|
2009-04-24 23:13:04, péntek
|
| |
| |
Jómagam nem régen láttam ezt a filmet, s nagyban egyetértek azzal, akinek a cikkét elhoztam
a filmről!
Nekem tetszett! Bár az elején tűnődtem, maradjak-e a képernyő előtt, de megérte!
norah jones bejegyzései
A távolság íze (My Blueberry Nights)
Nem kis problémám van ezzel a filmmel, mert történet gyakorlatilag nincs, de nagyon erős a hangulata. A 90 percből 60-on unatkoztam és azon gondolkoztam, hogy mit keresek itt, de a vége annyira gyönyörű, hogy mégis érzelemmel csordult szívvel jöttem ki a moziból.
A My blueberry nights (valaki magyarázza meg, hogy lett ebből A távolság íze!) Wong Kar Wai első angol nyelvű filmje és egy éve a Cannes-i Film Fesztivál nyitófilmje volt, ahol csúnyán elhasalt. Elsőre mind a két adat érdekes volt számomra, mert a kínai rendező első nem ázsiai projektjéhez olyan neveket tudok összetoborozni, mintelső nem ázsiai filmjéhez milyen szereplőket sikerült összetoboroznia Jude Law, Natalie Portman, Rachel Weisz, David Strathairn és az eddig énekesnőként szuperáló Norah Jones. Éppen ezért fura, hogy megbukott egy film, amiben ezek az emberek mind fantáziát láttak, ráadásul egy olyan városban, ami híresen sztárfüggő....
,,It took me nearly a year to get here. It wasn't so hard to cross that street after all, it all depends on who's waiting for you on the other side."
Lássuk miről is akar nekünk mesélni Kar Wai.: Szerelemről, Szomorúságról, az Életről. Ehhez pedig Elizabethet (Norah Jones) választja, aki egy év alatt átutazik a saját és még négy másik ember fájdalmain, szorongásain, hogy megtalálja a kiutat és hazaérjen. A My Blueberry Nights lényegében egy road-movie a lélek útjain, ahol emberek belépnek egymás életébe, majd továbbhaladnak.
Elizabeth bemegy Jeremy (Jude Law) kávézójába, ahol meg tudja, hogy szerelme megcsalta. Elhatározza, hogy ott hagyja a kulcsát, hátha visszatér a férfi. Minden este bemegy a kávézóba és szépen lassan összemelegednek a csapossal. De az élet nem ilyen egyszerű, Elizabethnek ,,el kell mennie", hogy elengedhesse a múltját.
Az úton megismerkedik egy rendőrrel (David Strathairn) és a feleségével (Rachel Weisz), akik tragikus seveled-senélküled kapcsolatban nyúzzák egymást. Belebotlik egy különleges hamis kártyásba, (Natalie Portman) aki az apjával van örök haragban és túlkésőn jön rá, hogy meg kell bocsátani. Közben pedig folyamatosan képeslapokat ír Jeremynek, cím nélkül, a vele történtekről.
Furcsa A távolság íze, mert gyakorlatilag nem történik semmi, vontatottnak és lassúnak érezzük a filmet, amit csak fokoz a sok lassított, kicsit talán giccses kép és zene. Szinte negédes néha a sok pasztell szín és csillogó kép váltakozása, menetközben úgy éreztem, mintha egy nagy káosz lenne az egész. Semmi értelme, célja a dolgoknak. De a végén, az utolsó előtti pillanatban, minden a helyére kattan és elmúlik az összes negatív érzés.
Később is sokat motoszkált bennem ez a film. Vajon véletlenül ilyen a felépítése? Hibázott volna Wong Kar Wai a szerkesztésnél? Mert gondoljunk csak bele, ha a saját életünket nagyítóval néznénk, közelről figyelnénk abban sem lenne semmi rendszer vagy értelem. A valóságban a miértek és a hogyanok csak később derülnek ki, és valóban sokszor hosszú vargabetűket kell megtennünk ahhoz, hogy átmehessünk az úton. Talán szándékos ez a szétszórtság és zavarosság. Talán nem is annyira szentimentális a film, sokkal inkább reális. Valószerűbben, jobban kifejezi az életet, a szomorúságot és a szerelmet, mint egy romantikus mese herceggel és hercegnővel. Végül is az emberek váratlanul lépnek be az életünkbe és ha lejár a szerepük muszáj elengedni őket. Nincsen ezekben az eseményekben semmi racionális vagy előre megszerkesztett. Az élet akárcsak ez a film lassan folyik előre, hogy végül a medrébe találjon.
Szóval, ha részleteiben nézem A távolság ízét akkor egy kicsit fárasztó, logikátlan filmet látok, ahol nehezen lehet követni az eseményeket. De ha egészként vizsgálom, akkor egy nagyon erős és érzékeny mű áll előttem. Egy nagyon igaz film! Nem tudom tiszta szívvel azt mondani, hogy tessék rohanni megnézni, mert biztos sokaknak megfeküdné a gyomrát, (joggal), de azt se tudom mondani, hogy nem éri meg megnézni. Már csak azért is, hogy kicsit elringatozzunk a keserédes hangulatán, meghallgassuk azt a néhány csodálatos számot, ami visszi a hátan a filmet és megszívleljük azokat különleges gondolatokat, amik elhangzanak..
 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: f AtávolságÍze/filmről |
|
|
|
|
|
Offline
