|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2018-10-22 16:31:41, hétfő
|
|
|
BÚCSÚ A HOLDVILÁGTÓL
A hold rám néz és meg sem ismer.
Az arcom változott talán,
Azóta, hogy őnéki adtam
Ezer bolondos éjszakám.
Már nem kisér a régi hóbort,
Amellyel lényem tele volt,
Mikor szívembe szúrta tőrét
A tündökletes telehold.
Nem nézem fájón, félelemmel
Ezüstös arcát éjfelen
S szerelmes, csábos, kósza fénye
Nem játszik többet én velem.
Remegve és halvány reménnyel
Szemem tükrében nem kutat,
Mert már tudom, hogy messze sem jó
És nem csábítnak új utak.
Tudom, hogy nem kell messze mennem,
Mert mindenütt magam vagyok
S közelből szürke sár a csillag,
Mely messziről fénylik, ragyog.
Sokat sírtam, sokat tanúltam,
És minden új nap megrabolt
Hideg lidércláng már a múltam
És sáros csillag már a hold.
Lányi Sarolta |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - LÁNYI SAROLTA |
|
|
|
|
|
2018-10-22 16:23:21, hétfő
|
|
|
Lányi Sarolta: Búban virító titok
Csak az én két vállam hordja súlyát
Csak az én mellem viselje búját -
Viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?
Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád súrolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel. ) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.
Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rám égetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban. . .
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - LÁNYI SAROLTA |
|
|
|
|
|
2018-10-22 16:18:12, hétfő
|
|
|
Lányi Sarolta: Az első mosoly
Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -
megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám
hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,
- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - LÁNYI SAROLTA |
|
|
|
|
|
2018-10-22 15:22:56, hétfő
|
|
|
Lányi Sarolta:
Valami halk virulást
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz,
csak amiként a fű a fához
s a csillaghoz a mécsvilág,
valamit, valamit...
Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi, csak nekem nevessen...
Valamit menteni, menteni kéne
a múlt kincséből, kicsit, akármit,
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...
Nem csillagot, két jó szemet csak,
sötéten át is szívbe fénylőt
s valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - LÁNYI SAROLTA |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
188 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 405
- e Hét: 2076
- e Hónap: 12429
- e Év: 71682
|
|
|