|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2019-09-21 20:15:57, szombat
|
| |
| |
Péter
Én vagyok Péter. Rám ismersz, Uram?
A tűzlelkű, a mindig lobbanó,
akit felgyújtott tekinteted fénye,
és felgyújtott a ki nem mondott szó.
Az ígéretek embere voltam.
Szerettem a hangos, nagy szavakat,
s most a tagadás éjszakáján
csöndben, tanulom a könnyes utakat.
Jöjj közelebb hozzám, Mesterem,
hadd mondjam el a szívem bánatát!
- Nem tudok elmenekülni tőle,
mindig hallom a kakasnak szavát.
Mindig látom a lobogó lángot,
a szertefoszló, égő nyelveket,
mindig hallom a szolgáló hangját
és ahogy megtagadtalak Tégedet.
- Olyan hideg lett ez az éjszaka,
olyan távoliak a csillagok,
olyan keserű ez az árva magány,
Mester! én olyan egyedül vagyok!
Máskor beszélt körülöttem minden,
a levegő Teveled volt tele.
Általad lélegzett a mindenség,
Benned virradt a világ reggele.
- Elveszett a lelkem békessége,
a csend helyett most félelem riaszt.
Jöjj közelebb hozzám Mesterem,
Te ismered a tanítványodat!
Te tudtál mindent, s szóltál jó előre,
hogy a szívem ma éjjel megtagad.
Én elfeledtem, elfeledtem mindent,
s most egyedül tanulom a könnyes utakat.
- Mintha börtön zárna sötéten magába,
szívem cellájában zokog a magány;
egyedül maradtam, Mester, egyedül:
- megtagadtalak ezen az éjszakán!
- Csak egyszer kérdezd meg,
hogy szeretlek-e még,
csak egyetlen egyszer a tagadás után!
Csak egyszer hadd mondjam:
szeretlek, Mester!
S elveszett békém visszatér talán.
- Mester! Hadd mondjam el szívemből,
zokogva:
- Sokat tanultam ezen az éjszakán!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-21 08:14:19, szombat
|
| |
| |
,,Végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." 2Timóteus 4,8
,,...mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." Sok éven át úgy gondoltam, hogy ezek a szavak azokra a hívőkre vonatkoznak, akik örömteli érzelmekkel várják az Úr visszajövetelét. Ezeket megjutalmazza majd az Úr az igazság koszorújával, mert szívük lángolt, valahányszor az elragadtatásukra gondoltak.
Pedig itt bizonyosan többről van szó. Várva várni az Úr megjelenését, azt is jelenti, hogy az Ő visszajövetelének fényében élni, és úgy viselkedni, mintha már ma visszajönne.
Azt jelenti tehát, hogy erkölcsi tisztaságban élni. Mert János is figyelmeztet bennünket: ,,Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta" (1Jn 3,3).
Azt is jelenti, hogy ne bonyolódjunk bele e világ dolgaiba. Teljes szeretetünkkel és vonzalmunkkal forduljunk a mennyei dolgok felé, s ne azokkal törődjünk, amik e földön fontosak (lásd Kol 3,2).
Azt is jelenti, hogy Isten népét szolgáljuk, és adjuk meg neki ,,az eledelt a megfelelő időben" (lásd Mt 24,45). Az Úr különleges áldást ígér azoknak, akik ezzel vannak elfoglalva, amikor Ő visszajön.
Röviden: semmi olyat ne tegyünk, aminek cselekvésénél nem szívesen vennénk, ha az Úr meglepne bennünket. Ne menjünk olyan helyekre, ahol a jelenlétünk szégyent hozna ránk az Ő eljövetelekor. Ne mondjunk semmi megbotránkoztatót, mintha már Ő is jelen lenne.
Ha tudnánk, hogy az Úr Jézus egy héten belül visszatér, mivel töltenénk addig napjainkat? Talán felmondanánk munkahelyünket, fölmennénk egy magas hegy tetejére, és ott egész napunkat imádsággal és bibliaolvasással töltenénk? Vagy pedig sebtében ,,teljes munkaidejű keresztyén szolgálatot" vállalnánk, és éjjel-nappal prédikálnánk és tanítanánk?
Ha már valóban követjük az Urat, és egészen az Ő akarata szerint élünk, akkor legjobb, ha továbbra is azt tesszük, amit eddig tettünk. De ha mind ez ideig csak magunknak éltünk, akkor annak tudása, hogy az Úr rövidesen visszajön, döntő változást kell, hogy előidézzen életünkben.
Nem elég az, hogy néhány kedves gondolatunk legyen az Úr visszajövetelével kapcsolatban. Az igazság koszorúját azoknak tartja fenn az Úr Jézus, akik annyira várják az Ő megjelenését, hogy az igazság az egész életüket átalakítja. Nem elég, ha az Ő visszajövetelének igaz voltát megragadjuk; az kell, hogy ennek igazsága megragadjon minket.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-21 08:08:43, szombat
|
| |
| |
,,Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." (Mt 5,4)
Aki nem a világ fiai közé, hanem a keresztyénekhez akar tartozni, azoknak a sorába is tartozik, akik sóhajtoznak, és elviselik a fájdalmat, hogy meg is vigasztaltassanak. Mert a keresztyének haszna az, hogy, noha a világban csupa szenvedést és nyomorúságot tapasztalnak, végül mégis elérkezik az idő, amikor a világ a legnagyobb biztonságban van, élete csupa örömben, megfordul a kerék, szerencsétlenség szakad rá, és rajta is marad, amelyben el kell vesznie. Ők azonban kiszakíttatnak és megmentetnek, mint Lót Sodomából, miután [környezete] gyalázatosságával szívét hosszú időn át kínozta és gyötörte. Hagyd hát, hogy a világ most nevessen, kedve és szeszélye szerint dáridózzon. És ha neked szomorkodnod kell, és szenvedést hordoznod, és minden nap látnod azt, ami szívedet megkeseríti, türtőztesd magad, és tartsd magad ehhez a mondáshoz, hogy ebben kedvedet leljed, magadat ezzel vigasztald, külsőleg is felüdülj és vidám légy, amennyire csak lehet.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2019. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
214 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1992
- e Hét: 8238
- e Hónap: 37550
- e Év: 225352
|
|
|
Offline
