|
 1/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 206
|
|
|
|
|
|
2019-03-14 10:49:36, csütörtök
|
| |
| |
,,Amikor kisüt a Nap benned, amikor megjön az életkedved, amikor a legnagyobb bajod sem baj - ez mind angyali segítség! Nem ő adja, kívülről, hanem felhozza belőled, mert ismer. És tudja, hogy lelked legmélyén mindig derű van."
/Müller Péter/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-22 07:39:06, szerda
|
| |
| |
"Ha elcsendesülsz, hallhatod lelked legmélyéről a támogató hangot.
Ebben a mondatban van egy kulcsszó: "legmélyén." Ha nem merülsz ugyanis a lelked legmélyére, csak a felszín alatt búvárkodsz, akkor nem azt a hangot hallod, amiről beszélek. Ott még szirénhangok vannak. Félelmek, idegen tanácsok, beléd épült elvárások és szokások, papírszagú igék, gyermekkorodban rögzült parancsok zizegnek benned összevissza. Egyik sem a Te hangod!
A felszín alatt, de még jóval a felszín alól is csak olyan súgásokat hallhatsz, amelyeket érdemes megkérdőjelezni. Néha olyasmire mondja, hogy "Tedd meg!" - amit nem kellene megtenned, és olyasmire, hogy "Ne tedd!" - amit meg kellene tenned.
Néha olyasmi miatt van bűntudatod, ami nem bűn, és nem bánsz meg olyasmit, amit meg kellene bánnod. Így működünk. Mert ritkán kerülünk kapcsolatba lelkünk legmélyével. Ehhez valóban el kell csendesülnünk. Ilyenkor minden elhallgat: a jó és a rossz is, a bánat és az öröm is, a szégyen és a büszkeség is. Ilyenkor a valódi ÉN-ed szól. Aki bölcsebb, mint te, bölcsebb, mint a lelked felszíne, bölcsebb, mint az elméleteid és megszokásaid. Tudja, mi kell neked, és mi nem.
Keresd meg magad, amikor nyugodt óráid vannak. Csendesülj le, és ismerd meg magadat. Hidd el, jó társaságba kerülsz - a legjobb barátodéba. Innentől sohasem leszel egyedül. Mindig veled lesz, súgni és segíteni fog. Ő most is szól hozzád. Csak nem hallod. Fülelj!"
(Müller Péter) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-21 07:58:18, kedd
|
| |
| |
Müller Péter - Szeretetkönyv
A szeretet nem édes dolog.
Nem kellemes, és nem is mindig boldogító.
Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítő.
Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyűlölet.
A valódi szeretet két ember között a létező legnagyobb dráma.
Ahhoz, hogy szeresselek, valakit föl kell áldoznom, de legalábbis el kell némítanom magamban az ellenállását.
El kell jutnom odáig, hogy "elengedjem a fát".
És ahhoz, hogy szeressél, le kell, hogy győzzek benned valakit, aki nem akar szeretni.
Mindketten "fogjuk a fát".
Két görcsös "önmagam".
És most jön egy "véres" kérdés.
Szeretetnek lehet- e nevezni azt, ami nem kölcsönös?
Én szeretlek - de te engem nem szeretsz.
Vagy fordítva: szeretsz, de nem tudom viszonozni.
Ez szeretet?
Sokáig úgy véltem, hogy igen. Osho azt mondta, a szeretet olyan, mint a virág illata: akkor is árad belőle, amikor nem jár arra senki. Ha én szeretek, s ez árad belőlem, mint a virágillat, az már elég, a többi mások ügye. A szeretet: adás, sugárzás, benső állapot...
Nem hiszem!
Ha két ember között, egy családban, egy népben, vagy bárhol a szeretet nem kölcsönös, ott nincs is. Hiába szeret az egyik, akár olyan intenzitással is, mint Jézus Krisztus, ott a szeretet nem tud létrejönni, csakis az üldözés, a gyűlölet és a Golgota.
Hiába szeretlek - ha te nem szeretsz.
Hiába engedem el a fát - ha te nem engeded el.
És hiába leszek önzetlen, hiába jutok el az eszmélés akár isteni szintjére, ahol már átélem, amit te még nem élsz át, hogy "én benned vagyok, s te énbennem" - hiába szeretlek -, ha nem engeded el a fádat, nem történik semmi.
A szeretetben az a legfájdalmasabb, hogy egyedül nem megy. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-30 08:09:22, hétfő
|
| |
| |
"Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel eszköze, tettestársa, megvalósítója. Ha harmóniára hangolod magad, érzed, hogy angyalok vannak körülötted. Nem látod, de érzed! És nem az angyal hangolt magára, hanem te hangolódtál az ő hullámhosszára. Te vagy a vevő - ő csak az adó. És hiába ad, ha te nem veszed. Nem hallod meg, és elsuhan melletted a jó szó, a derű élménye, a jókedv és a bizakodás. Másra hangolódtál, és azt is kapod, amire lelked húrjai rezonálnak. Ez a vonzás törvénye. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmetest, önzés az elvakultságot és mások önzését vonzza magához. Ne engedd, hogy a világ hasson rád, mert rossz az adás. Légy 'antennás ember', aki veszi a láthatatlan világból és a lelked mélyéről szüntelenül áradó jó hatást."
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-30 07:37:58, hétfő
|
| |
| |
"Ott, ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás.
Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha megbántódsz, nem az a kérdésed, hogyan kell megbocsátanod, hanem az, hogy 'Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak?' Ezen a ponton dolgozni kell magadon. 'Jó, hogy bántottak, legalább tudom, hol vagyok gyenge még!'"
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-12 08:18:19, csütörtök
|
| |
| |
"A nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.
Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem."
/Müller Péter/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-16 08:37:10, szombat
|
| |
| |
"Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod. Amire hangolod magad, azt az 'adást' veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be."
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-21 07:41:41, szerda
|
| |
| |
"Minden kapcsolatom akkor romlott meg, amikor valamilyen oknál fogva megszűnt benne a tisztelet. Ha egy kapcsolat eljut idáig, akkor annak valójában vége van. Formálisan tarthat még - lélekben már nem. Ha én valakiben nem érzem a tisztelet hangját, azzal nem is tudok beszélgetni. Ha pedig én nem tudom tisztelni, az azt jelenti, hogy nem is látom őt, azt sem tudom, kihez beszélek. Tisztelet nélkül csak legázolni tudjuk a másikat."
(Müller Péter) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-13 07:30:38, hétfő
|
| |
| |
Megmondom, mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsólódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is - a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig.
S ha nem követjük a statisztikai átlagot, mely szerint manapság a legtöbb párkapcsolatból előbb-utóbb elmenekülünk, akkor egy feleség lát minket fiatalon, érett korunkban, sőt vénemberként is. Végigcsinálja velünk nemcsak az érzékiség vad kalandjait, de azt is, amikor a gondok miatt egyre impotensebbek leszünk; amikor hajnalban becsomagoljuk egy befőttes üvegbe összegyűjtött vizeletünket, hogy leadjuk az urológián. Az asszony ott van amikor kitüntetést kapunk, s ott van, amikor ájultan kitolnak a műtőből fogatlanul, és megmondják neki, hogy innentől kezdve egy beteg emberrel kell leélnie az életét.
Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban - mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is.
Látja, hogy mi van a szavaink mögött. Hogy amiket másoknak mondunk, mennyire hazug.
Mindig ott van, s előbb-utóbb minden kiderül. Nem kell ahhoz politikusnak, vagy művésznek lennünk, hogy egy asszony lássa: a férje nem az, akinek mutatja, vagy képzeli magát.
Lehullott rólunk a maszkunk, még az általa ránk vetített illúzió is: szembesülnie kellett azzal, hogy valójában milyen emberek vagyunk.
Csak ő tudja valóban mit gondolunk az emberekről, hogy mennyi félelem és megvetés van bennünk, amit mások háta mögött mondunk, ő hallja, mert rendszerint neki mondjuk.
Látja, hogy magunkban is hányszor csalódunk.
Látja, mert mindig ott van - és nagyon közel van.
A párkapcsolat égi vonatkozását a fele-ség szavunk jelöli. Vagyis a lelki, szellemi részét mondja ki, egyetlen szóban. Két fél találkozik és újra Egész lesz.
Eggyé válik.
Valaha szétszakadtunk - most újra összeforrunk.
Azok a “magyar" angyalok, akik csodálatos nyelvünket lehozták valaha az ideák világából azt üzenik:
‘Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy.
Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved, és fél tested volt. Ezért élt benned örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innen kezdve már Ember leszel.
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 23:49:17, szombat
|
| |
| |
"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."
(Müller Péter) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 206
|
|
|
|
2019. November
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
56 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 550
- e Hét: 1590
- e Hónap: 4811
- e Év: 30939
|
|
|
Offline
