|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 15:02:39, csütörtök
|
| |
| |
Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak
Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet
egész testemmel
égjek!
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.
Elengednélek
visszahívnálak
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csóri Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 14:59:03, csütörtök
|
| |
| |
Örkény István : Egypercesek
Életben maradni
Egy nagy Politikai pörben mint negyedrendű vádlott életfogytiglanit kapott, ebből hat évet le is ült, meghozza magánzárkában és ártatlanul. Társait sorra kikezdte a börtön, mindegyiket a leggyengébb pontján, kit egy Szíven, kit a tüdején, kit a lelki egyensúlyán.
Ő, a túlérzékeny idegrendszerével, már a hatodik héten sírógörcsöt kapott. De mikor ráborult, az asztala lapján észrevett egy hangyát. Ettől még sírni is elfelejtett.
Elnézte, hogy küszködik egy parányi morzsával. Aztán a körme hegyével odébb s még odébb gurította a morzsát. E délelőttje azzal telt el, hogy egy hangyát körbesétáltatta az asztalon.
Éjszakára bedugta egy üres orvosságosfiolába, és másnap fölmászatta egy gyufaszálra. Hamarosan rájött, hogy a kis állat egy húsfoszlánnyal Sokkal könnyebben idomítható, mint morzsákkal, és valóban, a nyolcadik hónap végén két keresztbe rakott gyufaszálon sikerült rákapatnia a hintázásra. Persze, azt a tétova ide-oda mászkálást csak némi jóindulattal lehetett nevezni hintázásnak, de őt ez a teljesítmény is majdnem boldoggá tette.
Amikor letöltötte A harmadik évet, jó magaviseletéért KÜLÖNÖS kedvezményképpen papírt, írószerszámot és olvasnivalót kérhetett. Ezt ő büszke daccal visszautasította, a hangya ugyanis már gurigázni tudott egy mákszemmel, mely a karácsonyi tésztából származott. De őt ez a mutatvány sem elégítette ki, mert még besorolható volt a hangyai lét határai közé. A másféleség ott kezdődne, ha két lábra tudna állítani ... Ez tizennyolc hónapig tartott, de sikerült.
Újabb másfél év múlva diszkréten tudtára adták, hogy Rövidesen rehabilitálják, és szabadon bocsátják. Addigra elkészült az ő nagy mutatványa: Egy hangya álló helyzetben a magasba dobta és elkapta a mákszemet. Vagyis elmondhatta róla - megint egy kis jóakarattal -, hogy megtanult labdázni!
- Adjatok csak egy nagyítót - mondta a fiainak, sokat sejtető mosollyal, az első otthoni vacsora után. - Van egy Betanított hangyám!
- Hol? - Kérdezte a felesége.
Forgatták egy fiolát. Egy nagyítóval nézték, még a lámpához van odatartották, de hiába. És, ami a legfurcsább, ő se látta már!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 14:40:53, csütörtök
|
| |
| |
Ördög hidja (Svájc)
Egy monda szerint a hidat az ördög építette. Az uriaknak mindig beletört a bicskájuk a híd építésébe; a térség vezetője így kiáltott kétségbeesetten: ,,Építsen hidat az ördög!" ("Do sell der Tyfel e Brigg bue!").
Ahogy ezt kimondta, megjelent az ördög az uri nép előtt és egyezséget ajánlott nekik: segít felépíteni a hidat, de cserébe megkapja annak a lelkét, aki elsőként átkel rajta. Amikor a híd elkészült a furfangos uriak egy kecskebakot hajtottak rá. Az ördög dühében egy hatalmas sziklát hajított a szorosba, hogy szétrombolja a hidat.
De egy jámbor asszony keresztet vésett a kőbe, ami az ördögöt annyira megzavarta, hogy elvétette a célt. A szikla a szorosba esett; ezt hívják ,,Ördögkőnek" (Teufelsstein).
1977-ben a 220 tonna súlyú Ördög-sziklát 127 méterrel eltolták, hogy helyet csináljanak a Gotthárd-autópályának. Az áthelyezés 300.000 svájci frankba került. A népi monda ,,továbbfejlesztésében" a szikla eltolása az oka számos megmagyarázhatatlan balesetnek a Gotthárd alagút 17 kilométeres hosszán.)
1824 böl származó akvarell a hídrol
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 14:32:52, csütörtök
|
| |
| |
Füst Milán : Öregség
Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot?
S hol vagy ó csodálatos fülem is, amely oly hegyes lett, mint a szamáré valamely édes-bús nevetéstől?
S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is?
S hol vagy te mellemnek oly irtózatos dalolása?
S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős utaimon, görbe bottal a kezemben?
Loholni bolondúl? Kergetni az őzet, az őzlábút s utána ledőlni, susogni, nem is neki, de a holdnak...
Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen s amelyeknek zaklatott boldogság mindenkor a neve...
Hol vagytok ti mozgalmak és fekete átkok? Örök sietés? Hol a mohó száj s hol a nevetésem?
Úristen, hol a nevetésem s a tárgytalan zokogás is:
Mikor döngő hajnalodások vértelen messziségei! Hányszor
Leborultam a sötétben elétek!
Hallgass rám oh ifjúság. Volt egy öreg görög egykor,
Ki felemelte két kezét, mint a szobor s az ifjúságát visszakövetelvén
Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az embernek öregedni
Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba merülve, - ősz haját verte a szél is
S pisla szeméből könnyei hulltak az Istenség magasztos lába elé
S mégis szava dörgött, szavától megállt a malom, megrendültek a dombok
S az ötéves kos is felemelte rá a fejét. -Ámde az Istenség
Nem nézett rá, nem felelt akkor az öregnek.
Sírt az Istenség. Mert, mintha dobokat vernének a fülébe, tompa dobot
S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger...
Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora.
Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig pörölve a széllel
S még egyszer hangoztatni akarván igazát, mielőtt elomolna.
S aztán hát elment persze, - csend lett végül is e vidéken.
De a szívében is csupa csend volt már akkor, el ne feledjük s egy másik, még nagyobb figyelem...
S a feje körül tompa derengés.
Egykori BAUMGARTEN-DÍJ díjazottja...
Füst Milán, Fürst (Budapest, 1888. július 17. - Budapest, 1967. július 26.) Kossuth-díjas (1948) magyar író, költő, drámaíró, esztéta. A magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 14:27:34, csütörtök
|
| |
| |
Gyóni Géza : Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hínár karokkal rája tapadnak...
S ha soká késel, majd nem találod.
Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irigy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.
A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyóni Géza |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
10 db bejegyzés |
| e hónap: |
50 db bejegyzés |
| e év: |
634 db bejegyzés |
| Összes: |
10095 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1214
- e Hét: 3359
- e Hónap: 12945
- e Év: 81865
|
|
|
Online
