|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2020-02-06 08:03:22, csütörtök
|
| |
| |
,,A tengert szárazzá változtatta, a folyón gyalog mentek át: ott örvendeztünk neki" (Zsolt 66,6).
Az egy félelmetes kijelentés, hogy ,,a folyón... át", mert az éppen az a hely, ahol nem várhatnánk semmi mást, csak rettegést, rémületet, gyötrelmet és kiábrándulást. ,,Ám Izráel gyermekei megálltak, és ez történt: ,,ott örvendeztünk neki"!
Körülöttünk hányan élték már át ezt a tapasztalatot? Közülünk kik azok, akik a kiábrándulás és szomorúság között képesek voltak diadalmasan ujjongani, ahogy az izraeliták tették?
Mennyire közel van hozzánk Isten az Ő ígéretei alapján, és ezek az ígéretek milyen tündöklően sugároznak ránk! Sajnos, a virágzás idején elveszítjük ragyogásuk látványát. Útközben a déli nap elrejti előlünk a csillagok fényét, és az Ő ígéretei észrevehetetlenekké válnak. Amikor azonban leszáll az éjszaka - a szomorúság mély és sötét éjszakája -, csillagok seregei kezdenek ragyogni, magukkal hozva Isten áldott reményének és vigaszának ígéreteit az Ő Igéje alapján.
Mint ahogy Jákób tapasztalta a Jabbóknál, egyszer csak, amint a nap leszáll, odajön hozzánk az Úr angyala, küzd velünk, és mi győzedelmeskedhetünk. Az is ,,este" (2Móz 30,8) történt, hogy Áron föltette a mécseseket a szenthelyen. Gyakran a baj éjszakáin gyújtják meg a hívők ragyogó lámpáit.
A magányosság és száműzetés egyik sötét ideje alatt történt, hogy János az ő Megváltójának dicsőséges látomását megkapta. Közülünk sokan vannak ,,Patmosz" szigetükön, ami visszaidézi Isten átható jelenlétének legragyogóbb emlékeit, a felemelő irgalmat és szeretetet a magányosság és szomorúság ellenére.
Manapság milyen sok zarándok, aki átkel a földi szenvedés Vörös-tengerén és Jordán folyóján, majd visszatekint az örökkévalóságból, beteljesedve Isten nagy jóságának emlékeivel, ezt mondja: ,,Gyalog keltünk át a vizeken." És mégis, ezekben a sötét tapasztalatokban, amikor hullámok zúgtak körülöttünk, megálltunk és így szóltunk: ,,Örvendezzünk benne!" (J. R. Macduff)
,,Ott majd visszaadom neki szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd... énekel" (Hós 2,14).
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-06 07:35:13, csütörtök
|
| |
| |
Emberekhez viszonyítva I.
,,Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld... olyan volt az, mint az Úr kertje... Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának... és egészen Sodomáig sátorozott." (1Móz 13,10-12)
Nagy befolyással vannak ránk azok, akik ifjú korunkban tanítottak minket. Még most is hallom egyik tanítónőmet, amint mondja: ,,Abrám idős volt, Lót meg fiatal. Lótnak kellett volna kérnie Abrámot, hogy előbb ő válasszon. De Lót kapzsi volt, Abrám pedig szerény." Így tanított meg bennünket arra, hogy ne mi vegyünk ki először süteményt a tálcáról.
Lehet, hogy kedves dolog volt ez tőle, nekünk meg hasznos, de az így elmondott történet nem ütötte meg a bibliai színvonalat.
Mi mindig emberekhez viszonyítjuk az embereket. Ez az egyetlen mérce, amit ismerünk, önző vagy nemes lelkű, gazdag vagy szegény. Csakhogy ezt a játékot bármelyik moralista (erkölcscsősz) játszhatja.
A Biblia az embert mindig az elsődleges, ti. az Istenhez való viszonya szempontjából nézi. Tetteinket és döntéseinket ama félelmetesen lenyűgöző háttérhez, Istenhez kell mérnünk. Ha valaki megtudott már valamit a bibliai mércéről, egyre kevésbé meri használni a sajátját.
Lótnak alapjában véve nincs rossz neve a Bibliában. Az ,,igaz" nevet kapta, aki lelkileg gyötrődött Sodoma bűneinek láttán (2Pt 2,7-8). De ebben a számára döntő órában Lót nem élt Istennel. A Jordán völgye iránti vágya minden más megfontolásnál hatalmasabbnak bizonyult.
Más emberekhez viszonyítva Lót egészen helyesen cselekedett. Ilyen alkalom az életben csak egyszer kínálkozik. Vannak emberek, akiknek erről megvan a saját filozófiájuk. Azt mondják, hogy az alkalom csak egyszer kopogtat az ajtón, és ha megragadod a pillanat kínálta lehetőséget, mindenki egyetért veled, hogy helyesen cselekedtél. Így jutott el oly sok ember oda, ahol most van. Szemüket elvakította a ,,Jordán völgye" vagy valamelyik másik ingatlan. Most csak imádkozni tudunk Istenhez, hogy ne hagyja őket aludni éjjel, hogy hánykolódjanak, forgolódjanak, és felszedjék a sátorfájukat, mielőtt Sodoma elkezd égni.
Napi gondolat
Valld meg Istennek, mi az, ami megkísért, hogy saját szükségeidre gondolj először, s így megfeledkezz az Istennel való kapcsolatodról.
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
184 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1619
- e Hét: 10331
- e Hónap: 22206
- e Év: 210008
|
|
|
Offline
