|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 19:41:19, péntek
|
| |
| |
RUTINBÓL KEZD ÚJ ÉLETET
(Belák József ötlete alapján)
Rajta már semmi sem segít!
Hisz nem valódi koldus az
aki soha, senkitől nem kéreget.
Nem segít rajta semmi!
Pedig csak nyugalmat akar,
és boldogságot, - ha lehet!
Rajta már semmi nem segít!
Mert aki kezét fogta, - azt
ahogy én, úgy te sem értheted!
Már semmi sem segít rajta!
Mert lassan - kéthetente,
rutinból kell kezdjen - új életet...
/baranyai máté/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 18:51:40, péntek
|
| |
| |
Egy tanítvány megkérdezte a Mestertől:
- Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad, és sohasem vagy dühös.
Kérlek, segíts nekem, hogy én is olyan legyek.
A Mester beleegyezett, és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy hátizsákot.
- Amikor megsértődsz, mérges leszel, és neheztelsz valakire, - mondta Mester - fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a hátizsákba.
- Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.
- Nem - mondta a Mester - a hátizsák mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy új burgonyát.
A tanítvány követte a Mesterét utasítását.
Ahogy telt az idő, hátizsák egyre nehezebbé vált, majd tele lett. Ráadásul az, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt. Ezen kívül az a krumpli, amely elsőként került a hátizsákba, rohadni és penészedni kezdett.
A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.
A tanítvány odament a Mesterhez, és panaszkodni kezdett:
- Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is a hátizsák nehéz, másodszor a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldás nekem!
A Mester erre azt mondta neki:
- Ugyanez történik a Lelkedben. Csak azt nem azonnal veszed észre. Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok. Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.
Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: te sértesz meg valakit, gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 09:11:13, péntek
|
| |
| |
Az ősi kultúrákban a nők a harc előtt beavatták a férfiakat. Tisztában voltak azzal, hogy erőik egyesülése, egy olyan energiateret hoz létre amelyben megsokszorozódik erő hisz egyesül. Ez nem csak a szexualitásra épülő beavatás volt, hanem a lelki beavatás, ahol a nő igazán magába fogadta a férfi erejét, és hagyta, hogy a férfi érzelmi minőségeiben nyilvánuljon meg. Ezt a férfi biztonsággal meg is tehette, hisz együttlétük elfogadásra épült. Aztán a harc után, a harc borzalmait is a nő segített kioldani a férfiból, gyengédséggel és szeretettel. Ez abszolút kölcsönösségre épült, hisz a nő életét, biztonságát a férfi saját erejével és bátorságával biztosította,a nő pedig a finom energiáival oldotta ki a félelmeket, traumákat, úgy hogy a szépséget képviselte lelkében.
Mióta harcolunk egymással, és mióta nincs igazi közös terünk, nem partnerek vagyunk, nem egymás gyógyítói , hanem egymás gyilkosai. A beavató nő elvesztette erejét, mert a férfi nem ad biztonságot a lényével. Így már nem nevel férfit ki megóvná. És a nőket használati tárgyként kezelő férfi megölte Istennőjét. A férfi kinek nincs gyógyítója, menekül, nem vállal felelősséget, hisz nincs kiért. Az Istennő, kit nem óvnak meg, nem szeretnek, fájdalmában elvadul. A férfi viszont kinek nem lehetnek érzelmei, mert akkor gyengének tűnne, nem tudja megadni azt amiért ordítunk!
A nőnek az intimítással fel kéne készíteni a harcost a csatára. Majd oldani. Kevés a beavató nő. Ezért is vannak megveszve a férfiak...
És kevés az érző harcos, ki szembemegy félelmével, mert lelkének mélyét hívja e szövetség.
Barna Berni
A férfi- nő mítosz
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 08:59:22, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna : Örök lángoló...
Az idő elfut, a szív is belefárad
ebbe a nagy hajszába, mit az élet áraszt,
de a szeretet ifjú marad, örök lángoló,
alkonyidőben is égig lobogó.
Mert a szeretet olyan erő, olyan hatalom,
mely virágokat nyílik az életutakon,
és virágokat nyílik majd azon hantokon,
ahol könnyet hullat rá a földi fájdalom
Amíg lesz olyan, ki néha-néha nap
emlékekbe öleli ön mivoltunkat,
addig az elmúlás is csak egy édes álom,
mely túlszárnyalja magát életen-halálon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 08:51:27, péntek
|
| |
| |
Festmény: Victor Gabriel Gilbert |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Művészet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2019. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
209 db bejegyzés |
| e év: |
3944 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4548
- e Hét: 10205
- e Hónap: 49817
- e Év: 278754
|
|
|
Offline
