|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2019-08-25 13:04:52, vasárnap
|
| |
| |
Böszörményi Zoltán - Az ámulat kútja
Míg a hajnalpír a domb csípőjén tétovázik,
degeszre tömött zsákokat cipel a képzelet,
magányos szőlőkarók között matat a reggel,
cammog az idő,
magában beszél,
megáll,
újra elindul,
megáll,
hallgatózik.
A folyó túlsó partján míg a szél kifújja magát,
Jajdon kertjei felett
füstcsíkokat terel a gondba merült emlékezet.
A görbe hátú látszat árnya átballag az udvaron,
a deszkakerítésnek dől a fény,
morzsákat szór szerteszét.
Titokcserepek közt lépked a lélek,
csodát rügyezik az akarat,
a vézna nyár, mint kinek semmi dolga,
az üres söntés mögött üldögél.
Csendesen ragyog ma a minden,
a tájon meztelenül szalad át a pillanat,
bámulják a kapuk tátott szájjal,
az ámulat kútjába kövek hullnak.
Szilágyi István 80. születésnapjára
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-25 13:00:12, vasárnap
|
| |
| |
Turcsány Péter - Életnyitány (Triptichon)
Könyörtelen, éles, kemény
vídia-kamasz voltam én,
mivé a konok dac tett,
jellemem csupán az lett.
Szememben a szomorúság
volt legősibb fegyverem,
ha visszanézek, a jóság
ült hullámzó lelkemen.
Álltam csak gőgős tévhitek
hamisan ácsolt állványain,
láttam - mögöttük ház, haza
nem nőtt, csak pusztult tovább.
Mi tartott mégis erőt ragyogni
holdfény-kráteres csendben?
Rejtőzkodő némaságban hangok
kockáit rázni kezdtem.
II.
Életem nyitánya,
'hatvanhét,
erdőnyi kiáltásom
hallom még.
Nem szűnhet meg az a
segélyszó,
kórus nélkül is
vezényszó,
féltve tömnék el azt
a zsákot,
mit a szellem lángfoga
kirágott,
de mint palackból hűség
szelleme,
kamaszlélekből ömlött
hű zene.
III.
Ti, idő sodorta
barátaim,
hoztok derűt rám
vasárnapin,
emlékezni tenger-
szemekre,
pillanat-szemcsék közt
szemelgetve:
ragyogó léleknek oly
ruháját,
mit fodrai közt
szépség jár át,
visszatérni az örök
körbe -
hol maga Isten kapott
ölbe!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-25 09:22:36, vasárnap
|
| |
| |
Nemes Nagy Ágnes : Férfi, nő
A férfi
Kiszívtam ép foga közül a nyelvét,
mint csonthéjából gyönge osztrigát.
Körülöleltem csípőjén a földet,
és azt hittem: odaadta magát.
A nő
Fölém hajolt, mint sűrü felhő.
Villódzott, míg a számra lelt.
Forró keze bőrömre simult,
és azt hittem, hogy megölelt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemes Nagy Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-25 09:03:25, vasárnap
|
| |
| |
A szerelem úgy viszonylik a szexushoz, mint a tagolt beszéd a makogáshoz. Jellemző nyavalyás korunkra, hogy míg egyfelől kimondja (főképp csak úgy a levegőbe) a nő egyenjogúsítását, másfelől ezt is nemi regresszióra használja fel. Szerelempárti vagyok. Hogy mi a különbség a szerelem nemisége és a puszta nemiség közt, azt annak, aki nem tudja, úgyis hiába magyaráznám. Ha angyaloknak nyelvén szólnék is, akkor sem értené. Az a különbség, ami a marharépa és a manna, a rossz vers és a jó vers között.
Nemes Nagy Ágnes[
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemes Nagy Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-25 08:59:36, vasárnap
|
| |
| |
Nemes Nagy Ágnes: Kettős világban
Hajam a fűben, a fák kontya fent,
rezegve bomlik szét az alkonyattal.
Nyírség. Homokján érlelve fejem,
bomló bokorként mégis itt marasztal?
Hullámaira illegessem elmém?
Pillantására öltsek nászi inget?
És áradozva termékeny szerelmén,
mint tigrisek, becézzem kölykeinket?
Enyém a táj. Mint majomé a fa,
mint asszonyé (vagy macskáé) a gyermek, -
imádjam testét minden éjszaka?
Az állatok erényein legeljek?
Hazám: a lét - de benne ring a mérték,
mint esti kútban csillagrendszerek,
és arcát is az ég tükrébe mérték
elektronoktól zizzenő erek.
S a kettős, egymást tükröző világban
megindulok, mint földmérő az égen,
s pontos barázdán igazítva lábam,
a nyíri tájat csillagokba lépem.
(Nemes Nagy Ágnes, Budapest, 1922. január 3. - Budapest, 1991. augusztus 23., magyar költő, műfordító, esszéíró.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemes Nagy Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-25 08:40:12, vasárnap
|
| |
| |
Nemes Nagy Ágnes : Madrigál
A gyöngédséget és szeretetet
Ki kellett tőled kényszerítenem,
S mindez mit ér, mit ér nekem,
Ha gyöngédséged és szereteted
Kényszeríteni kellett?
Bonyolult szenvedélyű szóval
- Rémület, harag, szerelem -
Vetettem rád a hurkokat,
Míg bonyolult vágyam betellett,
S nem voltál többé idegen,
S szemed megolvadt, szépszemű,
S láttam, hogy még szeretsz e percben,
Ámde a sodrott hurkokat
Megoldani már többé mégse mertem -
Vajjon tőled ezt érdemeltem?
S mindez mit ér, mit ér nekem?
1949. január 24.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemes Nagy Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
50 db bejegyzés |
| e év: |
634 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 860
- e Hét: 3971
- e Hónap: 7721
- e Év: 76641
|
|
|
Offline
