2019-11-19 08:45:33, kedd
|
|
|
Múlt - és jelen . . .
Bizony az emberfia ráérő perceiben elmereng
a múlton . Visszasírjuk a filléres kenyeret ,
amelynek még szinte az illatát is érezzük ,
hát az ízéről nem is beszélve . Soha nem
feledem amikor édesanyám kotorászott a
kopott bukszájában, és kiporciózta belőle
a filléreket . Mindig pontosan kiszámította,
hogy mennyit kell fizetnem : pedig de , jó is lett
volna egy ropogós kiflire valót kapni pluszban
kapni tőle . . . esélyem sem volt rá !
Mostanában pedig eluralkodik rajtunk az
elégedetlenség , ez is kéne , az sincs alapon .
Ha netán szórólapokon olvassuk, hogy itt , s
ott olcsóbban megkaphatunk valamit , máris
nyakunkba vesszük az utat , s rohanunk ,
hogy mentsük a forintjainkat , még az sem
zavar bennünket , ha szinte rajta taposunk
a másik embertársunk lábán . Olyanokká
válunk , mint a pásztor nélküli nyáj , mondani
szokták vót megyünk a szélrózsa minden
irányába . Mert bizony azok a féltve őrzött
forintok csak ott mocorognak a zsebünkben ,
s mielőbb túl kell adni rajta . Ugyanakkor
könnyen megeshet velünk , hogy egy fabatkát
sem ér , amire oly nagyon vágytunk . Talmi
csillogásnak gyakran esünk áldozatává , s
ekkor előtérbe helyezzük a múltat , filléres
volt ugyan , de mégis gyakran visszasírjuk . . .
*********
********* Bédné Marika : 2012 . / múltidéző - / ********* - ismétlés **********
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|