|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 21:11:02, péntek
|
| |
| |
Már nem ígérek, csak kérek
Az első tűz lángolt szívemben,
és olyan boldog voltam.
Térdre borultam előtted
és vallottam, hogy sosem hagylak el.
Azután jöttek-mentek a napok,
és úgy esett, hogy elsodorhatott
tőled a vihar, vagy a kétkedés;
de mindig keserű volt az ébredés
- nélküled, Uram!
Olyankor mindig visszatértem,
s hogy nem vársz reám, csak attól féltem.
De vártál. Meg sem feddtél,
és ugyanúgy, újra szerettél.
S én ígértem, hogy véled maradok.
De nem tudtam hűséges lenni,
én nem tudtam, mint Te úgy szeretni,
mert csupán csak ember vagyok,
és ami bennem jó van,
az sem mindig maradandóan.
- Olyan keserű e vallomás,
de kérlek, hallgasd meg, Uram!
És segíts kimondani, hogy
nem igaz minden, ami látszik,
mert nem egy úton jár a szív, s az értelem.
Egyiknek elég a megszabott hely,
a másiknak kevés a végtelen.
- Jöttek azóta már más éjszakák,
amikor új tüzek gyúltak, s égtek
nem a szívemben már, máshol valahol,
és engem mégis megigéztek.
Az érzések foszladoztak bennem,
mint az előttem lobogó lángok,
míg magam is martaléka lettem,
s mint üszkös csontváz úgy menekedtem,
s azt hittem Reád sosem találok.
- Te vártál úgy, mint ahogy régen:
- én sírtam, és újra ígértem.
Óh, ki tudja még hányszor azután?
- Már nem ígérek, csak kérlek;
hogy a régi lánggal égjek!
És segíts kimondani, hogy
nem igaz minden, ami látszik!
Két ember harcol itt belül;
vér az egyik, és lélek a másik.
- S Te, aki a titkok mélyét ismered,
s erős marokkal összetartod
a végtelent, ahová tartozom,
segíts megharcolni e földi harcom,
amíg lelkivé változom!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 20:55:04, péntek
|
| |
| |
Küldj Szentlelket
Hová lett belőlem a régi tűz?
Mért lettem azzá, ami vagyok?
Hol a lánggal égő lobogás?
- Idegen szél kavarja a hamut.
Hol van az érzés nagy-nagy hevülése,
a lázas hullámzás keblem belsején,
csak mint mécs világa pislákol már bennem,
s elfogy lassan, mint a gyertyafény.
Nincs már íze a szónak, mint azelőtt,
a ritmusa nem ér el szívemig,
fülem dobhártyáján kopog, mint dobon,
az is csak úgy, mintha alig verik.
Reménykedtem a jövőben mindig,
s tán' sírtam kicsit ha fájt a múlt,
de lelkemnek nem tört virága,
szirma a földre sose hullt.
Nem hittem volna el sohasem,
hogy pusztába kiáltott szó legyen
az Ige, az örök igazság,
- de most látom, és beteg lett szívem.
Beteg lettem, mert holtak közt élek,
körülfognak, mint kísértetek.
Jaj mindenkiből kiégett a tűz!
De ha van is még, kitől vegyek?
- Könyörögve kérlek irgalmas Isten!
Küldd el hozzánk a Te Lelkedet!
Gyújts világot újra az úton,
és vezesd tovább a Te népedet!
Uram! Nehéz az út.
A tévedések sorsunkat megpecsételik.
Hívő életünk férfikora lejár:
Az őszülő időt már ködök lepik.
Ne hagyj magunkra most,
küldj mindenkinek egy leszámolást!
Égő tüzet a belsejébe,
fájó sebet, nagy, izzó parázst!
Tanítsd meg sírni ezt a népet,
hisz életünk tán' villanásnyi még.
Megtérni igazán, tiszta szívből
az életünk hadd legyen elég.
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 20:37:42, péntek
|
| |
| |
Ég-közelben, föld fölött
Nézd a felhőket az égen!
Ágas-bogas fák között
egy mintha fönn akadt volna
ég-közelben - föld fölött...
Ilyen tavasszal az ember,
ő se tudja, merre jár,
olyan tág lett a határ...
Simogat a déli szél,
napsugárba öltözködő
- az ő szárnyán közeledő -
ünnepnapokról beszél.
Lukátsi Vilma
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 20:30:21, péntek
|
| |
| |
Ezüst vers
Ezüst folyó ezüst hátán
ezüst vízen ezüst bárka,
hold ezüstje hidat renget,
de a kislány azt nem látja,
szempilláján ezüst könnycsepp,
ki nem csordul, le nem gördül,
összekulcsolt két keze közt
emlék-orsó lassan pördül:
ezüst szállal rég befonta
és ezüst lett a koporsó,
befelé hulló könnyektől
tele lett az ezüst korsó...
Árvasága fájó terhét
alig bírja már emelni,
- de jó lenne ezt a terhet
Isten kezébe letenni!
Mély sóhajjal néz az égre,
nem talál szót, nem is bánja,
ezüstfényű csillagok közt
Édesanyja szemét látja.
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 19:16:26, péntek
|
| |
| |
Csilingelés
(Zsuzsikának)
Ki mondja meg,
miért kék az ég,
és milyen messze
van a végtelen?
Gyermek vagyok,
még nem érthetem.
- De tudok mást,
tudok valamit,
s ahhoz képest
a kék végtelen
mintha elférne
a tenyeremen...
Isteni csodát
látott a szemem!
Megmutatta
mennyire szeret,
s milyen hatalmas
mennyei Atyám,
amit Ő akar,
mindent megtehet!
Meghallgatta
könyörgő imám:
csodaként kapott
kis testvéremet
karjában tartja az Édesanyám!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 19:08:03, péntek
|
| |
| |
Búcsúzás
Két kis kezét magasra nyújtotta,
ágaskodott - még nincs hároméves -
virágszirom-tenyerébe fogta
Nagymama sokráncú arcát, s édes
lüktetéssel, ahogy a szív dobban:
"egyik arcod, másik..." - duruzsolta,
"most hajolj le még egy kicsit jobban,
oda is egyet, a homlokodra!"
Aztán elindult a vonathoz gyorsan,
őnélküle az el nem indulhat!
A kerekek mintha azt kattognák:
"meg-csó-kol-ta a Jö-vő a Múl-tat..."
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 11:25:13, péntek
|
| |
| |
Bárányok
Világ mezején szerteszéjjel,
küzdve bozóttal és veszéllyel,
hol völgyön át, hol hegytetőre
halad a nyáj mindig előre.
Mi a juhok, Jézus a Pásztor
- így mondta Ő ezt önmagáról.
Halk szelíd hangon szól, terelget,
ne csábítsanak titkos berkek,
de ha mégis megtörtént, s távol
egyikünk elkószált a nyájtól,
utána megy, keresi, hívja,
hogy nyájának ne legyen híja!
A farkassal Ő küzd meg értünk,
és bekötöz, ha sebből vérzünk.
Eső-verten, naptól égetten,
sebes lábbal, tüske-tépetten,
mindegy: csak bent legyünk a nyájban
Pásztorunk mellett, mindahányan!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 08:31:26, péntek
|
| |
| |
,,De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." 1Timóteus 6,8
Kevés keresztyén ember veszi komolyan ezeket a szavakat, pedig éppúgy valóságosan Isten Igéje, mint a János 3,16. Azt üzeni nekünk, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be ezzel. A ,,ruházat" magában foglalja a fejünk fölött levő tetőt és a felöltendő ruhát. Más szavakkal: legyünk megelégedettek, ha megvannak a legszükségesebb életfeltételeink, és a többit adjuk az Úr ügyére!
A megelégedett embernek van valamije, ami pénzen meg nem vásárolható. E. Stanley Jones mondotta: ,,Mindene megvan annak, aki semmi után nem sóvárog. Noha semmije nincs, övé minden az életben, sőt, övé maga az élet is... Mivel kevéssel is beéri, ezért gazdagabb, mintha dúskálna a földi javakban."
Amikor évtizedekkel ezelőtt Rudyard Kipling a McGill Egyetem végzős hallgatói előtt beszédet mondott, óvta a hallgatóit attól, hogy túlságosan törekedjenek anyagi gazdagságra. ,,Egy napon - mondta - szemtől szembe kerültök majd azzal a Férfiúval, aki számára mindezeknek a dolgoknak semmi jelentősége sincs, és akkor rémülten jöttök rá, hogy milyen szegények vagytok."
,,A keresztyén ember legboldogabb állapota a földön az, ha kevés szükséglete van. Ha valakinek Krisztus él a szívében, a menny van a szeme előtt, és éppen annyi földi áldást élvez, amennyire szüksége van ahhoz, hogy keresztülvigye az életen, akkor a szenvedésnek és a gondoknak kicsiny a céltáblája; az ilyen embernek kevés a veszíteni valója" (William C. Burns, 1815-1868, skót kínai misszionárius, az ifjú Hudson Taylor atyai jóbarátja).
Isten számos hősének volt ismertetőjele a megelégedettség. David Livingstone mondotta: ,,Amim csak van, és minden tulajdonomnak csak annyi legyen az értéke számomra, amennyire Isten országának terjesztését szolgálja". Watchman Nee írja: ,,Semmit nem kívánok önmagamnak; mindent az Úr számára kívánok". Hudson Taylor pedig: ,,Élvezem azt a fényűzést, hogy kevés dolog van birtokomban, amiért aggódnom kellene."
Némelyek a megelégedettség gondolatában a lelki hajtóerő és egészséges becsvágy hiányát látják. Az elégedett embert élősdinek, parazitának tartják. Pedig ez nem az Isten szerint való megelégedettség. Az elégedett keresztyén emberben elég energia van, csakhogy ez a lelki dolgokra irányul, nem az anyagiakra! Az ilyen ember semmiképpen sem élősdi, keményen dolgozik, hogy adhasson azoknak, akik szükséget látnak. Jim Elliot szavai szerint az az elégedett ember, aki a mohó kéz görcsét Istenért föloldotta.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-16 08:27:24, péntek
|
| |
| |
,,Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4,6)
Egyetlen egyház van szerte a nagyvilágban, így annak nincs más evangéliuma, más Szentírása, más keresztsége vagy úrvacsorája, más hite és más lelke, más Krisztusa és Istene, más miatyánkja és más imádsága, nincs más reménysége és más örök élete, mint amivel mi itt, egyházunkban bírunk. Annak püspökei egyenlők a mi püspökeinkkel, lelkipásztorainkkal és prédikátorainkkal, egyik sem ura vagy szolgája a másiknak, mindnyájan egy értelemmel és egy szívvel vannak, és minden, ami az egyház lényege, megegyezik. Kivéve, hogy egy-egy prédikátornak vagy keresztyénnek erősebb hite lehet, mint egy másiknak, más és több ajándékkal bírhat a többieknél. Az egyik jobban ért az írásmagyarázathoz, a másik a kormányzáshoz, az egyik jobban ért a prédikáláshoz, a másik a lelkek megítéléséhez, az egyik jobban tud vigasztalni, a másik jobban ért a nyelveken szóláshoz és így tovább. De ezek az eltérések nem vezetnek az egyházban egyenlőtlenséghez, sem uralkodáshoz. Sőt, nem általuk lesz valaki keresztyén, már ezek előtt keresztyén kell hogy legyen.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
219 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2423
- e Hét: 15997
- e Hónap: 27872
- e Év: 215674
|
|
|
Offline
