|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
|
|
2024-04-02 21:15:17, kedd
|
| |
| |
AZ ÁRULÁSRA NINCS BOCSÁNAT
2024-03-29 Jurák Kata
Árulás.
Az egyik leggyűlöletesebb, legmegvetettebb dolog. Árulók mindig vannak. Az árulókat mindig felhasználják, mindig eldobják, mindig lenézik. Az árulásra nincs bocsánat, és azt, aki bármilyen érdekből ezt megteszi, ki kell törölnöd az életedből. Düh, harag és indulat nélkül közöld vele, hogy mostantól megszűnt létezni. Érezni fogja a szavaid súlyát még akkor is, ha látszólag mosolyog...mert azt még nem fogja fel, csak sejti, hogy az árulással a saját halálos ítéletét írta alá.
A Nagypéntek a keresztény hit szerint Jézus Krisztus kereszthalálának napja, amikor Jézus Krisztus elárulásáról és kivégzéséről emlékeznek meg, beleértve a hűtlen apostol, Júdás árulását is. Júdás története egyrészt lerágott csont: “árulkodó Júdás". Túl sok mondanivaló nincs a kérdésről. Másrészt azonban Júdás egy nagy talány. Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének! Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen - nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről -, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön. A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás főpap házában ülésezett. A tanács tagjai - főpapok, írástudók és a nép vénei - arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár feltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.) Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: ,,Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Harminc ezüstért kész volt Jézust a kezükbe adni.
Júdás és árulása a gondolkodó embernek gyakran vet fel kérdéseket. Egyrészt értetlenség van bennünk, másrészt valami szeretné az emberben újra és újra felmenteni Júdást... van abban valami nehezen befogadható, hogy egy ember neve azonossá lett az ,,áruló" szóval. Az esemény, amelyben Júdás pénzért cserébe elárulta Jézus Krisztust a főpapoknak és farizeusoknak, az egyik legismertebb és legmegosztóbb történet a kereszténységben. Júdás, aki a tizenkét apostol közé tartozott, ezzel a tettével végül Jézus elfogását és keresztre feszítését segítette elő.
Ez a történet sokak számára példázat a hűtlenségről, az árulásról és az emberi gyarlóságról. Megmutatja, hogy még a legközelebb álló emberek is képesek lehetnek árulásra és hűtlenségre, és hogy ezeknek a tetteknek súlyos következményei lehetnek. Júdás árulása örökre beírta nevét a történelembe a hűtlenség szinonimájaként.
Persze felmerül kérdésként, mi van, ha Júdás nem árulja el Jézust, hogyan történt volna meg halála, amely - az evangéliumok szerint - Isten akarata volt? Ha Jézusnak meg kellett halnia, valakinek el kellett árulnia. Ez esetben hogyan értsük az áruló felelősségét, hiszen általa valósulhatott meg a megváltás nagy terve? A probléma, amellyel itt találkozunk, Isten mindenhatóságának és az ember felelősségének a nagy kérdése. Így jelenik meg: ha Isten akarata valósul meg mindenben, ami a világban történik, az ember nem felelős semmiért sem; lényegében csak bábu. Ha pedig az ember döntései meghatározzák a világ életét, menetét, hogyan érthetjük, hogy Isten mindenható szuverén Isten, és minden által az ő akarata valósul meg? Júdás csak bábu, és Isten eleve őt választotta a rosszra? Vagy Jézus elbukott, mert egy ember árulása megváltoztatta a dolgok menetét? Lássuk meg, hogy éppen Jézus szavai mutatnak rá arra, hogy ez a dilemma hamis: ,,Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." Igen, Jézusnak meg kellett halnia, de ez Júdást nem menti fel, felelősségét nem csökkenti. Visszafordulhatott volna Júdás, dönthetett volna másként, mint hogy elárulja Jézust? Igen! János evangélista leírja, hogy Jézus egy falatot ad Júdásnak, akiről tudja, hogy mire készül (Jn 13,26). Ez a barátság és szeretet gesztusa, ami - több kommentár szerint - az utolsó lehetőség felkínálása Júdásnak arra, hogy forduljon vissza az árulás útjáról. Júdás azonban a sötétséget választja...
Júdás árulása tanulságos történet arról, hogy még a legközelebb állók is képesek lehetnek hűtlenségre és árulásra. Az esemény emlékeztet minket arra, hogy fontos a hűség és az odaadás, valamint az erkölcsi értékek és az igazságosság fontosságára.
Az Újszövetség tanúsága szerint virágvasárnapkor, de még mennybemenetele előtt is (ApCsel 1,6) a tanítványok Jézust politikai messiásként látták. Ha Júdás valóban szabadságharcos volt, érthető, miért csatlakozott a politikai messiásnak hitt Mester tanítványi köréhez. Bevonulását követően talán azt várta Júdás, hogy Jézus egy felkelést szervez, a lázadók élére áll, és visszaállítják az áhított független királyságot. Azonban ha megértette, hogy Jézusnak más tervei vannak, ő nem fegyverrel hirdet szabadságot, nagyot csalódhatott. De még nem volt semmi veszve. Jézust a nép messiásnak hiszi: ha a rómaiak kivégzik, az kellő felháborodást vált ki a nép körében, aki elveszítve egy újabb szeretett prófétáját talán fellázad. Ilyen megfontolásból árulhatja el őt Júdás, aki azt akarja, hogy Krisztus azzá a messiássá legyen mégis, akivé szerinte és a zélóták szerint válnia kell. Mindegy, mit is akart Jézus, halálával hozzájárulhat a szabadság kivívásához. Júdás tragédiája ott bontakozik ki, hogy saját elképzelései szerint fel akarja használni Jézust. Ő nem olyan messiás, de a halála által még olyanná lehet a nép számára. Ez indíthatta Júdást, hogy kiszolgáltassa Mesterét a főpapoknak és az írástudóknak. Ebben pedig egy olyan mintázat figyelhető meg, ami azóta is kísért bennünket. Ha nem engedjük Jézusnak, hogy az legyen, aki, hanem csak egy bizonyos szerepet osztunk neki, ott ismét élettelen lesz az a Jézus, akit annyira ünnepeltünk. Az igazi Jézust feláldozzuk és kiszolgáltatjuk elképzeléseinknek, hogy az életünk úgy működjön, ahogy mi akarjuk.
Ez a gondolkodásmód a társadalom szintjén is jelen van: az egyház foglalkozzon csak a szegényekkel, legyen a szociális háttér biztosítója, de ne szóljon bele normatív módon a közélet alakításába. Vagy ha igen, csak úgy tegye, ahogy azt a lobbisták, a trendek képviselői, az influenszerek, vagy akár egy politikai rendszer akarja: csak azt és úgy mondja, ahogy az a XXI. században elfogadható. Ezek a kompromisszumok mind egyéni és mind közösségi szinten azok a júdáscsókok, amelyek Jézust újra és újra megfeszítik.
Az árulásra nincs mentség. Bár néha előfordulhat, hogy valaki kísértésbe kerül, vagy rossz döntést hoz, az árulás soha nem fogadható el. Az árulás általában önzőségből, a hatalomvágyból vagy a saját érdekekből fakad. Azonban fontos megérteni, hogy az árulás mindig káros és következményekkel jár. Mert bár az árulást az emberek szerethetik, az árulókat mindig megvetik.
Szerintem az egyik lehető legnagyobb ütés, amit tudsz mérni egy másik emberen, az az, ha visszaélsz a bizalmával. Ez olyan érzés, mintha kést döfnél a szívébe. Azt hiszem, a “különösen kegyetlen módon elkövetett emberölést" leginkább arra lehetne érteni, amikor nem csupán visszaélsz a másik bizalmával, hanem cserben is hagyod, amikor szüksége lenne rád. Mert a bizalomvesztésből még csak a földre csuklik a másik, de ha otthagyod, hogy elvérezzen... szerintem az az igazi lélekgyilkosság.
Az árulás okozta sebek gyógyítása hosszú és fájdalmas folyamat lehet. A bizalom helyreállítása időbe telik, és egyes esetekben lehet, hogy soha nem lesz teljesen megoldva. Az őszinteség, a lojalitás és a megbízhatóság mindannyiunkban fontos jellemvonások, amelyek segítenek megóvni és erősíteni a kapcsolatainkat. Az árulás mindig több kárt okoz, mint hasznot hoz, és soha nem éri meg azt a rövid távú előnyt, amit azzal elérhetünk. Az igazság és az erkölcs mindig győzedelmeskedik az árulással szemben.
Júdás árulása több, mint egy bibliai narratíva; az emberi lélek sötét oldalainak és a bűn és megváltás örök ciklusának mélyreható elemzése. Ez a történet arra ösztönöz bennünket, hogy szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, döntéseink következményeivel.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Júdás nem bírta elhordozni az árulás terhét és inkább a halált választotta. Vajon megérte elárulni az övéit...? Vajon mit érzett, amikor felismerte, milyen fájdalmat okozott annak, aki a legjobban szerette őt? Nyilván szétfeszítette a bűntudat, de már nem volt visszaút. És talán ez az a momentum, amit érdemes megragadni Júdás tragédiájából: még ha elsőként hasznot is remélsz abból, hogy azokat árulod el, akik szeretnek, akik közül valónak mondtad magad hosszú évekig... az öröm, amit a 30 ezüstpénz okoz számodra, hamar elillan és örökre megpecsételi a sorsod.
Link
Júdás - gondolatok Jézus elárulásának margójára
Link
Az áruló Júdás csókja
Krisztus 12 tanítványa közül az egyik, iskarióti Júdás csókja a Getsemáné kertben Jézus beazonosítására szolgált. Kajafás főpap 30 ezüstöt fizetett a tanítványnak, hogy egy csókkal árulja el mesterét az utolsó vacsorát követően. Ezután Jézust elfogták, megkínozták, halálra ítélték, végül keresztre feszítették. Isten a fia halálát - mint tökéletes áldozatot - használta arra, hogy megszabadítsa a világot bűneitől - így született meg a kereszténység.
,,Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" (Lk 22,47-48) A történet szerint Júdás az árulása után megbánta bűnét, s vissza akarta adni a kapott pénzt. Ám a főpapok elzavarták, ő pedig bánatában öngyilkosságot követett el.
Tényleg ezért árulta el Júdás Jézust? - érdekes szakértői vélemények
Link
Miért pont Júdás volt az áruló? - Videó
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-29 21:31:01, péntek
|
| |
| |
BÉKÉS, BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!/
Nagyhét van, húsvét a keresztény kultúrkör legnagyobb ünnepe. Húsvétkor a keresztények Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek. Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, Nagypéntek a keresztre feszítésről, Húsvétvasárnap pedig a feltámadás ünnepéről szól. A Biblia szerint Jézust Nagypénteken feszítették keresztre, harmadnapra pedig feltámadt.
Itt a tavasz, ahogy hosszabbodnak a nappalok, új életre kel a természet, mi magunk is igyekszünk megújulni. Ez a testi-lelki megújulás a természet örök rendjének évezredes harmóniáját szimbolizálja. A természet ébredése bennünket is munkára hív, új erővel tekintünk feladataink elé, az új élet lehetőségét ünnepeljük, még akkor is, ha korlátok közé szorított lesz ez a húsvétunk is.Mert a szomszédunkban már több mint 2 éve háború van, válság van, drága az élet.
Teremtő feltámadása pedig az ehhez szükséges lelki erőt, hitet kínálja mindannyiunknak. Húsvét ünnepén újra szorosabbá fonódnak a családi kötelékek, megerősítést nyernek a bennünket összefűző baráti szálak. Hiszem, hogy ezek a napok, az ünnep pillanatai mindnyájunk számára elhozzák a feltámadás, a gyógyulás, a megújulás örök üzenetét.
Bízom benne, hogy mielőbb győzni fog a józan ész és rövidesen vége lesz a háborúnak!
Hozzon az ünnep számunkra békét, áldást,egészséget, szeretetet. Isten óvja kis hazánkat és vigyázzon ránk.
Szeretetteljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket Húsvéti oldalamon. Bízom benne, hogy elnyeri tetszéseteket.
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL.!
Boldog, áldott szép Húsvétot!
HÚSVÉTI IDÉZETEK
Vicces, vallásos szép húsvéti idézetek magyar és külföldi híres emberektől, íróktól, költőktől
A húsvét a legnagyobb mélységeket és legnagyobb magasságokat megélő ünnepünk.
Jókai Anna: Jókai Anna: Perc-emberkék dáridója A bárány és a farkasbőr c. fejezet
A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait... Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.
Ady Endre: Nagypéntek - Nagyváradi Napló, 1902. március 28.
A húsvét hangulata úgy közeleg e napokban, mint egy szép fehér madár árnyéka, szállongva halad a folyó tükrében. Napról napra újabb kalendáriumi érzések révedeznek föl az emberi lelkekben, mert a naptár legnagyobb hangulatcsináló.
Krúdy Gyula: Régi pesti históriák Asszonyom c. novella
A húsvéti tojás azt jelképezi, hogy képesek vagyunk kitörni a kemény, védőhéjból. ami azt jelképezi, amivel körülvettük magunkat.
Siobhan Shaw
A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
Antonia Fraser: Langyos bűnbánat
A Nagycsütörtök szeretetét, a
A Nagypéntek erejét
A Nagyszombat csendjét
A Húsvétvasárnap örömét
adja meg Isten mindenkinek a nagyvilágon.
Az első húsvét megtanította nekünk: az élet soha nem ér véget, a szeretet soha nem hal meg.
Kate Mc Gaham
Ami a tavasz a természetben, az a húsvét a lelkekben; ünnepe annak az ébredő s kikéredzkedő életnek.
Prohászka Ottokár: Új elmélkedések
Anyám mindig azt mondta, hogy a (...) húsvét később van, mert így olcsóbban meg tudta venni hozzá a dolgokat.
Angol nyelven: "My mom used to say that (...) Easter was later because then you get stuff cheaper."
Amy Sedaris 1961. március 29. - amerikai színésznő és írónő
Azon a vasárnap ujjongtak a pálmák,
mert a megváltásnak messiási álmát
valósulva látta Jeruzsálem népe;
jött Jézus ... lepleket dobtak le elébe,
s lengettek fölötte büszke pálmaágat,
azon a vasárnap...
/Kunszery Gyula: HÚSVÉTI FÁK/
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
Juhász Gyula: Húsvétra c. vers
,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.
János 11:25-26
Szent István Társulati Biblia János evangéliuma 11. fejezet
Feltámadásunk édes ünnepe
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Feltámadt Megváltód, örvendj Isten, népe.
Üdvödnek bölcsője, a sziklasír mélye.
Nincs már a halálnak, fölötted hatalma,
szebb új ország vár rád, a fény birodalma!
Pecznyík Pál: Húsvéti örömhír! - 2015.
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
Benedek Elek: Húsvéti ének c. vers
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.
Lőrinc Pál: Három füles
Hímes tojás,
bársony barka,
aprócska a
nyuszi farka,
(...)
ám ez cseppet
sem zavarja,
hogy aprócska
az ő farka,
de a füle
hosszú ám,
szép húsvétot
kis komám!
Devecsery László: Csali vers c. vers
Hiszem, hogy úgy húsvét táján
Lejön majd az Isten hozzánk
És feltámad dicső fényben
Meseország. - Magyarország.
Móra László: Meseország c. vers
Húsvét
A mosoly, az életöröm és a szeretet megszületése.
A barátság feltámadása és az akarat, hogy boldogok legyünk.
Húsvét a remény, a megújulás és az új élet szimbóluma.
Janine di Giovanni
Húsvét azt mutatja, hogy az igazságot egy sírba lehet tenni, de nem marad ott.
Clarence W. Hall
Húsvét fényes napján
fohászt rebeg ajkunk,
Jézus Krisztus előtt
fejet, térdet hajtunk.
Győzelmét hirdetjük
földünk minden táján,
Megnyílt sziklasírja
Húsvét éjszakáján!...
Pecznyík Pál: HÚSVÉTI FOHÁSZ
Húsvét legnagyobb ajándéka a remény.
Basil C. Hume
Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének
Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Krisztus békessége
uralkodjék bennünk,
minden újabb napra
békességgel keljünk,
békességet vigyünk
amerre csak járunk!
Békére szomjazik
békétlen világunk.
Pecznyík Pál: KRISZTUS BÉKESSÉGE
Kolossé 3,15
Mi vagyunk a nyuszikák,
Rajtunk gyönyör uszik át,
Ma fog a húsvét lefolyni,
Ma fogunk, ma fogunk
Piros tojásokat tojni.
Tóth Árpád: Húsvéti apoteózis c. vers
Mily szent, édes és erős öröm tölti el az embert húsvétkor! Ez az a győzelmes megnyugvás a nagy csata után; ez az a mindent átkaroló s kiengesztelő szeretet a hősies áldozat után s a belőle fakadó édes béke.
Prohászka Ottokár: Új elmélkedések
Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a húsvét is közeleg.
Devecsery László: Húsvéti hímes c. vers
Nekünk, magyaroknak aztán tényleg van valódi, hamisítatlan jeges vizes kihívásunk, úgy hívják, hogy Hollókői Húsvét.
Kocsis Noémi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-24 20:30:29, vasárnap
|
| |
| |
VIRÁGVASÁRNAP: AZ ÉLET ÉS A REMÉNYSÉG GYŐZELME
MÁIG ÉLŐ SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK
Jókai Anna: VIRÁGVASÁRNAP ALKONYÁN
Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
Vacsorál.
A Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A ,,feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.
Hamar István: VIRÁGVASÁRNAP
Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél ekképpen:
,,Örülj, Sion, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!''
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem"
Kunszery Gyula: HÚSVÉTI FÁK
Azon a vasárnap ujjongtak a pálmák,
mert a megváltásnak messiási álmát
valósulva látta Jeruzsálem népe;
jött Jézus ... lepleket dobtak le elébe,
s lengettek fölötte büszke pálmaágat,
azon a vasárnap.
Akkor, csütörtökön a szelíd olajfák
karcsú ágaikat lankadtan lehajták,
mert a Getsemane-kertben gyötrelemmel
vért verejtékezett egy magános ember,
vére szétfolyott a fekete rögökön,
akkor csütörtökön.
Azon a pénteken szomorú szél susog,
búsan hajladoztak bánatos cédrusok,
mert fönn a Golgotán cédrusfából ácsolt
kereszten függött egy véresre korbácsolt,
meggyötört, megkínzott kihűlt, sápadt tetem,
azon a pénteken.
S a másik vasárnap úgy pirkadat tájba'
kivirult a világ valamennyi fája,
északi fenyőktől délszaki pálmákig
mind üdén kizöldel, lombot hajt, virágzik,
mert halottaiból Jézus ím feltámadt
ezen a vasárnap!
Schvalm Rózsa: VIRÁGVASÁRNAP
Friss illattal árad új tavasz varázsa,
integetnek virágzó fák, feslő barka ága.
Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,
szamárcsikón érkezik a remény Messiása.
Fogadja Őt a nép örömujjongással,
benne megmentőjét, a hős szabadítót látja.
Köszönti virággal, letört barkaággal,
elé ruháit szórva, és Hozsannát kiáltva.
De félreértést rejt az ünnepi lárma,
nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.
Az ÚR elfogadja: ez ünnep Királya,
ám szemébe könnyeket csal a bús jövő árnya.
A ma embere, ó, Uram, bár jól látna,
ismerné fel benned, Te vagy mindenek Királya!
Hogy a szeretetnek fennkölt rajongása
többé soha ne hulljon sötét, fekete gyászba.
Bár gonosz indulat szögezett a fára,
a keresztedről mégis árad irgalmad árja.
Szeretettel ölel fájdalma s drámája,
értünk, bűneink miatt drága véred hullása.
2011.
Virágvasárnap a nagyhét ünnepélyes megnyitása
Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti virágvasárnap. A szamárháton Jeruzsálembe érkező prófétát ujjongó tömeg fogadta, és - a zsidó hagyomány szerint - az életet, reménységet, győzelmet szimbolizáló pálmafa-ágakkal integettek neki.
Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.
A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: ,,Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" (Mt 21, 8).
A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: ,,Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.
A diadalmas jeruzsálemi bevonulásra történő megemlékezés hamarosan a keresztény liturgia része lett, előbb Konstantinápolyban, majd ezt követően Rómában is hagyománnyá vált a pálmavasárnap megünneplése.
A kereszténység terjedésével, a mérsékelt égövi és az északi országokban - ahol az éghajlati viszonyok miatt nem honos a pálma - a pálmaágakat tiszafa-, lucfenyő-, puszpáng ágakkal, barkavesszővel, később pedig megszentelt virágokkal váltották fel, és az ünnep elnevezése a pálma- helyett virágvasárnap lett.
Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete.
Mikor van virágvasárnap?
Az idén március 28-ra esik virágvasárnap, a keresztény húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kezdete. A húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap.
Virágvasárnap elnevezése
A római katolikus egyház elnevezése szerint ,,Dominica palmarum“, azaz pálmavasárnap.
A 6. századtól kezdve ekkor körmeneteket tartottak, ahol a pálma az időjárási viszontagságok mellett a különféle varázslatoktól is megvédett. A pálmaszentelés pedig a 7.századi bobbiói misekönyvből ismert. Tájainkon ezt a szentelt pálmát helyettesíti a barkavesző.
Virágvasárnapi népszokások, hiedelmek
Virágvasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik, többek között
Barkaszentelés
a barkaszentelés, amely elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól és tűztől, veteményesébe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint.
A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.
Sokfelé élt az a hiedelem, hogy szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor elszaporodnak a legyek és a bolhák, a tojásból nem kelne ki a csirke, valamint egyéb rontásokat hozhat a házra.
Másutt, pl. a zempléni falvakban azonban beviszik a szobába és a szentkép vagy a gerenda alatt tartják. Az ágakat a következő évig őrzik, majd tűzbe vetik, vagy a templomba viszik, hogy azután hamvadószerdán ennek hamujával hamvazkodjanak.
A hamvazószerda a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húshagyókedd után következő szerda.
A barkának egy év elteltével ismét jelentősége lesz, hiszen a pap ennek hamvaival jelöli meg majd hamvazószerdakor a hívek homlokát.
A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak.
Medvesalján, Egyházasbáston a gazdasszony megszámolja, mert úgy hiszi, ahány szem van rajta, annyi kislibája lesz a tavaszon.
Péterfalván rontás ellen szentelt barkával füstölték meg az ólak belsejét. Sándorfalván, Szeged környékén sertésvész ellen szentelt barkát tettek az ólküszöb alá.
A barkavesszőt a földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották, letűzték a kert földjébe, hogy elűzze onnan a férgeket.
Úgy tartották, a szentelt barka, amit a hívek a szentmise után hazavittek, gyomorégés és torokfájás ellen is kitűnő.
Gömörben a szentelt barkát a dögvész ellen használták, máshol a lovaknak adták, hogy jól menjenek. Nógrádban az eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a tűzvésztől.
Szegeden ezzel szemben az volt a szokás, hogy az emberek megettek egy-egy szemet belőle hideglelés ellen.
A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték, és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére.
Virágvasárnap különleges néphagyománya a kiszehajtás és a villőzés, amely a palócoknál volt szokás.
Kiszehajtás
A kiszehajtás, kiszejárás, kiszehordás virágvasárnapi leányszokás a magyar nyelvterület egy részén.
A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek.
A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették, vagy elégettek.
kiszehajtás
A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
A szokás kapcsolata a lányok férjhezmenetelével
A kiszehajtást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek:
aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég.
Ipolybalogon a néphit szerint a lányok arról a faluvégről mentek előbb férjhez, amerről a kiszét hajtani kezdték. Az Ipoly menti településeken a kiszebábut a folyó közepéig próbálták meg bedobni, nehogy a rakoncátlan gyerekek ki tudják halászni, és visszavinni a faluba, mert akkor a nagylányok nem mentek volna férjhez.
Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik.
Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak. Ahol folyóvíz nem volt, elégették.
Villőzés
A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A villőzés jellegzetes virágvasárnapi leányszokás Zoboralján.
A zoboralji magyar falvakban virágvasárnap a kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták, olykor kifújt tojásokkal díszítették. A villőfa mérete szinte falvanként változott.
Énekük végeztével a gazdasszony tojást adott nekik, majd letört egy kis gallyat az ágról és "Mind menjetek férjhez!" szavakkal megveregette a lányokat.
A villő szót, egyrészt a szláv vila, vily 'tündér, tündérek' másrészt a latin eredetű villus 'lomb' szóval hozza kapcsolatba a kutatás.
A kesztölci szlovák lányok virágvasárnap somfaágat vittek, s arra sárga virágokból font koszorúcskákat aggattak, ezekből minden háznál hagytak egyet-egyet. A gazdasszony ezen a koszorún a kislibákat bújtatta át, hogy megmaradjanak.
Zsérén a villőről tört le a gazdasszony egy kis ágat, s amikor először hajtotta ki a kislibákat, ezzel a kis ággal megveregette őket, hogy egészségesek legyenek.
Volt, ahol a két szokás, a kiszehajtás és a villőzés - a kisze kivitele és a villő behozatala - összekapcsolódott, ott feltehetően a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezi.
A húsvétot megelőző virághéten vetették hagyományosan a virágmagokat.
A környező szláv nyelvekben és a románban is a virágokról nevezik el ezt a napot. A népszokás szerint ekkor kell elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek.
A néphagyományban virágvasárnap tilos a munka, főként a mulatság.
A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot.
dőjóslás is kapcsolódik virágvasárnaphoz
A többi jeles naphoz hasonlóan virágvasárnaphoz is kapcsolódik időjárás-jóslás.
A népi megfigyelés szerint 40 napig olyan idő lesz, mint virágvasárnapkor.
A népi megfigyelések szerint a virágvasárnapi szép idő hasznos a gyümölcsfáknak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-27 21:00:20, szombat
|
| |
| |
ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDÖT! . . . . . 
Pünkösd a húsvét utáni 50. napon kezdődik. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele utána Szentlélek leszállt az apostolokra. A pünkösdölés ősidők óta a tavasz ünnepe. Pünkösd az egyház születésnapja is.
A Pünkösd arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus ígéretei beteljesültek. Akik Jézust szeretik, ajándékba kapják a Szentlelket! Nem lankadnak meg az imádkozásban. Betöltekeznek Szentlélekkel! Tovább adják azt, amit Jézussal átéltek!
Pünkösd
Link
Jeles napok - Pünkösd
Link
Piros pünkösd napján imádkoztam érted - Kalmár Pál
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-04-08 22:00:11, szombat
|
| |
| |
HÚSVÉTI TÖRTÉNETEK, MESÉK 
Bars Sári: HÍMES TOJÁS
Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.
Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel. 
Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.
Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.
Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.
Bartos Erika: A HÍMES TOJÁSOK (BOGYÓ ÉS BABÓCA)
Elérkezett a húsvét. A tulipánok már mind kinyíltak, a rét virágba borult. Pihe, a lepkelány, Lili, a rózsabogár, Ugri, a szöcskelány, és Szellő, a szitakötő összegyűltek Babóca házában, hogy húsvéti tojásokat fessenek.
- Hány tojást kell festenünk? - kérdezte Lili.
- Lássuk csak... Bogyó biztosan eljön holnap locsolkodni, de jönni fog Baltazár, Vendel és Döme is, és persze Gömbi, Alfonz és Csiga Csaba.
- Akkor hetet! Lássunk munkához!
Mindenki kiválasztott hét tojást, és hozzáláttak. Szebbnél szebb hímestojásokat festettek. Estére el is készültek.
- Szépek lettek! Biztosan örülni fognak holnap a fiúk - állapította meg Pihe. - Ideje hazaindulni! Holnap korán kelek, palacsintát fogok sütni, azzal várom majd a locsolóimat!
- Én pogácsát sütök - vágta rá Lili.
- Én pedig rétest - tette hozzá Babóca, és kikísérte a lányokat.
Másnap reggel minden lány korán ébredt. Pihe szaladt a konyhába, felkötötte a kötényét, és nekilátott, hogy kikeverje a palacsintatésztát. Lili is kötényt kötött, és máris gyúrni kezdte a pogácsákat. Babóca rétest nyújtott, Szellő piskótatekercset készített. Ugri is izgatottan ébredt.
- A fiúk nem kelnek korán. Van még időm, hogy megsüssem az almás pitét! - és egy nagy kosár almát tett az asztalra.
De jaj! A kosár hirtelen megbillent, az almák kigurultak, és lesodorták az asztalról a hímes tojásokkal teli tálat! A sok tojás mind összetört.
- Jaj, a hímestojások! Most mit csináljak? Mit adok a locsolóknak?
Kétségbeesve szaladt Babócához.
- Babóca! Összetört az összes hímestojásom! Mind a hét! Segíts!
- Nem érek rá, Ugri, süteményt sütök. De maradt két festetlen tojásom, ezt odaadom. Fesd ki gyorsan, készen leszel, mire megjönnek a fiúk.
Ugri elfogadta a két tojást, és szaladt Lilihez.
- Lili, darabokra törtek a tojásaim! Tudsz segíteni?
- Nem tudok, sülnek a pogácsáim. Fogd ezt a három tojást, még van időd kifesteni!
Ugri már öt tojással szaladt tovább. 
- Pihe! Segíts! Újra kell festenem a tojásokat! Mind összetört!
- Mind összetört? Sajnálom, Ugri, de most nem mehetek veled, odaégne a palacsinta. Itt van ez a két festetlen tojás, neked adom.
Ugri szaladt tovább a hét tojással, amilyen gyorsan csak tudott. Már csak Szellő maradt hátra.
- Szellő! Baj van. Összetörtek a tegnap festett tojásaim. Kérlek, segíts, egyedül nem tudok hét tojást újrafesteni. Alig van már idő - panaszolta Ugri.
- Nem érek rá, most töltöm meg a piskótatekercseket. De hadd gondolkozzam egy kicsit! - mondta a szitakötő. - Tudom már, ki segíthet! Gyere utánam!
A szöcskelány Szellő nyomába eredt. Szaladtak az erdőn át, egészen a barlangig.
- A pók? A pók fog nekem segíteni? - csodálkozott Ugri, amikor végre megálltak. A következő pillanatban álmosan előbújt a barlangi pók.
- Kedves pók! Segítened kell! - kezdte Szellő. - Ugrinak összetörtek a tojásai, és most hét új tojást kell festenie! Nincs sok idő, mindjárt jönnek a fiúk locsolni.
- Nem bánom - dünnyögte a pók.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy! - szipogta Ugri, és elköszönt Szellőtől. Felpattant a pók hátára, és már futottak is haza. Ugri ecsetet, festéket vett elő, és a pókkal együtt munkához látott. A pók egyszerre három tojást is ki tudott festeni!
- Készen vagyunk! - mondta boldogan Ugri.
Megköszönte a pók segítségét, és elrendezte a tojásokat a tálon. Ebben a pillanatban már kopogtattak is az ajtón. Ugri ajtót nyitott, és a hét fiú egyszerre belekezdett a locsolóversbe.
“Ezt a kislányt megöntözöm, a szép tojást megköszönöm."
Mind a heten meglocsolták Ugrit. A szöcskelány büszkén nyújtotta feléjük a tálat, a fiúk pedig választottak egy-egy színes tojást.
- Süteményem sajnos nincs - szólt halkan Ugri, és elmesélte, mi történt.
- Emiatt ne aggódj! - nevettek a fiúk. - Babócánál rétest ettünk, Lilinél pogácsát, Pihénél palacsintát, Szellőnél pedig piskótát! Egy falat sem férne már a hasunkba!
Devecsery László: KI SEGÍT A NYUSZINAK?
Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! - sóhajtott a nyuszi - Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni...
Ebben a pillanatban kopogtattak.
-Tessék belépni!
Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
- Hogy' tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
- Törött kézzel hogyan tudnék... Kesergek is eleget miatta...
- Ne keseregj, majd mi segítünk!
Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne. Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
- Örülnek majd a gyerekek! - lelkendeztek mindannyian. 
Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
- Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok...
Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját. Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások... Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás. Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.
Döbrentey Ildikó: HÚSVÉTI MESE
Hol volt, hol nem, a Zsámbék melletti zsombékos réten élt három festőnyúl: Sára, Karcsi és Piroska. Sára sárga festőköpenyben sárga tojásokat festett, Karcsi kék köpenyben kékeket, Piroska piros köpenyben pirosakat.
Szorgalmasan dolgoztak, mert közeledett a húsvét. A zsámbéki tyúkok, nehogy odalegyen a becsület, kosárszám hordták nekik a tojást. A tyúkok mögött naposcsibék masíroztak. Apró csőrükkel ők is tojásokat görgettek.
A festőnyulak meg festettek, festettek és festettek.
Lassan az egész rét megtelt száradó színes tojásokkal. Minden állat gyönyörködve nézte. A zsombékok alól békák bámulták boldogan, a füvek hegyéről csigák lesték lelkesen, az ég tetejéről röpködő madarak számlálták önfeledten.
- Hess innen! - kergette Sára a kíváncsiskodókat. - Meg ne lássam, hogy valamelyiktek hozzáér a tojásokhoz!
Nem is esett baja egyetlen tojásnak sem. Rendben ment minden - egészen addig, amíg Piroska csuklani nem kezdett.
Úgy kezdődött, hogy Piroska elmerülten dolgozott. Egyszer csak megállt a kezében az ecset, annyit mondott, hogy: - Hukk! - és egy nagyot ugrott. Aztán visszahuppant, és akkor azt lehetett hallani, hogy: RECCS!
- Jaj, oda egy tojás! Egy szép piros tojás! - jajveszékelt Sára. Karcsi döbbenten hallgatott.
Piroska mondani akart valamit, de csak annyit tudott szólni, hogy: - Hukk! - és ugrott egy újabbat. Megint visszahuppant, és megint csak azt lehetett hallani, hogy:
RECCS! 
Aztán megint: - Hukk! - és megint: RECCS! És: - Hukk! - és: RECCS!
- Állítsd meg, Karcsikám! - könyörgött Sára. - Csinálj már valamit!
Karcsi rohant, és hozta Nyúl doktort.
A doktor máris vizsgálta volna Piroskát:
- Semmi baj, mondd szépen, hogy: - Á! - ám Piroska egyre ugrált. Szegény doktor kénytelen volt együtt szökdécselni vele. Mikor Piroska azt mondta, hogy: - Hukk! - arra mind a ketten felugrottak. A levegőben a doktor megnézte Piroska torkát: - Semmi baj, mondd szépen, hogy: - Á! - Aztán mind a ketten visszahuppantak: RECCS-RECCS! RECCS-RECCS!
- Semmi baj - lihegte a doktor. - Csak egy kis csuklás! - és elszelelt.
Piroska meg folytatta: - Hukk! - RECCS!... - Hukk! - RECCS!...
- Jaj nekünk, nem marad tojás! - siránkozott Sára. - Ilyen szégyent! Csinálj valamit, Karcsikám!
Karcsi a homlokára csapott: - Sót ide! - mert a nagymamájától hallotta egyszer, hogy a só jó a csuklás ellen.
- És citromot ide! - kapott észbe Sára is, mert a dédmamájától hallotta, hogy a citrom jó a csuklás ellen.
Karcsi elfutott a zsámbéki öregtemplomhoz. A harangozótól kapott egy kis sót. Fordult, és nyargalt vissza máris a zsombékos rétre.
Sára elrobogott a zsámbéki Lámpamúzeumba. A gondnoknénitől kapott egy fél citromot. Rohant vissza ő is Piroskához.
Piroska megnyalta a sót, és csak annyit mondott, hogy: - Hukk! - majd ugrott egyet: RECCS!
Aztán megkóstolta a citromot, és megint csak annyit mondott, hogy: - Hukk! - és megint ugrott egyet: RECCS!
- Ó, egek! - keseredett el Sára.
- Végünk van! - jelentette ki Karcsi.
Arra sompolygott a róka. Megérezte a nyúlszagot. Elrejtőzött a bokrok között, és bajszát nyalogatva figyelt.
- Melyik nyulat szeressem a három közül?... A kéket?... Az túl izmos! A pirosat?... Az túl ugrálós! A sárgát?... Az az ijedtségtől egészen elgyöngült... Az jó lesz! - és kúszni kezdett Sára felé.
- Sára éppen könyörgőre fogta a dolgot: - Állj meg, állj meg, Piroskám! - Állj meg, mert megesz a szégyen!
- Miért a szégyen? Inkább majd én! - vigyorodott el a róka. Abban a pillanatban Piroska minden addiginál magasabbra ugrott és meglátta a rejtőzködő ravaszdit.
- Róka! Róka! - kiáltotta, és az ijedségtől menten elállt a csuklása.
- Menekülni! - kiáltotta Karcsi, mire mindhárman futni kezdtek. Zsámbék felé vették az irányt.
A róka nem merte a városig követni őket, mert félt, hogy a zsámbéki polgárok kiporolják a bundáját.
- Illa berek, nádak erek, legjobb, hogyha hazamegyek! - gondolta, és sebtében eltakarodott.
Sára, Karcsi, a zsámbéki tyúkok meg a naposcsibék akkor vállukra ültették Piroskát, és úgy vitték vissza a zsombékos rétre, mint a nap hősét. Piroska már nem csuklott, csak örömében szipogott egy kicsit.
Ha a Zsámbék melletti zsombékos réten jártok, különösen húsvét táján, nézzetek jól körül: talán meglátjátok a három festőnyulat. De óvatosan keresgéljetek, nehogy egy száradó színes tojásra lépjetek!
Eszenyi István: HÚSVÉTI ÜZENET
Sokféle képen hívták a falu végesi öreg cigányt. Pedig a pap valaha a keresztségben csak Gáspárként jegyezte be a mátrikulába. Akár az apját, az elismert prímást, Énók Gáspárt.
A léha nagygazda legények mostanság egyszerűen csak büdös morénak titulálták, amikor egy részeg pillanatukban erővel kocsira rakták, és a szalkai mulatóban kezébe nyomták a banda hegedűjét, hogy a nyomorékká lett ujjaival kedvükre tegyen rajta.
Olyankor Gáspár megállt a takaros csárdában a tiszta, jól öltözött zenészek közt, lesütött fejjel, kerülve a többi vendég szánakozó pillantásait. Mintha abban reménykedett volna, hogy hirtelen megnyílik alatta a föld, s elnyeli azonmód a szakadt rongyaiban muzsikástól, szégyenestől.
- Húzzad more! A kutya úr istenedet! Vagy nem kell a pengő? - ordibált rá most is Kisszabó, a környék legmódosabb birtokosának a fia. - Húzzad, az anyád keservit. - böfögte. - Hát nem te lennél a legjobb hegedás a cigányok közt? - lihegte tömény részegségét az öreg sovány, borostás arcába. - Nótát, mindenkinek, te koszfészek! Vagy van itt valaki aki nem kíváncsi rá? - nézett vérben forgó szemekkel kérdőleg körbe a vendéglőben, verekedésre szomjasan.
Vasárnap volt, s délután. Húsvét vasárnapja.
Az a néhány vézna kálomista kinézetű fogalmazó, és tanárember, ki hetente egyszer megengedhette magának, hogy családostól itt ebédeljen, nem mert ellent mondani a nekik gólemnek tűnő Kiszabónak. Ismerték már a vármegye minden részén, hatalmas erejéről féktelen természetéről. Számos cselédlányt rontott meg erővel, és legényt tett nyomorékká, puszta kézzel. Egyedül, az apjának köszönhette, hogy élhette ezt az istentelen életet, mert irdatlan sok pénze, és még több elkötelezett ismerőse volt igen magas helyeken, akik a bajból mindig kimentették.
- Húzzad, te siket! - markolta össze az öreg göthös mellén a foszlott inget. - Azt húzzad, hogy Krisztusurunk feltámadt. ... mint a templomba, mer hónap úgyis feltámad a ti megváltótok is! - röhögte a dermedt csendben.
Állt Gáspár a megszeppent banda előtt az arasznyi pódiumon, könnyeit nyelve, a keze bütykei kifehéredtek ahogy szorította a hegedűt.
- ...tekintetes ifiúr, instálom. Tudja hogy nem tudok én má' hegedülni. Béna a kezem, - próbálta csillapítani a dühöngőt. Nem vagyok én erre alkalmas.
- Mit? - horkant fel vaddisznó módra Kisszabó. - Pesten tudtál? A grófoknak, meg a puccos kurváknak tudtál? Hát alább való vagyok én? - ordította, és visszakézből hatalmas pofont mért a vénember arcára.
Egy pillanatra megállt az élet, még az ivócimborák is félve néztek össze, és tanácstalanul Balog Ádámra lestek, kire mind közül leginkább hallgatott Kisszabó.
- Pál Jani - mondta Balog nagy levegőt véve. - Szaladj át a kis kaszinóba, ott láttam Ármin bátyámnak a homokfutóját idejövetkor. Mondd meg neki, azonnal gyüjjék, de izibe' mert itt iszonyatos nagy baj van készülőben. Egyedül ő tud féket vetni ilyenkor a fiára.
Apró lépésben oldalgott ki a fal mellett Pál, nehogy a dühöngő észre vegye, mert egyszer egy kocsmai ellentmondása során már megtapasztalta a kezét. Azóta is három odaveszett elülső foga bánja. Az ajtón kiérve a nyaka közé kapva a lábát eliramodott a terasz felé, ami rendes lépésben alig fertályórányira esett a csárdától.
Az öreg Kisszabó, épp akkor lépett fel a csézára, amikor odaért. A bakról visszafordulva meglátta Pál Janit, rosszat sejtve visszafogta a lovakat, és bevárta a legényt.
- No, csak nincs valami baj atyámfia? - kérdezte a levegőhöz alig jutót.
- Ármin bátyám, ha Istent ösmer gyüjjék azonnal a csárdába, mer' Gábor megveszett. ...alighanem agyonütötte az öreg Gazsi prímást. - mondta szemlesütve.
- Ugorj fel. ... nem tudtátok vissza fogni? - kérdezte vádlón, miközben végigvágott a lovakon - milyen cimborák vagytok ti, hogy csak a mulatásban vagytok társak, - mondta rosszallóan.
Pál nem szólt, csak mélyen, restelkedve hallgatott.
- Édes jó Istenem, add hogy ne legyék semmi baj. Csak ezt kérem tőled Húsvétra. - imádkozott magában Ármin, aki gyerekkora óta ismerte Énókot.
Valamikor, pulyaként együtt játszottak, és a kis cigányfiú barátként tanította, hogyan kell fűzből jó sípot csinálni. Minden vadászatra kapott tőle olyan csalogatókat, amit elirigyelték tőle még a gróf fiak is. Fácán, kacsa, szinte magától ment a puska elé a hangjára. Az ő apja is megbecsülte annak idején a Gáspárét, az is híresen jó zenész volt. Gyakran vacsoráltatták náluk bandástól, és egy-egy uradalmi mulatozáson, az apja nem szégyellte maga mellé ültetni, úrnak hívni, a neves sokadalom előtt a prímást.
- Add Istenem, hogy baj ne legyék. - könyörgött, visszafogva a kocsit a csárda ajtónál.
A bejárathoz érve már kihallatszott a fia féktelen hangja, s ahogy belépett meglátta amint egy karos lócát a feje felé emelve acsarkodik a bent lévőkre. Az öreg Énók még mindig az összetört cimbalom alján feküdt, ahová az ütés repítette, aléltan. Vendég, muzsikos, és a borfiú riadt verébként bújt össze a csárda egyik félhomályos sarkában, reménykedve benne, hogy Kisszabó ott nem veszi észre őket.
- Gábor! - szólt rá a fiúra az apja - Gábor fiam, mit csinálsz?! - emelte meg a hangját.
Kisszabó megrándult s mint akit varázsütés ért, szégyenkezve leeresztette a lócát.
- Eriggy haza fiam. - mondta neki. Ti is. Tisztuljatok előlem. - szólt halkan, de olyan hangsúllyal a legények felé, hogy azok ereiben meghűlt a vér. A mulatozók észrevétlen somfordáltak ki az ajtón, közrefogva a tétova Kisszabót. Minden megcsendesedett. Csak a gerlék tavaszváró búgása hallatszott be a terembe.
- Jani, hozz vizet. - szólt a pincérgyereknek az öreg Ármin. - Segítsetek felmosni, utasította a muzsikusokat. Te, meg fiam azonnal szaladj át a patikába, és verd fel Rózsa doktor urat, hogy sürgősen kéretem. - adta ki a parancsot.
Sokáig vizsgálta a doktor Énókot, rá rá nézve az öreg Kisszabóra, gondterhelten csóválva a fejét. Egy szűk órácskába is beletellett mire nehezen magához tért Gáspár. Reszketve ült fel, és fázósan fogta össze magán a szakadt ingét.
- Hogy érzi magát Gáspár? - kérdte tőle az orvos.
- Fázok... Nagyon fázok, - jött a válasz.
Kálmán, a hajlott hátú pincér, tétován nyúlt egy tiszta fehér abrosz felé, és kérőleg nézett a csárdagazda szemébe. Azzal takargatták be az öregembert.
- Hazaviszlek Gáspár,- mondta Kisszabó. - Segítsétek fel a kocsira - szólt oda zenészeknek, szemével kísérve a botladozó Gáspárt. Átment a termen a tulajdonoshoz, és csendesen rákérdezett. - Kolonics, mennyi a kára, amit a fiam okozott? Kifizetem.
- Tekintetes úr, még nem tudom nézett az körbe a rommá tört helyiségben. A bútorok, hordók, a cigányok zeneszerszámai. ..tetszik látni, tárta szét tanácstalan a karjait.
- Jó, - mondta Kisszabó. - Ha megvan a vége, izenjen, vagy jöjjön ki a birtokra, hogy tisztességgel elszámoljunk, - mondta.
A doktor elhúzódva, egy asztalon pakolgatott a kopottas táskájába, amikor Ármin odament hozzá.
- Köszönöm pajtás, - szólt Rózsához. Még egyszer köszönöm neked.
Az hosszasan ránézett, és annyit mondott.
- Ne nekem köszönd. Istennek. Amikor én idejöttem, ez a szegény ember, már orvosi szempontból halott volt. Magam se értem mi történt, soha még csak hasonlóval sem találkoztam. Pedig több mint ötven éve praktizálok. Hanem hallod Ármin. A fiúval kezdjél valamit, mert előbb utóbb még embert öl. Sajnálnám, mert én segítettem a világra. És azt is sajnálom, hogy szegény anyja belehalt a vajúdásba, de te tudod, hogy nem tehettem érte semmit, talán ennek a terhét hordozza magában, most is. - szólt elgondolkodva a doktor. - Na, Isten áldjon pajtás, nyújtotta felé a kezét.
Csendesen ballagott a bricska ki a városból. Csak a vasalt lábú lovak pata koccanásai hallatszottak a macskaköves úton. A két öreg nem szólt egymáshoz, a keserű némaságban szinte egyformának tűnhettek a szembejövőnek. Hallgattak egészen az Énók aprócska viskójáig. Ott Kisszabó lesegítette, és bekísérte. Messziről nézve akár testvérek is lehettek volna, ahogy az öreg Gazsi Árminra támaszkodott. Mint valaha gyermekkorunkban, gondolta Ármin. Amikor csíkot fogtunk kézzel a mocsárban.
- Isten áldjon Gáspár. - köszönt el Kisszabó.
Holnap ünnep. A templomba jövet megnézlek, és beszélgetünk. Arról, hogy milyen volt valaha gyermekként, s arról is, hogy hogyan juthattunk idáig, és hogy mi módon tovább, lépett fel a bricskára.
A pusztasándori nyárfák övezte úton közzé vágott a lovaknak, hogy mielőbb hazaérjen. Elmélázva nézte a végtelen őszi vetéseket, ahogy kezdtek haragoszöld színűre váltani. Messzire kiérzett a frissen kihordott istállótrágya szaga a földvégről, keveredve a hajnali zápor verte poréval.
A kesernyés szagú egérfüles nyárfalevelek már megteltek cserebogárral, ami néha koppanva hullott mellé az ülésre.
Milyen gyönyörű is itt minden, gondolta. Ide gazda kell, mert ha magához hí az Úristen, minden ebek harmincadjára kerül.
Elhatározta most végleg mindent elrendez a fiával, bármi is lesz az ára. Félúton, szemből porfelhőre lett figyelmes. Lovas volt, és nagyon gyors. Ilyen jól futó ló nincs a környéken, csak az én sárga ménem. - gondolta, és beleborzongott.
A szembejövő hamar el is érte. Laci volt, a lovászgyerek, a sárga Baba hátán.
- Baj van tekintetes úr, nagyon nagy baj, zihálta egy szuszra. - Az intéző úr küldött a doktorért, mert az ifiúr, alighogy hazaért, bé zárkózott, oszt' meglütte magát, a nehézpuskával. Mire én nyergeltem, meg is hótt szegény, de azt mondták azért híjjam az orvost, hogy a meg szóljék a csendőröknek. ...tessen sietni, mert a cselédek is mind ott rínak gazdánk nélkül, - hadarta el a fiúcska.
Az öreg Kisszabó dermedten ült a bakon. Meredt maga elé, amig erőt nem vett rajta valami mélyről jövő keserves rázkódó zokogás, ami csak a férfiember lelkében tanyázik egyedül.
- Feltámadás, - mondta hangosan maga elé, bele a zsongó tavaszi határba. ..holnap, feltámadás.
Húsvéti mese: A VARÁZSTOJÁS
Ismét itt a húsvét, hát elmondok nektek egy régi, kedves történetet - kezdte a mesélő.
Panni és Bence abban az évben nagyon készültek a húsvétra. Az azt megelőző években - Bence pici baba voltára tekintettel - az ünnepet fővárosi lakásukban töltötték. Most azonban falura készültek, hogy az apai nagyszülőkkel együtt húsvétozzanak. Panni megérkezésük után azonnal rákérdezett Mamától:
- Idén is keresgélhetünk majd hímes tojást a bokrok alatt?
- Hogyne. Ne félj, időben gondoskodtam róla, hogy legyen elég begyűjtenivaló. Már mind megfőztem, és napokkal ezelőtt meg is festettem őket. Most még több színben, mint amikor utoljára itt jártál.
- Én is szeretnék tojást festeni - mondta erre Panni. - Az iskolában megdicsért a tanító néni, hogy milyen szép mintákat festettem a tojásra. Két ötöst is adott érte.
- Hát, kis unokám, én már nem érek rá a tojással bíbelődni, itt van nekem az ünnepi sütés-főzés minden gondja. Jövőre is lesz húsvét, majd akkor együtt készülünk fel rá.
Pannit azonban a szép jövő ígérete nem nyugtatta meg. Ez a kisöccse, Bence számára az első játékos tojásgyűjtő alkalom - gondolta -, ezt muszáj emlékezetessé tennie. Azután, egy hirtelen ötlettől vezérelve, kiment az istállóba. Már korábban is látta, hogy Kati, a kotlós, ott ücsörög egy fonott kosárban, egy halom tojás fölött, és a kiköltésükön szorgoskodik.
Talán észre se veszi, ha kicsenek alóla egy tojást - ötlött fel Panni agyában. Panni szelíd, de félreérthetetlen hessegető mozdulatára Kati meglepetten röppent le a tojásokról. Panni gyorsan elvett egy tojást, azt, amit az egyformák között mégis a legszebbnek látott, majd sebesen kiiszkolt az istállóból. Az ajtóból visszatekintve megnyugodva látta, hogy a kotlós - mintha mi sem történt volna - már ismét ott ült a kosárban.
Panni jó előre készült a tojásfestésre, ezért otthonról magával hozta a filctoll készletét. Semmi sem állhatta útját, hogy elkészítse a húsvét legdíszesebb tojását, amit persze Bencével akart megkerestetni. Kicsit ugyan elgondolkodtatta, nem lesz-e abból baj, hogy nyers tojásra rajzol, nem törik-e össze, de aztán már csak táncolt a kezében a filctoll, és egyre kacskaringósabb, színesebb minták tűntek elő a tojáson. A végeredmény még az ő szívét is megdobogtatta. Nagyon szép lett! Már szinte sajnálta odaadni másnak, de hát a testvérkéjét akarta meglepni vele. Őt pedig nagyon szerette, így már előre örült annak, milyen nagy lesz öcsikéje meglepetése a varázslatos szépségű tojás láttán.
A még mindig langyos tojást, hogy az ünnepig illetéktelen szemek elől rejtve tartsa, betette egy ócska kötött sapkába. De főként azért, hogy meg ne sérüljön, el ne törjön.
Eljött a nagy nap, húsvét napja. Papa megsúgta Panninak, hogy a tojásokat már kiporciózta a bokrok alá, és ha véget ért az ebéd, indulhat a móka, a tojáskeresés. Panni egy pillanatra eltűnt az ebédlőasztal mellől, de csak azért, hogy a maga csinálta hímes tojást elrejtse egy málnabokor alá, a kert legtávolabbi zugába. Ebéd után azt mondta a kisöccsének: 
- Bence, neked egy varázstojást kell megkeresned. Csak légy kitartó, menj el egészen a kert végéig, ahol a málnabokrok zöldellnek.
A napocska kitartóan, melegen sütött, de bizony Panni is jócskán kimelegedett, amíg az összes tojást sikerült megtalálnia. Bence azonban csak nem került elő a málnabokor takarásából. Kiabálni kezdtek neki, bár félni nem kellett, a kertet kerítés zárta körbe, a kisfiú még csak véletlenül se kóborolhatott el úgy, hogy ne találjanak rá.
A hívó szóra egyszer csak feltűnt Bence. A rajta lévő kisinget derekához fogva, óvatosan közeledett a rá váró felnőttek felé.
- Na, mit találtál kis Bencém? - kérdezte Papa.
- Megtaláltam a varázstojást, és ez volt benne - felelte Bence, egyidejűleg feltárta inge tartalmát, amiben a díszes, hímes tojás héjának apró darabkái között ott fészkelődött egy frissen kikelt, sárgapihés kiscsibe.
Hát igen. Hála Panni gondosságának, óvatosságának, az öreg kötött sapka, na meg a jó meleg tavaszi napocska melegének. Épp elérkezett az ideje, hát kibújt a varázstojásból a kiscsibe.
Hozzá kell tenni, hogy aznap a többi tojásból is kikeltek kispipi testvérkéi, odabenn az istállóban, Kati kotlós jóvoltából. Ez a húsvét és a varázstojás örökre megmaradt aztán a családtagok emlékezetében.
- Hát ez volt az én mesém - fejezte be a történetet Panni néni. - Tetszett mindenkinek? -Neked is?
És Panni néni cinkosan kacsintott az asztalnál húsvéti sonkáját jóízűen falatozó Bence bácsira.
HÚSVÉTI TÖRTÉNET
János atya egy vidéki kisvárosban szolgált lelkészként. Az ünnepek előtt helyezték át a fővárosból, amikor az idős plébános hosszú betegeskedés után elhunyt. A húsvétvasárnapi misén történt, hogy egy nagy, üres és rozsdás kalitkával ment fel a szószékhez prédikálni. Az emberek csodálkozva néztek össze, nem értették, hogy mit keres János atya kezében az ütött-kopott kalitka.
Ő pedig beszélni kezdett:
,,Tegnap, miközben a városban sétáltam, megláttam egy fiúcskát, amint egy kalitkát fogva a kezében felém közeledik. A kalitka aljában három kis madárka ült dideregve az ijedtségtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: ,,Hát neked mid van, fiam?" ,,Csak néhány öreg madaram" - válaszolta. ,,És miért vannak kalitkában? Mit akarsz velük csinálni?" - kérdeztem meglepetten. ,,Hazaviszem őket, és szórakozni fogok velük. Ha unatkozom, kihúzogatom a tollaikat, és megvárom, amíg verekedni kezdenek egymással. Nagyon jó időtöltés lesz" - válaszolta. ,,Fiacskám, előbb-utóbb beleunsz majd a madaraidba. Utána mit csinálsz majd?" ,,Szerzek valami macskát" - válaszolta, majd így folytatta: ,,A macskák úgyis szeretik a madarakat, majd odaadom nekik."
A lelkész csöndben volt egy pillanatig, gondolkodott, majd így folytatta: ,,Mennyit kérsz azokért a madarakért, fiam?" A fiú megdöbbenten kérdezett vissza: ,,Tessék?! Miért? Magának nem kellenek ezek a madarak. Teljesen értéktelenek. Nem énekelnek. Még csak nem is szépek!" ,,Mennyi?" - kérdezte János atya újból. A fiúcska dühösen nézett rá, mintha azt akarná mondani, hogy nem normális, majd rávágta: ,,Háromszáz forint." A lelkész gondolkodás nélkül nyúlt a zsebébe, kivette belőle a bankjegyeket, majd a kezébe tette.
A fiú egy pillanat múlva már el is tűnt. János atya óvatosan felvette a kalitkát, majd elvitte az utca végébe, ahol egy kis füves terület volt, néhány fával. Letette a ketrecet, kinyitotta az ajtaját, és gyöngéden kocogtatva a rácsokat, rávette a madarakat, hogy kijöjjenek, szabaddá téve ezzel őket.
Ez megmagyarázta a szószékre felvitt üres kalitkát, de a plébános tovább folytatta történetet:
,,Egy nap az Ördög és Jézus beszélgettek. Az Ördög éppen a Földről jött, és büszkén, dölyfösen pöffeszkedett: ,,Igen, Uram, megszereztem az összes embert ott lent. Felállítottam egy csapdát. Olyan csalit használtam, aminek tudtam, hogy lehetetlen ellenállni. És Uram! Az összeset megfogtam!" ,, És? Most mit fogsz velük csinálni?" - kérdezte Jézus. Az Ördög így válaszolt: ,,Megtanítom nekik, hogyan házasodjanak össze, és hogyan váljanak el egymástól; hogyan gyűlöljék és bántsák egymást; hogyan átkozódjanak. Megtanítom nekik azt is, hogy hogyan kell fegyvereket és bombákat gyártani, és hogyan kell ölni. Hidd el, nagyon jól fogok szórakozni." ,,És mit csinálsz majd velük, ha már készen vannak?" - kérdezte Jézus. ,,Ó, hát ezt nem nehéz kitalálni: megölöm őket" - mondta büszkén az Ördög. ,,Mennyit kérsz, mit akarsz értük?" - kérdezte Jézus. ,,Ó, Jézus, hidd el, neked nem kellenek ezek az emberek. Teljesen értéktelenek. Ha megveszed is őket, gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek majd." ,,Mennyi?" - kérdezte, hajthatatlanul.
Az Ördög gúnyosan Jézusra mosolygott és így szólt: ,,A véred, az összes könnyed és az egész életed."
Jézus így válaszolt: ,,Megegyeztünk". Aztán kifizette az árát.
János felemelte a kalitkát, kinyitotta a szószék ajtaját és lejött a pulpitusról, majd így szólt: ,,Ugye tudják, hogy mindannyian szabadok vagyunk?"
Jékely Zoltán: A KÍVÁNCSI NYUSZI-MUSZI
Nyuszi-Muszi alig volt néhány hetes, s máris nagyon szeretett kérdezősködni.
- Miért lakunk a mezőn? - szerette volna tudni. - És miért éppen ebben a lyukban? Miért van ilyen furcsa farkincám? - kérdezgette lépten-nyomon.
- Egyszer még elvisz a kíváncsiság! - figyelmeztette az apja.
S testvérei megtoldották: de el ám!
Egy reggel Nyúl apó így szólt:
- Ma ne bújj ki a lyukból, fiacskám. Emberek járkálnak odakint.
- Mik azok az emberek? - kérdezte Nyuszi- Muszi.
Kidugta az orrát, kukucskált. De abban a pillanatban különös szorítást érzett: valaki megragadta a fülénél fogva, s felemelte a levegőbe.
- Remek ajándék a fiacskámnak! - örvendezett az ember. Nyuszi- Muszit betette a zsebébe, s boldogan indult vele az autóbusz felé.
A zsebben nagyon sötét volt, s Nyuszi- Muszi most már nagyon bánta, hogy a lyukból embert látni kidugta a fejét. De a kíváncsiskodás most sem hagyta nyugton.
,,Mi történik most velem?" - kérdezgette folyton magában.
Az ember meg felszállt egy autóbuszra, s nemsokára haza is érkezett. Hipp-hopp felszaladt a lépcsőn, s egyszer csak ott állt a fia előtt.
- Hoztam neked valamit - mondta a kisfiúnak, aki ott ült a földön.
Mikor Nyuszi- Muszit letette elébe, a fiúcska nagy szemet meresztett, s azt kérdezte:
- Szól, ha megnyomom? - s mindjárt alaposan meg is nyomkodta Nyuszi- Muszi hasát.
Se Nyuszi- Muszi kiugrott a kezéből, s usgyi, a nyitott ajtón át be a fáskamrába! A fáskamra sarkában talált egy lyukat, s oda gyorsan beugrott. Ment, ment, egyre beljebb, be a sötétbe, míg végre biztonságban érezte magát. De kíváncsisága most sem hagyta nyugodni, s ezt kérdezte magától:"Vajon ki lakott ebben a lyukban azelőtt?"
Az ember utána szaladt, s éppen akkor ért a fáskamrába, mikor Nyuszi- Muszi fehér farkincája eltűnt a lyukban. Megállt a lyuk előtt, találgatta magában, milyen mély ez a lyuk, s hogyan tudná onnan kicsalogatni a nyuszit.
- Megvan! - szólt végre. - Káposztalevelet hozok, s odateszem a lyuk elé.
Kiment a kertbe, s nemsokára friss káposztalevéllel tért vissza.
Nyuszi- Muszi ez alatt egyre beljebb kotorta magát a lyukban, s igen jól érezte magát. Egyszer csak ínycsiklandozó illat csapta meg az orrát, s a gyomra is megkordult. Elindult a szag után, ment, ment, egyre kijjebb, s már ott is volt a lyuk nyílásánál. Olyan mohón esett neki a káposztalevélnek, s olyan csúnyán habzsolt, hogy a mamája bizony kétségbeesett volna, ha látja. Éppen befejezte a lakmározást, s törölgette bajszát, mikor hirtelen fény csapott be az ajtónyíláson.
- Jaj nekem! - rettent meg Nyuszi- Muszi, és gyorsan beugrott a lyukba.
Nyuszi- Muszi villámgyorsan kúszott befelé, s mikor már jó mélyen volt, azt gondolta magában: ,,Többé ki sem bújok innen!"
Az éjszakát benn töltötte, jó meleg vackot csinált magának, de reggelre megint megkordult a gyomra.
Akkor meg ezt gondolta: ,,Éhen pusztulok. Mégis megnézem inkább, maradt-e még valami a káposztalevélből." 
Azzal kidugta a fejét, meglátta a káposztalevelet, s már éppen utána kapott, mikor észrevette az embert. Ijedtében visszaugrott a lyukba.
- Megint éhesen maradtam - mondta bosszankodva, s jó mélyen bemászott az odúba. Most bezzeg ismét fogadkozott, hogy soha többé ki nem dugja az orrát onnan.
De az ember okosabb volt. Ismerte ő a kis nyuszikat. A káposztalevelet most nem a lyuk elé tette, hanem a fáskamra küszöbére. És leste a nyulat.
Nyuszi- Muszi gyomra akkorát kordult reggel felé, hogy csak úgy visszhangzott belé a fáskamra.
,,Lesz, ami lesz - gondolta megint -, mégsem halhatok itt éhen."
S azzal elszántan előbújt a lyukból. Körülnézett. Hát a szép káposztalevél ott mosolygott a küszöbön. Nyuszi- Muszi ugrott egyet, ugrott kettőt, a küszöböm termett, s nagy éhesen nekiesett a zsenge káposztalevélnek.
Az ember ott leskelődött a kulcslyuknál.
,,Most megfogom" - gondolta magában, s kinyitotta az ajtót.
De Nyuszi- Muszi abban a pillanatban otthagyta a káposztalevelet, s az ember lába között kiugrott a kertbe, onnan ki az utcára, s futott, futott, ahogy bírta. Most már tudta, hova juttatta őt a kíváncsisága. Keservesen kezdett sírni a mamája után.
Az ember éppen akkor ért oda. De már a rendőr is észrevette a kis riadt jószágot. Nyuszi- Muszi tettette magát, hogy nincs is ott, picire összezsugorodott, de az ember csak felvette, hiába kapálózott a kezében.
- A mezőről hoztam a kisfiamnak - magyarázta a rendőrnek -, de szegényke nagyon vad, nem akarom tovább kínozni. Inkább visszaviszem.
S Nyuszi- Muszi újra bekerült az ember sötét zsebébe. Megint utazhatott az autóbuszon jó darabig, míg végre le nem tették a zöld fűre, ott a mezőn.
Nyuszi-Muszi nagyot bukfencezett örömében, s rohant, egyenesen haza.
- No, te buksi! - kiáltott az apja. - Nem megmondtam, hogy elvisz a kíváncsiság?! - Nem tudom ki vitt el, lehet, hogy Kíváncsiság a neve, de annyi biztos, hogy szörnyű sötét volt a zsebében - mondta megnyugodva Nyuszi- Muszi.
(Angol mese nyomán)
K. László Szilvia:
AZ ÉGBŐL POTTYANT TOJÁS 
Marci boldogan ment haza az óvodából. Kezében egy gyönyörű, csokoládéból készült autót szorongatott. Barátjától, Bencétől kapta a szülinapjára. Örömmel mutatta anyukájának:
- Nézd, milyen szép! Biztos finom is, mindjárt megeszem. Vajon gurulni is tud?
Letette a földre az autót, lökött rajta egyet, de túl nagy volt a lendület, és a következő pillanatban a csokikocsi ripityára törve feküdt a földön. Marci keservesen sírni kezdett. Anya vigasztalni próbálta:
- Ne sírj, Marcikám, hiszen úgyis meg akartad enni. Nézd, kihámozzuk a papírból, egy kistányérra tesszük, és innen szépen fel tudod csipegetni.
Marci lassan abbahagyta a hüppögést, de továbbra is nagyon szomorú volt. Bement a szobájába, és elkiáltotta magát:
- Kékmanó! Itt vagy?
- Itt vagyok! - rikkantotta kis barátja, a sárga sapkás, kék ruhás manócska. - Mi történt?
- Az történt, hogy ma szülinapom volt az oviban, és Bencétől kaptam egy csokiautót. De eltört, és most már csak a darabjai vannak itt.
- Ajaj, hát ide a Csoki doktor tudása kéne - ingatta a fejét a kismanó.
- Csoki doktor? Az meg kicsoda? - kérdezte csodálkozva Marci. - Elmeséled?
- Persze - mosolygott a manócska. Elmesélem neked, milyen kalandot élt át a húsvéti nyuszi tanonc, amikor először munkába állt.
Marci kényelmesen elhelyezkedett, a tányért maga elé tette, és kíváncsian hallgatta a mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska nyuszi. A Húsvéti Nyúl Mesterképző Iskola szorgalmas tanulója volt, sokat tanult. Betéve tudta a csokifajtákat, a tojásfestés csínját-bínját is elsajátította. Már csak egyetlen vizsga volt hátra, ha az is sikerül, hivatásos húsvéti nyúl válhat belőle. A feladat nem tűnt nehéznek. Egy kosárnyi csokitojást kellett eljuttatni a megadott címekre. A kis tanonc munkába állt. Kezében listát tartott, erre voltak felírva a nevek és címek. Figyelmesen böngészte a listát, és ügyesen hordta a tojásokat. Egy ideig rendben is ment minden, már a tojások felét kiosztotta. Ám ekkor váratlan dolog történt! Az égből egy hatalmas tojás zuhant le, egyenesen a kosár közepébe. A kosár kirepült a nyuszi kezéből, ő pedig a popsijára csüccsent ijedtében, és csodálkozva nézett körül. A csokitojások ripityára törtek, csak a hatalmas, égből pottyant tojás volt egészben. A nyuszi sírva fakadt, és dühösen nézett az égre:
- Ki volt az? - kérdezte? - Ki tette tönkre a tojásaimat?
- Jaj, ne haragudj! - válaszolt egy megszeppent hangocska. - Mi voltunk, de nem szándékosan tettük. Csak játszottunk kicsit, és elejtettük a labdát.
- Kik vagytok? - nézett fel hunyorogva a nyuszi, és észrevett két apró fényes pontocskát az égen.
- Csillaggyerekek vagyunk - válaszolt az egyik. - Visszaadod a labdánkat?
- Nem adom vissza! - mondta mérgesen nyuszika. - Most miattatok nem sikerül a vizsgám, és nem lehetek húsvéti nyuszi. Még a végén répa faragó vagy saláta bodorító lesz belőlem, pedig én mindig is tojás festéssel, ajándék elrejtéssel akartam foglalkozni! Mit kerestek ilyenkor az égen? Még nincs is este!
- Nem bírtunk aludni - válaszolt a csillag. - Jóvá tesszük a hibánkat, csak ne haragudj, és add vissza a labdánkat!
- Ez nem is labda, hanem tojás - dünnyögte a nyúl. - Majd kifestem, és hímes tojást készítek belőle. Ez legalább nem törik össze. Honnan szereztetek ilyen szép, kemény kőtojást?
- Meteorit darab. Ezzel szoktunk játszani. És tényleg kifesthetnéd nekünk, akkor legalább színes labdánk lehetne!
- Még mit nem? - fortyant fel a nyuszi. Megtartom magamnak. Cserébe az összetört csokiért.
Hacsak nem tudjátok összeforrasztani a csokitojásokat!
- Mi nem tudjuk - szólalt meg kis gondolkodás után az egyik csillaggyerek. - De ismerek valakit, aki segíthet. Mindjárt szólok neki.
A nyuszika sóhajtott egy nagyot, aztán elővette a tojásfestő készletét, és nekiállt kifesteni a kőtojást. Miközben dolgozott, el is feledkezett a bánatáról, és elfelejtkezett a csillaggyerekekről is. Meglepődve tekintett fel, amikor valaki megszólította:
- Jó napot, hol vannak a betegek?
- Milyen betegek? - csodálkozott a nyuszi, és alaposan megnézte a hang gazdáját. Egészen apró emberke állt előtte. Orrán hatalmas pápaszemet viselt, kezében ütött-kopott táskát szorongatott.
- Az eltört csokitojásokat keresem - válaszolt a fura figura. - Azért jöttem, hogy meggyógyítsam őket. Rossz helyen járok talán? A csillagok azt mondták, ide kell jönnöm.
- Eltört csokitojások tényleg vannak - mondta a nyúl. - De hogy akarsz rajtuk segíteni? Ki vagy te?
- Csoki doktor vagyok. Mindenféle törött csokit össze tudok forrasztani, ez a mesterségem. Nos, hol vannak a betegek?
- Itt vannak - mutatott a kosár kiszóródott tartalmára a nyúlgyerek, és ámulva nézte Csoki doktor mozdulatait. A doki kinyitotta ütött-kopott táskáját, apró szerszámokat vett elő, és munkához látott. Fúrt, faragott, kalapált, illesztgette, simította a darabokat, és hamarosan csupa tökéletes, hibátlan formájú csokitojás volt a kosárban. Megigazította a csomagolást is, és mosolyogva nyújtotta a kosarat.
- Megfelel?
- Igen! - ujjongott a nyuszika. - Nagyon köszönöm Csoki doktor! Így már vihetem a gyerekekhez, biztos nagyon várják már. Tessék, a labdátok, kapjátok el! - kiáltotta aztán, és a szép színes meteorit tojást nagy lendülettel feldobta a magasba. A csillaggyerekek elkapták, és puszit dobtak a nyuszinak:
- Ez aztán a gyönyörű hímes tojás! Soha nem volt még ilyen remek labdánk, köszönjük!
A nyulacska elbúcsúzott, és munkához látott. Figyelmesen olvasta a listát, fáradhatatlanul hordta a tojásokat. Hibátlan vizsgát tett, és diplomás húsvéti nyuszi vált belőle.
Szerintem hozzád is ellátogat idén.
Kékmanó befejezte a mesét, és mosolyogva nézett Marcira. Aztán az üres kistányérra pillantott, és azt mondta:
- Úgy látom, itt már nem lesz szükség Csoki doktorra.
- Nem, már tényleg nem. Megettem inkább az összeset. Az íze pont olyan volt, mintha nem tört volna el. A húsvéti nyuszi biztos hoz majd másikat. Lehet, hogy pont autósat - reménykedett Marci, és kiszaladt anyához a konyhába.
Kovács Klára: NAGY A MUNKA!
Nyulam-bulamék nagy barátságban éltek tyúkanyóval. Naponta ellátogatott Nyulam-bulaméktól tyúkanyóhoz valaki. Tavasztündér megérkezése óta Nyulam-bulamék veszik meg tyúkanyó tojásait. Nyifi, Nyafi, Nyufi vagy valamelyik nyúlgyerek már szalad is a kosárral, ha meghallja tyúkanyó kotkodácsolását.
Kot, kot, kot, kot, kotkodács,
minden napra egy tojás!
Tyúkanyó kíváncsi volt, miért kell olyan sok tojás Nyulam-bulaméknak. Nem kérdezősködött, hanem szépen felöltözködött. Nagyon szép tavaszi kosztümöt vett magára, és útnak indult.
Nyulam-bulamék háza nem volt messze. Kellemes, enyhe, szép időben lassan, sétálva ment. Nagyon jónak tartotta , hogy a lakás ablaka nyitva állt. Bekukucskált. No, még ilyet életében sohasem látott! Nagy munka folyt bent. Nyulam-bulamék családjában kicsik, nagyok festették az ő fehér tojásait. Közben jókedvűen énekelgettek:
Nem csinálunk egyebet, egyebet,
tojást festünk, szépeket, szépeket,
sok a festék, kis ecset, nagy ecset,
ügyes, aki festeget, festeget.
Tyúkanyó kopogtatott. Nyúlanyó festékesen szaladt eléje. betessékelte. Nyifi, Nyafi és a többiek udvariasan, örömmel üdvözölték. Nyufi szaladt a székért, törülgette, nehogy festékes legyen tyúkanyó tavaszi ruhája. Nyúlapó megmutatta a sok -sok nevet, a a névsort, kinek visznek festett tojásokat. Van, aki piros tojást kér, mások hímeset, kéket, lilát, sárgát, zöldet, tarkát és pöttyöset. Nyúlapó derűsen, nagy örömmel átadott a sok levél közül egyet Tyúkanyónak.
Kedves Nyúlapó!
Nagyon kérlek, ne feledkezz el rólam! Hozzál nekem piros tojást!
Úgy dugd el a kertünkben, hogy valaki el ne vigye!
Hozzál kérlek, nagyon kérlek, a szomszéd kislánynak sok-sok tojást, pirosat, hímeset, mert locsolkodni megyek.
Nekem sok tojást adnak akkor, ha szépen elmondom náluk azt a verset, amit tanultam:
Napsütötte szép tájakon, jöttem végig az utakon.
Felém hajolt sok-sok virág, rózsavizük osztogatták.
Megöntözlek most itt véle, piros tojást kérek érte!
Köszöntelek és várlak, kedves Nyúlapó!
Tamás.
- Ó, de kedves, de megható! - kotkodácsolta egyre tyúkanyó.
- Van itt még sok szép levél! Nézte, nézte olvasta még sokáig tyúkanyó a leveleket, s addig a sok nyúlgyerek szorgalmasan festegetett.
Mester Györgyi: A HÍMES RÉCÉK
Terus néni patyolat tisztaságú, hófehér tollú kacsákat nevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu.
A baromfitenyésztők rá féltékenykedtek, a gyerekek meg az unokáját, Anitát irigyelték, mert Húsvét előtt ő mindig kapott három kacsatojást - ami tudottan nagyobb méretű a tyúk tojásánál -, és azokból tarka minták ráfestésével, csodálatos hímes tojásokat varázsolt. Meg is nyerte Anita valamennyi iskolai hímes tojás festő versenyt.
Ezen a tavaszon se volt ez másképp. Anita körbesétált a baromfiudvarban, hogy kiválassza a számára legmegfelelőbb három kacsatojást. A legnagyobb meglepetésére azonban nem talált egyet sem.
Lesétált hát a kertjük végébe, ahol egy kisebb, nádassal szegélyezett tavacska lapult, és ahová Terus néni hófehér tollú kacsái is naponta lejártak. A kacsák most is vígan lubickoltak, bukdácsoltak a vízben.
Anita váratlanul - partközelben, a nádszálak takarásában - egy fészket vett észre. A növényi szárakból és tollból készült fészekben több tojás is volt.
Azon nem csodálkozott, hogy a tojások kissé zöldes színűek. Úgy gondolta, mivel nem fedett helyen voltak, kissé elpiszkolódhatott a héjuk.
,,Fránya kacsák! Ezért nem találtam odafenn az ólban egyetlen tojást sem! Ide rejtették előlem. Talán éppen azért, hogy ki ne fessem őket."
Azzal gyorsan a kötényébe rejtett három tojást, és visszament a házba. Még aznap délután nagy gonddal, és talán még cifrábbra is festette a tojásokat, mint az előző évben. A héjon lassan száradt a festék, ezért a tojásokat egy kosárkában odatette a kályha mellé. Húsvétig hátravolt még pár nap, és ő közben el is feledkezett a tojásokról. 
Épp vacsoránál ült a család, a húsvéti vendégeskedésről beszélgettek, amikor a kályha mellől, apró pattogó, roppanó hangok hallatszottak. Senki nem tudta, mi okozhatta a zajt, amikor Anita váratlanul felpattant és a kályhához szaladt.
A legnagyobb meglepetésére a festett tojások héja meg volt repedve, és épp akkor bújt ki belőlük három kiskacsa. Bizonyára a meleg kályha közelsége tette, hogy a fészekből elvett tojásokból, anyjuk nélkül is kikeltek a kis jószágok.
De nem ám olyanok voltak, mint a szokásos, sárga pelyhes fiókák! Ezek zöldesszürkék voltak, fejük tetején fekete folttal, a szemük mellett barnás csíkkal. Akkorra már nagyapó is ott állt az unokája mellett.
- Na, Anitám, te aztán szép kis kacsákat festettél! Jó, hogy nem virágos minták, és
mindenféle kacskaringók vannak rajtuk. Bezzeg ki is közösítették volna őket a többiek a tóból.
De aztán, látva unokája megszeppent arcát, ő is komolyra váltotta a szót.
- Anitám, segítettél világra jönni három kis vadrécének, más néven tőkés récének. Jót tettél velük, mert lehet, egy kóbor kutya vagy macska, esetleg róka felfalta volna a tojásokat. Te most megmentettél három kis életet. Légy magadra büszke. De azt azért jegyezd meg, a jelen eset kivétel: a vadmadarak fészkét sohasem szabad megbolygatni. Ez egyszer azonban nem tettél rosszat, bocsánatos bűn, amit elkövettél.
Húsvét után Anita bevitte a kis récéket az iskolába. Azon a tavaszon másik tojásokat nem festett, nem is vett részt a tojásfestő versenyben. Mégis, hímes tojásból kikelt kis vadrécéivel ő lett a legnépszerűbb az osztálytársai között.
Móra Ferenc: A HÚSVÉTI TOJÁSOK
Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük. Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától:
- No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre?
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek.
A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a cseléddel elment a piacra. Hanem jó félóra múlva már vissza is jött megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, és üres kosárral.
- Hol van a répa? - kérdezte az öreg nyúl.
- Hát a káposztatorzsa? - kérdezték a kicsinyek.
- A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, a répáé még meg sem jött. A vásáros kofák a nagy havazás miatt be se jöhettek a falvakból, még csak gyönge fahéjat sem tudtam venni. Egy pár fiatal fának szóltam ugyan visszajövet, de ők azt mondták, hogy ebben a kegyetlen hidegben nekik is kell a héjuk.
Az öreg nyúl megvakarta erre hosszú fültövét, a kicsinyeknek pedig sírásra állott a szájuk. Kevés szecska volt ugyan még a kamrában, de ilyen napon, újév napján, még a mezei egér asztalán is különb ebédet tálalnak föl. Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Baj, hát baj, de azért nem kell ám mindjárt sírni!
Aztán odafordult nyúlné asszonyhoz, hogy öltöztesse fel jó melegen a gyerekeket. Az asszony fel is öltöztette őket, meleg kendőt is kötött mindegyiküknek a nyakára, hogy köhögést ne kapjanak a reggeli ködben.
- Gyerekek - mondta az öreg nyúl -, menjetek át a tisztásra az erdész bácsihoz. Köszöntsetek rá illedelmesen, mondjátok, hogy boldog újévet és jó egészséget kívántok neki, és hogy jó szívvel venném, ha valami kis finom főzelékfélével segítene rajtunk.
A gyerekek mindjárt szaladni akartak, de az apjuk utánuk szólt:
- Azt mondom, ne bácsikázzátok az erdész urat, hanem szólítsátok tekintetes úrnak.
Az anyjuk pedig azt mondta:
- Meg ne álljatok a jégen csúszkálni! Ha meg azokkal a bolondos vizslakölykökkel találkoztok, kerüljétek el őket okosan, hogy fogócskát ne játsszanak veletek megint.
A gyerekek kézen fogva mentek az erdőn át, az erdészlak felé. Meglehetősen jól viselték magukat, csak néha böktek meg alattomban egy-egy havas bokrot, hogy egy kis havazást csináljanak.
Az erdész urat a kert alatt találták a három kisfiával. A kisnyulak elmondták a mondókájukat, az erdész meg tüstént beküldte a fiait az erdésznéhez, hogy adjon valamit a nyulaknak, adott is négy-négy nagy répát.
Kisnyulak a répákkal hazafelé mentek. Mikor az ismerős erdőbe értek, jókedvük kerekedett, és futkosni kezdtek. Azzal ijesztettek egymásra, hogy ,,Jön a róka!", aztán nagy versengéssel iramodtak házuk felé.
Aznap nyúléknál igen jó ebéd volt. Első fogásuk répaleves, aztán pirított répa répamártással, a harmadik fogás répafőzelék, végül kirántott répa. A télnek vége lett, és a nyulak egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy a hó elkotródott a házuk tájékáról, és hogy régi ismerőseik, a vándormadarak megint ott csicseregtek a fák között, csodálatos dolgokat mesélve idegen országokról, hol a télen jártak.
A nyulaknak most már nem kellett többé az erdészhez fordulniok, ha megéheztek, mert az erdő tele volt bársonyos fűvel és illatos herével. Hanem azért nem feledkeztek meg erdészékről. Az öreg nyúl azt mondta:
- Ilyen nagy úrral jó fenntartani a barátságot, és nem lehet tudni, mi lesz a jövő télen.
Éppen húsvét éjjelén volt, mikor a legnagyobb csendben furcsa egy társaság sompolygott az erdészék kertjébe.
Tapsiék voltak meg a rokonságuk. Aztán tapsi úr jött, ez meg akkora húsvéti tojást hentergetett maga előtt, amelynél nagyobbat és szebbet sohse láttam. Kék bársonyból volt ez a húsvéti tojás arany abronccsal. Aztán jöttek a többiek, ők meg kosárban, pici szekérben hozták a sok húsvéti tojást.
Mikor a kertbe értek, serényen munkához láttak. A kicsinyek ügyes fészkeket raktak a fűben, a bokrok alatt, az öregek meg óvatosan elosztogatták a tojásokat a fészkekben. Mikor elvégezték a munkájukat, usgye!... visszairamodtak az erdőbe.
Másnap az erdész már korán reggel lent járt a kertben. Később leszólította a gyerekeket is:
- Gyerekek - mondta -, nekem úgy rémlik, mintha nyomokat látnék a kertben. Ha itt jártak, akkor itt is hagytak valamit. Jó lesz egy kicsit körülnézni a bokrok alatt.
A gyerekek szétfutottak a kertben, aztán itt is, ott is hallatszott az örömkiáltásuk, amint egy-egy húsvéti tojással megrakott fészekre bukkantak.
Az a kékbársonyos, aranyabroncsos tojás, melyet Tapsi úr maga görgetett be a kertbe, tele volt cukorral.
Én is megkóstoltam, mert éppen akkoriban vendégségben voltam az erdészéknél, és egész komolyan mondom, hogy alig ettem még ennél édesebb cukrot.
Szalai Borbála: NYÚL TAMÁS, AZ ÓVODÁS
Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.
Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
- Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!...-
- Ejnye, fiam! - szólt az anyja. -
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul...-
Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás...
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás...
Eljött a tél, s szól az anyja:
- Halljuk, mit tudsz, kisfiam! -
Csengő hangon kezdi Tomi:
- Trilli-trilla-trillilam... -
- De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? -
- Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!...-
No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!...
Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem...
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem...
Tóth Eszter: A NAGY HÚSVÉTI TOJÁSLLOPÁS
Történetünk abban az évben játszódik, pontosabban azon a húsvéton, amikor a Húsvéti Nyuszi szabadságra ment. Most biztos felkapod a fejed és arra gondolsz, hogy MICSODA? A Húsvéti Nyuszi szabadságon? Ráadásul húsvétkor? Itt kell elmondanom, hogy szegény Nyuszi - ahogy a barátai hívták - nem önként vállalkozott erre az útra. Elutazásában szerepet játszott Nyuszmusz, a felesége és Dr. Bajusz a Húsvét Rt. megbízott pszichológusa. Dr. Bajusz ugyanis minden tudását latba vetve megállapította, hogy Nyuszi krónikus fáradtságban szenved és az idegeinek se tett jót a sok-sok év szüntelen munka.
Nyuszi tehát belenyugodott a sorsába és felkészült arra, hogy több száz év után először a húsvétot házon kívül töltse. Mielőtt megijednél, hogy ezzel a húsvét is elmarad a sok csokitojással együtt, megnyugtatlak. Erről szó sincs. Már évtizedek óta a Húsvéti Nyuszi nem egyedül vitte az ünnepet, hanem mögötte állt a Húsvét Rt. egész alkalmazott gárdája. Probléma tehát egy szál se! Nyuszi összepakolta a bőröndjét és átadta a teljes feladatlistát Pihének, a jobbkezének. Pihe már évtizedek óta dolgozott Nyuszival és olyan izgatott volt a feladatot hallva, hogy tapsifülei minduntalan összegubancolódtak. Nyuszi aggódva figyelte a füleket, amik összegubancolódása semmi jót nem jelentett.
- Biztos, hogy boldogulsz egyedül?
- Persze, főnök! Probléma egy szál se!
Pihe izgatottságában még a feladatlistát is elejtette. Nyuszi nagyot sóhajtott.
- Akkor azt hiszem nincs más hátra minthogy elinduljak.
- Jó utazást! Hawaii állítólag nagyon szép ilyenkor!
- Bármikor felhívhatsz - jegyzete meg óvatosan Nyuszi. Pihe még mindig nem szedte össze a papírokat, amiket elejtett. Mindig kicsúsztak a kezéből.
- Ne aggódj, főnök! Biztos nem lesz semmi baj!
- De ha mégis...
- Nem lesz! Mindent kézben tartok.
- Bármikor, Pihe. Bármikor hívhatsz!
- Nem lesz semmi baj, bízz bennem, főnök! Olyan csodás húsvét lesz, mint még soha!
Túlzás lenne azt állítani, hogy Nyuszi megnyugodott, de Nyuszmusz egyre ingerültebben integetett az autóból.
- Igyekezz már, lekésük a repülőt! - dohogott. Így Nyuszi kénytelen-kellett hátat fordított szeretett Húsvét Rt.-jének és útnak indult élete első nyaralására. (Ne lepődj meg, Húsvéti Nyuszinak és a többi csodás lénynek saját légitársasága van nem kell a Liszt Ferenc repülőtéren kerülgetnie az udvariatlanul magas embereket)
***
A repülőtéren egy gombostűt sem lehetett leejteni. Nyuszi meglátása szerint mindenki húsvéti vakációra indult. Sünök veszekedtek a vámnál, hogy nem vihették fel a tüskéikre szúrt almákat, a csacsi testvérek rohangáltak körbe-körbe keresve a repülőjüket és egy törött szárnyú gólya panaszkodott fennhangon, hogy a mai repülőtársaságok milyen silányok. Nyuszi és a felesége viszonylag hamar megkapták a jegyeiket és elindultak a beléptető kapuhoz. Nyuszi már épp kezdett megbarátkozni a nyaralás gondolatával (Pihe egy hét alatt csak nem dönti romba az egész Húsvét Rt.-t), amikor a másik kapuhoz várakozó sorban meglátott valami furcsát. Vagyis valaki furcsát. Kezdjük ott, hogy a repülőtéren kellemes meleg volt a hüllő utasok miatt, de ez az illető mégis hosszú ballonkabátot viselt. Úgy bebugyolálta magát, hogy csak stöpszli orra lógott ki a ruha és kalap alól, Nyuszi hirtelen azt se tudta megállapítani, hogy egy házi vagy erdei nyuszival van e dolga. Kezében egy hatalmas táskát szorongatott, amiből... Nyuszi közelebb hajolt és mélyen beszívta a levegőt. A csokoládé édeskés illata megtöltötte az orrát. Ezt az illatot bárhonnan felismerte! Csokitojás! Az ő csokitojásai lapultak abban a táskában! De hát az lehetetlen! Hisz húsvét csak holnap lesz! Addig a tojásokat hét lakat alatt őrzik!
- Elnézést! - kiáltotta el magát Nyuszi és a rejtélyes ballonkabátoshoz lépett. - Megnézhetem mi van a táskájában?
- Drágám, mit művelsz?! - lépett mellé Nyuszmusz és megpróbálta visszaráncigálni a sorba. A ballonkabátos nem mozdult. A kilógó rózsaszín orr megremegett. Nyuszi egyre gyanúsabbnak találta az illetőt.
- A táskájából csokitojás illatot érzek. Hogy lehetséges ez?
- Nyuszi! Ne rendezz jelentet! - kérte Nyuszmusz. Remegő orrával a két közeledő biztonsági vérebre pillantott. - Mégis, hogy kerülnének ide a tojások? Pihe vigyáz rájuk!
- Csokitojás illatot érzek - kötötte az ebet a karóhoz Nyuszi. A ballonkabátos egyre jobban remegett, kalapja alól már kilógott két összegubancolódott nyuszifüle.
- Biztos csak valami félreértés - reménykedett Nyuszmusz. - Uram, megmutatná mi van a táskájában? A férjem, akkor biztos megnyugodna.
- NEM! - visított fel a ballonkabátos és azon nyomban futásnak eredt! Nyuszi egy percig sem tétlenkedett.
- Megállj! Tolvaj! Ellopta a húsvéti tojásokat! - majd a menekülő nyúl után vetette magát.
Az egész repülőtér felbolydult. A hörcsögök rémülten tömték pofazacskójukba féltve őrzött dióikat, a sünök közül többen tűlabdává gömbölyödtek. Egyedül a vén uhu bagoly nem tűnt zaklatottnak, aki méretes szárnyával csak legyintett:
- Ezek a mai fiatalok!
Nyuszit azonban nem érdekelték a többiek. Hatalmas nyusziugrásokkal szelte át a repteret, követve a tojás tolvajt. Annak esélye sem volt. Hosszú ballonkabátja sem könnyítette meg a helyzetét. Mire eljutott a biztonságos kijáratig megbotlott a kabát szélében, táskája kirepült a kezéből, majd nagy csattanással ért földet. A zárja kinyílt és láss csodát! Több tucat húsvéti tojás gurult szét a reptér tiszta padlóján.
- Megmondtam! - kiáltott fel Nyuszi. A biztonsági vérebek azonnal ott termettek és grabancon ragadták a tolvajt. A nagy kavarodásban kalapja a földre hullott. Nyuszi nem hitt a szemének.
- Pihe!
Jobbkeze szégyenkezve sütötte le a szemét. Fülei már menthetetlenül összegubancolódtak. A két véreb erősen tartotta.
- Pihe, hogy tehetted ezt? - sápítozott Nyuszi.
- Bocs, főnök! - remegett a másik nyuszi orra. - De annyira szépek voltak azok a tojások! És én soha nem kaptam egyet sem!
Nyuszi haragja ellenére erre egy kicsit megsajnálta. Miközben a rendőrkutyák megérkeztek a helyszínre és elvitték Pihét, megfogadta, hogy következő húsvétra küld neki egy szép húsvéti tojást.
A reptéren szép lassan visszatért az élet a megszokott kerékvágásba. Nyuszmusz szomorúan sóhajtott fel.
- Gondolom ezzel lőttek a nyaralásunknak.
Nyuszi megfogta a kezét.
- Valójában, ennél rosszabb dolog már igazán nem történhet.
És így is történt. Az ellopott tojásokat visszaszállították a Húsvét Rt.-hez. Nyuszi csapata minden gond nélkül lebonyolította azt a húsvétot is. Nyuszi és Nyuszmusz pedig egy csodás hetet töltöttek el Hawaii szigetén. Miközben Nyuszi elégedetten kortyolgatta kókuszitalát arra gondolt, hogy a nagy húsvéti tojáslopás után már semmi sem lepheti meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-04-07 21:00:26, péntek
|
| |
| |
BÉKÉS, BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Nagyhét van, húsvét a keresztény kultúrkör legnagyobb ünnepe. Húsvétkor a keresztények Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek. Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, Nagypéntek a keresztre feszítésről, Húsvétvasárnap pedig a feltámadás ünnepéről szól. A Biblia szerint Jézust Nagypénteken feszítették keresztre, harmadnapra pedig feltámadt.
Itt a tavasz, ahogy hosszabbodnak a nappalok, új életre kel a természet, mi magunk is igyekszünk megújulni. Ez a testi-lelki megújulás a természet örök rendjének évezredes harmóniáját szimbolizálja. A természet ébredése bennünket is munkára hív, új erővel tekintünk feladataink elé, az új élet lehetőségét ünnepeljük, még akkor is, ha korlátok közé szorított lesz ez a húsvétunk is.Mert a szomszédunkban háború van, válság van, drága az élet.
Teremtő feltámadása pedig az ehhez szükséges lelki erőt, hitet kínálja mindannyiunknak. Húsvét ünnepén újra szorosabbá fonódnak a családi kötelékek, megerősítést nyernek a bennünket összefűző baráti szálak. Hiszem, hogy ezek a napok, az ünnep pillanatai mindnyájunk számára elhozzák a feltámadás, a gyógyulás, a megújulás örök üzenetét.
Bízom benne, hogy mielőbb győzni fog a józan ész és rövidesen vége lesz a háborúnak!
Hozzon az ünnep számunkra békét, áldást,egészséget, szeretetet. Isten óvja kis hazánkat és vigyázzon ránk.
Szeretetteljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket Húsvéti oldalamon. Bízom benne, hogy elnyeri tetszéseteket.
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Boldog Húsvétot!
Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat alkotják a nagyhét második részét:
Húsvétkor a keresztények Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek. Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, valamint Jézus elfogatásának, szenvedése kezdetéről, Nagypéntek Krisztus kereszthalálának napja a keresztre feszítésről, Húsvétvasárnap pedig a feltámadás ünnepéről szól. A Biblia szerint Jézust Nagypénteken feszítették keresztre, harmadnapra pedig feltámadt.
Wass Albert: NAGYPÉNTEKI SIRATÓ
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Judás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk 
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
judáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
Szabó Judit Gyöngy: KERESZTHALÁL
Mit tett a bűnös nép?
Barabás választották Jézusért?
Feszíts meg!- kiáltották!
Elárulta Júdás az utolsó vacsorán!
Keresztre feszítették a Golgotán!
Kifolyt a szent vére értünk!De Ő megbocsát!
Szegekkel körbe ütve Istennél esedezett ,
fájdalma között könyörgött - 
Bocsáss meg nekik nem tudják
mit cselekednek!
Atya feltámasztotta fiát,
Őt az egyetlen aki legyőzte a halált.
Kezén beforrtak a sebek,most Atya mellet ül Szentségben.
Szentlelkét leküldte a Földre megvédjen.
Prófécia beteljesült,a bárány megváltotta az embert!
Legyen hát hited!Ő ennyire szeretett!
Ő az örök reménységünk,
Mint a Nap úgy ragyog az égen nékünk!
Túrmezei Erzsébet:
HÚSVÉT HAJNALÁN 
Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttük ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács és csattog az ostor,
hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra: csakúgy... úgy mint régen.
Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír fele hárman,
nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.
Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!
Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.
Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-17 22:00:09, vasárnap
|
| |
| |
HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ 
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Boldog és virusmentes Húsvétot!
Túrmezei Erzsébet:
HÚSVÉT HAJNALÁN 
Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttük ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács és csattog az ostor,
hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra: csakúgy... úgy mint régen. 
Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír fele hárman,
nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.
Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!
Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.
Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.
Ha semmim sincs akkor is adok. Szeretetet, mosolyt, és mindent amit magamban hordozok. Végül is odabent lakik minden. Kedvesség, jóság, és maga az Isten, mert egy jó szóra mindenki szomjas.Úgy legyen mindig, hogy szívedben szeretetet hordhass...
Minden kedves Ismerősömnek, rokonomnak, barátomnak, kollégáimnak és látogatómnak
ÁLDOTT, BÉKÉS, HÚSVÉTI ÜNNEPET KÍVÁNOK SZERETETTEL!
Happy Easter! Kellemes Húsvétolást! - Videó
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-05 08:01:02, hétfő
|
| |
| |
HÚSVÉTRA
Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Tündérek kútjából szagos vizet hoztam,
Van egy kislány a háznál, meglocsolom mostan.
Fáradozásomért egyedül azt kérem,
Tulipiros tojás legyen az én bérem.
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csókod várom!
Zöld erdőben jártam, hol sok furcsa dolgot láttam.
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan,
Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.
2 Lőrinc Pál: Három füles
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.
Feltámadásunk édes ünnepe
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Link
BRAZILBÓL, AHOL NEM SZOKÁS LOCSOLNI, KÍVÁNUNK NEKTEK NAGYON KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET. HOZZON NEKTEK A NYUSZIKA SOK-SOK TOJÁST. SOK SZERETETTEL
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-02 23:00:25, péntek
|
| |
| |
HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ 
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Nagyhét van, közeleg húsvét a keresztény kultúrkör legnagyobb ünnepe. Sajnos ezen a húsvéton sem tehetjük azt, mint máskor, nem lehetünk együtt úgy, mint korábban. Sem közösségként, sem családként. A koronavírus-járvány harmadik hullám tetőzése most zajlik és óvatosságra int bennünket. Napról napra számoljuk veszteségeinket és mindent, amitől ez a járvány megfoszt bennünket.
Itt a tavasz, ahogy hosszabbodnak a nappalok, új életre kel a természet, mi magunk is igyekszünk megújulni. Ez a testi-lelki megújulás a természet örök rendjének évezredes harmóniáját szimbolizálja. A természet ébredése bennünket is munkára hív, új erővel tekintünk feladataink elé, az új élet lehetőségét ünnepeljük, még akkor is, ha korlátok közé szorított lesz a húsvétunk.
Teremtő feltámadása pedig az ehhez szükséges lelki erőt, hitet kínálja mindannyiunknak. Húsvét ünnepén újra szorosabbá fonódnak a családi kötelékek, megerősítést nyernek a bennünket összefűző baráti szálak. Hiszem, hogy ezek a napok, az ünnep pillanatai mindnyájunk számára elhozzák a feltámadás, a gyógyulás, a megújulás örök üzenetét.
Bízom benne, hogy mielőbb legyőzzük a világméretű járványt és egyre közelebb kerülünk az oltások által a védettséghez, de addig is fontos a megelőzés, a szabályok betartása. Életet mentünk, ha türelmesek vagyunk. Ezt kell tennünk.
Ahogy Teréz anya mondta:
,,Önnek és nekem. Mindenkinek. Hogy hamarosan mindannyian újra, együtt lehessünk egészségesen".
Szeretettel köszöntelek Benneteket és kívánok mindenkinek a körülményekhez képest áldott ünnepeket. Tudom fájó, hogy nem tudjuk a legközelebbi rokonokkal, ismerősökkel eltölteni az ünnepet, de változtatni nem lehet. Hozzon az ünnep számunkra békét, áldást,egészséget, szeretetet. Isten óvja kis hazánkat és vigyázzon ránk.
Szeretetteljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Consummatum est. Nagypéntek. Jézus Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának napja. Ez a nap az elcsendesedésről szól, ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a szenvedések közepette is lebegjen szemünk előtt a remény. Az idei Húsvét sajnos ismét más, mint a korábbi években megszokott, ám az ünnep üzenete talán nem is lehetne aktuálisabb.
Siska Finuccsi - Consummatum est
Link
Egyetlen magyar sincs egyedül. Boldog húsvétot, Magyarország!
Link
Kincses Zoltán: HÚSVÉT ELŐTT
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta, mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret.
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Boldog és virusmentes Húsvétot!
St. Martin gyönyörű muzsikájával kívánok Minden Kedves Ismerősömnek,
Látogatómnak Áldott, napfényben tündöklő, testben és lélekben újjászülető
virusmentes BOLDOG HÚSVÉTOT!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-04-02 20:00:32, péntek
|
| |
| |
HÚSVÉTI LOCSOLÓVERSEK 
Legyen akár egy kicsit pajzán, vagy éppen vicces, legyen rövid, vagy hosszú és szerelmes, vagy éppen népies, a húsvéti verseknek a lényege, hogy a locsolkodási szándékunkat kifejezzük és engedélyt kapjunk rá. Azt akarja szemléltetni, hogy nehogy elhervadjanak a lányok, mint a virágok.
I. GYERMEKVERSEK
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
Azért, amiért kicsi vagyok,
Verset mondok, mint a nagyok.
Mondókámat megtanultam,
Locsolómat is elhoztam.
Azért, mert én kicsi vagyok,
Piros tojást én is kapok.
Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
Csörög a szarka,
billeg a farka.
Azt hallottam a városban:
a tojás is tarka.
Befestették tarkára,
egy kisfiú számára.
Adjátok a kezembe,
hadd tegyem a zsebembe!
E háznak van egy rózsája,
A rózsának egy bimbója,
Én a bimbót megöntözöm,
a tojást megköszönöm.
Erre szaladt ím az előbb
nyuszi anyó titokban.
elmesélte, hogy e házban
piros tojás mi sok van.
Azt is mondta, hogy a virág
akkor szép, ha locsolják,
eljöttem hát meglocsolni e
ház apraját-nagyját.
Lakozzék e házban
békesség, szeretet!
Adjon Isten mindenkinek
szép húsvéti ünnepeket!
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
Én csak erre jártam,
egy szép kislányt megláttam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
szabad-e meglocsolni?
Én apró gyerek vagyok,
locsolkodni akarok.
Van tojás, vagy nincs,
jó lesz a forint.
Én csak erre jártam,
egy szép kislányt megláttam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
szabad-e meglocsolni?
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
De tojást azért kapok?
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
Megérkeztem, itt vagyok,
Rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
Katonásan tiszteleg,
És mielőtt hazaér,
Locsolásért tojást kér.
Odakint az utcán azt mondják a nagyok,
hogy ebben a házban hervadnak a csajok.
Én is, mint az apám, szeretem a nőket,
s jöttem hát azonnal meglocsolni őket!
Szabad-e locsolni?
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.
Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!
Szép lányokat kergetek,
Az én kölnim permetez.
Jó dolog a locsolás!
Ide a piros tojást!
Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll,
A kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.
Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
mint a kis virágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
mint a kis tündérek,
de ha lehet, cserébe egy
piros tojást kérek!
Zöld erdőben jártam,
kék ibolyát láttam,
el akart hervadni,
Szabad-e locsólni?
Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!
Darányi Ildikó: LOCSOLÓVERS
Friss tavaszi ibolyácskák,
hamvas arcú lányok,
megöntözöm harmatcseppel,
ne hervadjon bájuk.
Kis kosárka a kezemben,
amint látod füles.
Tegyél bele hímes tojást,
hogy ne legyen üres!
K. László Szilvia: LOCSOLÓVERSEK
"Óvodába járok, piros tojást várok,
zöld erdőben, zöld mezőben sok virágot látok.
Sok virágot szedtem, üvegembe tettem,
elfáradtam, megéheztem, mire megérkeztem.
Bátorságot gyűjtök, hogy meg merjem kérdezni,
jó illatú rózsavízzel szabad-e öntözni?"
"Jó szándékkal léptem át e békés hajlék küszöbét,
Húsvét napján hajtsunk fejet, adjunk hálát Istenért!
Kívánom a ház népének, legyen áldott ünnepe,
Kérdezem e szép virágtól: meglocsolnom szabad-e?"
"Szép illatos gyöngyvirágom,
meglocsollak téged,
locsolásért piros tojást
vagy egy csokit kérek!"
II. FIATALOKNAK
Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!
/Locsolásért csókod várom!/
Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jószagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!
Húsvét másodnapján régi szokás szerint, ?
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megintcsak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért puszid várom!
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!
Messze földön jártam
szép harmatos reggel,
aranytündér kútvizéből
vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
öntözgetni járok,
olyan szagos, mint a rózsa,
gyertek ide, lányok!
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívemből kívánom, kegyelem magának!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Tündérek kútjából szagos vizet hoztam,
Van egy kislány a háznál, meglocsolom mostan.
Fáradozásomért egyedül azt kérem,
Tulipiros tojás legyen az én bérem.
III. HAGYOMÁNYOS
Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyanyám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vigan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A himes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
E háznak kertjében van egy rózsatő,
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő,
Vizet öntök a fejére,
Szálljon áldás a kezére,
Az Istentől kérem,
Piros tojás a bérem.
E háznak van egy rózsája,
A rózsának egy bimbója,
Én a bimbót megöntözöm,
a tojást megköszönöm.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Erdőn-mezőn nyitott szemmel,
sok virágra lel az ember.
Én most őket megöntözöm,
a piros tojást megköszönöm!
Szabad-e locsolni?
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál.
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne.
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással!
Messze földön jártam,
Szép harmatos reggel,
Aranytündér kútvizéből
Vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
Öntözgetni járok,
Olyan szagos, mint a rózsa,
Gyertek ti is, lányok!
Napsütötte szép tájakon
jöttem végig az utakon.
Felém hajolt sok-sok virág,
rózsavizük osztogatták.
Megöntözlek most itt véle,
piros tojást kérek érte.
Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
Tarka réten jártam, sok virágot láttam,
illatukat egy kis üvegbe bezártam
ez a kis üvegcse itt lapul most nálam
engedd meg hogy frizurádat vele eltaláljam.
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.
Vörös rózsa, fehér rózsa,
Olyan szép vagy meglocsolva.
Hervadsz, hervadsz kis virág,
Szabad-e a locsolás?
IV. HUMOROS, VICCES
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
Ajtó mögött állok,
Két nagy cicit látok.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot.
Árok partján döglött ló.
Én vagyok a locsoló.
Egy gondolat bánt engemet:
Elfeledtem a versemet.
Egy tök, két tök, öntök.
E szép ajtón bekopogék
Ha nem bánják, locsolkodnék
Öntök asszonyt lányával,
Várok tojást párjával.
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok!
Én vagyok a Török,
Locsolkodni jövök!
Ha nem kapok piros tojást,
Mindent összetörök!!!
Én verset nem tudok,
Azt mondják a kicsik,
Én csak azért jöttem,
Hogy igyak egy kicsit.
Az én locsolómra két tojás van festve!
Hogyha azzal meglocsollak elmehetsz majd GYES-re!
Fel a szoknyát, le a bugyit,
Had locsoljam meg a nyuszit!
Felnézek az égre
a versemnek vége.
Szabad a locsolni?
Itt állok gatyában, Locsoló van benne.
Ha én azt elővenném. Nagy röhögés lenne!
De én azt nem teszem, Mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem, Nem pedig tökölni!
Józsi vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy menjek haza
Húsvét hétfő reggelén,
Mosolyog az ég is,
adjatok egy fél decit,
Mosolygok majd én is.
Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!
Igaz, hogy én mókás vagyok,
A vágyaim mégis nagyok:
Meglocsollak és cserébe
Tojást tegyél e tenyérbe!
Csak tojással be nem érem,
Az ÁFÁ-val együtt kérem.
Illatos fű, moha, páfrány,
Meglocsollak Házisárkány!
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
Korán reggel ébredtem, locsolkodni kérem,
Hogy mindenkihez eljutok, azt erősen kétlem.
Tűnődtem én, hogy gyalog menjek vagy fussak,
Autó mellett döntöttem, hogy mindenhova eljussak,
Voltam vagy már 100 helyen, így lettem én spicces,
Ha elkapnak a rendőrök, az nem lesz olyan vicces!
Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
Locsolkodni vicces dolog,
mert ilyenkor vödröt fogok,
hideg vízzel megtöltöm,
a lányok fejére öntöm!
Veled ilyet nem teszek,
Inkább kölnit veszek.
Szabad-e locsolni?
Kék erdőben jártam,
Zöld ibolyát láttam,
Azt hiszed, hogy színvak vagyok?
Húzzak el, vagy locsolhatok?
Nem kell tovább spórolni,
megjött Gyula locsolni!
Nem vagyok én nyuszi, kell nekem a puszi!
Gombold ki a blúzocskádat, hadd locsolom dombocskádat!
Odakint az utcán azt mondják a nagyok,
hogy ebben a házban hervadnak a csajok.
Én is, mint az apám, szeretem a nőket,
s jöttem hát azonnal meglocsolni őket!
Szabad-e locsolni?
Ól sarkában disznó röfög,
meglocsollak, aztán mögyök!
Szép lányokat kergetek,
Az én kölnim permetez.
Jó dolog a locsolás!
Ide a piros tojást!
Színes felhők úsznak a húsvéti égen,
Ők fognak locsolni, mert biztos, hogy én nem!
Van nálam egy kis pacsuli
Le loccsintom magát,
Ha egy kicsi mázlija van,
Túléli a szagát.
Van nekem egy locsolóm,
Nem kölni van benne.
Ha én azt itt elővenném,
Nagy sikoltás lenne!
Van nekem egy kis locsolóm,
Kölni nincsen benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne.
Zöld a moha, zöld a páfrány,
Megöntözlek házisárkány!
Zöld erdőben jártam, hol sok furcsa dolgot láttam.
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan,
Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.
Zöld erdőben jártam, felmásztam egy fára.
Kilyukadt a nadrágom, kiesett a tojásom.
V. KORONAVIRUS LOCSOLÓVERS 
Azt mondták, hogy nem lesz járvány,
Ebből nekünk nem lesz hátrány,
Aztán mégis itt van nekünk,
Locsolkodni se mehetünk,
Tedd félre a hímes tojást,
Én se megyek át ma hozzád.
Szeptemberre majd eltoljuk
Akkor aztán bepótoljuk!
Húsvét napján karanténban, az én helyem a kanapén van
Pacsulit most nem fogsz kapni, de nem hagyhatlak elhervadni
Meglocsollak online térben, a pénzt a számlámra kérem
Járvány ide, járvány oda,
meglocsollak mosolyogva!
Karanténban jártam, maszkos kislányt láttam,
el akart szaladni, on-line kell locsolni!
Locsolkodni mennék, de minden hiába,
Megszállt mindenkit a karantén világa!
Csukd le a szemed és gondolj arra szépen,
Kopogok az ajtódon, most engedsz be éppen!
Előveszem kölnimet és meglocsollak online,
Ezen a Húsvéton, így frissül föl sok lány!
Lányok, asszonyok nem kell búslakodni,
Jövőre duplán fogok locsolkodni!
Ne haragudj kedves Nagyi,
Nem tudlak ma meglocsolni.
Nem öntök hajadra vizet,
de küldök egy szép nagy szívet.
Attól, hogy a vírus tombol,
nem maradsz ki minden jóból.
Nézd meg jól a csatolt képet!
Láttál-e már ilyen szépet?
Ne locsolj meg, kedves koma, mert nincs nálunk most lakoma!
Ne emésszen téged bánat, fogadj szót a Győrfy Pálnak!
Fojtsd bánatod pálinkába és maradj otthon a csudában!
Nem locsolok, nem én, soha,
Míg vírus van, nincs lakoma.
El is emészt majd a bánat,
De szót fogadok Győrfy Pálnak!
Te is otthon, én is itthon
meglocsollak online módon!
Védőmaszkban jár a nyuszi,
locsolásért nem jár puszi!
Itt maradok a szobámban,
meglocsollak távmunkában!
Virtuális locsolkodás, távolról is hatásos,
Nekem sem kell kölni hozzá, s te sem leszel bűzbájos!
Zöld erdőben döglött nyuszi, szegény vírust kapott tuti,
ülök inkább itthon hali, locsoljon meg Győrfi Pali
Zöld erdőbe jártam, Győrfi Palit láttam.
Nem fogok locsolni, itthon kell maradni.
Zöld erdőben járnék, piros tojást várnék.
Úgy hallottam: nem szabad kijárni!
Meddig lehet még ezt csinálni?
*
Korlátozott világunkban másodszor van húsvét,
Locsolkodni hogyan menjünk? Gigantikus a tét!
Megint nincsen ölelkezés, se tojás, se puszi,
Tán még ő is karanténban, a Húsvéti Nyuszi!
Jó hírt hozunk, úgy tűnik már közel a megoldás
Hogyha kaphatsz, kérd és legyen beadva az oltás!
Akkor talán vihetjük a vízzel teli vedret,
Máskülönben jövőre is írnunk kell egy verset.
Most azonban ne szomorkodj hallgass végig minket
virtuális úton-módon meglocsolunk Téged.
Az is jó, ha tojás helyett elismerést adtok,
Igen nagyon megköszönjük, ha egy lájkot nyomtok.
VI. KORTÁRS KÖLTŐK
Balogh József: LOCSOLÁSRA
Virágharmat várt reám
húsvéthétfő hajnalán.
Kakasszókor elindultam,
tarka rétre eljutottam,
illatait mind elkértem,
és a rétnek megígértem:
locsolkodni elmegyek,
öntözni a hölgyeket.
Tessék, hát most itt vagyok!
Piros tojást kaphatok,
ha már hoztam
jó illatú harmatot?
Devecsery László: HÚSVÉTHÉTFŐ HAJNALÁN
Húsvéthétfő
vízöntő:
vidám ez, nem
kesergő.
Jönnek fiúk
csapatban,
vidám verssel
hajnalban:
Kiskertemben
jártam én,
szép virágot
láttam én:
meglocsolom,
megöntözöm,
kedves szóval
felköszöntöm.
Húsvéthétfő
hajnalán
örüljön sok
kicsi lány!
Gy. Orbán Éva: HÚSVÉTI FELELGETŐS
Ma reggel én korán keltem,
Harmatvizet gyűjtögettem.
Ibolyát is szedtem bele,
Hogy illatos, üde legyen.
Napsugárral melengettem,
Vigyáztam rá, el ne vesszen.
Találgattam, hol lesz helye,
Végül szívem fölé tettem.
Tüstént jöttem ide hozzád,
Ha engeded, rád locsolnám.
Szépségben és egészségben
Virágozzál egész évben!
*
Hervadozó virág vagyok,
Harmatvízre vágyom nagyon.
Harmatvízzel locsolj engem,
Örül majd a szíved, lelked.
Ajándékom Nap sugara,
Eol-hárfa lágy dallama.
Rigófütty és jácintillat,
Hajnali víg madártrilla.
Ahogy mindezt gyűjtögettem,
Piros tojásra is leltem.
Elhoztam hát, gyorsan vedd el,
Ráadásnak kapod tőlem.
K. László Szilvia. LOCSOLÓVERS
"Elindultam locsolkodni, harmatcseppet szórt a rét,
vadvirágok illatával megtöltöttem az edényt.
Térdig koptattam a lábam, úgy siettem hozzátok,
reméltem, hogy itt találom majd a legszebb virágot.
Megtaláltam, hervadozik, és ez bizony nem mese,
ezért kérdem a virágtól: meglocsolni szabad-e?"
Kufár Róza: LOCSOLÓVERS
Hajnali harmatban,
Selyemfüves réten,
Ezer virág friss illatát
Kalapomba mértem.
Rozmaringos hintón
Repültem idáig,
Kék nefelejcs, tulipános,
Takaros házig.
Van ennek a háznak
Olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől
Kivirul orcája.
Lőrinc Pál: HÁROM FÜLES
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.
Mentovics Éva: LOCSOLÓVERS
Húsvét hétfő reggelén
kis bokrétát szedtem,
tarka-barka virágokról
illatot gyűjtöttem.
Bezártam egy szelencébe,
repültem is hozzád,
hogy illatos harmatvízzel
megmosdassam orcád.
Szabad-e locsolni? Fel
A húsvéti tojásfestés
Bizony nagy feladat,
Csínját-binját kitanulni
Kell némi gyakorlat.
Ám, ha szépen sikerülnek
A hímes tojások,
Húsvéthétfőn, locsoláskor
Büszkék rá a lányok. Fel
Húsvét napja csupa öröm,
A sok kislányt megöntözöm.
Hulljon kölni a hajukra,
Piros tojás a markomba. Fel
Harangvirág hajladozik a szélben,
Kis nyulacska ugrabugrál a réten.
Sárgarigó azt csipogja: csip-csip-csip,
Meglocsolnám ruhácskádat egy kicsit.
Mentovics Éva: MGLOCSOLHATLAK?
Kora reggel elindultam,
erdőn, mezőn jártam,
ringatózó tölgy tövében
kisnyulakat láttam.
Tojást cipelt mind a három:
lilát, sárgát, kéket.
Ha nem bánod, én örömmel
meglocsollak téged.
Vörös Judit: HÚSVÉTI TOJÁS
Zsenge fűben
nyuszi fészek,
benne tojás,
nagyon szépek.
Sok-sok piros
lila, sárga,
megvolt vele
Füles dolga.
Jut belőle
mindenkinek,
sok kislánynak,
sok legénynek.
Mert ha eljő
Húsvét napja,
fiú a lányt
meglocsolja.
Még ha ő ezt
nem is kérte,
piros tojás
jár majd érte.
Vörös Judit: HÚSVÉTI TOJÁSOK
Hűvös reggel, húsvét reggel,
nyuszicsalád korán felkel,
vár a munka, régi szokás,
festésre vár minden tojás.
Piros, sárga, lila és kék...
Kell-e ennél szebb ajándék?
Színes, hímes akad közte,
nyuszimama díszítette.
Felhúzzák az úti sarut,
bejárják a várost, falut.
Sietnek, így nem tart soká,
jut is tojás mindenhová.
Fészek itt is, ott is akad,
üresen ma egy sem marad,
szép ünnepünk reggelére,
sok kisgyermek örömére.
VII. PIKÁNS
Árok partján döglött ló. Én vagyok a locsoló.
Fel a szoknyát,le a bugyit,
Had locsoljam meg a nyuszit!
Gyere kislány, meglocsollak
Kedvezményes áron,
Gumi nélkül negyven rugó,
Kölnivel csak három!
Hét ágra süt a Nap,
mosolyog az ég is,
adjanak egy ezrest,
mosolygok majd én is.
Hosszú a hajad.
Rövid az eszed.
Ha meglocsollak,
észre se veszed!
Húsvétra a kívánságom,
legyen rúzsos a tojásom.
Szabad e locsolni?
Itt állok gatyában, Locsoló van benne.
Ha én azt elővenném. Nagy röhögés lenne!
De én azt nem teszem, Mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem, Nem pedig tökölni!
Kertkapuban állok, piros tojást várok.
Ha nem hozzák párjával?! Elszököm a lányával...
Kertünk végén nagy a fű, nem fogja a kasza,
locsoljon meg benneteket az apátok fa***
Láttam én már e világon eleget, de ilyen csúf vén banyát, mint te, keveset...
Ne vedd zokon versemet, meglocsollak tégedet.
Locsolkodni jöttem, kettő is van nálam,
Egyik a markomban, másik a gatyámban.
Locsoló versikém tudom kissé vicces,
De azért remélem, hogy nem volt nagyon giccses.
Magból lesz a kender,kenderből a pendej (régi női ruha ),
szép asszony lába között hervad el az ember...
Nem hoztam kölnit,
nagyon kell pisilni,
SZABAD-E LOCSOLNI?
Nem vagyok én nyuszi, kell nekem a puszi!
Gombold ki a blúzocskádat, hadd locsolom dombocskádat!
Odalent az utcán azt mondják a nagyok,
hogy ebben a házban hervadnak a csajok.
Én is, mint az apám, szeretem a nőket,
ezért jöttem meglocsolni őket.
Ól sarkában disznó röfög,
meglocsollak, aztán mögyök!
Sivatagban él a teve, locsolkodni jöttem, he-he.
Sok a duma, sok a szöveg, Bevetésre kész a löveg...
Szeged felől jön a gőzös,
Oda öntök, ahol szőrös!
Te vagy az, ki nekem maradt,meglocsollak, dőljél hanyatt!
Utcátokban lötyögök, Kerted mellett döcögök!
Szököm ide, szököm oda, lóg a tököm ide-oda!
Van nálam egy kölnisüveg, Métereset spriccel,
Mivel ilyen rakoncátlan, Lezártam egy sliccel!
Van nekem egy csíkos gatyám, abban van az én ceruzám,
minden este írok vele, mégse kopik el a hegye.
Piros tojás, kék tojás, nekem is van két tojás,
föl a szoknyát, le a bugyit, hadd locsoljam meg a nyuszit.
Zöld a moha, zöld a páfrány, meglocsollak házisárkány.
Zöld erdőben jártam véled, kezem erre-arra tévedt.
Úgy éreztem nem vagy nedves, meglocsolhatlak-e kedves?
Zöld erdőben jártam, felmásztam egy fára.
Kilyukadt a nadrágom, kiesett a tojásom.
Zöld erdőbe jártam. Akácfára másztam.
Kiszakadt a Lewis-em. Kilátszott a p.niszem.
VIII. POLITIKAI
Böszme vagyok, nem tagadom,
kölnivizem büdös nagyon,
Szegfűillat kéne bele,
vajon mi a pártom neve?
Deutsch Tominak nem volt diplomi,
Schmitt Palinak hamis a doktori.
Az én kölnim viszont valódi,
Szép kislány, szabad-e locsolni?!
Gyurcsány Fletó elkúrta,
Bajnai meg folytatja.
Piros tojást megfogom,
Demszky fejéhez csapom.
Igaz, hogy én mókás vagyok,
A vágyaim mégis nagyok:
Meglocsollak és cserébe
Tojást tegyél e tenyérbe!
Csak tojással be nem érem,
Az ÁFÁ-val együtt kérem.
Kossuth-téren jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?
Nem kell tovább spórolni,
megjött Gyula locsolni!
Sumákum laude végzett a Schmitt Pál,
Nem találja diplomáját a Gyurcsány.
Az én régi kölnis flaskám kéznél van.
Nézz rá a naptárra: Húsvét van !!!
Zöld erdőben jártam
Cédulákat láttam
Rá volt írva: Fidesz
Ha nyernek, itt mi lesz?
Zúg a traktor,
Szánt az eke.
Elvtársnő locsolhatok-e?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
26 db bejegyzés |
| e év: |
276 db bejegyzés |
| Összes: |
4840 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (150)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 2197
- e Hét: 13275
- e Hónap: 35763
- e Év: 213638
|
|
|
Offline
