|
2012-08-21 11:26:21, kedd
|
| |
| |
Mózes második könyve
1 És név szerint ezek voltak Izrael fiai, akik Egyiptomba mentek Jákobbal; mindegyik férfi a maga háznépével ment oda: 2 Rúben, Simeon, Lévi, Júda, 3 Issakár, Zebulon, Benjámin, 4 Dán, Naftali, Gád és Áser. 5 Mindaz a lélek, aki Jákob ágyékából származott, összesen hetven lélek volt. József pedig már Egyiptomban volt. 6 Majd meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék. 7 Izrael fiai pedig termékenyek voltak, és egyre többen lettek; egyre jobban sokasodtak, egészen rendkívüli mértékben megerősödtek, s ezért az ország megtelt velük.
8 Idővel új király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet, 9 és ezt mondta népének: ,,Nézzétek csak! Izrael fiainak a népe számosabb és hatalmasabb nálunk. 10 Nosza, bánjunk velük okosan, nehogy még tovább sokasodjanak, mert ha háború tör ki, ők is azokhoz csatlakoznak, akik gyűlölnek minket, és ellenünk harcolnak, majd végül kimennek az országból."
11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy nehéz terhekkel sanyargassák őket; ők pedig raktárvárosokat építettek a fáraónak, Pitomot és Ramszeszt. 12 De minél inkább sanyargatták őket, Izrael fiai annál jobban sokasodtak, és annál jobban terjeszkedtek, úgyhogy már betegesen rettegtek tőlük. 13 Az egyiptomiak ezért rabszolgákká tették Izrael fiait, zsarnokoskodva felettük. 14 És megkeserítették az életüket kemény rabszolgamunkával: agyaghabarcs- és téglakészítéssel, s mindenféle rabszolgamunkával a szántóföldeken, igen, mindenféle rabszolgamunkával, amelyet velük végeztettek mint rabszolgákkal, zsarnokoskodva felettük.
15 Később az egyiptomi király a következőket mondta a héber bábáknak, akik közül egyiknek Sifra, másiknak pedig Pua volt a neve, 16 igen, olyan messzire ment, hogy ezt mondta: ,,Amikor héber asszonyoknak segítetek a gyermekszülésnél, figyeljétek őket a szülőszéken; hogyha fiú születik, öljétek azt meg, de ha lány, hadd éljen." 17 Ám a bábák félték az igaz Istent, és nem tették meg, amit Egyiptom királya mondott nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. 18 Idővel az egyiptomi király hívatta a bábákat, és megkérdezte tőlük: ,,Miért tettétek ezt, miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?" 19 A bábák erre így feleltek a fáraónak: ,,Azért, mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi asszonyok, hanem életrevalóak, és megszülik a gyermeküket, még mielőtt a bába odaérne hozzájuk."
20 Isten ezért jól bánt a bábákkal; a nép pedig még jobban szaporodott, és nagyon hatalmas lett. 21 S mivel a bábák félték az igaz Istent, ő később családdal ajándékozta meg őket. 22 A fáraó végül megparancsolta egész népének: ,,Minden újszülött fiút dobjatok a Nílusba, de a lányokat hagyjátok életben!"
2 Időközben egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik lányát. 2 Az asszony pedig várandós lett, és fiút szült. Amikor látta, milyen szép, három holdhónapig rejtegette. 3 Mikor már nem tudta tovább rejtegetni, szerzett neki egy papiruszládát, bekente bitumennel és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és a nád közé tette a Nílus partján. 4 A gyermek nővére ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.
5 Kis idő múlva a fáraó lánya lejött fürödni a Nílushoz, szolgálólányai pedig ott sétáltak a Nílus partján. Ekkor meglátta a ládát a nád között. Rögtön odaküldte rabszolganőjét, hogy vegye ki. 6 Amikor kinyitotta, meglátta a gyermeket, és lám, a kisfiú sírt. Ő pedig szánalomra indult iránta, és ezt mondta: ,,A héberek gyermekei közül való ez." 7 Ekkor a gyermek nővére megkérdezte a fáraó lányától: ,,Elmenjek, és hívjak szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy dajkálja neked a gyermeket?" 8 A fáraó lánya ezt mondta neki: ,,Menj!" A lányka azon nyomban ment, és hívta a gyermek anyját. 9 A fáraó lánya pedig ezt mondta neki: ,,Fogd a gyermeket, dajkáld őt nekem, és én megadom a béredet." Fogta hát az asszony a gyermeket, és dajkálta. 10 A gyermek pedig felnőtt. Akkor elvitte őt a fáraó lányához, az pedig fia lett; és ő a Mózes nevet adta neki, ezt mondva: ,,Mert vízből húztam ki őt."
11 Akkoriban történt, mikor Mózes már megerősödött, hogy kiment a testvéreihez megnézni, milyen terheket hordoznak. Meglátott egy egyiptomit, amint éppen egy héber testvérét ütlegeli. 12 Körülnézett, és amikor látta, hogy nincs ott senki, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
13 Másnap mégis kiment újra, és látta, hogy két héber férfi verekszik. Megkérdezte attól, aki a hibás volt: ,,Miért vered a társadat?" 14 Erre az így felelt: ,,Ki nevezett ki téged fejedelemnek és bírónak mifölénk? Engem is meg akarsz ölni, mint ahogy megölted az egyiptomit?" Mózes ekkor megijedt, és ezt mondta: ,,Biztosan kitudódott a dolog!"
15 Később a fáraó meghallotta ezt a dolgot, és meg akarta ölni Mózest. Mózes azonban elfutott a fáraó elől, és Midián földjén akart letelepedni. Majd leült egy kútnál. 16 Midián papjának pedig hét lánya volt, és azok szokás szerint eljöttek vizet meríteni, és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk nyáját. 17 A pásztorok is jöttek, mint máskor, és elkergették őket. Mózes ekkor felkelt, a nők segítségére sietett, és megitatta nyájukat. 18 Amikor azok hazaérkeztek, az apjuk, Réuel felkiáltott: ,,Hogyhogy ma ilyen hamar megjöttetek?" 19 Erre ők így feleltek: ,,Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, és még vizet is húzott nekünk, hogy megitassa a nyájat." 20 Akkor ezt mondta lányainak: ,,De hol van ő? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok, hadd egyen kenyeret!" 21 Mózes azután kész volt ott lakni ennél a férfinál, az pedig Mózeshez adta a lányát, Cippórát. 22 Cippóra később fiút szült, Mózes pedig Gersomnak nevezte el, mert ahogy mondta: ,,Jövevény lettem idegen földön."
23 És történt, hogy e hosszú idő alatt az egyiptomi király végül meghalt, de Izrael fiai továbbra is sóhajtoztak a rabszolgaság miatt, panaszosan kiáltottak, és a rabszolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott az igaz Istenhez. 24 Isten idővel meghallgatta sóhajukat, és megemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről. 25 Isten ezért letekintett Izrael fiaira, és figyelmét odafordította.
3 Mózes pedig Jetrónak, Midián papjának a nyáját őrizte, akinek a veje volt. Amikor egyszer a puszta keleti része felé terelgette a nyájat, eljutott az igaz Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ekkor megjelent neki Jehova angyala tűznek lángjában egy tövisbokor közepében. Ő csak nézte, és lám, a tövisbokrot tűz égette, de meg nem emésztette a tövisbokrot. 3 Mózes ekkor ezt mondta: ,,Odamegyek, és megnézem ezt a nagy jelenséget, miért nem ég el a tövisbokor." 4 Amikor Jehova látta, hogy odamegy megnézni, rögtön szólt neki a tövisbokor közepéből Isten, ezt mondva: ,,Mózes! Mózes!" Mire ő így felelt: ,,Itt vagyok." 5 Ekkor ő ezt mondta: ,,Ne gyere közelebb! Húzd le a sarut lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld."
6 Majd így folytatta: ,,Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene." Mózes ekkor eltakarta arcát, mert félt az igaz Istenre nézni. 7 Jehova pedig ezt mondta: ,,Bizony láttam nyomorúságát népemnek, mely Egyiptomban van, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat; mert jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el. 8 Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták területére. 9 És most íme, eljutott hozzám Izrael fiainak a kiáltása, és láttam az elnyomást is, amellyel az egyiptomiak elnyomják őket. 10 Most pedig jöjj, elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból."
11 Ám Mózes ezt kérdezte az igaz Istentől: ,,Ki vagyok én? Hogy mehetnék én a fáraóhoz, és hogy hozhatnám ki Izrael fiait Egyiptomból?" 12 Erre ő ezt mondta: ,,Úgy, hogy én veled leszek, és ez a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni az igaz Istent."
13 Mózes azonban így szólt az igaz Istenhez: ,,Ha most elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: »Ősatyáitok Istene küldött hozzátok«, és ők erre megkérdezik tőlem: »Mi a neve?«, akkor mit mondjak nekik?" 14 Isten erre ezt mondta Mózesnek: ,,AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK." Majd hozzátette: ,,Ezt mondd Izrael fiainak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«" 15 És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:
,,Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre. 16 Menj, gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd ezt nekik: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene megjelent nekem, és ezt mondta: ,Mindenképpen figyelmet fordítok rátok, s arra, hogy mit tesznek veletek Egyiptomban. 17 És azt mondom, hogy fel foglak hozni benneteket az egyiptomiak által okozott nyomorúságból a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták földjére, egy tejjel és mézzel folyó földre.'«
18 És ők hallgatni fognak a szavadra, te pedig Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához, és mondjátok ezt neki: »Jehova, a héberek Istene kapcsolatba lépett velünk, és most hadd menjünk el egy háromnapos útra a pusztába, és hadd áldozzunk Jehovának, a mi Istenünknek!« 19 Én, igen, én jól tudom, hogy Egyiptom királya nem engedélyezi majd, hogy elmenjetek, csak erős kéz hatására. 20 És én kinyújtom majd kezemet, és lesújtok Egyiptomra minden csodatettemmel, melyet véghezviszek annak közepette; és azután el fog bocsátani titeket. 21 És kedvessé teszem majd ezt a népet az egyiptomiak szemében; így amikor elmentek, nem mentek üres kézzel. 22 Kérjen minden asszony a szomszédjától és a házában jövevényként lakó asszonytól ezüst- és aranytárgyakat meg köntösöket, s rakjátok azokat fiaitokra és lányaitokra; fosszátok ki az egyiptomiakat."
4 Mózes azonban így felelt: ,,De mi van akkor, ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak szavamra, mert azt mondják: »Nem jelent meg neked Jehova.«" 2 Jehova ekkor ezt kérdezte tőle: ,,Mi van a kezedben?", mire ő így felelt: ,,Egy bot." 3 Erre ő ezt mondta: ,,Dobd a földre!" Ő pedig a földre dobta, és az kígyóvá vált; és Mózes elfutott előle. 4 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: ,,Nyújtsd ki kezedet, és ragadd meg a farkánál fogva!" Kinyújtotta hát kezét, és megragadta, az pedig bottá vált a tenyerében. 5 Ahogy ő mondta: ,,Azért, hogy elhiggyék, hogy megjelent neked Jehova, az ősatyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene."
6 Ekkor Jehova újra szólt hozzá: ,,Kérlek, dugd be kezedet a ruhád felső hajtásába." Ő pedig bedugta kezét a ruhája felső hajtásába. Amikor kihúzta kezét, lám olyan fehér volt a leprától, mint a hó. 7 Ezután ezt mondta: ,,Dugd be újra kezedet a ruhád felső hajtásába!" Ő pedig újra bedugta kezét ruhájának a felső hajtásába. Amikor kihúzta ruhájának a felső hajtásából, lám, keze ismét olyanná lett, mint testének a többi része. 8 Ahogy Isten mondta: ,,Ha nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, akkor biztosan hisznek az utóbbi jel szavának. 9 De ha nem hisznek ennek a két jelnek sem, és nem hallgatnak a szavadra, akkor vegyél egy kis vizet a Nílusból, és öntsd a száraz földre; és a víz, melyet a Nílusból veszel, bizony vérré fog válni a száraz földön."
10 Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: ,,Bocsáss meg, Jehova, de én nem vagyok a szavak embere sem tegnap óta, sem azelőttől fogva, sem azóta, hogy beszéltél szolgáddal, mert nehéz ajkú vagyok, és lassan forog a nyelvem." 11 Jehova erre így szólt hozzá: ,,Ki adott szájat az embernek; ki tesz némává vagy süketté, tisztán látóvá vagy vakká? Nemde én, Jehova? 12 Most tehát menj, s én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit mondj." 13 Ő azonban így szólt: ,,Bocsáss meg, Jehova, de kérlek, küldj valaki mást, és annak keze által legyen ez meg, akit elküldesz." 14 Jehova ekkor haragra gerjedt Mózes ellen, és ezt mondta: ,,A lévita Áron a te testvéred, igaz? Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Íme, jön is már eléd. Amikor meglát, szívből fog örülni. 15 Beszélj vele, és add szájába a szavakat; én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, s megtanítalak benneteket arra, hogy mit tegyetek. 16 És ő majd beszél helyetted a népnek; ő lesz a te szád, te pedig Isten gyanánt leszel neki. 17 Vedd a kezedbe ezt a botot, hogy végrehajtsd vele a jeleket!"
18 Ekkor Mózes elindult, s visszatért Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: ,,Szeretnék elmenni, és visszatérni testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hogy lássam, vajon élnek-e még." Jetró erre ezt mondta Mózesnek: ,,Menj békével." 19 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek Midiánban: ,,Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott."
20 Mózes ekkor fogta a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszaindult Egyiptom földjére. Az igaz Isten botját pedig a kezébe vette Mózes. 21 És Jehova így szólt Mózeshez: ,,Amikor elmész, és visszatérsz Egyiptomba, meglásd, hogy minden csodát végrehajts a fáraó előtt, amit a kezedbe adtam. Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a szíve; és nem fogja elbocsátani a népet. 22 Te pedig mondd ezt a fáraónak: »Így szólt Jehova: ,Izrael az én fiam, az elsőszülöttem. 23 Azt mondom én neked: Bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon nekem! Ha viszont nem bocsátod el, akkor megölöm a fiadat, a te elsőszülöttedet.'«"
24 Történt pedig az úton, a szálláshelyen, hogy Jehova találkozott vele, és meg akarta ölni. 25 Cippóra végül vett egy kovakövet, levágta fiának az előbőrét, megérintette azzal annak lábát, és ezt mondta: ,,Ez azért van, mert vérvőlegényem vagy nekem." 26 Az pedig hagyta elmenni. Ekkor az asszony ezt mondta: ,,vérvőlegény", a körülmetélkedés miatt.
27 Jehova pedig ezt mondta Áronnak: ,,Menj ki Mózes elé a pusztába!" Ki is ment, találkozott vele az igaz Isten hegyénél, és megcsókolta őt. 28 Mózes pedig beszámolt Áronnak minden szóról, melyet Jehova mondott, aki elküldte őt, és mindarról a jelről, amelynek a cselekvésére parancsot adott neki. 29 Mózes és Áron azután elmentek, és egybegyűjtötték Izrael fiai közül az összes vént. 30 Áron akkor elbeszélt minden szót, amit Jehova mondott Mózesnek, és a nép szeme láttára végrehajtotta a jeleket. 31 És hitt erre a nép. Amikor pedig meghallották, hogy Jehova Izrael fiai felé fordította a figyelmét, s hogy látta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
5 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: ,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Bocsásd el a népemet, hogy ünnepet tartson nekem a pusztában!«" 2 A fáraó azonban így felelt: ,,Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izraelt? Egyáltalán nem ismerem Jehovát, és nem is bocsátom el Izraelt." 3 Ők azonban így folytatták: ,,A héberek Istene kapcsolatba lépett velünk. Szeretnénk elmenni egy háromnapos útra a pusztába, és áldozni Jehovának, a mi Istenünknek, máskülönben járványos betegséggel vagy karddal ver meg minket." 4 Egyiptom királya erre így felelt nekik: ,,Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek, és hordozzátok terheiteket!" 5 A fáraó még ezt is mondta: ,,Íme, e föld népe most nagy, és ti abba akarjátok hagyatni velük a terhek hordozását."
6 A fáraó még aznap megparancsolta a nép hajcsárainak és elöljáróinak: 7 ,,Ne gyűjtsetek a népnek szalmát a téglavetéshez, mint korábban. Hadd menjenek ők maguk, és szedjenek maguknak szalmát! 8 De a tégla számát, amennyit azelőtt készítettek, továbbra is vessétek ki rájuk. Ne csökkentsétek nekik, mert csak henyélnek! Azért kiáltoznak, ezt mondva: »El akarunk menni, és áldozni akarunk a mi Istenünknek!« 9 Legyen nehéz ezeknek az embereknek a szolgálata, dolgozzanak csak, és ne figyeljenek hazug szavakra."
10 A nép hajcsárai és elöljárói pedig kimentek, és ezt mondták a népnek: ,,Így szól a fáraó: »Nem adok nektek több szalmát. 11 Menjetek ti magatok, és gyűjtsetek magatoknak szalmát, ahol találtok, mert semmivel sem csökkentjük szolgálatotokat.«" 12 A nép pedig szétszóródott Egyiptom egész földjén, hogy összegyűjtsék a tarlót szalmának. 13 Hajcsáraik pedig sürgették őket, így szólva: ,,Végezzétek el a munkátokat, mindenki a maga munkáját, nap nap után, ugyanúgy, mint amikor volt szalma!" 14 Később megverték Izrael fiainak az elöljáróit, akiket a fáraó munkafelügyelői helyeztek föléjük, ezt mondva: ,,Miért nem végeztétek el a nektek kiadott munkát sem tegnap, sem ma, téglát készítve, mint korábban?"
15 Izrael fiainak az elöljárói ezért elmentek a fáraóhoz, és így kiáltoztak neki: ,,Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Nem adnak szalmát szolgáidnak, mégis azt mondják nekünk: »Készítsetek téglát!«, és verik szolgáidat, pedig a te néped a hibás." 17 Ő azonban így szólt: ,,Henyéltek, igen, henyéltek! Ezért mondjátok: »El akarunk menni, és áldozni akarunk Jehovának.« 18 Most pedig menjetek, és szolgáljatok! Nem fogtok szalmát kapni, de a kiszabott téglamennyiséget akkor is meg kell adnotok!"
19 Akkor látták Izrael fiainak elöljárói, hogy nagy bajban vannak, mivel ez hangzott el: ,,Semmivel ne csökkentsétek senkinek se a napi téglamennyiségét!" 20 Utána összetalálkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak, hogy találkozzanak velük, amikor kijönnek a fáraótól. 21 Azon nyomban így szóltak hozzájuk: ,,Tekintsen rátok Jehova, és ítéljen meg, hiszen bűzössé tettetek minket a fáraó és a szolgái előtt, s kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket!" 22 Mózes ekkor Jehovához fordult, és ezt mondta: ,,Jehova, miért hoztál bajt e népre? Miért küldtél el engem? 23 Hisz attól fogva, hogy bementem a fáraó elé, hogy beszéljek a nevedben, ő rosszul bánik e néppel, megszabadítani pedig nem szabadítottad meg a népedet."
6 Jehova pedig ezt mondta Mózesnek: ,,Majd meglátod, mit teszek a fáraóval, mert erős kéz miatt bocsátja el őket, és erős kéz miatt űzi el őket a földjéről."
2 És Isten tovább beszélt Mózessel, ezt mondva neki: ,,Én vagyok Jehova. 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak eddig úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de Jehova nevemen nem ismertettem meg magam velük. 4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, jövevénységük földjét, ahol jövevényként laktak. 5 És én, igen, én meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, akiket az egyiptomiak rabszolgasorban tartanak, és megemlékezem a szövetségemről.
6 Mondd meg hát Izrael fiainak: »Én vagyok Jehova, és én ki foglak hozni titeket az egyiptomiak terhe alól, kiszabadítalak benneteket az egyiptomi rabszolgaságból, és visszakövetellek titeket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Magamhoz veszlek benneteket mint népemet, és Istenetekké leszek; és meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki kihozlak titeket az egyiptomi terhek alól. 8 Elviszlek benneteket arra a földre, mely felől esküre emeltem kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom; és én bizony nektek adom tulajdonul. Én vagyok Jehova.«"
9 Azután Mózes ezt el is mondta Izrael fiainak, de azok csüggedtségük és a kemény rabszolgasors miatt nem hallgattak Mózesre.
10 Jehova ekkor szólt Mózeshez, és ezt mondta: 11 ,,Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és beszélj vele, hogy bocsássa el Izrael fiait az ő földjéről." 12 Mózes azonban így szólt Jehova előtt: ,,Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, akkor hogy hallgatna rám a fáraó, hisz körülmetéletlen az én ajkam." 13 Jehova azonban tovább beszélt Mózessel és Áronnal, s a parancsot általuk adta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, azért, hogy hozzák ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
14 Ezek atyáik háznépének a fejei: Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének a fiai voltak: Hánók, Pallu, Hecron és Kármi. Ezek Rúben családjai.
15 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohad, Jákin, Cohár és Sául, egy kánaánita asszony fia. Ezek Simeon családjai.
16 Ezek pedig Lévi fiainak a nevei, családi leszármazásuk szerint: Gerson, Kehát és Mérári. Lévi életének évei: százharminchét esztendő.
17 Gerson fiai voltak: Libni és Simei, a családjaik szerint.
18 Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziel. Kehát életének évei: százharminchárom esztendő.
19 Mérári fiai voltak: Mahli és Músi.
Ezek voltak a léviták családjai a családi leszármazásuk szerint.
20 Amrám pedig feleségül vette Jokébedet, apjának a húgát. Később ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám életének évei: százharminchét esztendő.
21 Jichár fiai voltak: Kórah, Néfeg és Zikri.
22 Uzziel fiai voltak: Misáel, Elcáfán és Szitri.
23 Áron pedig feleségül vette Elisebát, Amminádáb lányát, Nahsonnak a nővérét. Később ő szülte neki Nádábot, Abihut, Eleázárt és Itamárt.
24 Kórah fiai voltak: Asszír, Elkána és Abiasáf. Ezek voltak a kórahiták családjai.
25 Eleázár, Áron fia feleségül vette Putiel egyik lányát. Később ő szülte neki Fineást.
Ezek a léviták atyáinak családfői a családjaik szerint.
26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek Jehova ezt mondta: ,,Hozzátok ki Izrael fiait Egyiptom földjéről az ő seregeik szerint." 27 Ők voltak, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kihozzák Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron.
28 Történt pedig azon a napon, amikor Jehova beszélt Mózessel Egyiptom földjén, 29 hogy Jehova így szólt Mózeshez: ,,Én vagyok Jehova. Mondj el mindent a fáraónak, Egyiptom királyának, amit én mondok." 30 Mózes erre ezt mondta Jehova előtt: ,,Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna meg engem a fáraó?"
7 Jehova pedig ezt mondta Mózesnek: ,,Nézd, én Istennek tettelek meg téged a fáraó előtt, Áron, a testvéred pedig a prófétád lesz. 2 Te mondj el mindent, amit parancsolok neked; és Áron, a testvéred fog beszélni a fáraóval, akinek el kell bocsátania Izrael fiait a földjéről. 3 Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és meg fogom sokasítani jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén. 4 És a fáraó nem fog hallgatni rátok; ezért ráteszem kezemet Egyiptomra, és kihozom seregeimet, az én népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről súlyos ítéletekkel. 5 És az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova, amikor kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, és én ki fogom hozni Izrael fiait közülük." 6 Mózes és Áron úgy is tett, amint Jehova parancsolta nekik. Pontosan úgy tettek. 7 Mózes nyolcvanéves volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóval beszéltek.
8 Jehova ekkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: 9 ,,Ha a fáraó azt mondja nektek: »Tegyetek valami csodát!«, akkor mondd Áronnak: »Fogd a botodat, és dobd a fáraó elé!« És nagy kígyó lesz abból." 10 Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és pontosan úgy tettek, amint Jehova parancsolta nekik. Áron a fáraó és a szolgái elé dobta botját, és nagy kígyó lett abból. 11 De a fáraó is hívatta a bölcseket és a varázslókat, s Egyiptom mágiát űző papjai maguk is megtették ugyanezt mágikus tudományukkal. 12 Mindegyikük eldobta a maga botját, és azok is nagy kígyókká váltak; ám Áron botja elnyelte az ő botjukat. 13 A fáraó szíve ennek ellenére konokká vált, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.
14 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: ,,Kemény a fáraó szíve. Nem hajlandó elbocsátani a népet. 15 Menj el reggel a fáraóhoz. Íme, ő ki fog menni a vízhez. Te pedig állj elé a Nílus szélén, és legyen a kezedben a bot, amely kígyóvá változott. 16 És mondd ezt neki: »Jehova, a héberek Istene küldött hozzád, ezt mondva: ,Bocsásd el a népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában', de te mindeddig nem engedelmeskedtél. 17 Így szólt Jehova: ,Erről fogod megtudni, hogy én vagyok Jehova. Most a kezemben lévő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré fog változni. 18 A Nílusban lévő halak el fognak pusztulni, és a Nílus valósággal bűzleni fog, s az egyiptomiak undorodnak majd attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.'«"
19 Jehova ezután így szólt Mózeshez: ,,Mondd Áronnak: »Vedd a botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizei fölé, a folyóik fölé, a Nílus csatornái fölé, nádas tavaik fölé és minden összegyűjtött vizük fölé, hogy vérré váljanak.« És vér lesz Egyiptom egész földjén, valamint a fa- és kőedényekben." 20 Mózes és Áron rögtön úgy is tett, amint Jehova parancsolta; felemelte a botot, és a fáraó meg a szolgái szeme láttára ráütött a Nílus vízére, s a Nílus vize mind vérré változott. 21 A Nílusban lévő halak elpusztultak, és a Nílus vize bűzleni kezdett; az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén.
22 Ám Egyiptom mágiát űző papjai ugyanígy tettek titkos tudományaikkal; így hát a fáraó szíve továbbra is konok maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta. 23 A fáraó ezzel megfordult, bement a házába, és nem fordította oda szívét, egyáltalán nem foglalkozott vele. 24 Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus mellett ivóvízért, ugyanis nem tudtak a Nílus vizéből inni. 25 Hét nap telt el, miután Jehova megverte a Nílust.
8 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: ,,Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: »Ezt mondta Jehova: ,Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 2 Ha továbbra sem vagy hajlandó elbocsátani őket, akkor békákkal sújtom egész területedet. 3 A Nílus csak úgy hemzsegni fog a békáktól, és azok feljönnek majd, és bemennek a házadba, a belső hálószobádba, az ágyadra, és szolgáid házába, a te néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe. 4 És a békák felmásznak rád, a te népedre, és minden szolgádra.'«"
5 Jehova később így szólt Mózeshez: ,,Mondd Áronnak: »Nyújtsd ki kezedet a botoddal a folyók fölé, a Nílus csatornái és a nádas tavak fölé, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!«" 6 Áron ekkor kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák kezdtek feljönni, és ellepték Egyiptom földjét. 7 De a mágiát űző papok is megtették ugyanezt titkos tudományaikkal, és ők is hoztak fel békákat Egyiptom földjére. 8 A fáraó idővel hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta: ,,Könyörögjetek Jehovához, hogy távolítsa el a békákat rólam és a népemről, mivel el akarom bocsátani a népet, hogy áldozzanak Jehovának." 9 Mózes ekkor ezt mondta a fáraónak: ,,Legyen meg neked az a dicsőséged felettem, hogy megmondod, mikorra könyörögjek érted, a szolgáidért és a népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidnál levő békák. Csak a Nílusban maradnak meg." 10 Az így felelt: ,,Holnapra." Mózes ekkor ezt mondta: ,,Úgy lesz, ahogy mondtad, hogy megtudd, nincs hasonló Jehovához, a mi Istenünkhöz, 11 mert a békák el fognak távozni tőled, a házaidtól, a szolgáidtól és a népedtől. Csak a Nílusban maradnak meg."
12 Így hát Mózes és Áron kijött a fáraótól, és Mózes Jehovához kiáltott a békák miatt, melyeket Ő a fáraóra bocsátott. 13 Jehova pedig Mózes szava szerint cselekedett, és a békák kezdtek kipusztulni a házakból, az udvarokról és a mezőkről. 14 Felhalmozták azokat, halmot halomra gyűjtöttek, és bűzlött az ország. 15 Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.
16 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: ,,Mondd Áronnak: »Nyújtsd ki botodat, sújts a föld porára, és az szúnyoggá lesz Egyiptom egész földjén.«" 17 Úgy is tettek. Áron tehát kinyújtotta kezét a botjával, ráütött a föld porára, és szúnyogok lettek emberen és állaton egyaránt. A föld minden pora szúnyoggá vált Egyiptom egész földjén. 18 A mágiát űző papok is próbáltak ugyanígy tenni titkos tudományaikkal, hogy szúnyogokat hozzanak elő, de nem tudtak. És szúnyogok voltak emberen és állaton egyaránt. 19 A mágiát űző papok ezért ezt mondták a fáraónak: ,,Isten ujja ez!" Ám a fáraó szíve továbbra is konok maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.
20 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: ,,Kelj fel kora reggel, és állj a fáraó elé. Íme, kimegy a vízhez. Mondd meg neki: »Ezt mondta Jehova: ,Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 21 Ha pedig nem bocsátod el népemet, akkor én böglyöket bocsátok rád, a szolgáidra, a népedre és házaidra; és tele lesznek Egyiptom házai a böglyökkel, és a föld is, ahol vannak. 22 És azon a napon másképp bánok Gósen földjével, amelyen a népem él, és ott nem lesz bögöly; hogy megtudd: én vagyok Jehova az egész földön. 23 Határvonalat húzok hát az én népem és a te néped között. Holnap lesz meg ez a jel.'«"
24 Jehova úgy is tett: nagy bögölyrajok árasztották el a fáraó házát, a szolgái házát és Egyiptom egész földjét. És tönkrement az ország a böglyök miatt. 25 A fáraó végül hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta: ,,Menjetek, és áldozzatok Isteneteknek az országban!" 26 Mózes azonban ezt mondta: ,,Nem tehetjük, mert olyasmit áldozunk Jehovának, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptomiaknak. Ha olyasmit áldozunk fel, ami utálatos az egyiptomiak szemében, akkor vajon nem köveznek meg minket? 27 Háromnapos útra kell mennünk a pusztába, és mindenképpen úgy fogunk áldozni Jehovának, a mi Istenünknek, ahogy mondta nekünk."
28 A fáraó ekkor ezt mondta: ,,Én, igen, én elbocsátalak titeket, és áldozzatok Jehovának, a ti Isteneteknek a pusztában. Csak ne menjetek nagyon messze! Könyörögjetek az érdekemben!" 29 Mózes ekkor így szólt: ,,Most elmegyek tőled, könyörögni fogok Jehovához, és a böglyök el fognak távozni a fáraótól, a szolgáitól és a népétől holnap. Csak rá ne szedjen a fáraó megint, nem bocsátva el a népet, hogy áldozzon Jehovának!" 30 Azután Mózes kiment a fáraótól, és könyörgött Jehovához. 31 Jehova pedig Mózes szava szerint cselekedett, és a böglyök eltávoztak a fáraótól, a szolgáitól és a népétől. Egy sem maradt. 32 De a fáraó ezúttal is megkeményítette szívét, és nem bocsátotta el a népet.
9 Ezután Jehova így szólt Mózeshez: ,,Menj be a fáraóhoz, és mondd ezt neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ,Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 2 De ha még ezután sem vagy hajlandó elbocsátani őket, és tovább tartóztatod őket, 3 íme, Jehova keze lesz a te jószágaidon, amelyek a mezőn vannak. A lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat nagyon súlyos járványos betegség sújtja majd. 4 És Jehova különbséget fog tenni Izrael jószága és Egyiptom jószága között, és semmi sem fog elpusztulni mindabból, ami Izrael fiaié.'«" 5 Jehova egy meghatározott időt is kitűzött, ezt mondva: ,,Holnap teszi meg mindezt Jehova az országban."
6 Jehova így is tett másnap, és Egyiptom mindenféle jószága pusztulni kezdett; ám Izrael fiainak jószágai közül egy sem pusztult el. 7 A fáraó ekkor elküldte szolgáit, hogy nézzenek utána, és íme, Izrael jószágai közül egy sem pusztult el. Ennek ellenére a fáraó szíve továbbra is kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.
8 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak: ,,Vegyetek mindkét kezetekbe teli marokkal az égetőkemence kormából, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára. 9 És porrá lesz az Egyiptom egész földje felett, és hólyagosan fakadó kelésekké válik emberen és állaton Egyiptom egész földjén."
10 Vettek hát az égetőkemence kormából, a fáraó elé álltak, Mózes pedig az ég felé szórta azt, és hólyagos kelésekké vált emberen és állaton egyaránt. 11 És a mágiát űző papok képtelenek voltak megállni Mózes előtt a kelések miatt, mert kelések lettek a mágiát űző papokon és minden egyiptomin. 12 Jehova azonban hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta Mózesnek.
13 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Kelj fel kora reggel, állj a fáraó elé, és mondd neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ,Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 14 Mert ezúttal minden csapásomat rábocsátom a te szívedre, a szolgáidra és a népedre azért, hogy megtudd, nincs hozzám hasonló az egész földön! 15 Mert már kinyújthattam volna kezemet, hogy megverjelek téged és népedet járványos betegséggel, s hogy eltöröljelek a föld színéről. 16 De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön. 17 Még mindig gőgösen bánsz a népemmel, és nem bocsátod el? 18 Íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok le, amilyen még sosem volt Egyiptomban a megalapításától fogva mind mostanáig. 19 Most pedig küldess el, és vigyék fedél alá minden jószágodat, és mindenedet, amid a mezőn van. Minden emberre és jószágra, amely a mezőn marad, és nem viszik be a házba, jégeső zúdul, és el fog pusztulni.'«"
20 Aki félte a fáraó szolgái közül Jehova szavát, saját szolgáit és jószágait a házakba menekítette, 21 de aki nem szívlelte meg, és egyáltalán nem törődött azzal, amit Jehova mondott, az kint hagyta szolgáit és jószágait a mezőn.
22 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső zúduljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra és minden mezei növényre, mely Egyiptom földjén van!" 23 Mózes tehát kinyújtotta botját az ég felé; és Jehova mennydörgést és jégesőt támasztott, és tűz szállt alá a földre, és Jehova jégesőt bocsátott Egyiptom földjére. 24 Esett a jégeső, és tűz cikázott a jégesőben. Olyan súlyos volt ez, hogy nem volt még ilyen Egyiptom egész földjén, amióta nemzetté vált. 25 És jégeső sújtotta Egyiptom egész földjét. Mindent elvert a jégeső a mezőn; embert és állatot, és mindenféle mezei növényt, és elvert az eső mindenféle mezei fát is. 26 Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai laktak, ott nem volt jégeső.
27 A fáraó végül elküldött Mózesért és Áronért, és ezt mondta nekik: ,,Vétkeztem ezúttal. Jehova igazságos, én pedig és az én népem hibáztunk. 28 Könyörögj Jehovához, hogy legyen elég Isten mennydörgéséből és jégesőjéből. Akkor kész vagyok elbocsátani titeket, és nem maradtok tovább." 29 Mózes pedig ezt mondta neki: ,,Amint kimegyek a városból, felemelem kezemet Jehova felé. A mennydörgés megszűnik, és nem tart tovább a jégeső, hogy megtudd, Jehováé a föld. 30 De már most tudom, hogy te és a szolgáid még akkor sem fogtok félelmet mutatni Jehova Isten iránt."
31 A lent és az árpát elverte a jég, mivel az árpa már kalászban volt, a len pedig már bimbózott. 32 A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek. 33 Mózes pedig kiment a városból a fáraótól, felemelte kezét Jehovához, és megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és nem ömlött az eső a földre. 34 Amikor a fáraó látta, hogy elállt az eső és a jégeső, s megszűnt a mennydörgés, újra vétkezett, és megkeményítette a szívét, mind ő, mind a szolgái. 35 A fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy Jehova megmondta Mózes által.
10 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Menj be a fáraóhoz, mert én, igen, én hagytam, hogy ő és a szolgái megkeményítsék a szívüket, azért hogy ezeket a jeleimet megmutassam neki, 2 s hogy elbeszéld fiaid, valamint fiaid fiainak a füle hallatára, mily szigorúan bántam Egyiptommal, és milyen jeleket hajtottam végre köztük; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova!"
3 Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és ezt mondták neki: ,,Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: »Meddig nem vagy még hajlandó alávetni magadat nekem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 4 Mert ha továbbra sem vagy hajlandó elbocsátani a népemet, íme én holnap sáskákat hozok a te határaidon belülre. 5 És ellepik majd a földet, ameddig csak a szem ellát, és nem lehet majd látni a földet; felfalnak mindent, ami megmaradt, amit meghagyott nektek a jégeső, és megesznek minden sarjadzó fát kint a mezőn. 6 Házaidat, minden szolgád házát és Egyiptom valamennyi házát olyannyira betöltik, hogy még atyáid, és atyáidnak atyái sem láttak ilyet a földön létük napjától a mai napig.«" Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.
7 A fáraónak ezután ezt mondták a szolgái: ,,Meddig lesz még ez az ember csapda számunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hadd szolgálják Jehovát, az Istenüket! Hát nem látod, hogy Egyiptom elveszett?" 8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, és ő ezt mondta nekik: ,,Menjetek, szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket! Pontosan kik is mennek?" 9 Mózes így felelt: ,,Ifjainkkal és véneinkkel együtt megyünk. Fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet tartunk Jehovának." 10 Ő pedig ezt mondta nekik: ,,Úgy legyen veletek Jehova, ha elbocsátalak titeket és kicsinyeiteket! Lássátok, ti bizony valami gonoszt forraltok! 11 Nem úgy lesz! Menjetek csak ti, az életerős férfiak, és szolgáljátok Jehovát, mert hisz ezt próbáljátok elérni!" Azzal kikergették őket a fáraó elől.
12 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, hogy feljöjjenek a sáskák Egyiptom földjére, és felemésszenek minden növényt az országban, mindent, amit a jégeső meghagyott." 13 Mózes azon nyomban kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, és Jehova keleti szelet hozott a földre egész nap és egész éjjel. Mire reggel lett, meghozta a keleti szél a sáskákat. 14 És feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és leszálltak Egyiptom egész területére. Nagy gyötrelmet okoztak. Nem volt ilyen sáskajárás azelőtt, és nem is lesz ezután sem. 15 Ellepték az egész földet, ameddig csak a szem ellát, és elsötétült a föld; felemésztettek minden növényt az országban, és minden gyümölcsöt a fákon, amit a jégeső meghagyott; a fákon és a mezei növényeken nem maradt semmi zöld Egyiptom egész földjén.
16 A fáraó ezért gyorsan hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta: ,,Vétkeztem Jehova, a ti Istenetek ellen és tiellenetek. 17 Most kérlek, bocsásd meg bűnömet még ez egyszer, és könyörögjetek Jehovához, a ti Istenetekhez, hogy távoztassa el tőlem ezt a halálos csapást." 18 Ő pedig kiment a fáraó elől, és könyörgött Jehovához. 19 Jehova ekkor heves nyugati széllé változtatta a szelet, s az fölkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom egész területén. 20 De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem bocsátotta el Izrael fiait.
21 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy sötétség boruljon Egyiptom földjére, és tapintani lehessen a sötétséget!" 22 Mózes azon nyomban kinyújtotta kezét az ég felé, és három napon át tartó sűrű sötétség borult Egyiptom egész földjére. 23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel a helyéről három napig; de Izrael minden fiának a lakhelyén világosság volt. 24 A fáraó ezután hívatta Mózest, és ezt mondta: ,,Menjetek, és szolgáljátok Jehovát! Csak juhaitok és marháitok maradjanak. Kicsinyeitek is elmehetnek veletek." 25 Mózes azonban ezt mondta: ,,Te fogsz adni a kezünkbe áldozatra és égő felajánlásra valókat, hogy feláldozzuk Jehovának, a mi Istenünknek. 26 És a jószágaink is velünk jönnek. Egyetlen patás állat sem maradhat, mert azokból veszünk, hogy imádatot mutassunk be Jehovának, a mi Istenünknek; mi magunk sem tudjuk, mit kell imádatként bemutatnunk Jehovának, míg oda nem érünk." 27 Jehova ekkor hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem volt hajlandó elbocsátani őket. 28 Ezt mondta neki a fáraó: ,,Takarodj előlem! Vigyázz! Ne próbáld újra látni arcomat, mert amely napon látod arcomat, meghalsz!" 29 Mózes erre így felelt: ,,Ahogy mondtad, többé nem próbálom látni arcodat."
11 Jehova így szólt Mózeshez: ,,Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot. Utána majd elbocsát titeket innen. Akkor majd mindenestől elbocsát, sőt elkerget innen titeket. 2 Beszélj hát a nép füle hallatára, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden nő a szomszédasszonyától ezüst- és aranytárgyakat." 3 Jehova pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében. Mózes is igen hatalmas volt Egyiptom földjén, a fáraó szolgáinak szemében, és a nép szemében.
4 És Mózes így szólt: ,,Ezt mondta Jehova: »Éjfél körül átvonulok Egyiptomon, 5 és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje is, a kézimalmot hajtó szolgálólány elsőszülöttje is, és minden jószág elsőszülöttje. 6 És nagy jajgatás lesz Egyiptom egész földjén, amilyen még sosem volt, és nem is lesz többé. 7 De Izrael fiaira, sem emberre, sem állatra nem mordul rá még a kutya sem; azért, hogy megtudjátok, Jehova különbséget tud tenni az egyiptomiak és Izrael fiai között.« 8 Ezek a szolgáid pedig mind lejönnek hozzám, és leborulnak előttem, ezt mondva: »Menjetek el, te és az egész nép, aki a te nyomdokodat követi!« És utána elmegyek." Mózes ezután nagy haraggal kiment a fáraó elől.
9 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,A fáraó azért nem hallgat rátok, hogy csodáim sokasodjanak Egyiptom földjén." 10 Mózes és Áron végrehajtotta mindezeket a csodákat a fáraó előtt, ám Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem bocsátotta el országából Izrael fiait.
12 Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földjén: 2 ,,Ez a hónap legyen a kezdő hónap számotokra. Ez lesz az év első hónapja nektek. 3 Beszéljetek Izrael egész közösségével, így szólva: »Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen magának mindenki egy bárányt az ősatyák háza szerint, házanként egy bárányt. 4 De ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vigye be azt a házába a lelkek száma szerint; mindenkit annak megfelelően számítsatok a bárányhoz, amennyit megeszik. 5 A ti bárányotok legyen ép, hím, egyesztendős. A fiatal kosok vagy a kecskék közül válasszátok. 6 Maradjon az oltalmatok alatt a hónap tizennegyedik napjáig, és Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le. 7 Vegyenek a véréből, és hintsék meg vele annak a háznak a két ajtófélfáját és szemöldökfáját, ahol megeszik.
8 Még ezen az éjjelen egyék meg a húst. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg. 9 Ne egyetek abból nyersen, vagy forralva, vízben főve, hanem tűzön süssétek a fejét a lábszáraival és a belső részeivel együtt. 10 Semmit se hagyjatok belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben. 11 A következőképpen egyétek meg: derekatok legyen felövezve, sarutok legyen a lábatokon és bototok a kezetekben; és sietve egyétek. Ez Jehova pászkája. 12 Át fogok menni Egyiptom földjén ezen az éjjelen, és lesújtok minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, embertől kezdve az állatig; és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok. Én vagyok Jehova. 13 A vér jel lesz a házakon, ahol vagytok, és én meglátom majd a vért, és elmegyek mellettetek; nem ér titeket a pusztító csapás, amikor lesújtok Egyiptom földjére.
14 És legyen ez a nap nektek emlékeztetőül, és ünnepeljétek Jehova ünnepeként nemzedékeiteken át. Ünnepeljétek meg tehát; időtlen időkre szóló rendelet ez. 15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Igen, az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból, mert aki kovászosat eszik az első naptól fogva a hetedik napig, azt a lelket ki kell irtani Izraelből. 16 Az első napon tartsatok szent gyűlést, majd a hetedik napon is tartsatok szent gyűlést. Nem szabad dolgozni azokon. Csak amire minden léleknek szüksége van az evéshez, csak azt lehet elkészíteni.
17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hozom ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át; időtlen időkre szóló rendelet ez. 18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalan kenyeret egyetek a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napig ne legyen házatokban kovász, mert ha valaki kovászosat eszik, akár jövevény, akár a földetek szülötte, azt a lelket ki kell irtani Izrael közösségéből. 20 Semmi kovászosat ne egyetek. Minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.«"
21 Mózes nyomban összehívta Izrael valamennyi vénét, és ezt mondta nekik: ,,Vezessetek elő, és vegyetek magatokhoz kisebb jószágot a családotoknak megfelelően, és vágjátok le a pászkaáldozatot. 22 Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele az edényben lévő vérbe, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát egy kis vérrel, amely az edényben van; és senki se menjen ki közületek a háza ajtaján reggelig. 23 Így amikor átmegy Jehova, hogy lesújtson az egyiptomiakra, és meglátja a vért a szemöldökfán és az ajtófélfákon, akkor Jehova elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy bemenjen házatokba a pusztítás, és lesújtson rátok.
24 Tartsátok meg ezt a neked és fiaidnak szóló rendelkezést időtlen időkig. 25 És ha majd bementek arra a földre, melyet Jehova nektek ad, ahogy megmondta, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást. 26 És ha fiaitok megkérdezik tőletek: »Mit jelent nektek ez a szertartás?«, 27 akkor mondjátok el nekik: »Ez pászkaáldozat Jehovának, aki elment Izrael fiainak a háza mellett Egyiptomban, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, a mi házainkat viszont megmentette.«"
És a nép mélyen meghajolt, és leborult. 28 Izrael fiai pedig mentek, és pontosan úgy tettek, ahogyan Jehova Mózesnek és Áronnak parancsolta. Pontosan úgy tettek.
29 Éjfélkor történt, hogy Jehova lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjére is, a tömlöcben lévő fogoly elsőszülöttjére is, és minden jószág elsőszülöttjére. 30 A fáraó pedig fölkelt éjjel, ő, minden szolgája, és minden egyiptomi is, és nagy jajgatás támadt az egyiptomiak között, mert nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott. 31 A fáraó azonnal hívatta Mózest és Áront éjszaka, és ezt mondta: ,,Keljetek fel, és menjetek a népem közül, ti is, és Izrael többi fiai is; menjetek, és szolgáljátok Jehovát, ahogy mondtátok! 32 Vigyétek a nyájaitokat, a csordáitokat, ahogy mondtátok, és menjetek! És áldjatok meg engem is."
33 Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, mivel szerették volna minél hamarabb elküldeni őket az országból, ,,mert — ahogy ők mondták — mindannyian halál fiai vagyunk". 34 A nép tehát dagasztóteknővel együtt, a köntösébe kötve vitte a vállán a tésztáját, még mielőtt megkelt volna. 35 És Izrael fiai úgy tettek, ahogy Mózes mondta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranytárgyakat meg köntösöket. 36 És Jehova kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében, és azok odaadták, amit kértek, így hát kifosztották az egyiptomiakat.
37 És elindultak Izrael fiai Rameszeszből Szukkótba; mintegy hatszázezer életerős férfi ment gyalog a gyermekeken kívül. 38 Sok elegy nép is felment velük, valamint nyájak és csordák, igen sok állat. 39 És kerek kenyeret, kovásztalan kenyeret sütöttek a tésztából, amit kihoztak Egyiptomból, mert nem kelt meg, ugyanis kiűzték őket Egyiptomból, és nem késlekedhettek, s nem tudtak készíteni maguknak útravalót.
40 Izrael fiai, akik Egyiptomban laktak, négyszázharminc évig laktak ott. 41 És a négyszázharminc év végén, ugyanazon a napon történt, hogy Jehova minden serege kiment Egyiptom földjéről. 42 Ez Jehova tiszteletére megtartandó éjszaka, mert kihozta őket Egyiptom földjéről. Jehova tiszteletére megtartandó éjszaka ez Izrael minden fiának, az ő nemzedékeiken át.
43 Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz: ,,Ez a pászkára vonatkozó rendelet: Idegenből jött nem ehet belőle. 44 De ahol pénzen vett rabszolga van, ott metéld azt körül. Csak utána ehet belőle. 45 Telepes és béres nem ehet belőle. 46 E g y házban kell megenni. Ne vigyél ki a házból húst, és a csontot se törjétek össze benne. 47 Izrael egész közössége ünnepelje meg. 48 S ha egy jövevény ott lakik nálad mint jövevény, és meg akarja ünnepelni a pászkát Jehova tiszteletére, akkor metéljenek körül nála minden férfit. Csak utána közeledhet, hogy megünnepelje. Legyen olyanná, mint a földetek szülöttje. De egyetlen körülmetéletlen ember sem ehet belőle. 49 E g y törvény legyen a bennszülöttnek és a jövevénynek, aki jövevényként lakik közöttetek."
50 És Izrael fiai mindnyájan pontosan úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek. 51 Jehova még aznap kihozta Izrael fiait a seregeikkel együtt Egyiptom földjéről.
13 És Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek: 2 ,,Szentelj nekem minden hímnemű elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét Izrael fiai között, embert és jószágot egyaránt. Ők az enyémek."
3 Mózes pedig ezt mondta a népnek: ,,Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgák házából, mert erős kézzel hozott ki titeket Jehova innen. Így hát semmi kovászosat ne egyetek. 4 Ma mentek ki, abib hónapban. 5 És ha majd Jehova bevisz a kánaániták, hettiták, amoriták, hivviták és jebusziták földjére, amely felől megesküdött ősatyáidnak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást: 6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret; a hetedik nap ünnep Jehovának. 7 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, és semmi kovászosat ne lehessen látni nálad, és ne lehessen látni nálad kovászt a te egész határodban. 8 És mondd el fiadnak azon a napon: »Ez amiatt van, amit Jehova tett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.« 9 És legyen ez jelként a kezeden, és emlékeztetőül a te szemeid fölött, azért hogy Jehova törvénye a te szádban legyen, mert erős kézzel hozott ki téged Jehova Egyiptomból. 10 És tartsd meg ezt a rendeletet annak meghatározott idejében évről évre.
11 És amikor Jehova bevisz téged a kánaániták földjére, ahogy megesküdött neked és ősatyáidnak, és amikor neked adja azt, 12 akkor szentelj Jehovának mindenkit, aki megnyitja anyjának méhét, és minden elsőszülöttet, a jószágok kicsinyét, amelyek a tieid lesznek. Minden hím Jehováé. 13 Minden szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy juhval, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd a nyakát. Az ember minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.
14 És ha a fiad később megkérdezi tőled: »Mit jelent ez?«, akkor mondd el neki: »Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a rabszolgák házából. 15 A fáraó megmakacsolta magát, és nem bocsátott el minket, Jehova pedig megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjét és a jószág elsőszülöttjét egyaránt. Ezért áldozok Jehovának minden hímet, amely megnyitja anyjának a méhét, és váltok meg minden elsőszülöttet a fiaim közül.« 16 És legyen ez jelként a kezeden, és homlokkötőül a te szemeid fölött, mert Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból."
17 Történt, hogy amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjére vivő úton vezette őket, csak mert az közel volt, Isten ugyanis ezt mondta: ,,A nép talán még megbánja a dolgot, ha háborút lát, és visszatér Egyiptomba." 18 Isten ezért kerülő úton vitte a népet, a Vörös-tenger pusztájának az útján. De csatasorban jöttek fel Izrael fiai Egyiptom földjéről. 19 És Mózes magával vitte József csontjait, mert az ünnepélyesen megeskette Izrael fiait: ,,Isten biztosan rátok fordítja figyelmét, és akkor vigyétek el majd innen a csontjaimat!" 20 Majd elindultak Szukkótból, és letáboroztak Etámnál, a puszta szélén.
21 És Jehova előttük ment, nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, s így éjjel-nappal mehessenek. 22 A felhőoszlop nem távozott el a nép elől nappal, sem a tűzoszlop éjjel.
14 És Jehova így szólt Mózeshez, ezt mondva: 2 ,,Beszélj Izrael fiaival, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal. Az előtt táborozzatok le a tengernél. 3 A fáraó akkor majd biztos azt mondja Izrael fiairól: »Összevissza bolyonganak e földön. Körülfogta őket a puszta.« 4 És én bizony hagyom, hogy a fáraó szíve konokká váljon; üldözőbe fogja venni őket, én pedig dicsőséget szerzek magamnak a fáraó és az egész hadereje által; és az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova." És ők úgy is tettek.
5 Később hírül vitték Egyiptom királyának, hogy a nép elfutott. A fáraónak és szolgáinak a szíve azonnal megváltozott a nép iránt, ezért ezt mondták: ,,Mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a nekünk végzett rabszolgamunkából?" 6 Így hát befogatott harci szekereibe, és magával vitte a népét. 7 Vitt hatszáz válogatott szekeret, s elvitte Egyiptom összes többi szekerét is, és mindegyiken harcosok voltak. 8 Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve, és az üldözőbe vette Izrael fiait, miközben Izrael fiai felemelt kézzel vonultak ki. 9 Az egyiptomiak pedig üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája és a hadereje utolérte őket, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.
10 Amikor a fáraó a közelükbe ért, Izrael fiai felemelték szemüket, és íme, az egyiptomiak ott vonultak utánuk. Izrael fiai igen megijedtek, és kiáltani kezdtek Jehovához. 11 Ezt mondták Mózesnek: ,,Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit tettél velünk, hogy kivezettél minket Egyiptomból? 12 Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!" 13 Mózes ekkor ezt mondta a népnek: ,,Ne féljetek! Álljatok szilárdan, és lássátok Jehova szabadítását, amelyet ma végrehajt értetek! Ugyanis az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni. 14 Maga Jehova fog harcolni értetek, ti pedig maradjatok csendben!"
15 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek. ,,Miért kiáltasz folyton hozzám? Beszélj Izrael fiaival, hogy bontsanak tábort. 16 Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai szárazon kelhessenek át a tenger közepén. 17 És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak a fáraó és egész hadereje által, harci szekerei és lovasai által. 18 És az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova, amikor dicsőséget szerzek magamnak a fáraó által, a harci szekerei és lovasai által."
19 Ekkor az igaz Isten angyala, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és a felhőoszlop elment előlük, és mögéjük állt. 20 Így az egyiptomiak tábora és Izrael tábora közé került. Az egyik oldalon felhővé és sötétséggé vált, a másik oldalon viszont továbbra is megvilágította az éjszakát. És az egyik csoport egész éjjel nem közelített a másik csoporthoz.
21 Mózes pedig kinyújtotta kezét a tenger fölé, és Jehova egész éjjel erős keleti szelet bocsátva a tengerre visszafordította azt, kiszárította a tenger fenekét, és a víz kettévált. 22 Izrael fiai végül szárazon keltek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt nekik jobb és bal kéz felől. 23 Az egyiptomiak pedig üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt, a tenger közepébe. 24 A reggeli őrszolgálat idején történt, hogy Jehova rátekintett az egyiptomiak táborára a tűz- és felhőoszlopból, és összezavarta az egyiptomiak táborát. 25 Leszedte szekereik kerekeit, úgyhogy nehezen hajtották azokat; és az egyiptomiak ezt mondták: ,,Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!"
26 Jehova végül ezt mondta Mózesnek: ,,Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra." 27 Mózes azon nyomban kinyújtotta kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger kezdett visszatérni eredeti állapotába. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni előle, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket. 28 A víz tehát visszatért. Végül elárasztotta a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó egész haderejét, mely utánuk ment a tengerbe. Egyetlenegy sem maradt meg közülük.
29 Izrael fiai viszont szárazon mentek a tenger fenekén, és a víz falként állt nekik jobb és bal kéz felől. 30 Jehova tehát kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből, és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján. 31 Izrael azt is látta, hogy milyen hatalmas kézzel bánt el Jehova az egyiptomiakkal; és a nép kezdte félni Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.
15 Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték Jehovának, és ekképpen szóltak:
,,Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat lovasával a tengerbe vetette.
2 Jah az én erőm és hatalmam, hisz ő az én szabadítóm.
Ő az én Istenem, dicséretét zengem; az én atyám Istene, magasztalom.
3 Vitéz harcos Jehova. Az ő neve Jehova.
4 A fáraó szekereit és haderejét a tengerbe vetette,
Válogatott harcosait a Vörös-tengerben elsüllyesztette.
5 Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.
6 Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,
Jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.
7 Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik felkelnek ellened;
Kiküldöd lángoló haragod, s az mint a polyvát megemészti őket.
8 Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
Szilárdan állt, mint a vízár gátja;
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
9 Az ellenség így szólt: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok! Betelik velük a lelkem!
Kardomat kirántom, s elűzi őket a kezem!«
10 Ráfújtál leheleteddel, s beborította őket a tenger;
Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
11 Ki olyan az istenek közt, mint te, ó, Jehova?
Ki olyan, mint te, szentségben hatalmas?
Akit dicsérő énekekkel illik félnünk, s aki csodákat tesz.
12 Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.
13 Szerető-kedvességedből vezetted a népet, melyet megváltottál;
Erőddel őket szent hajlékodba kíséred.
14 Meghallják ezt a népek, s megrendülnek;
Filisztea lakóira szülési fájdalmak jönnek.
15 Edom sejkjei akkor bizony megrémülnek,
Moáb kényurait pedig rettegés szállja meg.
Kánaán minden lakója bizony elcsügged.
16 Rémület és rettegés szállja meg őket.
Karod ereje miatt kővé dermednek,
Míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped.
Míg el nem megy mellettük néped, melyet te hoztál létre.
17 Beviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.
Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,
Szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.
18 Jehova királyként fog uralkodni időtlen időkig, sőt örökké.
19 Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ért,
Rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,
Izrael fiai pedig szárazon vonultak át a tenger közepén."
20 Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és az asszonyok mind kimentek vele tamburinokkal, táncot lejtve. 21 S Mirjam így felelgetett a férfiaknak:
,,Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat lovasával a tengerbe vetette."
22 Mózes azután útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak. 23 Időközben Márába érkeztek, de nem tudtak Márában vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának. 24 És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen, így szólva: ,,Mit igyunk?" 25 Ekkor ő Jehovához kiáltott. Jehova mutatott neki egy fát, ő pedig bedobta azt a vízbe, s a víz édes lett.
Ő rendeletet bocsátott ki ott, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette ott őket. 26 Ezt mondta: ,,Ha jól figyelsz Jehovának, a te Istenednek a szavára, és azt teszed, ami helyes a szemében, s valóban odafordítod füledet a parancsolataira, és megtartod minden rendeletét, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket az egyiptomiakra bocsátottam; mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak."
27 Azután Élimhez érkeztek, ahol tizenkét vízforrás volt, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.
16 Később elindultak Élimből, és Izrael fiainak egész közössége megérkezett Szin pusztájába — ami Élim és a Sínai között van — a második hónap tizenötödik napján, miután kijöttek Egyiptom földjéről.
2 És Izrael fiainak egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Izrael fiai folyton ezt mondták nekik: ,,Bárcsak meghaltunk volna Jehova kezétől Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, amikor jóllakásig ettünk kenyeret, mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet éhhalálba kergessétek!"
4 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Íme, kenyeret hullatok nektek az egekből; a nép pedig menjen ki, és mindenki szedjen magának naponta, hogy próbára tegyem őket, vajon törvényem szerint járnak-e, vagy sem. 5 A hatodik napon pedig készítsék el, amit bevisznek, és az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponta szedegetnek."
6 Mózes és Áron tehát ezt mondták Izrael minden fiának: ,,Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről. 7 Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét, mert meghallotta a ti zúgolódásotokat Jehova ellen. Hisz mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?" 8 Mózes így folytatta: ,,Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta Jehova zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtok. Mert mik vagyunk mi? Zúgolódásotok nem ellenünk szól, hanem Jehova ellen."
9 Mózes így szólt Áronhoz: ,,Mondd Izrael fiai egész közösségének: »Járuljatok Jehova elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!«" 10 Amikor Áron beszélt Izrael fiainak egész közösségével, megfordultak arccal a puszta felé, és lám, Jehova dicsősége megjelent a felhőben.
11 Majd Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek: 12 ,,Meghallottam Izrael fiainak a zúgolódását. Beszélj velük, és mondd el: »A két este között húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig; és meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.«"
13 Úgy is lett: estére fürjek jöttek fel, és ellepték a tábort. Reggelre pedig harmatréteg vette körül a tábort. 14 Idővel a harmatréteg fölszállt, és a puszta talaján finom szemcsés valami volt, finom, mint a zúzmara a földön. 15 Amikor Izrael fiai meglátták, egymást kérdezgették: ,,Mi ez?" Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: ,,Ezt a kenyeret adja Jehova nektek eledelül. 16 Ez az a szó, melyet Jehova mondott parancsként: »Szedjetek belőle, mindenki annyit, amennyit megeszik! Fejenként egy ómert szedjetek a sátratokban lakók lélekszáma szerint!«" 17 Izrael fiai így is tettek; szedtek belőle, volt aki többet gyűjtött, volt aki kevesebbet. 18 De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
19 Mózes ekkor ezt mondta nekik: ,,Senki se hagyjon belőle reggelre." 20 De nem hallgattak Mózesre. Amikor hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött; Mózes ezért megharagudott rájuk. 21 Így hát mindenki annyit szedett belőle reggelenként, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap felmelegedett, megolvadt.
22 A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek, személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette. 23 Erre ő ezt mondta nekik: ,,Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap lesz a sabbat megtartása, szent sabbat Jehova tiszteletére. Amit meg tudtok sütni, süssétek meg, s amit meg tudtok főzni, főzzétek meg, a felesleget pedig mind tegyétek félre magatoknak, hogy maradjon reggelre." 24 Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta; és az nem büdösödött meg, és nem is lettek benne férgek. 25 Mózes ekkor ezt mondta: ,,Egyétek meg ma, mert ma sabbat van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a mezőn. 26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik nap sabbat, akkor nem lesz." 27 Ám a hetedik napon a nép közül néhányan kimentek szedni, de nem találtak semmit.
28 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsolataimat és törvényeimet? 29 Vegyétek már tudomásul, hogy Jehova adta nektek a sabbatot. Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén! Senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon." 30 És a nép kezdte megtartani a sabbatot a hetedik napon.
31 Izrael háza ,,mannának" nevezte azt el; fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeslepényé. 32 Mózes ekkor ezt mondta: ,,Ez az a szó, melyet Jehova mondott parancsként: »Töltsetek meg egy ómert vele, és tartsátok meg nemzedékeiteken át, hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«" 33 Mózes ezért ezt mondta Áronnak: ,,Végy egy korsót, tégy bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeiteken át." 34 Amint parancsolta Jehova Mózesnek, Áron elhelyezte azt a Bizonyság előtt, hogy megmaradjon. 35 Izrael fiai negyven éven át ették a mannát, míg lakott földre nem értek. Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek. 36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.
17 És Izrael fiainak egész közössége elindult Szin pusztájából, megtéve bizonyos útszakaszokat, ahogy Jehova parancsolta nekik, és letáboroztak Refidimben. De ott nem volt a népnek ivóvize.
2 És a nép veszekedni kezdett Mózessel, így szólva: ,,Adj nekünk vizet, hogy igyunk!" Mózes azonban ezt mondta nekik: ,,Miért veszekedtek velem? Miért teszitek próbára Jehovát szüntelen?" 3 És a nép ott szomjazott a vízre, és tovább zúgolódtak Mózes ellen, így szólva: ,,Miért hoztál fel minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjúsággal ölj meg minket, a fiainkat és jószágainkat?" 4 Mózes végül Jehovához kiáltott, ezt mondva: ,,Mit tegyek ezzel a néppel? Kis híja, és megköveznek!"
5 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Menj el a nép előtt, vigyél magaddal Izrael vénei közül néhányat, és a botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél. Vedd a kezedbe, és menj. 6 Nézd! Ott állok előtted a sziklán a Hóreben. Üss rá a kősziklára, és víz fog fakadni belőle, és igyon a nép." Mózes pedig úgy is tett Izrael véneinek a szeme láttára. 7 És elnevezte ezt a helyet Massának és Meribának, Izrael fiainak a veszekedése miatt, és mert próbára tették Jehovát, ezt mondva: ,,Köztünk van-e Jehova, vagy sem?"
8 És eljöttek az amálekiták, és hadba szálltak Izrael ellen Refidimben. 9 Mózes ekkor ezt mondta Józsuénak: ,,Válassz ki nekünk férfiakat, vonulj ki, és harcolj az amálekitákkal! Holnap a domb tetejére állok, kezemben az igaz Isten botjával." 10 Józsué úgy is tett, amint Mózes mondta neki: harcolt az amálekitákkal; Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.
11 És az történt, hogy amikor Mózes felemelte a kezeit, az izraeliták kerekedtek felül, de amint leengedte a kezeit, az amálekiták kerekedtek felül. 12 Amikor Mózes kezei elnehezedtek, hoztak egy követ, alája tették, és ő ráült; Áron és Húr pedig tartották a kezeit, egyik az egyik oldalon, másik a másik oldalon, s így a kezei biztosak maradtak napnyugtáig. 13 Józsué pedig legyőzte az amálekitákat és a népüket, kardélre hányva őket.
14 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Írd le ezt emlékeztetőül a könyvbe, és tudasd Józsuéval: »Amálek emlékét teljesen kitörlöm az egek alól.«" 15 És Mózes oltárt épített, és Jehova-Nisszinek nevezte el, 16 ezt mondva: ,,Mivel kezet emeltek Jah trónjára, Jehova harcolni fog Amálekkel nemzedékről nemzedékre."
18 És meghallotta Jetró, Midián papja, Mózes apósa mindazt, amit Isten tett Mózesért és Izraelért, az ő népéért, hogy miként hozta ki Jehova Izraelt Egyiptomból. 2 Jetró, Mózes apósa pedig maga mellé vette Cippórát, Mózes feleségét, miután az hazabocsátotta, 3 és annak két fiát, akik közül az egyiknek Gersom volt a neve, ,,mert — ahogy ő mondta — jövevény lettem idegen földön". 4 A másiknak a neve pedig Eliézer volt, ,,mert — ahogy ő mondta — atyám Istene az én segítőm, mivel megszabadított engem a fáraó kardjától".
5 Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével együtt elment Mózeshez a pusztába, ahol táborozott az igaz Isten hegyénél. 6 Ekkor megüzente Mózesnek: ,,Én, Jetró, a te apósod, elmegyek hozzád feleségeddel és két fiával, akik vele vannak." 7 Mózes azon nyomban apósa elé ment, leborult előtte, megcsókolta; és mindketten kérdezősködtek egymás hogyléte felől. Utána pedig bementek a sátorba.
8 Mózes elbeszélt az apósának mindent, amit Jehova tett a fáraóval és Egyiptommal Izraelért, és mindazt a nehézséget, amely velük történt az úton, s hogy Jehova mégis megszabadította őket. 9 Jetró ekkor örvendett mindama jó miatt, amit Jehova tett Izraelért, hogy kiszabadította őket Egyiptom kezéből. 10 És Jetró ezt mondta: ,,Áldott legyen Jehova, aki kiszabadított titeket Egyiptom kezéből és a fáraó kezéből, s aki kiszabadította a népet Egyiptom kezéből. 11 Most már tudom ebből az esetből — amikor elbizakodottan jártak el velük szemben —, hogy Jehova minden más istennél nagyobb." 12 Ekkor Jetró, Mózes apósa égő felajánlást és áldozatokat mutatott be Istennek; Áron pedig és Izrael valamennyi véne eljött kenyeret enni Mózes apósával az igaz Isten előtt.
13 És történt a következő nap, hogy Mózes szokása szerint leült, hogy bíráskodjon a nép felett, és a nép ott állt Mózes előtt reggeltől estig. 14 És Mózes apósa látta, mi mindent tesz a népért, ezért ezt mondta: ,,Milyen dolog ez, amit a néppel cselekszel? Miért ülsz te egymagad, miközben az egész nép előtted áll reggeltől estig?" 15 Mózes így felelt apósának: ,,Ez azért van így, mert a nép egyre csak jön hozzám, hogy Istent kérdezze. 16 Ha valamilyen ügyük támad, hozzám jönnek, én pedig ítéletet teszek a két fél között, és tudatom velük az igaz Isten döntéseit és törvényeit."
17 Mózes apósa erre ezt mondta: ,,Nem jól cselekszel. 18 Teljesen ki fogsz merülni te is, és a veled levő nép is, mert ez a feladat túl nagy teher számodra. Nem vagy képes egymagad elvégezni. 19 Most azért hallgass a szavamra. Tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te légy a nép képviselője az igaz Isten előtt, és te vidd az ügyeket az igaz Isten elé. 20 Figyelmeztesd őket a rendelkezésekre és törvényekre, és tudasd velük, milyen úton járjanak, és mit kell tenniük. 21 De válassz ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a tisztességtelen hasznot. Helyezd ezeket föléjük ezrek elöljáróiként, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként és tízek elöljáróiként. 22 És ők ítéljék a népet minden megfelelő alkalommal; minden nagy ügyet eléd vigyenek, minden kis ügyben viszont ők bíráskodjanak. Könnyíts hát a helyzeteden, és hordozzák veled együtt a terhet. 23 Ha ezt megteszed, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor helyt tudsz állni, és ez az egész nép is békességben megy a maga helyére."
24 Mózes azonnal hallgatott apósának a szavára, és mindent megtett, amit az mondott. 25 És Mózes kiválasztott egész Izraelből derék férfiakat, és vezetőkké tette őket a nép felett ezrek elöljáróiként, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként és tízek elöljáróiként. 26 Ők ítélték a népet minden megfelelő alkalommal. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb ügyben ők bíráskodtak. 27 Mózes ezután elbúcsúzott apósától, és az visszatért a saját földjére.
19 A harmadik hónapban azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptom földjéről, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. 2 Elindultak Refidimből, majd megérkeztek a Sínai-pusztába, és letáboroztak a pusztában; a heggyel szemben táborozott Izrael.
3 Mózes pedig felment az igaz Istenhez, és Jehova így kiáltott neki a hegyről: ,,Így szólj Jákob házához, és mondd ezt Izrael fiainak: 4 »Ti láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal azért, hogy sasszárnyakon hordozzalak benneteket, és elhozzalak titeket magamhoz. 5 Most azért, ha igazán hallgattok szavamra, és valóban megtartjátok szövetségemet, akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül, mert enyém az egész föld. 6 Ti pedig papok királysága és szent nemzet lesztek nekem.« Ezeket a szavakat mondd el Izrael fiainak."
7 Mózes tehát elment, összehívta a nép véneit, és elébük tárta mindazokat a szavakat, melyekkel Jehova parancsot adott neki. 8 Utána az egész nép egyhangúlag válaszolt, ezt mondva: ,,Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni." Mózes rögtön megvitte a nép szavait Jehovának. 9 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Íme, én eljövök hozzád sötét felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és hogy higgyenek benned is időtlen időkig." Mózes ekkor elmondta Jehovának a nép szavait.
10 Jehova ezt mondta Mózesnek: ,,Menj a néphez, és szenteld meg őket ma és holnap, és mossák ki felsőruháikat. 11 És legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon Jehova az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. 12 És vonj határt a nép körül, ezt mondva: »Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, és ne érintsétek a szélét! Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia. 13 Ne érintse az ilyet kéz, mert meg kell kövezni, vagy le kell nyilazni. Akár állat, akár ember, ne éljen.« A kosszarv megfújásakor feljöhetnek a hegyre."
14 Mózes ekkor lement a hegyről a néphez, és hozzáfogott a nép megszenteléséhez; azok pedig kimosták a felsőruháikat. 15 És ő ezt mondta a népnek: ,,Legyetek készen harmadnapra. Ti férfiak, ne közelítsetek asszonyhoz."
16 És a harmadik napon, amikor elérkezett a reggel, mennydörgött és villámlott, sűrű felhő szállt a hegyre, és igen hangos kürtzengés volt hallható, úgyhogy az egész nép remegni kezdett a táborban. 17 Mózes ekkor kivitte a népet a táborból az igaz Isten elé, és megálltak a hegy lábánál. 18 És a Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt arra Jehova tűzben; annak füstje pedig felszállt, mint az égetőkemence füstje, és az egész hegy nagyon remegett. 19 Amikor a kürtzengés egyre hangosabb lett, Mózes beszélni kezdett, és az igaz Isten hangosan felelt neki.
20 Jehova tehát leszállt a Sínai-hegy tetejére. Felhívta Jehova Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felment. 21 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy ne próbáljanak előretörni Jehovához, nehogy meglássák, és sokan elvesszenek közülük. 22 És a papok is, akik rendszeresen Jehova elé járulnak, szenteljék meg magukat, nehogy rájuk rontson Jehova." 23 Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: ,,A nép nem jöhet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél minket, ezt mondva: »Vonj határt a hegy körül, és szenteld meg azt.«" 24 Jehova azonban ezt mondta neki: ,,Menj le, majd pedig jöjj fel te, és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljöjjenek Jehovához, nehogy rájuk rontson." 25 Mózes tehát lement a néphez, és ezt elmondta nekik.
20 És Isten mindezeket a szavakat mondta:
2 ,,Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából. 3 Ne legyenek más isteneid a színem előtt.
4 Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt. 5 Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el, aki megbünteti az atyák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket azoknak az esetében, akik gyűlölnek engem. 6 De szerető-kedvességet tanúsítok az ezredik nemzedék iránt is azok esetében, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.
7 Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi.
8 Emlékezzél meg a sabbatnapról, hogy megszenteld azt. 9 Hat napon át végezz szolgálatot, és végezd el minden munkádat. 10 De a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek sabbatja. Ne végezz semmi munkát se te, se a fiad, se a lányod, se a rabszolgád, se a rabszolganőd, se a háziállatod, se pedig a jövevény, aki kapuidon belül lakik. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg Jehova az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Ezért áldotta és szentelte meg Jehova a sabbatnapot.
12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy napjaid sokáig folytatódjanak azon a földön, melyet Jehova, a te Istened ad neked.
13 Ne gyilkolj.
14 Ne kövess el házasságtörést.
15 Ne lopj.
16 Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen.
17 Ne kívánd embertársad házát. Ne kívánd embertársad feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se bikáját, se szamarát, és semmit, ami a te embertársadé."
18 Az egész nép pedig látta a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt hangját és a hegy füstölgését. Amikor a nép ezt látta, remegett, és távolabbra állt. 19 Ezt mondták Mózesnek: ,,Te beszélj velünk, s mi hallgatunk, de Isten ne beszéljen velünk, nehogy meghaljunk!" 20 Mózes ekkor ezt mondta a népnek: ,,Ne féljetek, mert az igaz Isten azért jött, hogy próbára tegyen titeket, s hogy továbbra is tartsátok félelmét a szemetek előtt, és ne vétkezzetek." 21 És a nép még mindig távolabb állt, Mózes azonban közel ment a sötét felhőtömeghez, ahol az igaz Isten volt.
22 És Jehova így szólt Mózeshez: ,,Ezt mondd Izrael fiainak: »Ti láttátok, hogy az egekből beszéltem veletek. 23 Ne készítsetek mellém ezüstisteneket, és aranyisteneket se készítsetek magatoknak. 24 Földből készíts nekem oltárt, és azon áldozd fel égő felajánlásodat és közösségi áldozatodat, juhodat és marhádat. Minden olyan helyen, ahol azt akarom, hogy megemlékezzenek a nevemről, eljövök hozzád, és meg foglak áldani téged. 25 Ha pedig kőoltárt készítesz nekem, ne építsd azt faragott kőből. Mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted. 26 És ne menj fel lépcsőkön az oltáromhoz, nehogy láthatóvá váljon szeméremtested.
«
21 Ezek azok a bírói döntések, amelyeket eléjük kell terjesztened:
2 Ha héber rabszolgát veszel, hat évig legyen rabszolga, de a hetedik évben menjen el szabadon és ingyen. 3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha egy feleség ura volt, akkor menjen vele a felesége is. 4 Ha az ura feleséget adott neki, és az fiúkat vagy lányokat szült neki, akkor a felesége és gyermekei az uráéi lesznek, a férfi pedig egyedül menjen el. 5 De ha a rabszolga határozottan azt mondja: »Szeretem az uramat, a feleségemet és a fiaimat; nem akarok elmenni szabadon«, 6 akkor vigye őt az ura az igaz Isten elé, vigye őt az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és az ura szúrja át a fülét egy árral, s az legyen a rabszolgája időtlen időkig.
7 Ha valaki eladja lányát rabszolgának, az ne úgy menjen el, mint ahogyan a férfi rabszolga megy el. 8 Ha az urának nem tetszik, és nem szemeli ki őt ágyasának, hanem engedi, hogy megváltsák, akkor nem jogosult arra, hogy eladja idegen népnek, csalárdul bánva vele. 9 És ha a fia számára választja ki őt, akkor bánjon vele a leányokat megillető jog szerint. 10 Ha második feleséget vesz el, akkor amannak az élelmét, ruháját és házastársi jogát nem szabad alább szállítania. 11 Ha nem adja meg neki ezt a három dolgot, akkor az menjen el ingyen, ne fizessen pénzt.
12 Ha valaki úgy megüt valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon. 13 De ha valaki nem áll lesben, és az igaz Isten engedi, hogy ez történjen annak keze által, arra az esetre kijelölök egy helyet neked, ahová menekülhet. 14 De ha valaki olyannyira felindul felebarátja ellen, hogy agyafúrtsággal öli meg, akkor még az oltáromtól is vidd el, és haljon meg. 15 Aki megveri apját vagy anyját, az halállal lakoljon.
16 Aki embert rabol, és eladja, vagy akinek a kezében megtalálják, az halállal lakoljon.
17 Aki megátkozza apját vagy anyját, az mindenképpen halállal lakoljon.
18 Ha férfiak összevesznek, és az egyik megüti felebarátját kővel vagy kapával, és az nem hal meg, hanem ágynak esik, 19 abban az esetben, ha felkel, és kint jár mankóval, ne kapjon büntetést, aki megütötte; csupán a munkából kiesett időért fizessen annak kártérítést, míg teljesen fel nem gyógyul.
20 Ha valaki úgy üti meg a rabszolgáját vagy rabszolganőjét bottal, hogy az meghal a keze alatt, akkor azt meg kell bosszulni. 21 De ha az egy vagy két napot még él, nem szabad megbosszulni, mert az az ő pénze.
22 Ha férfiak verekszenek, és kárt tesznek egy terhes asszonyban, és annak világra jön gyermeke, de nem történik halálos szerencsétlenség, akkor kártérítést kell kiszabni a férfira, annyit, amennyit az asszony ura szab ki rá; és a bírákon keresztül adja meg. 23 De ha halálos szerencsétlenség történik, akkor lelket adj lélekért, 24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, 25 égetést égetésért, sebet sebért, ütést ütésért.
26 Ha valaki úgy üti meg rabszolgája szemét vagy rabszolganője szemét, hogy az megroncsolódik, akkor bocsássa őt szabadon a szeméért. 27 Ha pedig rabszolgájának a fogát, vagy rabszolganőjének a fogát üti ki, akkor bocsássa szabadon a fogáért.
28 Ha egy bika felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az meghal, akkor a bikát meg kell kövezni, de húsát nem szabad megenni; és az ökör gazdája büntetlen marad. 29 De ha az ökör már korábban is öklelős volt, és figyelmeztették a gazdáját, de nem vigyázott rá, és az megölt egy férfit vagy egy nőt, akkor a bikát kövezzék meg, és a gazdája is halállal lakoljon. 30 Ha váltságot vetnek ki rá, akkor adja meg a megváltási árat a lelkéért, mindazt, amit kivetnek rá. 31 Akár fiút ökleljen fel, akár lányt, e szerint a bírói döntés szerint kell cselekedni vele. 32 Ha rabszolga vagy rabszolganő volt, akit a bika felöklelt, akkor harmincsekelnyi árat adjon azok urának, és a bikát kövezzék meg.
33 Ha valaki vermet nyit meg, vagy vermet ás, és nem fedi be, és egy ökör vagy szamár beleesik, 34 akkor a verem tulajdonosa fizessen kártérítést. Adja meg az árát a gazdájának, az elpusztult állat pedig legyen az övé. 35 Ha valakinek a bikája kárt tesz másvalaki bikájában úgy, hogy az elpusztul, akkor adják el az életben maradt bikát, és osszák el az árát; és az elpusztult állatot is osszák el. 36 De ha tudták, hogy a bika öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá, akkor kártérítést kell fizetnie, bikával a bikáért, az elpusztult állat pedig legyen az övé.
22 Ha valaki bikát vagy juhot lop, és levágja vagy eladja azt, ötöt adjon a csordából a bikáért, és négyet adjon a nyájból a juhért.
2 (Ha betörésen kapják rajta a tolvajt, leütik, és meghal, nincs vérbűn miatta. 3 De ha rásütött a nap, vérbűn van miatta.)
Kártérítést kell fizetnie. Ha nincs semmije sem, akkor el kell őt adni a lopott dolgokért. 4 Ha vitathatatlanul az ellopott jószágot találják meg kezében, méghozzá elevenen, legyen az akár bika, akár szamár, akár juh, akkor kétszer annyit fizessen érte.
5 Ha valaki lelegeltet egy mezőt vagy szőlőt úgy, hogy kiengedi málhás állatát, és az lelegeli más mezejét, akkor fizessen kártérítést saját mezejének a javából, vagy saját szőlőjének a javából.
6 Ha tűz üt ki, tövisbe kap, és megemészti a kévéket, a lábon álló gabonát vagy a szántóföldet, az fizesse meg a kárt, aki a tüzet okozta.
7 Ha valaki pénzt vagy tárgyakat ad felebarátjának megőrzésre, és ellopják annak a házából: Ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétszeres kártérítést. 8 Ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház tulajdonosát vigyék az igaz Isten elé, hogy nem nyújtotta-e ki a kezét felebarátja javaira. 9 Ha törvényszegés esete áll fenn, legyen az bika, szamár, juh, ruha vagy bármi más, ami elveszett, s amire az azt mondja: »Ez az!«, mindkettőjük ügye kerüljön az igaz Isten elé. Akit Isten gonosznak ítél, az kétszeresen fizessen kártérítést a felebarátjának.
10 Ha valaki szamarat, bikát, juhot vagy bármi más háziállatot ad felebarátjának megőrzésre, és az elpusztul, megnyomorodik vagy elhajtják, amikor senki sem látja, 11 akkor Jehovára tett eskü legyen kettejük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja javaira; és a tulajdonos ezt fogadja el, és a másik ne fizessen kártérítést. 12 Ha viszont ellopták tőle, akkor fizessen kártérítést a tulajdonosnak. 13 Ha vadállat tépte szét, hozza el bizonyítékul. Amit vadállat tépett szét, azért nem kell kártérítést fizetnie.
14 De ha valaki valamit elkér felebarátjától, és az megnyomorodik vagy elpusztul, míg nincs a tulajdonosa vele, akkor kártérítést kell fizetnie. 15 De ha a tulajdonos vele van, akkor nem kell kártérítést fizetnie. Ha bérelt volt, akkor benne van a bérében.
16 Ha valaki elcsábít egy szüzet, aki nincs eljegyezve, és vele hál, akkor feleségül kell vennie, kifizetve a menyasszonyárat. 17 Ha a lány apja egyszerűen nem hajlandó neki adni, akkor a férfi annyi pénzt fizessen, amennyi a menyasszonyár a szüzekért.
18 Ne hagyj életben varázslónőt.
19 Aki állattal közösül, az halállal lakoljon.
20 Aki Jehován kívül bármilyen más istennek áldozik, azt pusztulásra kell adni.
21 Ne bánj rosszul a jövevénnyel, és ne nyomd el, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
22 Ne sanyargassatok egy özvegyet vagy apátlan fiút sem. 23 Ha sanyargatod, és hozzám kiált, bizony meghallgatom a kiáltását; 24 felgerjed haragom, megöllek titeket karddal, és feleségeitek özvegyek lesznek, fiaitok pedig apátlan árvák.
25 Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a nehéz sorban levőnek, aki veled van, ne légy az uzsorása. Ne számítsatok fel neki kamatot.
26 Ha netán zálogba veszed felebarátod felsőruháját, add vissza neki napnyugtakor, 27 mert egyetlen takarója, bőrének ruhája az. Miben feküdjön le? Ha hozzám kiált, én bizony meghallgatom, mert könyörületes vagyok.
28 Ne szidd az Istent, és ne átkozd néped fejedelmét.
29 Termésed bőségéből és túlcsorduló présedből ne vonakodva adj. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem. 30 A következőképpen bánj bikáddal és juhoddal: Hét napig legyen az anyjával. A nyolcadik nap add nekem.
31 Szent népem legyetek nekem, és a mezőn vadállatok által széttépett húst ne egyétek meg. Vessétek a kutyáknak.
23 Ne terjessz valótlan hírt. Ne társulj gonosszal, erőszakot forraló tanúvá válva. 2 Ne kövesd a sokaságot a rosszban, és ne tanúskodj vitás kérdésben a sokasággal tartva, elferdítve az ítéletet. 3 Az alacsony sorúnak se kedvezz vitás kérdésében.
4 Ha rátalálsz ellenséged eltévedt bikájára vagy szamarára, vidd vissza neki. 5 Ha látod, hogy annak a szamara, aki gyűlöl téged, teher alatt fekszik, nem szabad őt magára hagynod. Oldjátok le együtt.
6 Ne ferdítsd el a bírói döntést a te szegényednek vitás kérdésében.
7 Tartsd távol magad a hazug beszédtől. Ne öld meg az ártatlan és igazságos embert, mert nem fogom igazságossá nyilvánítani a gonoszt.
8 Ne engedd magad megvesztegetni, mert a megvesztegetés megvakítja a tisztán látó embert, és elferdítheti az igazságos ember szavait.
9 A jövevényt ne nyomd el, mivel ti ismeritek, milyen a jövevény lelke, hisz jövevények voltatok Egyiptom földjén.
10 Hat éven át vesd be földedet, és gyűjtsd be a termését. 11 De a hetedik évben hagyd műveletlenül, hagyd parlagon, és egyenek róla a te néped szegényei; amit pedig meghagynak, egye meg a mezei vad. Így tegyél szőlőddel és olajfaligeteddel is.
12 Hat napon át végezd a munkádat, de a hetedik napon szüneteltesd, hogy pihenjen a bikád és szamarad, s felüdüljön a rabszolganőd fia és a jövevény.
13 Vigyázzatok magatokra mindabban, amit mondtam nektek; és ne is említsétek más istenek nevét. Hallani se lehessen azt a szádból.
14 Évente háromszor tarts nekem ünnepet. 15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napig egyél kovásztalan kenyeret — ahogy parancsoltam neked —, abib hónapban a meghatározott időben, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Senki se jelenjen meg előttem üres kézzel. 16 És az aratás ünnepét, amikor learatod fáradozásaid első érett termését abból, amit elvetsz a szántóföldön, valamint a betakarítás ünnepét az év vége felé, amikor begyűjtöd munkád termését a szántóföldről. 17 Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek az igaz Úr, Jehova előtt.
18 Áldozatom vérét ne mutasd be áldozatul kovászos mellett. És az ünnepi kövérje ne maradjon meg egész éjszakára, másnap reggelig.
19 Földed első érett termésének legjavát vidd el Jehovának, a te Istenednek a házába.
Ne főzz gidát anyja tejében.
20 Íme, én egy angyalt küldök teelőtted, hogy megtartson téged az úton, és elvigyen téged arra a helyre, amelyet előkészítettem. 21 Vigyázz magadra miatta, és hallgass a szavára. Ne légy lázadó vele szemben, mert nem fogja megbocsátani törvényszegéseteket, ugyanis az én nevem van benne. 22 De ha igazán hallgatsz a szavára, és megteszel mindent, amit mondok, akkor ellensége leszek a te ellenségeidnek, és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. 23 Mert az én angyalom megy majd előtted, és el fog vinni az amoritákhoz, hettitákhoz, perizitákhoz, kánaánitákhoz, hivvitákhoz és jebuszitákhoz, és én el fogom törölni őket. 24 Ne hajolj meg isteneik előtt, ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, és semmi olyat ne készíts, amit ők készítenek, hanem inkább rombold le azokat, és döntsd le szent oszlopaikat. 25 Szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, és ő meg fogja áldani kenyeredet és vizedet; és én elfordítom tőled a betegséget. 26 Olyan asszony, aki elvetél vagy meddő, nem lesz a földeden. Teljessé teszem napjaid számát.
27 A tőlem való rettegést küldöm el teelőtted, és összezavarok minden népet, amely közé mész, és minden ellenséged nyakát neked adom. 28 És a csüggedtség érzését küldöm teelőtted, és az egyszerűen elűzi a hivvitákat, kánaánitákat és hettitákat előled. 29 Nem egy éven belül fogom elűzni őket előled, nehogy elhagyatott pusztasággá váljon a föld, és megsokasodjon ellened a mezei vad. 30 Apránként űzöm el őket előled, míg termékennyé nem leszel, és birtokba nem veszed a földet.
31 Határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, és a pusztától a Folyóig szabom; mert a kezetekbe adom annak a földnek a lakóit, és kiűzöd őket magad elől. 32 Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel. 33 Ne lakjanak földeden, nehogy bűnbe vigyenek téged ellenem. Ha az ő isteneiket szolgálnád, csapda lenne az neked."
24 És ezt mondta Mózesnek: ,,Jöjj fel Jehovához, te és Áron, Nádáb és Abihu, valamint Izrael vénei közül hetvenen, és hajoljatok meg távolról. 2 Mózes egyedül közeledjen Jehovához; ők azonban ne közeledjenek, és a nép se jöjjön fel vele."
3 Mózes azután ment, és elmondta a népnek Jehova minden szavát és minden bírói döntését, és az egész nép egyhangúlag így válaszolt: ,,Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni." 4 Mózes pedig leírta Jehova minden szavát. Majd kora reggel fölkelt, és oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét oszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. 5 Utána pedig elküldött Izrael fiai közül néhány ifjút, és azok égő felajánlásokat mutattak be, meg bikákat áldoztak áldozatként, közösségi áldozatként Jehovának. 6 Mózes pedig vette a vér felét, tálakba tette, és a vér felét az oltárra hintette. 7 Végül fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép füle hallatára. Ők pedig ezt mondták: ,,Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni, és engedelmeskedni." 8 Mózes pedig fogta a vért, és a népre hintette, ezt mondva: ,,Íme, a szövetség vére, melyet Jehova kötött veletek mindeme szavak szerint."
9 Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, valamint Izrael vénei közül hetvenen elindultak felfelé, 10 és meglátták Izrael Istenét. Lába alatt zafírkövezet-szerű valami volt, olyan tiszta, mint az egek. 11 És nem nyújtotta ki a kezét Izrael fiainak választottjai ellen, hanem látomásuk volt az igaz Istenről, és ettek-ittak.
12 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj ott, mivel oda akarom adni neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsolatot, melyeket leírok, hogy tanítsam őket." 13 Felkelt tehát Mózes és Józsué, a szolgája, és felment Mózes az igaz Isten hegyére. 14 A véneknek azonban ezt mondta: ,,Itt várjatok minket, míg vissza nem jövünk hozzátok. Íme, Áron és Húr veletek vannak. Ha valakinek peres ügye támad, hozzájuk menjen." 15 Mózes pedig felment a hegyre, miközben a hegyet beborította a felhő.
16 Jehova dicsősége továbbra is rajta volt a Sínai-hegyen, és a felhő beborította hat napon át. A hetedik napon szólította Mózest a felhő közepéből. 17 Izrael fiainak szemében olyan volt Jehova dicsőségének a látványa, mint emésztő tűz a hegy tetején. 18 Mózes ekkor bement a felhő közepébe, és felment a hegyre. Negyven nap és negyven éjjel maradt Mózes a hegyen.
25 És szólt Jehova Mózesnek, ezt mondva neki: 2 ,,Beszélj Izrael fiaival, hogy gyűjtsenek adományokat nekem: mindenkitől, akit a szíve erre indít, gyűjtsetek adományt nekem. 3 A következő adományokat szedjétek be tőlük: aranyat, ezüstöt, rezet, 4 kék fonalat, bíborpirosra festett gyapjút, karmazsinvörös fonalat, finom lent, kecskeszőrt, 5 pirosra festett kosbőrt, fókabőrt és akáciafát; 6 világításra való olajat, balzsamolajat felkenetési olajnak és illatos füstölőszernek; 7 ónixkövet, valamint foglalatba való köveket az efódhoz és a melltáskához. 8 És készítsenek nekem egy szentélyt, mivel majd közöttük lakozom. 9 Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked, a hajlék mintája és az egész fölszerelés mintája szerint.
10 És készítsenek egy ládát akáciafából, két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága. 11 Vond be színarannyal. Belül is, kívül is vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt. 12 Önts ahhoz négy aranykarikát, illeszd a négy lába fölé, két karika legyen az egyik oldalon, és két karika a másik oldalon. 13 És készíts rudakat akáciafából, és vond be őket arannyal. 14 A rudakat dugd a karikákba a láda oldalán, hogy azokkal hordozzák a ládát. 15 A rudak maradjanak a láda karikáiban. Ne vegyék ki azokat onnan. 16 És tedd bele a ládába a bizonyságot, melyet adok neked.
17 És készíts fedelet színaranyból, két és fél könyök legyen a hossza, és másfél könyök a szélessége. 18 Majd készíts két kerubot aranyból. Vert aranyból készítsd el őket a fedél két végére. 19 Az egyik kerubot készítsd az egyik végére, a másik kerubot a másik végére. A fedélre készítsétek a kerubokat, annak két végére. 20 És a kerubok nyújtsák ki szárnyukat felfelé, befedve szárnyukkal a fedelet, és arcuk legyen egymással szemben. A kerubok arca a fedél felé nézzen. 21 Majd helyezd a fedelet a ládára, és tedd a ládába a bizonyságot, amelyet adok neked. 22 És ott jelenek meg neked, és ott beszélek veled a fedél fölül, a két kerub közül, mely a bizonyság ládáján van, igen, elmondom mindazt, amit parancsolok általad Izrael fiainak.
23 És készíts asztalt akáciafából, két könyök legyen a hossza, egy könyök legyen a szélessége, és másfél könyök legyen a magassága. 24 Vond be színarannyal, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt. 25 Készíts rá körös-körül egytenyérnyi keretet, és a keretre készítsd az aranyszegélyt körös-körül. 26 Készíts hozzá négy aranykarikát, és illeszd a karikákat a négy sarokra, amely a négy lábnál van. 27 A karikák legyenek közel a kerethez, rúdtartókul, hogy hordozhassák az asztalt. 28 A rudakat akáciafából készítsd, vond be azokat arannyal, és ezekkel hordozzák az asztalt.
29 Készítsd el tálait, poharait, kancsóit és csészéit is, amelyekből italáldozatokat öntenek. Színaranyból készítsd azokat. 30 És tedd a jelenlét kenyerét az asztalra, s legyen az előttem mindig.
31 És készíts lámpatartót színaranyból. Vert aranyból készítsd a lámpatartót. Az alja a szárából induljon ki, ugyanígy az ágai, csészéi, bimbói és virágai is. 32 Hat ág jöjjön ki annak oldalaiból, három lámpatartóág az egyik oldalából, és három lámpatartóág a másik oldalából. 33 Három mandulavirág formájú csésze az egyik ágon, váltakozva bimbó és virág, és három mandulavirág formájú csésze a másik ágon, váltakozva bimbó és virág. Ilyen legyen a lámpatartóból kijövő hat ág. 34 A lámpatartó főágán pedig négy mandulavirág alakú csésze legyen, váltakozva bimbó és virág. 35 A két ág alatt levő bimbó abból jöjjön ki, és a két másik ág alatt levő bimbó is abból jöjjön ki, és a két újabb ág alatt levő bimbó is abból jöjjön ki, a főágból kijövő hat ágnál. 36 Bimbóik és ágaik a főágból jöjjenek ki. Az egész lámpatartó egy darab, vert színaranyból legyen. 37 Készíts hozzá hét lámpát; és a lámpák legyenek meggyújtva, és világítsák be az előttük levő területet. 38 Lámpabélcsipeszei és tűztartói színaranyból legyenek. 39 Egy talentum színaranyból készüljön mindezekkel a hozzá tartozó eszközökkel együtt. 40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el őket, amelyet a hegyen mutattam neked.
26 A hajlékot tíz sátorlapból készítsd, finom sodrott lenből, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból és karmazsinvörös fonalból készítsd azokat, kerubokat hímezve rájuk. 2 Minden egyes sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, minden egyes sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma méretű legyen mindegyik sátorlap. 3 Öt sátorlap legyen együtt, egyik a másikhoz illesztve, és a másik öt sátorlap is legyen együtt, egyik a másikhoz illesztve. 4 Készíts kék fonalból hurkokat annak a sátorlapnak a szélére, amelyik az együttes végén van, és ugyanezt tedd a szemközti, legszélső sátorlap szélével is, ahol össze lehet őket kapcsolni. 5 Ötven hurkot készíts az egyik sátorlapra, ötven hurkot pedig a szemközti sátorlap szélére, ahol össze lehet őket kapcsolni; a hurkok egymással szemben legyenek. 6 És készíts ötven aranyhorgot, és kapcsold össze a horgokkal a sátorlapokat, egyiket a másikhoz, és így lesz a hajlék eggyé.
7 Majd készíts sátorlapokat kecskeszőrből sátortakarónak a hajlékra. Tizenegy sátorlapot készíts. 8 Minden egyes sátorlap hossza harminc könyök legyen, minden egyes sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma méretű legyen a tizenegy sátorlap. 9 És illessz össze öt sátorlapot külön, majd a hat sátorlapot is külön, és a hatodik sátorlapot hajtsd kétrét a sátor elején. 10 És készíts ötven hurkot annak a sátorlapnak a szélére, amely az együttes legszélén van, és ötven hurkot a szemközti sátorlap szélére, ahol össze lehet őket kapcsolni. 11 És készíts ötven rézhorgot, tedd a horgokat a hurkokba, és illeszd össze a sátrat, hogy eggyé legyen. 12 Ami pedig megmarad a sátorlapokból, az lelógó rész lesz. A maradék sátorlap fele a hajlék hátulján lógjon le. 13 Egy könyök marad az egyik oldalon, és egy könyök a másik oldalon a sátorlapok hosszából, ami le fog lógni a hajlék két oldalán, hogy befedje egyik oldalon is, másik oldalon is.
14 És készíts a sátorra takarót vörösre festett kosbőrökből, és egy fókabőr takarót a tetejére.
15 Készíts akáciafából deszkakereteket a hajléknak, és legyenek felállítva. 16 Egy-egy deszkakeret hossza tíz könyök legyen, és egy-egy deszkakeret szélessége másfél könyök. 17 Minden egyes deszkakeretnek két egymáshoz illesztett csapja legyen. Így készítsd el a hajlék valamennyi deszkakeretét. 18 Készítsd el tehát a deszkakereteket a hajlékhoz, húsz deszkakeretet a Negeb felőli, vagyis a déli oldalra.
19 És készíts ezüstből negyven csaplyukas talpat a húsz deszkakeret alá, két csaplyukas talpat az egyik deszkakeret alá, annak két csapjához, és két csaplyukas talpat a másik deszkakeret alá annak két csapjához. 20 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is húsz deszkakeretet, 21 és az azokhoz való negyven, csaplyukas talpat ezüstből, két csaplyukas talpat az egyik deszkakeret alá, két csaplyukas talpat a másik deszkakeret alá. 22 A hajlék nyugati, hátsó részére készíts hat deszkakeretet. 23 És készíts két deszkakeretet a hajlék saroktámaszául annak hátsó részére. 24 Duplán legyenek alul, és duplán menjenek felfelé egymás mellett a tetejükig, az első karikáig. Ilyen legyen mindkettő. Ez lesz a két saroktámasz. 25 És legyen nyolc deszkakeret hozzájuk tartozó, ezüstből készült csaplyukas talpakkal, tizenhat talppal: két csaplyukas talp az egyik deszkakeret alatt, két csaplyukas talp a másik deszkakeret alatt.
26 És készíts akáciafából rudakat, ötöt a hajlék egyik oldalán lévő deszkakeretekhez, 27 öt rudat a hajlék másik oldalán lévő deszkakeretekhez, és öt rudat a deszkakeretekhez a hajlék nyugati oldalára, a hátsó részére. 28 A középső rúd pedig legyen a deszkakeretek közepén, azok egyik végétől a másikig.
29 És vond be a deszkakereteket arannyal, és azok karikáit is aranyból készítsd rúdtartóknak; és a rudakat is vond be arannyal. 30 És a szerint a terv szerint állítsd fel a hajlékot, amelyet a hegyen mutattam neked.
31 És készíts függönyt kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből, és legyenek ráhímezve kerubok. 32 Tedd azt arannyal bevont, akáciafából készült négy oszlopra. Azok szegei is aranyból legyenek. Négy, ezüstből készült csaplyukas talpon legyenek. 33 Akaszd a függönyt a horgokra, és vidd a bizonyság ládáját a függöny mögé; és a függöny válassza el nektek a szenthelyet a szentek szentjétől. 34 Majd tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében.
35 Az asztalt helyezd a függönyön kívülre, a lámpatartót pedig az asztallal szemben, a hajlék déli oldalára, az asztalt pedig tedd az északi oldalra. 36 És készíts leplet a sátor bejáratára kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból, finom sodrott lenből, takácsmunkával. 37 Majd készíts a lepelnek öt oszlopot akáciafából, és vond be azokat arannyal. Szegeik is aranyból legyenek. Önts azokhoz rézből öt, csaplyukas talpat.
27 Készíts oltárt akáciafából, öt könyök legyen a hosszúsága, és öt könyök a szélessége. Az oltár legyen négyzet alakú, a magassága pedig legyen három könyök. 2 És készíts szarvakat a négy sarkára. A szarvak abból álljanak ki, és vond be azt rézzel. 3 Készíts hozzá vödröket, hogy legyen miben elvinni a zsíros hamut, hozzá való lapátokat, tálakat, villákat és tűztartókat; minden hozzá való felszerelési tárgyat rézből készíts el. 4 Készíts hozzá rácsozatot is, rézhálót; és készíts a hálóra négy rézkarikát, a négy szélére. 5 Tedd azt az oltár kerete alá belülre, és legyen a háló az oltár közepénél. 6 Majd készíts rudakat az oltárhoz; a rudak legyenek akáciafából, és vond be őket rézzel. 7 A rudakat dugd a karikákba, és a rudak legyenek az oltár két oldalán, amikor azt hordozzák. 8 Lapokból álló üres ládaként készítsd el. Úgy készítsék el, ahogyan láttad a hegyen.
9 Majd készítsd el a hajlék udvarát: a Negeb felé, délre néző oldalon az udvarhoz készíts finom sodrott lenből kárpitokat; száz könyök legyen az egyik oldal hossza. 10 Húsz oszlopa és azok húsz csaplyukas talpa rézből legyen. Az oszlopokhoz tartozó szegek és illesztőelemek ezüstből legyenek. 11 Ugyanennyi legyen az északi oldal hossza, a kárpitok összesen száz könyök hosszúak legyenek, húsz oszlopa és azok húsz csaplyukas talpa rézből legyen, az oszlopokhoz tartozó szegek és illesztőelemek pedig ezüstből. 12 Az udvar szélességéhez pedig a nyugati oldalon ötvenkönyöknyi kárpit legyen, ahhoz tíz oszlop legyen, melyeknek tíz csaplyukas talpa van. 13 Az udvar szélessége keleten, a napfelkelte felé néző oldalon ötven könyök legyen. 14 Tizenöt könyök kárpit legyen egy oldalon, ehhez három oszlop kerüljön, azokhoz pedig három csaplyukas talp. 15 A másik oldalon is tizenöt könyök kárpit legyen, hozzá három oszlop, azokhoz pedig három csaplyukas talp.
16 Az udvar kapujában húsz könyök hosszú lepel legyen, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből, takácsmunkával készüljön, ehhez legyen négy oszlop, azoknak pedig négy csaplyukas talpuk. 17 Az udvar oszlopainak körös-körül legyenek ezüst illesztőelemei, és szegeik legyenek ezüstből, csaplyukas talpaik azonban rézből. 18 Az udvar hossza száz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig öt könyök, finom sodrott lenből legyen, a csaplyukas talpak pedig rézből. 19 A hajlék valamennyi felszerelési tárgya, amelyet valamilyen szolgálatban használnak, valamint összes sátorcöveke, és az udvar valamennyi cöveke is rézből legyen.
20 Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked zúzott olajbogyóból készült tiszta olívaolajat a világításhoz, hogy mindig meg lehessen gyújtani a lámpákat. 21 A találkozás sátrában, a függönyön kívül, amely a Bizonyságnál van, Áron és fiai fogják elhelyezni azt, hogy estétől reggelig égjen Jehova előtt. Időtlen időkre szóló rendelet ez nemzedékeiknek, amit Izrael fiai hajtsanak végre.
28 Te pedig hívasd magadhoz Áront, a testvéredet, és a fiait is vele együtt Izrael fiai közül, hogy papként szolgáljon nekem Áron, Nádáb és Abihu, Eleázár és Itamár, Áronnak a fiai. 2 Készíts Áronnak, a testvérednek szent ruhákat, dicsőségére és ékességére. 3 És beszélj mindazokkal a bölcs szívű személyekkel, akiket betöltöttem a bölcsesség szellemével, hogy készítsék el Áron ruháit az ő felszentelésére, hogy papként szolgáljon nekem.
4 A következő ruhákat készítsék el: melltáskát, efódot, palástot, kockás köntöst, turbánt és övszalagot; készítsék el tehát a szent ruhákat Áronnak, a testvérednek — és a fiainak —, hogy papként szolgáljon nekem. 5 Vegyék az aranyat, kék fonalat, bíborpirosra festett gyapjút, karmazsinvörös fonalat és a finom lent.
6 És készítsék az efódot aranyból, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből, hímzőmunkával. 7 Két hozzáilleszthető vállrész is legyen a két szélén, és illesszék azt hozzá. 8 A rajta lévő öv pedig, amellyel szorosan megkötik, ugyanolyan anyagból készüljön: aranyból, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből.
9 Majd végy két ónixkövet, és vésd rájuk Izrael fiainak a nevét, 10 hat nevet az egyik kőre, és hat nevet a másik kőre, születésük sorrendjében. 11 Kőmetsző munkával, pecsétvéséssel vésd be a két kőbe Izrael fiainak a nevét. Tedd aranyfoglalatba, úgy készítsd el azokat. 12 És a két követ helyezd az efód vállrészeire emlékeztető kövekként Izrael fiainak; és Áron hordja nevüket Jehova előtt a két vállrészen emlékeztetőként. 13 És készíts aranyfoglalatokat, 14 valamint két láncot színaranyból. Zsinórként készítsd el őket, kötélfonás munkájával, és illeszd a kötélszerű láncokat a foglalatokhoz.
15 Majd készítsd el az ítélet melltáskáját hímzőmunkával. Olyan munkával készítsd, amilyennel az efódot készítetted. Aranyból, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből készítsd. 16 Kettéhajtva négyzet alakú legyen, egyarasznyi legyen a hossza, és egyarasznyi a szélessége. 17 És foglalj abba foglalatba való köveket, négy sor követ. Egy sorba rubin, topáz, smaragd, ez legyen az első sor. 18 A második sor: türkiz, zafír és jáspis. 19 A harmadik sor: lesemkő, achát és ametiszt. 20 A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jade. Aranyfoglalatba legyenek foglalva. 21 És a kövek legyenek Izrael fiainak a nevei szerint, tizenkettő legyen a neveik szerint. Pecsétvéséssel készüljenek, mindegyik a rá való névvel, a tizenkét törzs szerint.
22 És készíts a melltáskára sodrott láncokat, kötélfonás munkájával, színaranyból. 23 És készíts a melltáskára két aranykarikát, és tedd a két karikát a melltáska két szélére. 24 Fűzd át a két aranykötelet a két karikán a melltáska szélein. 25 A két kötél két végét fűzd át a két foglalaton, és tedd őket az efód vállrészeire, annak a külsejére. 26 Majd készíts két aranykarikát, és tedd azokat a melltáska két szélére, a sarkára azon az oldalon, amely belül van az efód felé. 27 És készíts két aranykarikát, s tedd azokat az efód két vállrészére alul, annak a külsején, közel az összeillesztéshez, az efód öve fölé. 28 És kössék a melltáskát a karikáinál fogva az efód karikáihoz kék zsinórral, hogy az efód öve felett maradjon, és a melltáska ne csússzon el az efódon.
29 És hordozza Áron Izrael fiainak a neveit az ítélet melltáskáján a szíve felett, amikor bemegy a szenthelyre, állandó emlékeztetőül Jehova előtt. 30 És helyezd az urimot és a tummimot az ítélet melltáskájába, és legyenek Áron szíve fölött, amikor Jehova elé megy; és hordozza Áron a szíve fölött Izrael fiainak ítéleteit Jehova előtt szüntelen.
31 Majd készítsd el az efód palástját, az egészet kék fonalból. 32 Legyen a tetején egy kivágás, középen. A kivágásnak takácsmunkával készült szegése legyen körös-körül. Olyan legyen, mint a páncéling kivágása, hogy el ne szakadjon. 33 A felhajtására készíts gránátalmákat kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból, körös-körül a felhajtására, és közéjük aranycsengettyűket körös-körül; 34 aranycsengettyű és gránátalma, aranycsengettyű és gránátalma legyen a palást felhajtásán körbe. 35 És legyen Áronon, hogy szolgálhasson, és ennek a hangnak kell hallatszania, amikor bemegy a szentélybe Jehova elé, és amikor kijön, hogy meg ne haljon.
36 Majd készíts egy fényes lemezt színaranyból, és vésd rá pecsétvéséssel: »A szentség Jehováé.« 37 És rögzítsd kék zsinórral, hogy a turbánon legyen. A turbán elején legyen. 38 És legyen Áron homlokán, és Áronnak kell felelnie a vétkekért, amelyeket azok ellen a szent dolgok ellen követnek el, amiket Izrael fiai megszentelnek, vagyis a szent ajándékaik összessége ellen. Legyen az a homlokán mindig, hogy elnyerje számukra Jehova tetszését.
39 A köntöst sződd kockásra finom lenből, és a turbánt is finom lenből készítsd, majd készíts egy övszalagot takácsmunkával.
40 Áron fiainak is készíts köntösöket, készíts nekik övszalagokat is, és készíts nekik fejfedőket is dicsőségükre és ékességükre. 41 Öltöztesd fel azokba Áront, a testvéredet, és a fiait vele együtt, kend fel őket, töltsd meg kezüket hatalommal, szenteld fel őket, és papokként szolgáljanak nekem. 42 És készíts nekik vászonalsókat, hogy eltakarja meztelen testüket. Csípőjüktől a combjukig érjen. 43 És legyenek Áronon meg a fiain, amikor a találkozás sátrába mennek, vagy amikor az oltár közelébe mennek, hogy a szent helyen szolgáljanak, nehogy vétkezzenek, és meghaljanak. Időtlen időkre szóló rendelet ez neki és utódainak őutána.
29 Ezt tedd velük, hogy felszenteld őket, és papokként szolgáljanak nekem: Végy egy fiatal bikát és két kost, épeket, 2 kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített, karika formájú kovásztalan kenyeret, valamint olajjal megkent, kovásztalan lepényt. Finom búzalisztből készítsd el ezeket. 3 Tedd egy kosárba, és mutasd be azokat a kosárban, a bikával és a két kossal együtt.
4 Áront és fiait pedig állítsd a találkozás sátrának bejáratához, és mosd meg őket vízzel. 5 Majd vedd a ruhákat, és add Áronra a köntöst és az efódhoz való palástot, valamint az efódot és a melltáskát, és szorosan kösd meg az efód övét. 6 Helyezd fejére a turbánt, és tedd a turbánra az odaszenteltség szent jelét. 7 Majd vedd a felkenetési olajat, öntsd fejére, és kend fel őt.
8 Utána hívasd a fiait is, és öltöztesd fel őket a köntösökbe. 9 Övezd fel őket az övszalagokkal, Áront, meg a fiait is, és tekerd rájuk a fejfedőt; és legyen övék a papság; időtlen időkre szóló rendelet ez. Így töltsd meg Áronnak és fiainak a kezét hatalommal.
10 Azután állítsd a bikát a találkozás sátra elé, majd Áron és a fiai tegyék kezüket a bika fejére. 11 És vágd le a bikát Jehova előtt, a találkozás sátrának a bejáratánál. 12 Végy a bika véréből, és ujjaddal tegyél belőle az oltár szarvaira, a maradék vért pedig mind öntsd az oltár aljára. 13 És vedd a beleket borító összes kövérjét, a máj nyúlványát, a két vesét és a rajtuk levő kövérjét, és füstölögtesd el ezeket az oltáron. 14 Ám a bika húsát, bőrét és ganéját a táboron kívül égesd el tűzben. Ez bűnért való felajánlás.
15 Majd vedd az egyik kost, Áron és a fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére. 16 Vágd le a kost, vedd a vérét, és hintsd azt az oltárra körös-körül. 17 Vágd fel darabokra a kost, mosd meg beleit és lábszárait, és tedd egymás mellé a darabokat, egészen a fejéig. 18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron. Égő felajánlás ez Jehovának, megnyugtató illat. Tűzfelajánlás ez Jehovának.
19 Utána vedd a másik kost, majd Áron és fiai tegyék kezüket a kos fejére. 20 És vágd le a kost, vegyél a véréből, és tegyél belőle Áron jobb fülcimpájára, fiai jobb fülcimpájára, jobb kezük hüvelykujjára, jobb lábuk nagyujjára, és hintsd a vért az oltárra körös-körül. 21 Azután vegyél az oltáron levő vérből és a felkenetési olajból, és hintsd meg vele Áront és a ruháit, valamint vele együtt a fiait és azok ruháit, hogy ő meg a ruhái, valamint vele együtt a fiai és fiainak a ruhái is valóban szentek legyenek.
22 Majd vedd a kos kövérjét, valamint a zsírfarkat, a beleket borító kövérjét, a máj nyúlványát, a két vesét, és a rajtuk levő kövérjét és a jobb combját — mivel ez beiktatási kos —, 23 valamint egy cipót, egy olajos, karika formájú kenyeret és egy lepényt a kovásztalan kenyerek kosarából, mely Jehova előtt van. 24 Tedd azokat mind Áron tenyerébe, és fiainak a tenyerébe, és lengesd meg azokat meglengetett felajánlásként Jehova előtt. 25 Majd vedd el azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron, az égő felajánláson, megnyugtató illatul Jehova előtt. Tűzfelajánlás ez Jehovának.
26 Vedd Áron beiktatási kosának szegyét, és lengesd meg Jehova előtt meglengetett felajánlásként, és legyen az a te járandóságod. 27 Szenteld meg tehát a meglengetett felajánlás szegyét és a szent járandóság combját, amelyet meglengettek és odaadtak a beiktatási kosból, abból, ami Áronért, és ami a fiaiért volt. 28 És legyen ez Ároné és a fiaié időtlen időkre szóló rendelkezés alapján, melyet Izrael fiai hajtsanak végre, mivel szent járandóság ez; és legyen ez szent járandóság, melyet Izrael fiai adjanak. Közösségi áldozataikból ez az ő szent járandóságuk Jehovának.
29 Áron szent ruhái legyenek őutána a fiaiéi, hogy azokban kenjék fel őket, és azokat viselve töltsék meg kezüket hatalommal. 30 Hét napon át viselje őket, aki őutána pap lesz a fiai közül, és bemegy a találkozás sátrába, hogy a szent helyen szolgáljon.
31 Majd vedd a beiktatási kost, és főzd meg a húsát szent helyen. 32 A kosnak húsát és a kosárban levő kenyeret Áron és fiai egyék meg a találkozás sátrának bejáratánál. 33 És egyék meg azokat, amik által az engesztelés történt, hogy kezükbe hatalom töltessék, és felszenteltessenek. De idegen ne egyen azokból, mert szentek azok. 34 Ha marad valamennyi a beiktatási áldozat húsából és a kenyérből reggelre, akkor égesd el a maradékot tűzben. Nem szabad megenni, mert szent az.
35 Mindent tegyél úgy Áronnal és a fiaival kapcsolatban, ahogy parancsoltam neked. Hét napba teljen, hogy megtöltöd kezüket hatalommal. 36 Naponként mutass be egy bikát bűnért való felajánlásként engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt a bűntől, engesztelést végezve érte, és kend fel, hogy megszenteld. 37 Hét napba teljen, hogy engesztelést végzel az oltárért, és szenteld fel, hogy csakugyan szentséges oltár legyen. Aki az oltárhoz ér, szent legyen.
38 És ezt ajánld fel az oltáron: egyéves fiatal kosokat, naponta mindig kettőt. 39 Az egyik fiatal kost ajánld fel reggel, a másik fiatal kost pedig ajánld fel a két este között. 40 Az első fiatal kos mellé legyen még egytized éfa finomliszt egynegyed hin zúzott olajbogyóból készült olajjal elegyítve, italfelajánlásként pedig egynegyed hin bor. 41 A második fiatal kost pedig a két este között ajánld fel. Ugyanolyan gabonafelajánlással és italfelajánlással, mint reggel, megnyugtató illatul add, tűzfelajánlásként Jehovának. 42 Állandó égő felajánlás legyen ez nemzedékeiteken át a találkozás sátrának bejáratánál Jehova előtt, ahol megjelenek nektek, hogy ott szóljak hozzád.
43 És megjelenek ott Izrael fiainak, és megszentelt lesz az a dicsőségem által. 44 És fel fogom szentelni a találkozás sátrát és az oltárt; és felszentelem Áront meg a fiait, hogy papokként szolgáljanak nekem. 45 Izrael fiai között lakozom, és az Istenük leszek. 46 És meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova, az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakozzam. Én vagyok Jehova, az ő Istenük.
30 Készíts oltárt füstölőszer égetésére; akáciafából készítsd. 2 Egy könyök legyen a hossza, és egy könyök a szélessége, négyzet alakú legyen, a magassága pedig két könyök. Szarvai álljanak ki belőle. 3 És vond be színarannyal a tetejét, az oldalait körös-körül és a szarvait, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt. 4 Készíts hozzá két aranykarikát is a szegélye alá mind a két oldalra. A két szemközti oldalára készítsd, hogy tartsák a rudakat, amelyekkel hordozzák azt. 5 A rudakat készítsd akáciafából, és vond be őket arannyal. 6 Majd tedd a függöny elé, mely a bizonyság ládájának közelében, a Bizonyságon levő fedél előtt van, ahol megjelenek neked.
7 És Áron füstölögtessen rajta illatos füstölőszert. Reggelről reggelre füstölögtesse, amikor rendbe teszi a lámpákat, 8 valamint akkor füstölögtesse Áron, amikor meggyújtja a lámpákat a két este között. Szüntelenül Jehova előtt legyen ez a füstölőszer nemzedékeiteken át. 9 Ne ajánljatok fel rajta törvénytelen füstölőszert vagy égő felajánlást vagy gabonafelajánlást, és ne öntsetek rá italfelajánlást. 10 Áron évente egyszer végezzen engesztelést annak szarvain. Az engesztelés bűnért való felajánlásából származó vérből végezzen engesztelést érte, évente egyszer nemzedékeiteken át. Szentséges az Jehovának."
11 Majd Jehova tovább beszélt Mózeshez, ezt mondva: 12 ,,Amikor megszámolod Izrael fiait a népszámláláskor, akkor mindenki egyenként adjon váltságot a lelkéért Jehovának a népszámláláskor, nehogy csapás érje őket, a népszámláláskor. 13 Ezt adja mindaz, aki átesik a megszámláláson: fél sekelt a szent hely sekele szerint. Egy sekel húsz gerának felel meg. Fél sekel legyen az adomány Jehovának. 14 Mindaz, aki átesik az összeíráson, húszévestől fogva felfelé, adja meg Jehovának az adományt. 15 A gazdag ne adjon többet, és az alacsony sorban levő se adjon kevesebbet fél sekelnél, megadva Jehovának az adományt, hogy engesztelést végezzenek lelketekért. 16 És szedd be az engesztelés ezüstpénzét Izrael fiaitól, és add azt a találkozás sátránál végzett szolgálatra, hogy emlékeztetőül legyen Jehova előtt Izrael fiaiért, engesztelést szerezve lelketekért."
17 Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek: 18 ,,Készíts rézmedencét, és egy hozzá való állványt is rézből, mosakodáshoz; helyezd a találkozás sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet. 19 Áron és fiai mossák meg benne kezüket és lábukat. 20 Amikor bemennek a találkozás sátrába, mosakodjanak meg vízzel, hogy meg ne haljanak; vagy amikor az oltár közelébe mennek szolgálni, hogy tűzfelajánlást füstölögtessenek Jehovának. 21 Mossák meg kezüket és lábukat, hogy meg ne haljanak, és legyen ez időtlen időkre szóló rendelkezés nekik: neki és az utódainak nemzedékeiken át."
22 Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek: 23 ,,Te pedig végy magadnak a legkiválóbb illatszerekből: ötszáz egység mirhát megalvadt cseppekben, feleannyi, kétszázötven egységnyi édes fahéjat, kétszázötven egységnyi édes kálmost, 24 ötszáz egységnyi kassziát a szent hely sekele szerint, és egy hin olívaolajat. 25 Utána készíts belőle szent felkenetési olajat, kenőcsöt, kenőcskészítő munkával készült keveréket. Legyen ez szent felkenetési olaj.
26 És kend fel vele a találkozás sátrát, a bizonyság ládáját, 27 az asztalt és a hozzá tartozó összes eszközt, a lámpatartót és annak eszközeit, a füstölőoltárt, 28 az égő felajánlás oltárát valamennyi felszerelési tárgyával együtt, valamint a medencét és az állványát. 29 Szenteld fel azokat, hogy csakugyan szentségesek legyenek. Aki hozzájuk ér, szent legyen. 30 Majd kend fel Áront és fiait, és szenteld fel őket, hogy papokként szolgáljanak nekem.
31 És mondd ezt Izrael fiainak: »Szent felkenetési olaj legyen ez nekem nemzedékeiteken át. 32 Ember testét be ne dörzsöljék vele, és ne készítsetek ehhez hasonló összetételűt. Szent ez, és maradjon ez szent számotokra. 33 Aki ilyen kenőcsöt készít, és idegenre tesz belőle, azt ki kell irtani népe közül.«"
34 Jehova még ezt is mondta Mózesnek: ,,Végy magadnak illatszereket: gyantacseppeket, ónixot, illatos galbanumot és tiszta tömjént. Mindből ugyanannyit. 35 Készíts belőlük füstölőszert, fűszerkeveréket, kenőcskészítő munkájával, sóval fűszerezett, tiszta és szent legyen. 36 Törj belőle valamennyit finom porrá, és tegyél belőle a Bizonyság elé a találkozás sátrában, ahol megjelenek neked. Szentséges legyen ez nektek. 37 Ne készítsetek magatoknak ilyen összetételű füstölőszert, mint amilyet te készítesz. Legyen ez teelőtted olyan, mint ami szent Jehovának. 38 Aki ilyet készít, hogy élvezze illatát, azt ki kell irtani népe közül."
31 Jehova tovább beszélt Mózeshez, ezt mondva: 2 ,,Nézd, én név szerint elhívom Bécalelt, Húr fiának, Urinak a fiát Júda törzséből. 3 Betöltöm őt Isten szellemével, hogy legyen benne bölcsesség, értelem, ismeret, és értsen mindenféle mesterséghez, 4 hogy mindenfélét tervezzen, és aranyat, ezüstöt meg rezet munkáljon meg, 5 kövekkel dolgozzon, hogy foglalatba tegye azokat, és fát munkáljon meg, hogy mindenféle terméket készítsen. 6 Én pedig íme, mellé adom Oholiábot, a Dán törzséből való Ahiszámák fiát, és minden bölcs szívűnek a szívébe bölcsességet adok, hogy készítsenek el mindent, amit parancsoltam neked: 7 a találkozás sátrát, a ládát a bizonysághoz és a rá való fedelet, a sátor összes felszerelési tárgyát, 8 az asztalt és eszközeit, a színarany lámpatartót és a hozzá való eszközöket mind, a füstölőoltárt, 9 az égő felajánlás oltárát valamennyi felszerelési tárgyával együtt, valamint a medencét és az állványát, 10 a kötött ruhákat, és Áron papnak a szent ruháit, és fiainak a ruháit, hogy papokként szolgáljanak; 11 valamint a felkenetési olajat és az illatos füstölőszert a szentélybe. Mindent úgy készítsenek el, ahogy neked parancsoltam."
12 Jehova még ezt mondta Mózesnek: 13 ,,Te pedig szólj Izrael fiaihoz, ezt mondva: »Főleg a sabbatjaimat tartsátok meg, mert ez jel köztem és köztetek nemzedékeiteken át, hogy megtudjátok, én, Jehova szentellek meg titeket. 14 Tartsátok meg a sabbatot, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, annak meg kell halnia. Ha valaki dolgozik azon a napon, azt a lelket ki kell irtani népe közül. 15 Hat napon lehet munkát végezni, de a hetedik nap a teljes nyugalom sabbatja. Ez szent Jehovának. Aki munkát végez sabbatnapon, annak meg kell halnia. 16 Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot, megtartva a sabbatot nemzedékeiken át. Időtlen időkre szóló szövetség ez. 17 Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre, mert hat nap alatt alkotta meg Jehova az eget és a földet, a hetedik napon pedig megpihent, és felüdült.«"
18 Amint befejezte Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a Bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
32 A nép időközben látta, hogy Mózes sokára jön le a hegyről. Ezért összegyűlt a nép Áron köré, és ezt mondta neki: ,,Kelj fel, készíts nekünk istent, aki előttünk jár, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, a férfival, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről." 2 Áron erre ezt mondta nekik: ,,Szedjétek ki feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléből az arany fülbevalókat, és hozzátok ide nekem." 3 És az egész nép kiszedte füléből az arany fülbevalókat, és vitte azokat Áronhoz. 4 Ő pedig elvette kezükből az aranyat, vésővel megformálta, öntött borjúszobrot készítve belőle. Azok pedig ezt mondták: ,,Ez a te Istened, ó, Izrael, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről."
5 Amikor Áron ezt meglátta, oltárt épített előtte. Áron végül felkiáltott, és ezt mondta: ,,Holnap Jehova ünnepe lesz!" 6 Másnap tehát korán felkeltek, és égő felajánlásokat ajánlottak fel, és közösségi áldozatokat mutattak be. A nép utána leült enni és inni. Majd fölkeltek mulatozni.
7 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ,,Menj le, mert néped, melyet kivezettél Egyiptom földjéről, romlottan cselekszik. 8 Hamar letértek az útról, amely felől megparancsoltam nekik, hogy azon járjanak. Öntött borjúszobrot készítettek maguknak, hajlonganak előtte, és áldoznak neki, ezt mondva: »Ez a te Istened, ó, Izrael, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről.«" 9 Jehova még ezt mondta Mózesnek: ,,Elnéztem ezt a népet, és lám, keménynyakú nép. 10 Most azért hadd gerjedjen fel haragom ellenük és irtsam ki őket, és hadd tegyelek téged nagy nemzetté."
11 Mózes pedig igyekezett megenyhíteni Jehovának, az ő Istenének arcát, ezt mondva: ,,Ó, Jehova, miért gerjedne fel haragod néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom földjéről nagy hatalommal és erős kézzel? 12 Miért mondják az egyiptomiak: »Gonosz szándékkal vitte ki őket, hogy megölje a hegyekben, és kiirtsa őket a föld színéről.« Múljék el lángoló haragod, és gondold meg magad a népeddel szembeni rosszat illetően. 13 Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, a te szolgáidra, akiknek megesküdtél önmagadra, ezt mondva nekik: »Megsokasítom a ti magotokat, mint az egek csillagait, és a ti magotoknak adom mindazt a földet, amelyet kijelöltem, hogy birtokba vegyék azt időtlen időkig.«"
14 Jehova pedig meggondolta magát a rosszat illetően, amiről beszélt, hogy megteszi népével.
15 Mózes utána megfordult, és lement a hegyről a Bizonyság két táblájával a kezében, a táblákkal, amelyeknek mindkét oldalára írva volt. Egyik és másik oldalon is írva volt rájuk. 16 A táblákat Isten készítette, és az írás Isten írása volt, a táblákra vésve. 17 Józsué meghallotta a nép lármázását, mivel kiabáltak, és ezt mondta Mózesnek: ,,Csatazaj van a táborban." 18 De ő így felelt:
,,Nem diadalének hangja ez,
Nem is vereség énekének hangja ez.
Másfajta ének hangját hallom én."
19 Mózes amint a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút, és hogy táncolnak, haragra gyúlt, és azon nyomban elhajította kezéből a táblákat, és összezúzta a hegy lábánál. 20 Majd fogta a borjút, melyet készítettek, elégette tűzben, porrá zúzta, utána pedig a víz színére szórta, s megitatta azt Izrael fiaival. 21 Mózes azután ezt kérdezte Árontól: ,,Mit tett veled ez a nép, hogy ily nagy bűnt hoztál rá?" 22 Áron erre így felelt: ,,Ne gerjedjen fel uram haragja. Te magad is jól ismered a népet, hogy hajlik a rosszra. 23 Azt mondták nekem: »Készíts nekünk istent, aki előttünk jár, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, a férfival, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.« 24 Erre én ezt mondtam nekik: »Kinek van aranya? Az szedje le magáról, és adja nekem.« Én pedig a tűzbe vetettem, és ez a borjú lett belőle."
25 Mózes látta, hogy a nép féktelenné vált, mert Áron engedte, hogy féktelenné váljon, ellenségeik csúfjára. 26 Ekkor Mózes megállt a tábor kapujában, és ezt mondta: ,,Ki van Jehova oldalán? Ide hozzám!" És Lévi valamennyi fia kezdett mellé gyülekezni. 27 Ekkor ezt mondta nekik: ,,Így szól Jehova, Izrael Istene: »Kösse mindegyikőtök a kardját az oldalára. Járjátok be a tábort keresztül-kasul, egyik kaputól a másikig, és ölje meg ki-ki az ő testvérét, ki-ki az ő felebarátját és ki-ki a hozzá közel állókat.«" 28 És Lévi fiai megtették, amit Mózes mondott, úgyhogy azon a napon a népből mintegy háromezer ember esett el. 29 És Mózes így folytatta: ,,Töltsétek meg kezeteket ma hatalommal Jehováért, azért, mert közületek mindenki az ő fia és testvére ellen van, és azért, hogy megáldjon ma titeket."
30 Mózes másnap ezt mondta a népnek: ,,Ti bizony nagy bűnt követtetek el. Most pedig felmegyek Jehovához, talán engesztelést szerezhetek bűnötökért." 31 Mózes tehát visszatért Jehovához, és ezt mondta: ,,Ó, jaj! Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyistent készített magának! 32 Most pedig bocsásd meg bűnüket, s ha nem teszed, kérlek, törölj ki a könyvedből, melyet írtál." 33 Jehova azonban ezt mondta Mózesnek: ,,Aki vétkezett ellenem, azt fogom kitörölni a könyvemből. 34 Most pedig menj, és vezesd a népet, ahova mondtam neked. Íme, az én angyalom előtted fog menni, és azon a napon, amikor büntetést hozok, bizony megbüntetem őket a bűnükért." 35 És Jehova csapással sújtotta a népet, amiért a borjút készítették, melyet Áron készített el.
33 Azután Jehova így szólt Mózeshez: ,,Eredj, menj fel innen a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ezt mondva: »A te magodnak adom azt.« 2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat. 3 Menj tehát a tejjel és mézzel folyó földre, én viszont nem megyek fel köztetek — mivel keménynyakú nép vagytok —, nehogy kiirtsalak az úton."
4 Amikor a nép meghallotta ezt a kemény beszédet, keseregni kezdett; senki sem vette fel ékszereit. 5 Jehova ezt mondta még Mózesnek: ,,Mondd meg Izrael fiainak: »Keménynyakú nép vagy. Egy pillanat alatt közéd mehetnék és kiirthatnálak. Vedd le tehát magadról az ékszereidet, és majd meglátom, mit teszek veled.«" 6 És Izrael fiai levették ékszereiket a Hóreb-hegynél, és utána nem viselték.
7 Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül verte fel, távol a tábortól, és elnevezte találkozás sátrának. És aki Jehovát akarta kérdezni, kiment a találkozás sátrához, mely a táboron kívül volt. 8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, megállt mindenki a saját sátrának bejáratánál, és követték szemükkel Mózest, míg be nem ment a sátorba. 9 És amikor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop jött le, megállt a sátor bejáratánál, és Ő beszélt Mózessel. 10 Az egész nép látta, amint a felhőoszlop a sátor bejáratánál áll, és az egész nép felkelt, és mindenki meghajolt saját sátrának a bejáratánál. 11 S Jehova szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogyan ember beszél a felebarátjával. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája, Józsué, Nún fia, aki a segítője volt, nem távozott a sátorból.
12 Mózes pedig ezt mondta Jehovának: ,,Nézd, te azt mondod nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de nem tudattad, kit küldesz el velem. Pedig te mondtad: »Név szerint ismerlek téged, és kegyet találtál szememben.« 13 Most pedig, kérlek, ha kegyet találtam szemedben, kérlek, ismertesd meg velem útjaidat, hogy megismerjelek téged, és így kegyet találhassak szemedben. És vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped." 14 Ő erre így felelt: ,,Én magam fogok elmenni, és nyugalmat adok neked." 15 Ekkor az ezt mondta neki: ,,Ha te magad nem jössz el, ne vigyél fel minket innen. 16 Mert miből fogják tudni, hogy kegyet találtam szemedben, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz, és így megkülönböztetsz engem és a népedet minden más néptől, amely a föld színén van?"
17 Jehova így szólt Mózeshez: ,,Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert kegyet találtál szememben, és név szerint ismerlek téged." 18 Erre ő ezt kérte: ,,Kérlek, hadd lássam dicsőségedet." 19 De ő így felelt: ,,Megteszem, hogy elhaladjon arcod előtt egész jóságom, és kijelentem előtted Jehova nevét; és kegyben részesítem, akit kegyben részesítek, és irgalmas leszek, akihez irgalmas leszek." 20 És még hozzátette: ,,Nem láthatod arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon."
21 Jehova még ezt mondta: ,,Van itt egy hely mellettem, állj a sziklára. 22 Míg elhalad a dicsőségem, a kőszikla mélyedésébe foglak helyezni, és védelmezőn be foglak takarni tenyeremmel, míg elhaladok. 23 Utána elveszem tenyeremet, és látni fogod hátamat. De arcomat nem láthatod."
34 Jehova ezt mondta Mózesnek: ,,Véss ki magadnak két kőtáblát, hasonlót az elsőkhöz, és én ráírom a táblákra a szavakat, melyek az első táblákon voltak, amelyeket összezúztál. 2 Légy kész reggelre, ugyanis reggel föl kell menned a Sínai-hegyre, és állj meg ott mellettem a hegy tetején. 3 De senki se menjen fel veled, és senki mást ne lehessen látni az egész hegyen. Sőt, se nyáj, se csorda ne legeljen az előtt a hegy előtt."
4 És Mózes kivésett két kőtáblát, hasonlót az elsőkhöz, majd felkelt kora reggel, és felment a Sínai-hegyre, ahogyan Jehova parancsolta neki, és vitte kezében a két kőtáblát. 5 Jehova pedig lejött a felhőben, megállt ott őmellette, és kijelentette Jehova nevét. 6 Jehova elhaladt az arca előtt, és kijelentette: ,,Jehova, Jehova irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, 7 megőrzi szerető-kedvességét ezeríziglen, megbocsát vétket, törvényszegést és bűnt, de semmiképpen sem fog felmenteni a büntetés alól, hanem megbünteti az apák vétkéért a fiakat és az unokákat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket."
8 Mózes sietve meghajolt mélyen a földig, és leborult, 9 majd ezt mondta: ,,Ha már kegyet találtam szemedben, ó, Jehova, akkor Jehova, kérlek, jöjj el velünk, mert keménynyakú nép ez, bocsásd meg vétkünket és bűnünket, és fogadj minket a tulajdonoddá." 10 Ő így felelt: ,,Íme, szövetséget kötök: Egész néped előtt csodálatos dolgokat teszek, amilyenek még nem teremtettek az egész földön, sem egyetlen nemzet között; és meglátja az egész nép, amely között ott vagy, Jehova cselekedetét, mert félelmet keltő dolgot teszek veled.
11 Őrizd meg, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az amoritákat, kánaánitákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat. 12 Vigyázz magadra, ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, ahova mész, nehogy csapdának bizonyuljon az közötted. 13 Az oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat zúzzátok össze, és szent rúdjaikat vágjátok ki. 14 Mert nem szabad leborulnod más isten előtt, mivel Jehova, akinek a neve Féltékeny, féltékeny Isten; 15 nehogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, mert azok bizony erkölcstelenkednek isteneikkel, áldoznak isteneiknek, és valaki még elhív téged, és te eszel az áldozatából. 16 Majd feleséget veszel fiaidnak az ő lányaik közül, a lányaik pedig biztosan erkölcstelenkednek isteneikkel, és ráveszik fiaidat, hogy erkölcstelenkedjenek isteneikkel.
17 Ne készíts öntött bálványisteneket magadnak.
18 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napig egyél kovásztalan kenyeret — ahogy parancsoltam neked —, abib hónapban a meghatározott időben, mert abib hónapban jöttél ki Egyiptomból.
19 Mindaz, ami először nyitja meg anyja méhét, az enyém, minden jószágodból az elsőszülött bika és kos. 20 A szamár első ellését juhval váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, akkor szegd a nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg. Senki se jelenjen meg előttem üres kézzel.
21 Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon tartsd meg a sabbatot. A szántás és az aratás idején is tartsd meg a sabbatot.
22 Tartsd meg a hetek ünnepét is a learatott búza első érett termésével, valamint a betakarítás ünnepét az esztendő fordultával.
23 Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek az igaz Úr, Jehova, Izrael Istene előtt. 24 Én ugyanis elűzöm előled a nemzeteket, és tágassá teszem területedet; és senki sem fogja megkívánni földedet, mialatt évente háromszor felmész, hogy meglásd Jehovának, a te Istenednek arcát.
25 Áldozatom vérét ne mutasd be áldozatul kovászos mellett. És a pászka ünnepének áldozata ne maradjon meg egész éjszakára, másnap reggelig.
26 Földed első érett termésének legjavát vidd Jehovának, a te Istenednek a házába.
Ne főzz gidát anyja tejében."
27 Jehova még ezt mondta Mózesnek: ,,Írd le magadnak ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel." 28 És még negyven nap és negyven éjjel maradt ott Jehovával. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. Ő pedig felírta a táblákra a szövetség szavait, a Tíz szót.
29 Történt, hogy amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről — a Bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről —, Mózes nem tudta, hogy arcának a bőre sugárzik, mert ővele beszélt. 30 Amikor Áron és Izrael fiai mind meglátták Mózest, íme, arcának bőre sugárzott, és féltek a közelébe menni.
31 Mózes azonban hívta őket. Áron a közösség valamennyi fejedelmével együtt tehát visszament hozzá, és Mózes beszélt velük. 32 Azután Izrael fiai is mind odamentek hozzá, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit Jehova mondott neki a Sínai-hegyen. 33 Amikor Mózes befejezte beszédét velük, leplet tett az arcára. 34 De valahányszor Jehova elé ment be Mózes, hogy beszéljen vele, levette arcáról a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Majd kijött, és elbeszélte Izrael fiainak, ami parancsot kapott. 35 És Izrael fiai látták Mózes arcát, hogy Mózes arcának bőre sugárzik; és Mózes újra befedte arcát lepellel mindaddig, míg be nem ment, hogy beszéljen vele.
35 Mózes később egybehívta Izrael fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: ,,Ezek azok a szavak, melyeket Jehova parancsolt, hogy tegyétek meg: 2 Hat napon lehet munkát végezni, de a hetedik nap legyen szent nektek, a teljes nyugalom sabbatja Jehovának. Aki munkát végez azon a napon, annak meg kell halnia. 3 Egyetlen lakhelyeteken se gyújtsatok tüzet sabbatnapon."
4 Mózes így folytatta beszédét Izrael fiainak egész közösségéhez: ,,Ez az a szó, melyet Jehova parancsolt, ezt mondva: 5 »Gyűjtsetek magatok közt adományt Jehovának. Minden készséges szívű személy hozzon Jehovának adományt: aranyat, ezüstöt és rezet, 6 kék fonalat, bíborpirosra festett gyapjút, karmazsinvörös fonalat, finom lent, kecskeszőrt, 7 vörösre festett kosbőrt, fókabőrt, akáciafát, 8 olajat a világításhoz, balzsamolajat a felkenetési olajhoz és az illatos füstölőszerhez, 9 ónixköveket és foglalatba való köveket az efódhoz meg a melltáskához.
10 És jöjjön el közületek minden bölcs szívű, és készítse el mindazt, amit Jehova parancsolt: 11 a hajlékot a sátrával és a takarójával együtt, horgait és deszkakereteit, rúdjait, oszlopait és csaplyukas talpait; 12 a ládát és rúdjait, a fedelét és a lepelnek való függönyt; 13 az asztalt és rúdjait valamennyi eszközével együtt és a jelenlét kenyerét; 14 a világításhoz szükséges lámpatartót eszközeivel együtt, a lámpáit meg a lámpaolajat; 15 a füstölőoltárt és rúdjait; a felkenetési olajat és az illatos füstölőszert; a bejáratnál levő leplet a hajlék bejáratához; 16 az égő felajánlás oltárát és a hozzá való rézrácsozatot, a rúdjait és az összes hozzá tartozó felszerelési tárgyat; a medencét és az állványát; 17 az udvar kárpitjait, oszlopait és csaplyukas talpait; az udvar kapujánál levő leplet; 18 a hajlék sátorcövekeit és az udvar sátorcövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel együtt; 19 a kötött ruhákat a szentélyben való szolgálatra, Áron pap szent ruháit, valamint fiainak a ruháit, hogy papokként szolgáljanak.«"
20 Azután kiment Izrael fiainak egész közössége Mózes elől. 21 Majd eljöttek mindazok, akiket a szívük indított, és mindazok, akiket a szellemük indított, hoztak Jehovának adományt a találkozás sátrának elkészítéséhez, minden abban végzett szolgálathoz és a szent ruhákhoz. 22 És egyre csak jöttek, férfiak és asszonyok egyaránt, minden készséges szívű ember. Mindazok, akik meglengetett felajánlást mutattak be aranyból Jehovának, hoztak melltűket, fülbevalókat, gyűrűket, női ékszereket és mindenféle aranytárgyat. 23 És mindazok, akiknél kék fonal, bíborpirosra festett gyapjú, karmazsinvörös fonal, finom len, kecskeszőr, pirosra festett kosbőr, fókabőr volt, elhozták. 24 Mindazok, akik ezüst- és rézadományt adtak, elhozták a Jehovának szánt adományt, és mindazok, akiknél akáciafa volt, a szolgálat minden munkájára elhozták azt.
25 Mindazok az asszonyok, akik bölcsek voltak szívükben, saját kezükkel fontak, és elhozták, amit fontak: a kék fonalat, a bíborpirosra festett gyapjút, a karmazsinvörös fonalat és a finom lent. 26 És mindazok az asszonyok, akiket a szívük arra indított bölcsességgel, megfonták a kecskeszőrt.
27 A fejedelmek hoztak ónixköveket és foglalatba való köveket az efódhoz és a melltáskához, 28 és balzsamolajat, meg a lámpaolajnak, a felkenetési olajnak és az illatos füstölőszernek való olajat. 29 Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy hozzon valamit mindahhoz a munkához, aminek az elvégzésére parancsot adott Jehova Mózes által, úgy is tett; Izrael fiai önkéntes felajánlást hoztak Jehovának.
30 Mózes ekkor ezt mondta Izrael fiainak: ,,Nézzétek, Jehova név szerint elhívta Bécalelt, Húr fiának, Urinak a fiát Júda törzséből. 31 És betöltötte őt Isten szellemével, hogy legyen benne bölcsesség, értelem, ismeret, és értsen mindenféle mesterséghez, 32 hogy mindenfélét tervezzen, aranyat, ezüstöt és rezet munkáljon meg, 33 kövekkel dolgozzon, foglalatba tegye azokat, fát munkáljon meg, és készítsen mindenfélét nagy leleménnyel. 34 És ezt a szívébe helyezte, hogy tanítani tudjon, ő és Oholiáb, Ahiszámáknak a fia Dán törzséből. 35 Betöltötte őket szívbéli bölcsességgel, hogy elvégezzenek minden mestermunkát, hímzőmunkát, hogy kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom lenből szőjenek, hogy takácsmunkát végezzenek, mindenféle munkát elvégezzenek, és mindenfélét tervezzenek.
36 És dolgozzon Bécalel, Oholiáb és minden bölcs szívű férfi, akinek Jehova bölcsességet és értelmet adott ezekben a dolgokban, hogy tudják, hogyan kell a szent szolgálat minden munkáját elvégezni, mindent úgy, ahogy Jehova parancsolta."
2 És Mózes szólította Bécalelt, Oholiábot és mindazokat a bölcs szívű férfiakat, akiknek a szívébe Jehova bölcsességet adott, mindenkit, akit a szíve arra késztetett, hogy menjen végezni a munkát. 3 Ők elvitték Mózes elől az adományokat mind, melyeket Izrael fiai hoztak a szent szolgálat munkájára, hogy végezzék el, az utóbbiak pedig továbbra is hoztak neki önkéntes felajánlást minden reggel.
4 Eljöttek hát mindazok a bölcs emberek, akik majd az egész szent munkát végzik, egyik a másik után, ki-ki a maga munkájától, 5 és ezt mondták Mózesnek: ,,Sokkal többet hoz a nép, mint amennyi szükséges a szolgálatra, a munkához, mely felől Jehova azt parancsolta, hogy végezzük el." 6 Mózes erre parancsot adott, hogy hirdessék ki szerte a táborban a következőket: ,,Férfiak és asszonyok, ne készítsetek több dolgot szent adománynak." És visszatartották a népet, hogy már ne hozzon semmit sem. 7 Az anyag pedig elég volt minden munkához, amit el kellett végezni, sőt még sok is volt.
8 És a munkavégzők közül az összes bölcs szívű személy hozzáfogott a hajlék készítéséhez: a tíz sátorlapot finom sodrott lenből, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból és karmazsinvörös fonalból készítették; ő pedig kerubokat hímzett rájuk. 9 Minden egyes sátorlap hossza huszonnyolc könyök volt, és minden sátorlap szélessége négy könyök. Egyforma méretű volt mindegyik sátorlap. 10 Utána összeillesztett öt sátorlapot, egyiket a másikhoz, és öt másik sátorlapot is egymáshoz illesztett. 11 Majd hurkokat készített kék fonalból annak a sátorlapnak a szélére, amelyik az összekapcsolás mentén van. Ugyanezt tette a vele szemközti, legszélső sátorlap szélével is, ahol össze lehet őket kapcsolni. 12 Ötven hurkot készített az egyik sátorlapra, és ötven hurkot a szemközti sátorlap szélére, ahol össze lehet őket kapcsolni; a hurkok egymással szemben voltak. 13 Végül készített ötven aranyhorgot, és összekapcsolta a horgokkal a sátorlapokat, egyiket a másikhoz a hurkoknál, úgyhogy e g y hajlék lett belőle.
14 És készített sátorlapokat kecskeszőrből a sátorhoz a hajlékra. Tizenegy sátorlapot készített. 15 Minden egyes sátorlap hossza harminc könyök volt, és mindegyik sátorlap szélessége négy könyök. Egyforma méretű volt a tizenegy sátorlap. 16 Majd összeillesztett öt sátorlapot külön, azután hat sátorlapot is külön. 17 Ezután készített ötven hurkot a legszélső sátorlapnak a szélére, amelyik az összekapcsolás mentén van, és ötven hurkot a szemközti sátorlap szélére, amely ahhoz illeszkedett. 18 Utána készített ötven rézhorgot, hogy egymáshoz illesszék a sátrat, és egy darab legyen belőle.
19 És pirosra festett kosbőrökből készített a sátorra takarót, és egy fókabőr takarót a tetejére.
20 Majd akáciafából elkészítette a deszkakereteket a hajlékhoz, felállítva azokat. 21 Tíz könyök volt a hosszúsága egy deszkakeretnek, és másfél könyök a szélessége mindegyik deszkakeretnek. 22 Minden egyes deszkakeretnek két egymáshoz illesztett csapja volt. Így készítette el a hajlék valamennyi deszkakeretét. 23 Elkészítette tehát a deszkakereteket a hajlékhoz, húsz deszkakeretet a Negeb felőli, vagyis a déli oldalra. 24 Negyven ezüst csaplyukas talpat készített a húsz deszkakeret alá, két csaplyukas talpat az egyik deszkakeret alá annak két csapjához, és két csaplyukas talpat a másik deszkakeret alá annak két csapjához. 25 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is készített húsz deszkakeretet, 26 és hozzájuk negyven ezüst csaplyukas talpat, két csaplyukas talpat az egyik deszkakeret alá, és két csaplyukas talpat a másik deszkakeret alá.
27 A hajlék nyugati, hátsó részére hat deszkakeretet készített. 28 És készített két deszkakeretet a hajlék saroktámaszául annak hátsó részére. 29 Ezek duplán voltak alul, és duplán mentek felfelé egymás mellett a tetejükig, az első karikáig. Így készítette el mindkettőt, a két saroktámaszt. 30 Nyolc deszkakeret volt tehát, és hozzájuk tizenhat ezüst csaplyukas talp, két csaplyukas talp két csaplyukas talp mellett minden deszkakeret alatt.
31 És készített rudakat akáciafából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkakereteihez, 32 öt rudat a hajlék másik oldalának deszkakereteihez, és öt rudat a hajlék deszkakereteihez a hátsó részhez nyugatra. 33 Utána elkészítette a középső rudat, mely a deszkakeretek közepén húzódott, azok egyik végétől a másikig. 34 És bevonta a deszkakereteket arannyal, elkészítette hozzájuk az aranykarikákat rúdtartóknak, és bevonta a rudakat is arannyal.
35 Azután elkészítette a függönyt kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből. Majd kerubokat hímzett rájuk. 36 Ezután készített hozzá négy akáciaoszlopot, és bevonta őket arannyal, a szegeiket is aranyból készítette, és négy csaplyukas talpat öntött hozzájuk ezüstből. 37 És készített a sátor bejáratára leplet kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből, takácsmunkával, 38 valamint hozzá tartozó öt oszlopot, azokhoz pedig szegeket. Bevonta végüket és illesztéküket arannyal, a hozzájuk tartozó öt csaplyukas talp azonban rézből volt.
37 Bécalel ekkor elkészítette a ládát akáciafából. Két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága. 2 Utána kívül-belül bevonta színarannyal, és készített rá körös-körül aranyszegélyt. 3 Ezután négy aranykarikát öntött hozzá, a négy láb fölé, két karikát az egyik oldalra, és két karikát a másik oldalra. 4 Majd rudakat készített akáciafából, és bevonta őket arannyal. 5 A rudakat a láda oldalain levő karikákba dugta, hogy hordozhassák a ládát.
6 És elkészítette a fedelet is színaranyból. Két és fél könyök volt a hossza, és másfél könyök a szélessége. 7 Ezenkívül készített két aranykerubot is. Vert aranyból készítette el őket a fedél két végére. 8 Az egyik kerub az egyik végén, a másik kerub pedig a másik végén volt. A kerubokat a fedél két végére készítette. 9 És a kerubok kinyújtották szárnyukat felfelé, befedve szárnyaikkal a fedelet, és arcuk egymással szemben volt. A kerubok arca a fedél felé nézett.
10 És elkészítette az asztalt akáciafából. Két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége és másfél könyök a magassága. 11 Utána bevonta színarannyal, és körös-körül aranyszegélyt készített rá. 12 Ezután készített rá körös-körül egytenyérnyi keretet, és a keretre is körös-körül aranyszegélyt. 13 Továbbá öntött hozzá négy aranykarikát, és a karikákat a négy lábnál lévő négy sarokra tette. 14 A karikák közel voltak a kerethez, rúdtartókul, hogy hordozhassák az asztalt. 15 Utána elkészítette a rudakat akáciafából — bevonva őket arannyal —, hogy hordozhassák az asztalt. 16 Azután elkészítette az asztalon levő eszközöket színaranyból: a tálakat, poharakat, csészéket és kancsókat, amelyekből italáldozatot öntenek.
17 Majd elkészítette a lámpatartót színaranyból. Vert aranyból készítette a lámpatartót. Oldalai, ágai, csészéi, bimbói és virágai a szárából jöttek ki. 18 Hat ág jött ki annak oldalaiból, három lámpatartóág az egyik oldalából, és három lámpatartóág a másik oldalából. 19 Három mandulavirág formájú csésze volt az egyik ágon, váltakozva bimbó és virág, és három mandulavirág formájú csésze a másik ágon, váltakozva bimbó és virág. Ilyen volt a lámpatartóból kijövő hat ág. 20 A lámpatartó főágán pedig négy mandulavirág alakú csésze volt, váltakozva bimbó és virág. 21 A két ág alatt levő bimbó abból jött ki, és a két másik ág alatt levő bimbó is abból jött ki, és a két újabb ág alatt levő bimbó is abból jött ki, a főágból kijövő hat ágnál. 22 Bimbóik és ágaik a főágból jöttek ki. Az egész lámpatartó egy darab, vert színaranyból volt. 23 Majd készített hozzá hét lámpát, és lámpabélcsipeszeket meg tűztartókat is színaranyból. 24 Egy talentum színaranyból készítette el, a hozzá tartozó valamennyi eszközzel együtt.
25 Ekkor elkészítette a füstölőoltárt akáciafából. Egy könyök volt a hossza és egy könyök a szélessége, négyzet alakú volt, és két könyök volt a magassága. Szarvai abból álltak ki. 26 Majd bevonta színarannyal a tetejét, az oldalait körös-körül és a szarvait, s készített rá körös-körül aranyszegélyt. 27 És készített hozzá két aranykarikát is a szegélye alá mind a két oldalra, a két szemközti oldalára, hogy tartsák a rudakat, amelyekkel hordozzák azt. 28 Azután elkészítette a rudakat akáciafából, és bevonta őket arannyal. 29 És elkészítette a szent felkenetési olajat is, és a tiszta, illatos füstölőszert, kenőcskészítő munkával.
38 Majd elkészítette az égő felajánlás oltárát akáciafából. Öt könyök volt a hosszúsága és öt könyök a szélessége, négyzet alakú volt, és három könyök volt a magassága. 2 Majd elkészítette a szarvait a négy sarkára. A szarvak abból álltak ki. Ezután bevonta azt rézzel. 3 Utána elkészítette az oltárhoz tartozó összes felszerelési tárgyat, a vödröket, lapátokat, tálakat, villákat és tűztartókat. Minden hozzá való felszerelési tárgyat rézből készített el. 4 Készített hozzá rácsozatot is, rézhálót, a kerete alá, lent a közepére. 5 Majd négy karikát öntött a négy szélére, közel a rézrácsozathoz, rúdtartóknak. 6 Utána elkészítette a rudakat akáciafából, és bevonta őket rézzel. 7 Majd a rudakat bedugta a karikákba az oltár oldalain, hogy azokkal hordozzák azt. Lapokból álló üres ládaként készítette el.
8 Utána elkészítette a rézmedencét és a hozzá való állványt is rézből, azoknak a női szolgáknak a tükreit használva fel, akik szervezett szolgálatot végeztek a találkozás sátrának bejáratánál.
9 Azután elkészítette az udvart: a Negeb felé, délre néző oldalhoz finom sodrott lenből az udvar kárpitjait, százkönyöknyit. 10 Húsz oszlopuk és azok húsz csaplyukas talpa rézből volt. Az oszlopokhoz tartozó szegek és illesztőelemek ezüstből voltak. 11 Az északi oldalhoz is százkönyöknyi került. Húsz oszlopuk és azok húsz csaplyukas talpa rézből volt. Az oszlopokhoz tartozó szegek és illesztőelemek pedig ezüstből voltak. 12 A nyugati oldalhoz azonban ötvenkönyöknyi kárpit volt. Azokhoz tíz oszlop volt, melyeknek tíz csaplyukas talpuk volt. Az oszlopokhoz tartozó szegek és illesztőelemek ezüstből voltak. 13 A keleti, vagyis a napfelkelte felé néző oldalhoz ötvenkönyöknyi volt. 14 Tizenöt könyöknyi kárpit került az egyik szárnyhoz. Ehhez három oszlop volt, azoknak pedig három csaplyukas talpuk. 15 A másik szárnyhoz is tizenöt könyöknyi kárpit volt, az udvar kapujának egyik és másik oldalán is. Ahhoz is három oszlop volt, azoknak pedig három csaplyukas talpuk. 16 Az udvar összes kárpitja körös-körül finom sodrott lenből volt. 17 Az oszlopok csaplyukas talpai rézből voltak. Az oszlopokhoz tartozó szegek és illesztőelemek ezüstből voltak, a tetejük ezüsttel volt bevonva, és az udvar összes oszlopához ezüstből voltak az illesztőelemek.
18 Az udvar kapujának a leple takácsmunkával készült, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből; húsz könyök volt a hossza, és a magassága végig öt könyök volt, ez megegyezett az udvar kárpitjaival. 19 Azok négy oszlopa és négy csaplyukas talpa rézből volt. Szegeik ezüstből voltak, tetejük borítása és illesztőelemeik ezüstből voltak. 20 A hajlék és az udvar sátorcövekei körös-körül mind rézből voltak.
21 A következők voltak a hajléknak, a Bizonyság hajlékának a leltárba vett részei, amelyeket Mózes parancsára leltárba vettek; ez a léviták szolgálata volt Itamárnak, Áron pap fiának vezetésével. 22 És Bécalel, Húr fiának, Urinak a fia Júda törzséből mindent elkészített, amit Jehova Mózesnek parancsolt. 23 Vele volt Oholiáb is, Ahiszámák fia Dán törzséből, mesterember, hímző, és kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom lenből szövő.
24 Az összes arany, amit a munkára, a szent hely minden munkájára felhasználtak, egyezett a meglengetett felajánlás aranyával: ez huszonkilenc talentum és hétszázharminc sekel volt a szent hely sekele szerint. 25 Azoknak az ezüstje pedig, akiket a közösség összeírt, száz talentum és ezerhétszázhetvenöt sekel volt a szent hely sekele szerint. 26 Fejenként fél sekel volt — a szent hely sekele szerint való fél sekel — minden férfiért, aki átesett az összeíráson, húszévestől felfelé; ezek összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.
27 Száz talentum ezüstből öntötték a szent hely csaplyukas talpait, és a függönyhöz tartozó csaplyukas talpakat. A száz csaplyukas talp száz talentumnak felelt meg, egy csaplyukas talp egy talentum volt. 28 És az ezerhétszázhetvenöt sekelből készítette az oszlopok szegeit, és vonta be tetejüket, és illesztette össze azokat.
29 A meglengetett felajánlás reze hetven talentum volt, és kétezer-négyszáz sekel. 30 Ebből készítette a csaplyukas talpakat a találkozás sátrának bejáratához, a rézoltárt, az ahhoz tartozó rézrácsozatot, és az oltárhoz tartozó valamennyi felszerelési tárgyat, 31 az udvar csaplyukas talpait körös-körül, az udvar kapujának csaplyukas talpait, a hajlék összes sátorcövekét, és az udvar összes sátorcövekét körös-körül.
39 És a kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból meg karmazsinvörös fonalból elkészítették a kötött ruhákat a szent helyen való szolgálatra. Úgy készítették el Áronnak a szent ruhákat, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
2 Elkészítette hát az efódot aranyból, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből. 3 Utána vékony aranylapokat vertek, és azokat ő fonalakká vágta, hogy összedolgozzák a kék fonallal, bíborpirosra festett gyapjúval, karmazsinvörös fonallal és finom lennel, hímzőmunkával. 4 Majd vállrészeket készítettek neki, hozzáillesztve. A két szélén illesztették össze. 5 A rajta lévő öv pedig, amellyel szorosan megkötik, ugyanolyan anyagból készült: aranyból, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
6 Majd az ónixköveket aranyfoglalatba tették, és pecsétvéséssel bemetszették azokba Izrael fiainak a neveit. 7 Ő pedig ráhelyezte azokat az efód vállrészeire emlékeztető kövekként Izrael fiainak, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek. 8 Majd elkészítette a melltáskát hímzőmunkával, olyan munkával, amilyennel az efódot készítette, aranyból, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból és finom sodrott lenből. 9 Kettéhajtva négyzet alakú volt. Úgy készítették a melltáskát, hogy kettéhajtva egyarasznyi volt a hossza, és egyarasznyi a szélessége. 10 Utána négy sor követ foglaltak bele. Egy sorba rubin, topáz, smaragd, ez volt az első sor. 11 A második sor: türkiz, zafír és jáspis. 12 A harmadik sor: lesemkő, achát és ametiszt. 13 A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jade. Aranyfoglalatba voltak foglalva. 14 És a kövek Izrael fiainak a nevei szerint voltak. Tizenkettő volt az ő neveik szerint, mint a pecsét, úgy voltak vésve, mindegyik a maga nevével, a tizenkét törzs szerint.
15 És készítettek a melltáskára sodrott láncokat, kötélfonás munkájával, színaranyból. 16 Majd készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és a két karikát a melltáska két szélére tették. 17 Azután átfűzték a két aranykötelet a két karikán a melltáska szélein. 18 És a két kötél két végét átfűzték a két foglalaton. Utána az efód vállrészeire, annak külsejére tették őket. 19 Ezután két aranykarikát készítettek, és a melltáska két szélére tették azokat, a sarkára azon az oldalon, amely belül van az efód felé. 20 És készítettek két aranykarikát, s az efód két vállrészére tették alul, annak külsejére, közel az összeillesztéshez, az efód öve fölé. 21 Végül a melltáskát a karikáinál fogva az efód karikáihoz kötötték kék zsinórral, hogy az efód öve felett maradjon, és a melltáska ne csússzon el az efódon; ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
22 Azután takácsmunkával elkészítette az efód palástját, az egészet kék fonalból. 23 A palást kivágása középen volt, mint a páncéling kivágása. A kivágást körös-körül beszegték, hogy el ne szakadjon. 24 Majd a palást felhajtására gránátalmákat készítettek kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból, karmazsinvörös fonalból, egybesodorva. 25 Továbbá készítettek csengettyűket színaranyból, és a csengettyűket a gránátalmák közé tették a palást felhajtására, körös-körül a gránátalmák közé; 26 csengettyű és gránátalma, csengettyű és gránátalma volt a palást felhajtásán körös-körül, a szolgálathoz, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
27 Azután elkészítették a köntösöket finom lenből, takácsmunkával, Áronnak és a fiainak, 28 a turbánt finom lenből, a díszes fejfedőket finom lenből, a vászonalsókat finom sodrott lenből, 29 az övszalagot finom sodrott lenből, kék fonalból, bíborpirosra festett gyapjúból és karmazsinvörös fonalból, takácsmunkával, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
30 Végül elkészítették a fényes lemezt, az odaszenteltség szent jelét, színaranyból, és pecsétvéséssel rávésték a következő feliratot: ,,A szentség Jehováé." 31 Majd egy kék zsinórt tettek rá, hogy felkössék a turbánra, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
32 Így elkészült a hajlékon, vagyis a találkozás sátrán minden munka, és Izrael fiai mindent úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek. Pontosan úgy tettek.
33 És elvitték a hajlékot Mózeshez: a sátort és a hozzá tartozó valamennyi felszerelési tárgyat, horgait, deszkakereteit, rúdjait, oszlopait, csaplyukas talpait, 34 pirosra festett kosbőrből készült takaróját és fókabőr takaróját, a lepelnek való függönyt, 35 a bizonyság ládáját rúdjaival és a fedéllel, 36 az asztalt minden eszközével és a jelenlét kenyerével, 37 a színaranyból készült lámpatartót annak lámpáival, a lámpasort és összes eszközét meg a lámpaolajat, 38 az aranyoltárt és a felkenetési olajat, az illatos füstölőszert és a sátor bejáratának leplét, 39 a rézoltárt és a hozzá tartozó rézrácsozatot, rúdjait és összes felszerelési tárgyát, a medencét és annak állványát, 40 az udvar kárpitjait, oszlopait, csaplyukas talpait, és az udvar kapujának leplét, sátorköteleit és sátorcövekeit meg az összes felszerelési tárgyat a hajlékban való szolgálatra, a találkozás sátrához, 41 a kötött ruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak a ruháit, hogy papokként szolgáljanak.
42 Amint parancsolta Jehova Mózesnek, úgy végezték Izrael fiai az egész szolgálatot. 43 És Mózes látta mindezt a munkát, és íme, úgy végezték el, ahogy Jehova parancsolta. Akképp végezték el. Mózes ezért megáldotta őket.
40 Jehova ekkor szólt Mózeshez, ezt mondva: 2 ,,Az első hónapban, annak a hónapnak az első napján állítsd fel a hajlékot, vagyis a találkozás sátrát. 3 Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és zárd el a bejáratot a ládához a függönnyel. 4 És vidd be az asztalt, rendezd el a rávalókkal, majd vidd be a lámpatartót, és gyújtsd meg lámpáit. 5 Tedd a füstölőszerhez való aranyoltárt a bizonyság ládája elé, és tedd fel a helyére, a hajlék bejáratára a leplet.
6 Majd tedd az égő felajánlás oltárát a hajléknak, vagyis a találkozás sátrának a bejárata elé, 7 és tedd a medencét a találkozás sátra és az oltár közé, s tegyél bele vizet. 8 Majd állítsd fel az udvart körös-körül, és tedd fel az udvar kapujára a leplet. 9 Azután vedd a felkenetési olajat, és kend fel a hajlékot, és mindazt, ami benne van, szenteld fel azt valamennyi felszerelési tárgyával együtt, s így szent lesz az. 10 És kend fel az égő felajánlás oltárát, és valamennyi felszerelési tárgyát, szenteld fel az oltárt, így az szentséges oltár lesz. 11 Majd kend fel a medencét meg az állványát, és szenteld fel.
12 Utána vidd Áront és fiait a találkozás sátrának bejáratához, és mosd meg őket vízzel. 13 Öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, azután kend föl és szenteld fel, és így szolgáljon papként nekem. 14 Azután vidd oda fiait is, és öltöztesd fel őket a köntösökbe. 15 Kend fel őket, ahogy az apjukat is felkented, és így szolgáljanak nekem papokként. Felkenetésük pedig szolgáljon arra, hogy állandó legyen papságuk, időtlen időkig, nemzedékeiken át."
16 És Mózes mindent úgy tett, ahogy Jehova parancsolta neki. Pontosan úgy tett.
17 Így hát a második év első hónapjában, a hónap első napján felállították a hajlékot. 18 Amikor Mózes megkezdte a hajlék felállítását, letette annak csaplyukas talpait, elhelyezte deszkakereteit, beillesztette rúdjait, és felállította oszlopait. 19 Utána kifeszítette a sátrat a hajlék fölé, és rátette a sátor takaróját, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
20 Azután fogta a Bizonyságot, és betette a ládába, a rudakat a ládára helyezte, és rátette a ládára a fedelet. 21 Utána bevitte a ládát a hajlékba, és feltette a helyére a lepelnek való függönyt, elzárva a bejáratot a bizonyság ládájához, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
22 Azután bevitte az asztalt a találkozás sátrába, a hajlék északi oldalára, a függönyön kívülre, 23 és sorba rakta rajta a kenyereket Jehova előtt, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
24 Azután elhelyezte a lámpatartót a találkozás sátrában az asztal előtt, a hajlék déli oldalán. 25 Majd meggyújtotta a lámpákat Jehova előtt, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
26 Azután elhelyezte az aranyoltárt a találkozás sátrában a függöny előtt, 27 hogy illatos füstölőszert füstölögtethessen rajta, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
28 Végül feltette a helyére, a hajlék bejáratára a leplet.
29 És odatette az égő felajánlás oltárát a hajléknak, vagyis a találkozás sátrának a bejáratához, hogy égő felajánlást és gabonafelajánlást ajánlhasson fel rajta, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
30 Utána a medencét a találkozás sátra és az oltár közé helyezte, s vizet tett bele mosakodáshoz. 31 Majd Mózes, Áron meg a fiai megmosták benne kezüket és lábukat. 32 Amikor csak bementek a találkozás sátrába, és az oltár közelébe mentek, megmosakodtak, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
33 Végül felállította az udvart a hajlék és az oltár körül, és feltette az udvar kapujára a leplet.
Így fejezte be Mózes a munkát. 34 És a felhő befedte a találkozás sátrát, Jehova dicsősége pedig betöltötte a hajlékot. 35 Mózes nem tudott bemenni a találkozás sátrába, mert a felhő afölött nyugodott, és Jehova dicsősége töltötte be a hajlékot.
36 Amikor csak felszállt a felhő a hajlék fölül, Izrael fiai tábort bontottak az útjukon mindvégig. 37 De ha a felhő nem szállt fel, nem bontottak tábort addig a napig, míg fel nem szállt. 38 Mert Jehova felhője volt a hajlék fölött nappal, éjjel pedig tűz volt rajta Izrael egész házának szeme láttára, az útjukon mindvégig.
[Lábjegyzetek]
,,Két este között." Néhány tudós szerint, valamint a karaita zsidók és a szamaritánusok szerint ez a napnyugta és a sötétség beállta közötti időszak. A farizeusok és a rabbinikusok szerint ez másra utal: az első este az, amikor a nap kezd lehanyatlani, a második pedig maga a napnyugta.
Lásd: 2Mó 12:6 lábj.
,,Látta." Ezt a szóképet zeugmának hívják, amelynek a szó szerinti jelentése: 'iga'. Ez olyan nyelvi alakzat, amelyben egy ige kettő vagy több tárgyra vonatkozik (mintha egy igában lennének), de nyelvtanilag egy másik igére is szükség lenne. A ,,látta" a villámlásokkal és a hegy füstölgésével van összhangban, a mennydörgésekhez és a kürt hangjához viszont a hall ige illene.
Szó szerint: tulajdonosa.
Ennek a héber kifejezésnek a szó szerinti jelentése: 'megtölti a kezét', és abban az értelemben használják, amikor teljhatalmat adnak a papi tisztséget betöltők kezébe.
Lásd: 2Mó 28:41 lábj.
Lásd: 2Mó 12:6 lábj.
Lásd: 2Mó 28:41 lábj.
Az ,,ő" nyilván Bécalelre utal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 Mózes |
|
|
|
|
|
Offline
