|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 18:46:05, kedd
|
| |
| |
"Súlyos bűn a rágalmazás: mások rágalmazásával önmagadnak vagy gyilkosa."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 18:23:40, kedd
|
| |
| |
"Aki készakarva rontja jó hírnevemet, akaratlanul is növeli érdememet."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 18:22:40, kedd
|
| |
| |
"Megmérgezed a barátságot, ha rontod barátod jó nevét."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 18:18:58, kedd
|
| |
| |
"Azt, aki nincs itt, hogyha szavakkal rágni merészeled, méltatlan vagy ide, hagyd el az asztalomat."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 18:17:14, kedd
|
| |
| |
"Aki mást megszól, s aki a megszólót szívesen hallgatja, az ördögöt hordozza nyelvén."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 18:09:08, kedd
|
| |
| |
Várnak reám
Mint szárnyaszegett, költöző madárka,
vergődve tárja ki csonka szárnyait
lelkem, és szállna fájó sebeivel
gyógyírt keresni ott - messze innen el -
hol eltűnni látta szolgatársait.
Saját testem ejtett rabul engem!
Vagy a test, melyben lakom, nem én vagyok?
Ki emlékek útján múltba léphetek;
megkötözötten is szárnyrakelhetek,
- mint szellemvilágban az angyalok -
Azt kérdezem most: micsoda az ember?
Hús, csont és vér, mely romlás felé halad?
Az anyag - tudjuk - nem él önmagában!
Mit keresnék én égi magasságban,
hogyha az ember csak föld és por marad?
Ezer gondnak rabláncai kötnek;
testemet máris piciny férgek rágják;
a holnapomat titkok leple fedte,
de bennem lakik az Istennek lelke -
és ezt a lelket égi honba várják.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-10 17:52:53, kedd
|
| |
| |
Útszélen ültem
Vándorok útján értem idáig...
- Porlepett minden, pedig sokáig
a távolból nézve e kor s e hely,
úgy tűnt fel nekem, mint nyugalomhely,
hol beteljesül, mit a szív remélt
s jutalom vár itt fáradtságimért.
De kimerülten roskadtam össze;
fájó sebekkel s a cél még messze...
Útitársaim közül elesett,
ki más útra tért és ott keresett
megváltást, színes kövekből rakott
cifra utakon, hol mint a vakot,
félrevezette sok csalfa ármány
s vérét szívta ki ezernyi bálvány;
elkápráztatta, szentséget színlelt,
amit ő balgán, istenként tisztelt.
Por száll az útról, vándorok jönnek,
mankókon járva; hullnak a könnyek.
Sebzett lábakkal lassú a léptük;
de nem állnak meg - tudják, hogy értük
Valaki itt járt s előre menve,
vérző vállain, terhüket vitte.
Utánuk nézek - fájó döbbenet:
magamra hagynak itten engemet.
Kissé pihenten, útipodgyászom
megválogatom s földre dobálom
hátráltatásom ezernyi terhét;
mások-okozta, szívtelen sértést.
Aminek hasznát mennyben nem veszem,
magammal én azt tovább nem viszem.
Útszélre ültem, pihenni vágytam
s utamnak célját tisztábban láttam.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2019. December
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
676 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4150
- e Hét: 12862
- e Hónap: 24737
- e Év: 212539
|
|
|
Offline
