit a nyár könnyel ringat el.
Ne sápíts hervadt ősz, kíméld lelkemet,
sárgult leveleid még ne temessenek,
ne törjék meg édes álmom avarnyomaid,
hisz oly nagy becsben tartom az élet napjait.
Mert addig, amíg hiszem, hogy itt legbelül,
ez a lassan verő ketyegő parázzsá hevül,
nem adom az elmúlásnak büszke önmagam,
akkor sem, ha ezer ránc mélyül arcomban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 90
|
|
|
|
2019. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 447
- e Hét: 3761
- e Hónap: 7794
- e Év: 67047
|
|
|
Offline
