|
2019-05-08 06:38:58, szerda
|
| |
| |
Mindig nyűglődök, ha Pestre indulok. De előtte való nap végére már annyi feladat összegyűlt, hogy annak zömét személyesen kell elintézni. Jó a net, de személytelen. Viszont roppant kényelmes, még a sivatag közepéről is tudod rendezni életedet.
Odafele Tótné Zsuzsával utaztam, ez elég gyakran előfordul. Nem értünk mindenben egyet, főként a politikában, de ezt felszínesen érintjük csupán. De gyorsan elmegy Pestig az idő.
A Minisztériumban kezdtem, megbeszéltem néhány dolgot a sajtósokkal, s sikerült tíz percet Pistával is beszélnem. Nehezen hihető, de versekről és könyvekről beszéltünk, s teljesen emberi dogokról.
Nem zavartam,és valójában a szakképzésért felelős helyettes államtitkárhoz igyekeztem, akivel megnéztük az Iskola utcai épületet.
Elvittek a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz. Éppen ebédszünet volt a Nagy Gáspár emléknapon. Kivártam, s összefutottam Madár Jancsival, Molnár Pállal, Gereben Ferivel, a felvidéki gyökerű Tóth Lacival. Aztán Mosontori Imrével, akinek a lányát négy éven át tanítottam Óváron.
Végül Megjött Jánosi Zoltán is, neki Deák Ernő parancsára néhány verseskötetet vittem. Persze tudok - titokban - az összeesküvésükről, s rájöttem, hogy hamarosan hatvanöt éves leszek, s ez az ok.
Jó volt ez a fél óra, lelkileg is helyrerakott, hogy van oázis a sivatagban.
Jancsi le is tolt, hogy nem járok az Írószövetségbe, pedig tag vagyok. Igaza van, néha el kell mennem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
