|
2019-11-13 05:45:40, szerda
|
| |
| |
Minden hónapban ugyanaz a kálvária. Jön a fizetés, a nyugdíj a számlára. Sorban állás az automata előtt, melyből hamarosan elfogy a pénz. Hiába teszi meg az ember a hosszú kilométereket másik automatához, az is üres. Talán másnap sikerül pénzhez jutnia, hogy a piaci zöldségesnél be tudjon vásárolni, meg ahol csak készpénzzel lehet fizetni, akár a vízóra cserénél. Váratlanul jönnek a bérházakba az év elején általában, amikor lejár a vízóra hitelessége, kell tartalékolni rá készpénzt. A kártyával fizetés sincsen mindenütt megoldva.
Első próbálkozás a dohánybolt, vásárolni egy öngyújtót legalább. Az idős, otromba nő megtudva, hogy húszezrest kell felváltani, kiabálni kezd olyan hangon, hogy a dobhártya megreped.
Második út a jegypénztár, ahol már előre kérdezi a pénztáros, reméli, nem húszezres, mert nem tud visszaadni.
Patika következik, ahol a blokkolás után közli a gyógyszertáros, hogy ő nem tud visszaadni, váltsa fel valahol.
Ezek után beesik a közeli talponállóba egy ásványvízért, mert teljesen kiszáradt a szája és felment a vérnyomása. Nincs könyörület, nem váltják fel a pénzt, de fel sem merül a gondolata, hogy adjanak neki egy pohár vizet legalább.
Sokadik próbálkozás után a zöldséges megkegyelmez, igaz, rongyos, agyonhasznált bankókra váltva a nagy terhét a kabaré koldusának, felváltja a húszezrest.
Ez a havonta ismétlődő ámokfutás nagyon igénybe veszi az egészséget.
2019. november 13. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
