|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 21:48:04, szombat
|
| |
| |
"A szenvedés fontos szerepet játszik a növekedésünkben. Azok, akik keveset szenvedtek, gyakran felszínesebbek, s nincsenek tisztában erősségeikkel és hiányosságaikkal, naiv elképzeléseik vannak az emberi természetről és az életről, érzékenyek és sérülékenyek. Igaz, a nehézségek nem mélyítik és gazdagítják magától értetődő módon a személyiségünket, ezt mindkét metafora - a kemence és az edzőterem képe is - megerősíti. A kemence tüze elpusztíthat, az edzőteremben súlyos sérülést szenvedhetünk. A régi mondás szerint: 'Ugyanaz a nap olvasztja meg a viaszt és szárítja ki az agyagot.' Ugyanaz a traumatikus élmény az egyik embert tönkreteheti, a másikat megerősítheti és akár boldogabbá is teheti."
- Timothy Keller - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 21:41:34, szombat
|
| |
| |
"Az élet fájdalmas, felség. Aki mást mond, el akar adni valamit."
- A herceg menyasszonya című filmből |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 21:17:50, szombat
|
| |
| |
Kékkeresztes út
Körülöttem a Mátra csendje,
ide hívott a Mesterem,
életem térképe fölé
odahajol Ő is velem,
és így, az Ő szemén keresztül
én is sok mindent másként látok,
...miért volt az én életemben
akkor is áldás - sosem átok, -
ha a szemem el is csábított,
és nem láttam a jelt a fákon,
sőt még olykor el is tévedtem
más tetszetős, hamis ábrákon...
Ha kőbe ütöttem a lábam,
hogy a fájdalom meggörnyesztett,
lábam előtt, a kövön láttam
a jelt, az áldott kék keresztet!
- Jaj, csak sötét ne legyen egyszer,
Uram irgalmazz! - látni kell,
hogy az életünk el ne vesszen,
hogy a Jeltől ne térjen el!
Turisták vagyunk mindahányan,
ezen az úton megértettem.
...körülöttem a Mátra csendje,
és az Isten beszélt a csendben.
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 21:05:37, szombat
|
| |
| |
Kantilena (I.)
Nincs panorámás ablakom,
de a fák lombját láthatom!
És fölöttük az eget:
reggel a fölkelő Napot,
este hunyorgó csillagot,
ezek végtelenek...
Nem nagy a szobám, de fészek,
amióta jól megférek
benne önmagammal is,
ide idegen be nem lép,
aki rám nyit, az mind vendég,
akárhonnan érkezik...
Folytasd!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 20:57:02, szombat
|
| |
| |
Itt és most
Nem tehetünk mást: együtt sírunk
azokkal, akik tudnak sírni.
Kérdőjelekké görbül minden,
erőért esdünk: ki kell bírni!
...a temetői fák zúgása,
kandeláberek lobogása,
sokak elfojtott zokogása,
az érthetetlen mardosása...
Ki kell bírni!
A messze kéklő tiszta égen
felhőpászma ezüst nyílhegye!
- Tudjuk jól, hogy csak repülőgép,
de itt és most annak a jele,
hogy a gyermek csak előre ment!
s ha hinni tudjuk azt,
amit hiszünk,
a könnyeink is fölszáradnak,
hiszen egyszer
mi is ott leszünk!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 20:36:15, szombat
|
| |
| |
Ittam...
Szomjas vagyok!
- Nincs víz a közelben,
s már azt sem tudom mondani:
inni kérek!
Kinek mondjam?
Mindenki elment tőlem.
...valahonnan
szűrődik még köznapi lárma,
gyermeknevetés, vitatkozás,
fékek - vagy fogak - csikorgása...
- Inni kérek!
nyöszörgöm lelkem legmélyének,
ahol zümmög valami ének
az Ő nevéről, Akiben bíztam!
Egyszerre elcsöndesül minden.
Kimondom a Nevét.
Ittam.
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 19:45:16, szombat
|
| |
| |
Élettörténetek: Édes élet Istennel
Martha: Mark, a férjem mozdulatlanul ül a kerekesszékben, már csak a szemét tudja mozgatni, de azt is egyre nehezebben. Tíz éve élünk így.
Egy apró idegrángással kezdődött. Mark negyvennyolc éves volt, a diagnózis egy hónapon belül megszületett: ALS, vagy más néven Lou Gehrig-betegség. Akkor már huszonöt éve voltunk házasok, négy gyermekünk született. Mindig is aktív családi életet éltünk, ezért különösen nehezen viseltük Mark állapotának gyors romlását.
Amikor Mark beteg lett, az elkeseredés sötét vermében találtam magam. Fogalmam sem volt, hogyan élem majd túl a ránk váró megpróbáltatásokat. Arra kértem a barátaimat, imádkozzanak értem, hogy a jövőtől való félelem ne vegye el a ma örömét. Azon töprengtem: Vajon ki vagyok én azon kívül, hogy Mark feleségeként tartanak számon?
Ma már értem, micsoda bálványimádó kérdés ez, s miért voltam annyira kétségbeesve. Elsősorban Markban, a férjemben és gondviselőmben találtam meg az identitásomat, Isten elé helyezve őt az életemben. Máig is rejtély számomra, hogyan keveredtem ki ebből a kétségbeesésből. Nem hallottam, hogy Isten azt mondta volna: ,,Kelj fel!", mégis mintha feltámadtam volna. Az első időkben nem győztük felidézni Markkal az Isten gondoskodásáról szóló bibliai verseket. Kerestük a módját, hogyan szívhatnánk magunkba minél mélyebben Isten szeretetét és hűségét. Igyekeztünk megvetni a lábunkat az igazságban, amit sikerült megértenünk, miközben abból, ami körülvett minket, alig fogtunk fel valamit.
Mark (szemmozgatással irányított számítógépen írva): Fiatalkoromban sportoltam, és utáltam a kispadon ülni. Miután megtudtam a diagnózist, Istenhez kiáltottam: úgy érzem, még sokat tudnék tenni, mégis kiállítanak. Ő pedig azt felelte: Túl régóta ülsz már a kispadon; a meccs még csak most kezdődik. Próbálok abba a gondolatba kapaszkodni, hogy Isten láthatatlanul is végzi a munkáját, s az ő ,,közgazdaságában" megtérül a szenvedés. Ugyanakkor naponta meg kell újulnom hitemben.
,,Krisztus teste" kézzelfogható módon van jelen az életünkben. A barátaink főztek ránk, ajándékot küldtek, segítettek a kerti munkákban, megszervezték a gyerekeink szülinapi buliját, mellettünk álltak. Még tíz év elteltével is sokan támogatnak és vesznek körül szeretetükkel.
Martha: Eleinte rengetegszer éreztem úgy, hogy nem fogom bírni érzelmileg. Például akkor, amikor sírhelyet választottunk Mark számára. A lányaimmal egy egész napot ezzel töltöttünk, szomorúak voltunk, mégis tudtunk nevetni. Mintha Isten megszólított volna: Itt vagyok. Amikor úgy érzed majd, hogy nem bírod, én mindig ott leszek veled. Fontos nap volt ez, megéreztem Isten jelenlétét - s ez az elkövetkezőkhöz is erőt adott.
Mark: Észrevettem, hogy jót tesz, ha fejben keresztyén énekeket és spirituálékat ismételgetek - ugyanis megszólalni már nyolc éve nem tudok. Sok ének szól a szenvedésről, és segít Isten jelenlétét tapasztalnom a fájdalmak közepette. Olyan értékesek ezek a régi énekek! A modern keresztyén dalok meg sem közelítik őket; arra emlékeztetnek, hogy nem ez a világ és nem a gondok jelentik az igazi otthont számunkra. Nemrég megállapították, hogy halálos májbetegségben szenvedek. Olykor úgy érzem, nem igazságos, hogy ennyit kell szenvednem, pedig egyedül Jézus volt az, aki igazságtalanul viselt kínokat. Az, hogy a kereszten függve el kellett szakadnia az Atyától, nem hasonlítható ahhoz, amit nekem kell átélnem. Hogyan is panaszkodhatnék, amikor neki ilyen kozmikus méretű fájdalmat kellett elviselnie? Emlékszem, amikor Tim Kellet mesélt egy halálos betegségben szenvedő emberről, aki azt mondta: a betegsége miatt olyan jó életet kapott Istentől, amit még azért sem cserélne el, hogy néhány évvel tovább élhessen. Úgy érzem, ezt én is elmondhatom magamról.
Martha: A veszteségben értelmet, célt, örömöt, növekedést, teljességet találtunk. Mennyit mulasztottam volna, ha kimarad az életemből ez az időszak! Isten sok ajándékot tartogatott számomra ezen keresztül. Már értem, hogyan keveredhet mély szomorúság végtelen örömmel az ember lelkében. Az élet mélységét és gazdagságát a szenvedés által tapasztaltuk meg. Milyen sokat tanultam, s mennyivel drágább lett számomra Jézus!
Mark és Martha |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 08:23:20, szombat
|
| |
| |
Írás a földön
Hűtlen társa lett az emlékezet:
meglopta az öreg éveket,
csak eszmélő fiatal korából
egy-egy emléknek kegyelmezett.
A szeme is megunta a vártát,
egyre jobban szűkül világa,
nem merül el többé önfeledten
Édesanyám a Bibliába...
Nem maradt benne, csak szeretet
a még fölismert kedvesek iránt,
és mivel ez teljesen kitölti,
ő semmiben sem érez hiányt.
A templomkertben ült a kispadon,
- a toronyárnyék hosszúra nyúlt -
figyelmesen nézett le a földre
önmaga elé.
Lassan alkonyult...
Az ismételt szelíd biztatásra
így válaszolt: -Jó-jó, bemegyek,
pedig mindet még nem olvastam el,
várjátok meg ezt a keveset!
Aztán fölállt, kezünk után nyúlva.
Már estharangszó hullt a csöndre,
és megkongatta a gondolatot,
hogy egyszer
JÉZUS írt a földre!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 08:08:06, szombat
|
| |
| |
Ima közben
Túlcsordul a szívem-lelkem,
ömlenek a szavak,
mint a patak,
összetett kézzel csak
mondom-mondom.
Végül rám szól a Csend:
- ettől nem leszel boldog,
hagyd ezt a monológot!
Ne szoríts semmit a kezedbe,
engedd el, hadd essenek le!
Figyelj!
És amikor már csak a csend beszél,
lelkedet hadd fújja át a szél,
hiszen nem tudod
honnan jő és hová megy...
Engedd át a vezetést fülednek:
"újjá kell születned!";
...újjá kell születned...
...újjá kell születned...
Közben a kedd a szerdába átment.
Kimondhatom az áment!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-03 07:59:20, szombat
|
| |
| |
Harmadik teríték
Az értelem tudja, megérti:
nem történt más,
minden élők útján ez a
végállomás;
a lélek is hálásan érzi:
kilencven év
megduplázott ajándék volt már,
mégis - kevés.
De az a harmadik teríték
- véletlenül -
halálon túli simogatás
szíven belül.
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
219 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1395
- e Hét: 10107
- e Hónap: 21982
- e Év: 209784
|
|
|
Online
