|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2018-10-08 21:31:41, hétfő
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin : A semmi peremén...
Van-e még út, s ha van, merre visz tovább,
ki kísér rajta, ki takarja be lépteim nyomát,
ha nem látom, ki hallaná a kiáltásom,
ha nem karol már többé senki vállon,
nem születik sóhaj egy-egy rezdülésre,
s nem lesz, ki magához húzna egy ölelésre,
mikor könyörgő könnyek hullnak arcomon;
ha majd elnémul a válasz mindegyik kérdésre,
s elmarad a csendes vigasz az örök szenvedésre,
amikor hiányzik egy szó, mi lehetne simogató,
vagy arcomba csapva, vádlón, bűnöm korholó:
ringasson reménybe, vagy szítsa haragom,
roppantson szét, hogy fájjon - nagyon!
Csak érezzem, hogy létezem.
Vezet-e út az üres tétlenségbe?
- hangom félve hajtom félbe
s gyűröm lelkem legmélyére
a ki nem mondott szavakat.
A semmi peremén guggolva
építek magam köré új falakat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 23:40:45, csütörtök
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin:
Maradok oszthatatlan
Tévhitbe bújtattam magam,
s Te jóváhagytad
balgaságom bűneit.
Egyetlen szánalmas
intelem-áramlat sem
özönlött át véremen,
mely leszűrte volna
vérereimbe rakodott
láp-mocsarak szennyeit.
Átkos ártatlanságom
siratom, s hazudom,
hogy minden szépségben
csak igaz rejlik;
de érzem: itt már régóta
más igazság sejlik.
Vermedben vergődöm
- még mindig nem odaát -
e mocsokká szennyezett
szent Földön tengődöm.
Irigység, hatalom
bódító mámorában,
csalók, hazugok,
gyilkosok fertő-otthonában.
Köztük nem lelem hazám.
Az igazak oly kevesen már.
Elsodor lassan mindenkit az ár...
Mondd, meddig visz
e rút közöny?
Falakba ütközöm.
Rebbenő reményem
színtelenné temettem
- gyermekként még
a dús rét
szarkaláb-csokrába öleltem.
Megvető sóhaj
simítja indulataimon
a döbbenet ráncait.
Adni, szeretni jöttem én,
s koncként húzzák szét
alázatom csonkjait!
Így járom, szolgaként bicegve,
- olykor lábaid elé esve -
alvadt vérrel jelölt utam
szűkülő csapásait.
Tántoríthatatlanul.
Ne segíts!
Bár buknék el
halálban hörögve,
hazug árulóknak
az életért nyájasan
könyörögve...
De nem!
Nem ez hitelem.
Adni, szeretni jöttem!
- s megbocsátani.
Átokkal vagyok én kövezve
- a halállal övezve.
Arcomon fáj már a mosoly
- önmagammal vértezve
vezeklem a világ bűneit.
Szétszaggat
az elém tartott tükör;
fojtogat, majd lassan megöl.
De dögként is kúszom,
elevenen!
S bár még halmozok
hibára újabb hibát,
sodródva a sötét poklon
át - látom mennyed
hívogató kapuját.
Maradok oszthatatlan,
s toborzom szavak,
tettek igazát.
Verhet Sorsom átkokkal,
zúzhatja konok életem.
Sem vakító fényesség
álnok csapdája,
sem bomlasztó hazugság
tömlöcének rácsa
nem bír el velem!
Sem eléd,
sem mögéd állva,
el nem veszítem
stigmaként hordozott
Hitem!
2006.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 23:34:00, csütörtök
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin -
A parázs mellett
Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.
2007. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 23:30:39, csütörtök
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin:
Köszönlek, Anyám
Nézlek, ahogy fáradtan
mozdul törékeny tested...
Gyengülő erőd titkolva,
válladon pihen kereszted.
Nézlek, ahogy sápadtan
a múlt terhét vonszolod;
reményed könnyekbe rejted,
s csak szótlanul hordozod.
Nézlek, ahogy álmatlan
éjed ül egy hajnalon
- szemed alatt szarkalábot
mélyít az aggodalom.
Nézlek, ahogy szeretve
vársz, vagy éppen jössz felém:
ősi ösztön hajtja lépted
- áldott úton Fény kísér.
Nézlek, ahogy keresve
felém nyúlnak karjaid...
Ölelésbe fojtott könnyek
sírják Sorsunk harcait.
Nézlek, ahogy magad
áldozva vigyázol rám...
Óvjon meg Téged az Isten
és tudd: szeretlek, Anyám.
2007. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 23:29:18, csütörtök
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin -
Szavakhoz
Ó, szép, magyar szavak!
Ti vagytok örök támaszom.
Sorsom hullámzó ritmusát veletek táncolom:
örömbe, bánatba, sóhajba, zokogásba,
lágy, vagy kemény hangok vonagló ritmusára
- az életet a halálba
veletek vonszolom.
Ó, ti bölcs, hű szavak!
Hol vagytok, mikor válaszom
gödörben fetrengve, küzdve-keresve kutatom?
Zokogva reményből, cinikus kacagásba
- még vágynék egy ölelő, halk melódiára -
most végletek torz arcába
simítom mosolyom.
Áldott, magyar szavak!
Lelkem reátok hangolom,
s elfojtott könnyekbe fúlva, mondatba morzsolom,
(gyöngyökbe görbülő, tündöklő ragyogásba),
mit várnék egy megoldhatatlan megoldásra:
Temessetek boldogságba!
Igen... ezt akarom!
2006 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-10 18:24:49, hétfő
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin :Érted vagyok....
Amikor egész testedből kivetnéd
azt, ki vagy:
önmagad
s mikor már minden hang belül tapad...
Amikor a térdre rogyó zuhanásban
már semmit nem remélsz,
csak élsz - mert vagy
és már nem kergetsz fáradt álmokat...
Amikor már nincs benned kérdés,
csak érzed, ahogy
hull szét az egész,
mi testedben valaha egy volt:
szív, lélek, erő, ész...
Jöjj
és mártózz meg mosolyomban
- én már érted vagyok
Jöjj!
Pihenj meg szárnyaimon
és lebegj egy mozdulaton
- hisz én azért vagyok,
hogy őrizzem
a pillanatod. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-10 18:01:01, hétfő
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin :
Ölelj magadhoz
Bús hajnal ballag
múltból a jövő felé,
bánatát fátyolosan őrzi
a csillagos ég.
Pirkadatban megújuló
vörös vágyakat
egy képlékeny álom,
még suttogva mesél.
Szélcsengő csilingel,
mit körültáncol a csendes szél,
halkan hárfázva hangszerén,
mely sóvárog éjből nappalba
hullámzó ábrándok
kéklő tengerén.
Lám, kivirul az égbolt!
A csillagok eltűnnek,
s a kelő Nap mosolya
elém tündökli a Világ
számtalan színét.
Szivárványok cikáznak
a szívemben és szakadéknyi
lélek-űröket tölt be a tér.
Megtisztulni jöttem a Világra,
ölelj hát magadhoz, Fény!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-10 17:59:09, hétfő
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin:Álmaimban
Álmaimban visszatérek
elfeledni bánatom
oda, hol egy patak csobban,
messzi-messzi tájakon.
Hűs vizének tisztasága
lelkem mossa
- nem bánom.
Elsodorja minden könnyem,
s terhet könnyít vállamon.
Elvisznek a lassú léptek
át az erdőn, s tisztáson,
keskeny ösvény avarában
léptem puha - álmodom.
Kelő napnak fénye ragyog,
hajnal színét számolom,
ezer pompa ragyog reám:
messze űzi bús dalom.
Boldog ének kél szívemben,
száll a dallam, s dúdolom...
halkan, szinte észrevétlen...
el ne űzzem - ringatom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2019. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 101
- e Hét: 754
- e Hónap: 11107
- e Év: 70360
|
|
|
Offline
