|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2019-05-15 21:30:37, szerda
|
|
|
Sári Tamás: Cseresznyézés
Fent a fának tetején ,
Ahol már közel az ég,
Ott voltam ma ,egésznap,
Ért a gyümölcs garmada.
Zöldbe borult a lomb sátor
Mindenhol egy kis apró pont
Vöröslően mosolygott
Íze ott az ajkamon.
Egyet ketött vederbe
A többit meg megettem
Mint valami torkos borz
Hasam is tele szedtem.
Ez a nap is véget ért,
Ránk köszöntött már az éj.
Néhány szem még ott maradt,
hagyva a madaraknak
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2019-05-15 20:41:57, szerda
|
|
|
SOMOGYI IMRE - ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN...
Égi tűzben, zúgó szélben
jött el egykor Isten Lelke,
hogy a Krisztus kis seregét
a szent harcra elvezesse.
Lángra gyúltak hívő szívek
és megnyíltak bezárt ajkak, -
fénye lobbant, öröme kélt
a győzelmi virradatnak!
Boldogságtól repdesett a
tanítványok árva lelke,
a szerető Mester karja
valamennyit átölelte...
Heteken át imádkozva,
szent egységben várva-vártak, -
pünkösd napján a remények
ímé, mind valóra váltak.
A krisztusi gondviselés
Vigasztalót adott nékik,
hisz a válás perceitől
fájó szívük most is vérzik...
De mit a Mester ígért:
vigaszt, erőt, mindent nyernek,
mert nagy hatalma van
az isteni szeretetnek!
Apostolok, hős férfiak
lángoszlopok gyanánt járnak,
a mennyei üzenetet
elviszik a nagy világnak.
Szentléleknek erejében
békét, áldást, üdvöt visznek
és egyre nő a tábora
a krisztusi igaz hitnek.
Égi tűzzel, zúgó széllel
ma is eljön Isten Lelke,
szent harcunkat: Krisztus ügyét
Vele visszük győzelemre...
Ha ránk fúj a mennyei szél:
ma is tüzet fog a lelkünk,
ma is veszünk ajándékot
ha az Úrhoz hittel esdünk!
Ó, Szentlélek, áldj meg minket,
add erődet bő mértékben,
küzdő zarándokok kérnek
sok bajban és kísértésben.
Keskeny úton a cél felé
törtet a mi fáradt lábunk, -
segíts, hogy a célhoz érjünk
s feleúton meg ne álljunk!
|
|
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
2019-05-15 10:27:52, szerda
|
|
|
"Érett nő csak akkor lehetsz, ha már elengedted a félelmeidet. Már nem zavar az a néhány plusz kiló, ha a kihívásokat mosolyogva fogadod, ha úgy tudsz szeretni, ahogy csak tőled telik. Mert egy igazi, őszinte nő nem fontolgatja, hogy mennyit adjon, és kinek, hiszen tudja, hogy rengeteg van még ott, ahonnan ez jött, a lelke sosem örül ki. Csordultig van az élet szeretetével. Nem aggódik, ha valamihez nem ért, inkább mulattatja, hogy mások mennyit aggódnak a hiányosságaikon. Nem érdekli, hiszen tudja, hogy bizonyos dolgokban viszont ő a jobb. Ha már a csalódások nem törik össze, hanem leckének fogja fel, és emelt fővel magassarkúban tovább tipeg, és hagyja hogy a szél belekapjon a hajába, és elrepítse a gondokat. A vérbeli nő tudja, hogy nincs lehetetlen, minden csak akarás kérdése. És hogy nincs olyan, hogy tökéletes. Tudja, hogy mikor veheti elő a kislányt, ami ott lakozik benne, és hogy mikor legyen maga Seherezádé. Szüntelen óv és kényeztet, de nem felejti el, hogy magát is szeretnie kell minden nap. Tudja, hogy nem kell állandóan erősnek lennie, hiszen az érzelmektől lesz valaki ember. Tisztában van vele, hogy néhány dologra nincs magyarázat, és hogy neki semmit sem kell megmagyaráznia, hiszen ugyanolyan kötött, mint amennyire szabad. És csak ő dönti el, kihez köti magát, és kinek engedi, hogy sírni lássa, hogy az élete része legyen. Egy igazi nő nem engedi, hogy bárki is átgázoljon rajta, mert elsétál onnan, ahol kevesebbet kap, mint amennyit megérdemel. Nincs szüksége megmentőre, mert erős, kitartó, önmaga hőse, de hagyja a férfit maga mellett hősnek lenni. Tudja, hogy nem kell mindig sminket viselnie, hiszen a szépségével tökéletesen tisztában van. És tudja, hogy akkor szép valaki, ha a lelkében nyoma sincs háborúnak. Ha már túl van néhány fontos leckén, és a többit tárt karokkal várja, hiszen azok fejlesztik. Elenged, szeret, ölel, bátorít, megvalósít, vagy egyszerűen csak élvezi, és tudja, hogy az Élet valójában szép. Nőnek lenni pedig csudajó."
(Agárdi Zsóka)
|
|
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
2019-05-15 10:23:37, szerda
|
|
|
Magyar Ottó: Az élet alkonyán
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?
Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?
Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?
Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket
Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!
Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.
Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.
tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!
Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapogass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
2019-05-15 08:46:49, szerda
|
|
|
Napok óta
Napok óta esik, jönnek új fellegek,
sűrűn megrakodva esőcseppekkel.
Szembe támad, ellenemre a hideg.
Fák a szélben, gyorsléptű cseppek.
Ó, napsugár, merre jársz, elveszett
nyomodban összefut a sáros út pora.
Fák között, bokrokon a szél átoson,
fészket ostoroz, ázott tollat borzol.
Háztetők fénylenek, későre jár már,
hanyatt fekszik, halott a cserebogár.
Tóth Jánosné
Ica
|
|
|
0 komment
, kategória: ESŐ |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2019. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
333 db bejegyzés |
e év: |
3944 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2484
- e Hét: 8141
- e Hónap: 47753
- e Év: 276690
|
|
|